Ismét egy spárgás étel. A spárga első írásos nyomait Hippokratész műveiben találhatjuk meg. I.e. 460-370 körüli években már hasznosították, de elsősorban gyógyászati szempontból és nem a mindennapos étel-készítéshez. Csak a római kultúrában kezdett elterjedni ételként való használata. Elsősorban előételek alapanyagaként fordult elő. Augustus császárnak volt szokása a rövid idő alatt elvégezhető dolgokra mondani, hogy gyorsabban elkészül, mint ahogy a spárga megfő. XVI. Lajos udvarában pedig már a zöldségek királyaként nevezték a spárgát. A király annyira kedvelte, hogy üvegházakban termesztetett spárgát, így egész évben elérhető volt. Napjainkban már jóformán egész évben hozzájuthatunk a friss csirághoz, de tény, hogy időszakát most "éli", mondhatni a medvehagyma-szezon után spárga-szezon köszönt be. Végül utolsó érdekesség, hogy felénk elsősorban sós ételeket készítenek belőle, Kínában viszont édesség alkotására használják fel.

A recept:

Hozzávalók:

• 1 csomag réteslap
• 40 dkg roppanósra párolt zöld spárga
• ételízesítő vagy só
• fokhagyma
• olaj
• növényi tejföl
• búzadara (tönköly búzadara volt)

Elkészítés:

A spárgákat megpucoljuk, megmossuk, feldaraboljuk, majd enyhén sós vagy ételízesítős kevés vízben aprított fokhagymával puhára pároljuk.

A réteslapokat két részre választjuk. 3-3, vagy 4-4 lapra, így két rúd rétesünk lesz. A réteslapokkal nedves konyharuhán dolgozunk. Mindegyik réteslapot kicsit megkenjük olajjal és így tesszük rá a következő réteslapot. A legfelső réteslapot is enyhén megolajozzuk, megszórjuk egy kevés búzadarával, majd a kiterített rétes egyik részében "elsimítjuk" a spárgákat. Előzőleg napraforgóból (vagy más magból) elkészített növényi tejföllel kenjük meg a spárgák tetejét, majd a rétest felcsavarjuk és tepsibe tesszük. Ugyanezt megismételjük a másik adag réteslappal. Mielőtt megsütnénk, szintén egy kevés olajjal megkenjük a rudak tetejét. Kb. 20 perc alatt szép barnára sül. Melegen és hidegen tálalva is finom ízélményt nyújtanak ezek a kalóriaszegény falatok.