Még a hisztérikus rendmániások hűtőjében is fellelhetők olyan élelmiszerek, melyek Dzsingisz kán hódításainak idején kerültek oda. (Ő állítólag kiváltképp precíz hadvezér volt, mielőtt lerohant egy országot, mindig átnézte a tatáridőnaplót.) Én a következő ételhez a legutóbbi posztban taglalt sütőtök maradványait használtam fel, de semmi bajom lett tőle. (Viszont emlékszem egy főiskolai vizsgámra, ahol tételmérgezést kaptam.) Sőt, mások is beleettek, amin úgy felháborodtam, hogy elővettem a verőkanalat. Jut eszembe, egyszer meghívtam egy mentalistát ebédre, na, de valójában ő volt a vendéglátó. A szükségszerű bevezető után pedig szakma:

Összeharácsolandó komponensek:

700 g sütőtök meghámozva, magtalanítva
1 fej vöröshagyma
1 tk tandori currypor
1l zöldségleves-alaplé
1 dl rizstejszín
1 szál zöldhagyma
kevés só / bors

A krutonhoz:

2 ek biomargarin
2 gerezd fokhagyma
pár szelet kenyér legkockázva (szikkadt, már-már sérülés előidézésére alkalmas)

Az apróra vágott hagymát szolgalelkűen megpároljuk, majd hozzáadjuk a curryport. Jó fél perc múlva a sütőtököt, majd öt perc közepes lángon való pirítás tényének fennforgása után hozzápasszítjuk az alaplevet. Miután fedő alatt 15 percig párolódott, nekiesünk botmixerrel, és miután összemixeltük, hozzáadjuk a tejszínt. Sózzuk, borsozzuk, de ésszel. Egy másik edényben megolvasztjuk a margarint, majd belenyomjuk a fokhagymát. Miután összekevertük, levesszük a tűzről, és hagyjuk némileg kihűlni. Ezután pókerarccal megforgatjuk benne a kenyérkockákat, majd 200 fokra előmelegített sütőben 10 percig pirítjuk. A kész művet - minden esztétikai érzékünket bevetve - a kenyérkockákkal és apróra vágott zöldhagymával dekoráljuk.