Megyeri Szabolcs kertész blogja

A "bio" már sok éve különleges hívószó azoknak, akik egészségesen szeretnének étkezni és élni, az ilyen termékek közismerten vegyszerek használata nélkül növekednek, szépek, és finomak, igaz az áruk is jellemzően magasabb, hiszen az esetek többségében nem nagyüzemi módszerekkel állítják elő őket, hanem kisebb (családi) gazdaságokban. Ha már családi gazdálkodás, akkor a honi helyzetben ez is egy fontos szempont, sokan szeretnék támogatni a magyar gazdákat, a nyilvánvaló okok mellett azért is, hogy ellenőrzött forrásból származó, friss élelmiszerhez jussanak, szemben a tartósított, ezer kilométereket utaztatott import áruval szemben. Ha pedig az áru messziről érkezik, felmerül annak a kérdése is, hogy mekkora kizsákmányolás árán kerül a fejlett világ országainak boltjaiba a holmi, tehát hogy például az afrikai, kínai, dél-amerikai termelő megkapta-e érte a jogos jussát, vagy valamely lelketlen multi zsebeli be a termékből a hasznot. Aki mindhárom felsorolt szempontot fontosnak tartja a vásárlásnál, nehezen tud választani, hiszen a forrás, vagy a termelő sorsának megismerése nehéz feladat, sokszor lehetetlen.

A régi piacokon mindenki tudta, mit kap

Persze, vannak jó alternatívák, hogy mindez (legalábbis a bio és a hazai kitétel) teljesüljön, ez a háztáji gazdálkodás. Az otthoni termelés vitathatatlan előnye, hogy a magtól a tányérra kerülő készételig minden mozzanatot ismerünk, ám ez a módszer egyrészt viszonylag jelentős energiabefektetéssel jár (a növénygondozás, a termelés idő-, és pénzigényes folyamat), másrészt akinek nincsen kertje, az értelemszerűen kimarad ebből a folyamatból. Ha utóbbi a helyzet, akkor is van hagyományos menekülőút, mégpedig a piac választása a hipermarket helyett. Vidéken, falvakban ez is könnyebb, mert a piaci árusokat, termelőket a vásárló sokszor személyesen ismeri, és biztosan tudja, hogy a zöldség, gyümölcs, tojás, hús honnan származik, hogy dolgozik a gazda. A nagyvárosi piacokon már gyakoribb, hogy a termelő és a kereskedő nem ugyanaz a személy, így bővül a lánc, és sem a termékről, sem a gazda hasznáról nincs kielégítő információ, így hiába hirdetik a feliratok, hogy "magyar termék" csak hit kérdése, hogy ezt elfogadjuk-e, vagy sem. Tehát akinek ezek a szempontok fontosak, kénytelen egy újabb lehetőség után nézni. Aki azt hinné, hogy ilyen nincs, az téved, mert külföldön, és nálunk is létezik egy érdekes megoldás minderre, ez a közösségi vásárlás.

A nagy üzletek zöldség-, és gyümölcsosztályain sokszor homályos hátterűek a termények

A közösségi vásárlás lényege, hogy a városi ember, egy közvetítőn keresztül honi termékhez jut, melynek az eredete ismert, a termelő visszakereshető (akár felkereshető). Az ilyen modellben az áru az értékesítési (átvevői) pontokra közelről érkezik, egyrészt hogy friss maradhasson, másrészt, hogy a szállítás ne terhelje a környezetet túlzottan, mint például egy Spanyolországból hozzánk érkező kamion esetében. A gazdák ebben az esetben sokkal közvetlenebbül juttathatják el termékeiket a vásárlókhoz, kettejük között csak a közvetítő áll, nem pedig egy, vagy több nagy haszonkulccsal dolgozó forgalmazó vagy nagykereskedés. A másik oldalon is nyilvánvaló a haszon, a vásárló olyan holmit kap, mely napokkal ezelőtt került leszedésre, de legalábbis jóval frissebb, mint az utaztatott, raktározott, a boltok polcain napokat eltöltő áru. Ha pedig ebbe a kereskedelmi modellbe még fair trade termékek is beletartoznak, akkor a tudatos vásárló gyakorlatilag egy helyen mindent megkap, amit szeretne.

A "magyar termék" és a "bio" cimkék vonzó szlogenné váltak

Mindezt természetesen azért írtam le, mert egy konkrét példával is tudok szolgálni a közösségi vásárlást illetően, mégpedig Budapesten, ahol az ilyesmire a legnagyobb igény van, hiszen vidéken, még a nagyvárosokban is adottak a lehetőségek a termelői áruk beszerzésére, a kétmilliós fővárosban azonban ez már nehéz dolog. Előrebocsátom, hogy nem reklámozni szeretném a szatyorboltot, inkább a modellt szeretném népszerűsíteni. A szatyorboltban minden úgy működik, ahogy fentebb vázoltam, vagyis a vevő leadja a megrendelését, az árut pedig pár nappal később átveheti valamely átvételi ponton, de házhosszállítással is megoldható ez. A termékek Budapest közeléből érkeznek, a forrás, vagyis a gazda, a termelés helyszíne nyilvános, leellenőrizhető. Természetesen ez a konsktrukció elég messze áll a hagyományos bolttól, vagy piactól, így hazafele nem lehet ötletszerűen beugrani pár répáért vagy paradicsomért. Az is igaz, az árakat böngészve, hogy drágább minden, mint ha a hipermarketből, vagy a piacról szereznénk be, de ez minden bioholmival így van, a többletköltségért minőségi, hazai árut kaphatunk. A fair trade termékek is megtalálhatóak a kínálatban, és persze sokminden szezonális, hiszen akkor kerülhet a zöldség, a gyümölcs a hálózatba, mikor beért, és leszedhető. A zöldségek, gyümölcsök mellett házi jellegű és bio minősítésű késztermékek is kaphatóak, a lekvároktól, a tojáson keresztül a kolbászig.

Van alternatívája a hipermarketeknek, nem is egy

A szatyorbolt csak egy példa a közösségi vásárlásra, maga az elgondolás az, ami érdekes. A városi embertől manapság egyébként sem áll távol a minőségi, hazai, biotermék iránti érdeklődés, bizonyítják ezt az egyre szaporodó budapesti és nagyvárosi, hétvégi kirakodós vásárok, őstermelői piacok, de a szatyorbolthoz hasonló konstrukciók vitathatatlan előnye, hogy folyamatosan a vevők rendelkezésére állnak. 

Az érdeklődők figyelmébe ajánlom még a hasonlóan érdekes alternatívaként említhető a termelotol.hu-t, mely nem online bolt, hanem tulajdonképpen egy kapcsolatteremtő fórum, mely a termelőket hozza össze a vásárlókkal, érdemes átböngészni a felkínált lehetőségeket, termelői listákat!

A fővárosi termelői piacok listája ITT található meg, a mára már nemzetközi hírű Szimpla romkocsma vasárnapi piacának pedig saját facebook oldala is van. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.