2012. június 4., hétfő

Tüskevár és karfiol leves

Odakinn még mindig szakad az eső, de a villámlás már elvonult. Amilyen gyorsan jött, úgy ment is. Ahogy az öreg Matula is megállapította a kedvenc könyvemben: "Nagy idő készül mondta Matula, de nem lesz hosszú. Ami ilyen hirtelen jön, nem tud megállni." És már hallom is, ahogy az égerfák susorogni kezdenek, és az ég elszürkül, miközben ők ketten a gunyhónál vizslatják az eget. Éppen újraolvasom. Nem tudom hanyadjára, mégis minden egyes alkalommal örömmel veszem kézbe a Tüskevárat.
Mindennek persze semmi köze a karfiol leveshez, csak eszembe jutott. Talán annyi a közös bennük, hogy mindkettő jó nagyon, és egyszerű. Ez utóbbiba most semmi plusz nem kellett, sem hagyma, se fokhagyma, se vegamix, csak a friss tavaszi zöldségek íze, együtt az tette finommá.

Karfiol leves

Hozzávalók:
1 kisebb fej karfiol
2 nagyobb répa
1 nagyobb csokor petrezselyem gyökér + a zöldje
1 zellergumó
1 ek olivaolaj
1 tk só

2 marék levestészta (Natura sodortcsiga pl.)
 
A répát, a petrezselymet, és a zellert megpucoljuk, mossuk, aprítjuk. A petrezselyem zöldjét apróra vágjuk. Az olajon picit megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a fenti zöldségeket és a sót. Pár kanál vízzel pároljuk jó 10 percig. Amikor már puhulnak, felengedjük kevés vízzel, és hozzáadjuk a rózsáira szedett karfiolt.
Mielőtt a karfiol megfőne, beletesszük a tésztát, és még kb. 10 percig főzzük.
A sodort csigát nagyon szeretem, mert finom, hamar készen van, és nincs benne tojás. Ezért merem belefőzni is az ételbe.(Candidások cseréljék teljesőrlésűre)
Nagyon finom íze lett. Biztosan a friss zöldségek miatt is, de a karfiol is csak finoman "jelentkezett", hogy én is itt vagyok.

Nincsenek megjegyzések: