Íme, egy újabb recept, mely kiváló ürügy arra, hogy pszichoterápiás jelleggel a nagyközönség elé tárjam gyermekkorom legemlékezetesebb traumáját. Amikor ugyanis borsólevessel próbáltak etetni, az bizony hasonló megrázkódtatást jelentett számomra, mintha egy negédes hangú katolikus pap bébiszitterkedett volna mellettem, akit sutyiban kandúrbandinak kellett volna szólítanom. Ezek után a sárgaborsóhoz fűződő asszociációimat nem is taglalnám bővebben, maradjunk annyiban, hogy még extrémebbek voltak. Nem tudok elég hálás lenni az indiai konyhának azért, amiért eloszlatta előítéleteimet. (Mármint a borsóval kapcsolatban.) Pl. a következő gasztronómiai Tadzs Mahal jóvoltából, melynek hozzávalói:

1,5 dl sárgaborsó (lehet, hogy kevésnek tűnik, de nem az, tudniillik már áztatás közben háromszoros méretűre nő)
1,5-2 dl sűrített paradicsom
1 zöld erős paprika
1/2 kiskanál ánizs
1/2 kiskanál őrölt koriander
1/2 kiskanál reszelt gyömbér vagy gyömbérpor
1 kiskanál curry
egy csipet őrölt görögszéna
egy csipet asafoetida
1 hüvely kardamom őrölve
só

Folyamat:

A környezetünkben tartózkodó éhes emberek kedélyállapotát a végletekig fokozzuk azáltal, hogy közöljük velük: 6-7 órára beáztatjuk a sárgaborsót. Sajnos elkerülhetetlen lépés, enélkül ugyanis főzés után is ennyire kemény lesz. Ezután kb. 1l vízben felrakjuk főni. Jó húsz perc elteltével egy másik edényben olajat hevítünk, és hozzáadjuk az apróra vágott hegyes erőspaprikát. Ha félig-meddig megpirult, hozzáadjuk a fűszereket az alábbi sorrendben: római kömény, ánizs, koriander, asafoetida, görögszéna. (Célszerű kis lángon, ne hogy megégjenek.) Ezután jöhet a sűrített paradicsom, majd a kardamom, a gyömbér és a curry. Ezt az elegyet hozzápasszítjuk a sárgaborsóhoz, majd alkalmanként megkevergetve puhára főzzük. Legvégül alattomosan megsózzuk.