Bármit is pofáznak a kontár pszichológusok, a személyiségfejlődés legfontosabb jele, hogy az ember hajlamos megbarátkozni olyan ételekkel, melyeket az óvodában megutáltattak vele. Persze, ez korántsem azt jelenti, hogy nagyvonalúan meg is bocsát az illetőnek, akinek köszönhetően megutálta az ominózus fogást. Klári néni, ha ezt olvasod: Gyűlöllek! Ha megtudom, hol laksz, meglátogatlak, és kávézaccot öntök a fikuszod virágföldjébe! Borotvahabot fújok a fürdősapkádba! Beoltom a tengerimalacodat gyermekbénulás ellen! Beöltözök a férjednek, és miután elalszol mellettem az ágyban, kitépkedem a fülszőrödet! Margit óvónénire ugyanezek vonatkoznak! Tudniillik ő is kulcsszerepet játszott benne, hogy a céklát elkönyveljem az univerzum legundorítóbb zöldségének. Eljött azonban az idő, hogy legyőzzem előítéleteimet, és életemben először ebből az alapanyagból alkossak valami ehető, urambocsá', finom dolgot. És újfent beigazolódott a teóriám, miszerint az indiai fűszerezéssel képtelenség tévedni.

Előkészítendő:

1 kg cékla
1 kiskanál római kömény
1/4 kiskanál őrölt chili
1 kiskanál kurkuma
1/2 kiskanál görögszéna (de ha lepkeszegmag néven találkozunk vele, akkor se rémüljünk meg tőle, ugyanis nem azonos a keszegmaggal... ami egy nem csak hogy nem vegán, de gusztustalan összetevő is)
só

Továbbá:
25 dkg rizs
3 paradicsom
1 kiskanál római kömény
1/4 kiskanál asafoetida
1/2 kiskanál őrölt chili
2 kiskanál kurkuma

A céklát mély szakértelemmel meghámozzuk, felkockázzuk, majd fedő alatt megfőzzük. Egy edényben kevés olívaolajban egymáshoz adagolva megpirítjuk a fűszereket az alábbi sorrendben: római kömény, kurkuma, chilipaprika. Hozzáadjuk a céklát, majd jól elkeverve vagy öt percen át sütjük. Legvégül hozzápasszítjuk a görögszénát, és egykedvűen megsózzuk. Közben a rizst megfőzzük, melyhez szintén megpirítjuk a római köményt, az asafoetidát, a chilit és a kurkumát. Hozzáadjuk a paradicsomot, és egy-két percig kevergetjük. Legvégül jöhet a rizsa, amit jól összekeverünk a paradicsommal, és ízlés szerinti nátrium-kloriddal.