2014. szeptember 17., szerda

Paradicsomos kenyér

Egyik nap különlegesebb kenyeret szerettünk volna készíteni, ötleteltünk Csillával. Az olivabogyó, a hagyma, meg ilyenek kiestek. Az aszalt paradicsomos változatra esett a választásunk. Mivel Ábel altatása következett, Ő meg az öregeket ment etetni, már a dagasztás elején belekerült a paradicsom, és úgy jártunk, mint a mazsolával. Nem mintha nem sejtettünk volna, különösebben nem bántuk, inkább csak nevettünk a vad színén, mikor elkészült. Apa mondta is, hogy a boltban simán eladnák barna kenyérnek.
Sajnos.
Bár aki valaha is látott teljes kiőrlésű kenyeret, azt a malátás, és egyéb színezékes kenyérrel nem lehet átverni. A korpa darabjai ugyanis látszanak a kenyérben, és az állaga sosem könnyű, és vatta puha, mint a fehér kenyéré, hanem súlyosabb, sűrűbb, érezni, hogy "anyag" van benne.
Azért is sajnos, mert az vesz meg ilyesmit, aki egészségtudatosabban szeretne étkezni, és nem színezéket és fehér kenyeret fogyasztana. No, de nem morgolódok tovább ezen. Ha magunk sütjük, nincs átverés.

Hozzávalók:
60 dkg liszt (20 dkg tk, 40 dkg fehér)
360 ml víz
2 marék asztalt paradicsom
1 púpos tk só
1 kk méz
1,5 dkg élesztő

Ha van kenyérsütő gépünk, az összes hozzávalót beletesszük, és abban megdagasztatjuk. A paradicsomot akkor tesszük bele, mikor a magokat jelző sípolást halljuk.
Ha nincs, először a száraz hozzávalókat összekeverjük, majd belekerül a többi is, és együtt  alaposan kidagasztjuk.
Mikor jó alaposan megdagasztottuk, kivesszük a tésztát, formázzuk, és egy zsírpapírral kibélelt formába helyezzük. A tetejét bevágjuk. 
35-40 percet kelesztjük, mire kétszeresére dagad, majd 180 C-on 1 óráig sütjük.
 

Nincsenek megjegyzések: