Az elmúlt napokban történt pár dolog, a facebook legnagyobb hazai vegán csoportjában, a Vegan in Hungary-ben, ami arra sarkallt, hogy leírjam a gondolataimat a veganizmus-erőszak-erőszakmentesség édes hármasáról, melybe oly gyakran gabalyodom bele én magam is. Jelen posztommal nem kívánok pálcát törni az események egyik érintettje felett sem, jóllehet az én profilom is letiltásra került. Arra viszont tökéletes példát nyújt a jelen helyzet, hogy kifejtsem a véleményem a fent említett 3 fogalom bonyolult kapcsolatáról, de kezdjük az elején...

...Történ ugyanis, hogy az egyik csoporttag egy megdöbbentő posztot tolt fel a Vegan in Hungary-be, miszerint az egyik, magát nevében is vegánnak nevező életmód tanácsadó, olyan kijelentéseket tett, melyek megkérdőjelezik hitelességét. A szóbanforgó személy szerint viszont nem történt ilyen kijelentés.

Nos, mivel a célom nem a konkrét eset igazságának felkutatása, ezért nem megyek bele a részletekbe, csak elméleti síkon folytatnám a boncolgatást.

Ha azt látod, hogy az oroszlán harapja a bivalyt, tudhatod, hogy a bivaly nem védekezik, és hamarosan elpusztul. Ha azt látod, hogy a bivaly felöklelte az oroszlánt, tudhatod, hogy a bivaly védekezik, de mindkét esetben az oroszlán a támadó és a bivaly az áldozat. Még ha az oroszlán meg is sérül, és ha megsajnálod is miatta, akkor is ő támadta meg a bivalyt, a bivaly csak védekezett!

Amiről beszélni szeretnék az az, hogy hogyan/mit tegyünk, ha valaki történetesen vegánként hirdeti magát és szolgáltatásait, de kiderül róla, hogy mondjuk a veganizmusnak csak egy részét tartja fontosnak, vagy, hogy egyáltalán nem a veganizmus elvei alapján éli az életét?

Először is, ha van időnk, olvassuk el a veganizmus rövid történetét, hogy megértsük a veganizmus célját. Ha nincs időnk, akkor itt a lényeg:

"A Vegán Társaság célja az, hogy véget vessen az állatok emberi kizsákmányolásának. A veganizmus, ennek megfelelően, azt az alapelvet jelenti, hogy az embernek az állatok kizsákmányolása nélkül kellene élnie.

A Társaság ezennel elkötelezi magát a kitűzött cél teljesítésére, vagyis arra, hogy megszüntesse az állathasználatot; ideértve az állatok élelmezési célú használatát, az állatok dolgoztatását, a vadászatot, az állatokon való kísérletezést, illetve az állati életet kizsákmányoló minden más emberi tevékenységet."

Másodszor meg kell értenünk a veganizmus elvei mentén használható eszközöket. Ez nem olyan nehéz, legalábis első ránézésre. Kövekeztetni tudunk egyrészt abból az elvből, hogy minden állattal szembeni erőszak, elnyomás és kihasználás eltörlését tűzi ki célul a veganizmus. Másrészt abból a megfogalmazásból, hogy az embert is az állatvilág részeként említi/kezeli, tehát az erőszak, elnyomás és kihasználás megszüntetésének célja az emberi társadalomra is érvényes, ám nem kiemelt a több tízmilliárd, évente lemészárolt állathoz képest. Már csak azért sem, mert az emberi társadalomban lévő elnyomás és erőszak nagyrészt megszüntethető volna pusztán azáltal, hogy felhagyunk a nálunk gyengébbek, és a nekünk kiszolgáltatottak kizsákmányolásával. Illetve az emberek közötti erőszak és elnyomás felszámolását már számtalan mozgalom a kezébe vette, mint az abolicionisták, a feministák, Mahatma Gandhi, Martin Luhter King, Nelson Mandela vagy Rosa Sparks.

Tehát kijelenthetjük, hogy a veganizmus, céljai eléréséhez, csak olyan eszközöket használhat fel, melyek a mozgalom elveivel megegyeznek, vagyis nem szülnek elnyomást, erőszakot, nem épülnek kizsákmányolásra, és nem teszik lehetővé mások  kihasználását!

Mit is tehetünk hát, ha van egy csaló, aki vegán színekben tetszeleg. de nem felel meg a vegán elveknek?

Nem alkalmazhatunk erőszakot? Ez a szó hétköznapi értelmében igaz, azonban az önvédelem joga megillet minket is! Az önvédelem pedig nagyon ritkán valósítható meg kéréssel, kedves szavakkal, mosolygással, vagy öleléssel. Éppen úgy, ahogy az utcán megvédeném magam, vagy a mást, ha rá támadna valaki, vagy ahogy a szervezetem immunrendszere védi a testemet, ugyan úgy a vegán közösségnek is meg van a joga az önvédelemre, ha támadás éri. Mint minden közösségnek, kell hogy legyen egy védekező mechanizmusa, ami kiszűri és hatástalanítja a közösséget veszélyeztető dolgokat. Egy olyan világban, ahol évente 55 milliárd ártatlant végeznek ki, azt gondolni, hogy nincs szükség önvédelemre, elképesztő naívság. Az önvédelem nem lehetőség, nem választható opció, hanem felelősségteljes kötelesség! Hiszen mi lenne, ha mindenféle csaló és hazug ember, a veganizmus látszata mögé bújva akarna meggazdagodni, és mi ezt hagynánk?

Ebben az esetben mi sértenénk meg leginkább az elveinket!

1. Mert ebben az esetben a megtévesztett emberek tömege válna kihasználás áldozatává!

2. Ugyanúgy a veganizmus is a kihasználás áldozatául esne, hiszen hasznot húznának belőle!

3. A vegán mozgalom egy ilyen helyzetben nem csak kihasználás áldozata lenne, de amint fény derülne a csalók űzelmeire, úgy a mozgalom is elhalna az emberek bizalmával párhuzamosan. Gyakorlatilag a hitelesség jelenti a mozgalom életét!

Éppen ezért a legfontosabb, hogy a mozgalom hitelességét megőrizzük, és ehhez az önvédelem elegendő ezközt biztosít. Ha valaki állattenyésztő, húsevő, vagy állati termékeket használ, de közben vegánként hirdeti magát, és mindezt ráadásul pénzért teszi, az teljesen hiteltelen, és az ilyen személyt a közösségnek kötelessége megkérni, hogy fejezze be tevékenységét, vagy amennyiben tevékenységét nem hajlandó abbahagyni, úgy nevéből hagyja el a vegán jelzőt!

Az ilyen személy nem nevezhető vegánnak, hiszen nem felel meg a világosan megfogalmazott elveknek! Innentől fogva kötelességünk kimondani az ilyen szeméyről, hogy nem vegán! Az igazság kimondása pedig sohasem erőszak, bár nyilvánvalóan nagyon kellemetlen lehet annak, akire vonatkozik.

Ha valaki nem érti meg, miért próbál tőle elhatárolódni a közösség, és a magyarázatokat támadásként kezeli, az nem változtat a csalás tényén, és a hitelességünk megőrzésének szükségességén. Mivel  egy ilyen csaló személy önmaga tetteinek következményével kerül szembe, nem pedig a vegán mozgalom által ráerőltetett helyzettel, ezért minden a helyzettel járó kellemetlenség önmagától származik. Ezekért a kellemetlenségekért a vegán mozgalmat erőszakosnak, kirekesztőnek beálítani olyan, mint rosszindulattal vádolni a rendőrt, aki elfog egy tolvajt.

A támadás és védekezés között a különbség az, hogy mindig a támadó teszi meg az első lépést, és akit megtámadtak, visszatámadni ugyan tud, de az már önvédelem! Ne felejtsük tehát el, hogy aki hamisan vegánnak állítja be magát, és ezzel a vegán mozgalom hitelességét és létezését veszélyezteti, az bizony már megtete az első lépést, és a mozgalomnak csak a védekezés marad, amit meg is kell tennie, ha nem akar egy hitelét vesztett, nevetséges tévútként bekerülni a történekemkönyvekbe!

Végül azt is fel kell ismernünk, hogy amint a támadást megvalósító tény megszűnik, úgy a további önvédelem feleslegessé válik, ezért ilyenkor meg kell köszönni a támadónak a viszavonulást, és fel kell hagyni a további önvédelemmel!

Frissítés: Természetesen meg kell említsük, hogy az önvédelemnek tárgyilagosnak kell lennie. Nem csaphat át személyeskedésbe, vagy nem térhet el más módon a tárgytól, mert az már kilép az önvédelem határain túlra! Minden vegán érvelésnek olyannak kell lenni, amit Pl Mahatma Gandhi-tól láthattunk. Tisztán és érthetően meg kell fogalmazni a problémát és a megoldást, mindezt úgy, hogy ne akarjuk sértegetni, bántani az érintetteket. Éppen úgy, ahogy nem személyeskedhetünk senkivel, mert az az értelmi kommunikáció végét jelenti. Nem szabad a személyek felett pálcát törni, ha a tetteik azok, amik nem megfelelőek. Nem ítélhetjük el a másként táplálkozókat, ahogy ugyanezt joggal várjuk el mi is a többségtől. Viszont elmondhatjuk mondjuk hogy a húsevés, a hozzá kapcsolódó halálipar miatt sem emberhez, sem álathoz nem méltó. Megkérhetjük őket, hogy hagyjanak fel ezzel a szokással, és érvelhetünk a húsfogyasztás hatásaival. Példálózhatunk a veganizmus hatásaival is, de nem mondhatjuk, hogy "Már a fejeden látszik, hogy értelmileg egy szinten vagy egy kanna benzinnel" vagy hogy "nem tudom mit vártam egy ilyen zsíros hajú, púpos hátú agymosott zombitól!"

Ez már nem érvelés, nem kérés, és nem önvédelem. Ez pusztán megalázás, ami elveiben szintén nem vegán, ezért miden ilyen kinyilatkozástól tartózkodni kell!

Természetesen nagyon sokat segítene egy ilyen kérdéses szituációban egy egységes és hivatalosan bejegyzett Magyar Vegán Társaság, mely alkalomadtán hivatalosan is felkérhetné a problémás esetek érnitetjeit, a helyzet megoldására, vagy végső esetben megvonhatná a vegán jelzőt, esetleg jogi úton is feléphetne a visszaélőkkel, lejáratókkal szemben.

Öszegezve a fenti eszmefuttatást, véleményem szerint, ha valaki vegánként pozícionálja és adja el magát, és szolgáltatásait, miközben nem vegán, akkor meg kell kérni, hogy váljon vegánná, vagy fejezze be tevékenységét, vagy amennyiben tevékenységét nem hajlandó abbahagyni, úgy nevéből hagyja el a vegán jelzőt!

J. K. Valentine