Csak megérte a második részt a sorozat. Már komolyan kezdtem félni attól, hogy olyan helyeket kell végigennem, ahol az egyetlen koncepció a húsmentesség, és semmi kreativitás nincs a konyhában. Az első részben bemutatott Napos Oldal sem győzött meg, az azóta kóstolt helyek sem voltak túl jók, de most itt a felmentő sereg. A Napfényes étterem.
Többen is ajánlottátok a helyet, kötelező volt tehát kipróbálni. Évi úgysem rajong a húsokért, neki kész felüdülés volt tehát, én meg úgy voltam vele, hogy néha jólesik ez is. Eddig ugyanis még kizárólag húsos ételeknél éreztem az érzékszerveim és a gyomrom teljes elégedettségét, a zöldségekből készült ételek valahogy mindig más dimenzióban mozogtak. Úgy éreztem magam, mint egy európai mozdony Oroszország határában, megpillantva a helyi nyomtávot. Nem tudtam váltani.
Egészen mostanáig. A Napfényes étteremben nem kell, 1435 milliméter a nyomtáv, hús nélkül is.
Sőt, tej és tojás nélkül, mert itt még azt sem használnak a vegánok kedvéért. Mégis azt mondom, hogy ez a gulyásleves (vagy mi) tökéletesen élvezhető volt, tetején a növényi tejföllel. Tényleg. Ha azt hazudná valaki, hogy a levélben főtt egy kis hús is, elhinném. Annyira nem tudok belekötni.
A "zöldségkrémes rántott palacsinta hagymás burgonyával" meg igazán tökéletes. Csupán összetartja a masszív, fűszeres cuccot a tönkölypalacsinta, amit meg a bunda fog egybe. Igazi fajsúlyos a cucc, olajtól csillogó, ízletes, jól fűszerezett falatokkal, amik mellé az intenzív ízű krumplit betolva garantáltan degeszre zabálhatod magad.
De ha csak ez a kettő lenne a tányéron, hiányozna még valami. Akkor úgy érezném, megint nincs meg az összhang, ami miatt biztos a hús hiányát okolnám. A tányérra helyezett fűszeres-savanyú paradicsomszószba mártva a falatot viszont helyrebillen az összkép. Ez kellett, ettől lett tökéletes, így lehet az, hogy semmi nem hiányzik sehonnan. Egy jelentéktelennek tűnő kis szósz.
Ugyanígy Évi lecsós szeitánbrassóijában. Egész jó a fűszeres szeitán, jó a zöldséges mártás is, de ha nincs ott a savanyú uborka, az egész csak úgy lóg a levegőben. De a savanyú uborka ott volt, mert a szakács tudta, hogy az kell oda. Mert a szakács egy rendes ember.
Egyébként mindenki nagyon jó fej, belépésünkkor egy kis ablakon keresztül a konyháról is üdvözöltek minket jó hangosan, széles mosollyal, a felszolgálók semmilyen különleges igényen nem ütköznek meg, készségesek és gyorsak. De nincs rajtuk nyomás, láthatóan a vendégek nagy részét már ismerik, nyilván sok a visszatérő utas, velük időnként beszélgetnek pár mondatot a konyha felé sietve.
Következzenek az árak. Minden nap van napi ajánlat, ami egyszerűbb ételekből áll, 450-1300-650 forintos leves-főétel-desszert hármassal. Ezt lehet kérni vacsorára is. Az a'la carte árak már magasabbak, de ez nem vészes: 1700 és 2100 forint között mozognak a főételek, tönykölypizzákat 2000 forintért adnak. Az adagok bőségesek, mi a kettőnk maradékából még másnapra összeraktunk egy ebédet.
Szóval alig várom, hogy visszamenjek. Szívesen lennék vega, ha itt ehetnék minden nap, tényleg.
Napfényes étterem
Cím: 1077 Budapest, Rózsa utca 39.
Nyitva: Hétfőtől vasárnapig 12:00 - 22:30