2013. január 24., csütörtök

Locsi-fecsi

Jé, a Brigi...
Igen, engem is látni néha errefelé. Talán pár hétig többet is, ha a kis 'inkubátorlakó" is úgy akarja. Nagyjából befejeztem a Házára járkálást, még 1x ugyan mennem kell, de így az utolsó hónapban nehezedik a dolog az utazás szempontjából. Kocogni a HÉV-hez, aztán rohanni a villamoshoz, 16 perc zötykölődés után jó esetben másfél óra buszozás, ha nem, akkor még egy Gyöngyösi várakozás. Vagy Nagyútról pepitában vonat, busz, megint busz. Egyébként a munkával nem lenne akkora gond, így is a fél délelőtt mindig telefonokkal, e-mail nézegetéssel, átküldött file-ok böngészésével telik, bár nem vagyok benn.
Furcsa kiszállni a gépezetből, mert az irodámba mindig jött valaki, legalább egy ember mindig várt rám valamiért, minimum egy telefon csörgött, a gépen három párhuzamos folyamat anyagai voltak megnyitva, és 5 dolgot intéztem mellette. Nem volt ezzel semmi baj, az ember felveszi a ritmusát a munkának, és halad. Persze a fentiekből kifolyólag minden egyes esetben a fontossági sorrend változik, és a kevésbé lényegesek elmaradnak, nem lehet másképp... 
Nagyon sok mindent kellene még tenni, helyretenni, de a preferációs lista elején új, mindent felülbíráló dolog kezd körvonalazódni, a fentiek maradnak másra.
Így van ez állítólag rendjén, bár amikor reggel munkába menet a Férjség azt mondta, hogy lustálkodjak, esetleg üljek a gép elé és hizlaljam a fenekemet, vegyes érzések kavarogtak bennem. Az "inkubátor működtetés" persze könnyíti a fenti projekt megvalósítását, de azért szerencsére itthon is találok tennivalót, épp eleget. Otthon is lenne, de most itt vagyok. Majd megyek oda is. :)
Egyébként nem is baj ez a leállás, biztos könnyebben is megy, mint visszafelé. Merthogy mostanában többször eszembe ötlött a következő sor: "Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" Tényleg nem fog ártani némi befelé fordulás, több olvasgatás, némi kapcsolatregenerálás Vele. Már csak azért is, mert az elkövetkezendő időszakhoz végtelen bölcsesség és türelem szükségeltetik, ami nekem nincs, de talán kaphatok egy kicsinykét...

Az egyik fényképezőgépen találtam egy csomó nyári fotót. Jó volt nézegetni.

Ugyan tél közepe van, de talán pont ezért kívánkoznak ide.

Nincsenek megjegyzések: