retek receptek

Mentás zöldborsó krémleves

2013. május 14. La Veganista 

Ismét egy szemtelenül egyszerű, és nagyon egészséges vegán leves elkészítésére biztatlak benneteket. Szeretek zöld színű ételeket főzni és fogyasztani, a blogomon is találhattok néhány szuper zöld receptet. A természetes zöld szín, mint a borsó, vagy a menta színe azt jelzi számunkra, hogy a növény lúgosító, méregtelenítő hatással bír. Sőt a borsó, a tejjel ellentétben valóban képes felvenni a harcot a csontritkulás ellen, hiszen kiemelkedő a vas, kálium, foszfor, kalcium, cink és mangán tartalma mellett igen gazdag, a természetes kalcium beépülését segítő magnéziumban is. Egy szó, mint száz, nyakunkon a zöldborsó szezon. Használjuk ki, és készítsük el ezt a nagyon zöld, nagyon egészséges és elképesztően finom levest. Hozzávalók: - 1 db vöröshagyma (apróra vágva) - 4 gerezd fokhagyma (apróra vágva) - 2-3 evőkanál olívaolaj - 2 csésze zsenge zöldborsó (szezonon kívül fagyasztott is használható) - 1 nagy marék friss menta + néhány levél a díszítéshez (vagy 2 teáskanál szárított) - só ízlés szerint Így készítsd el: Melegítsd fel az olívaolajat egy lábasban, majd add hozzá a hagymát és a fokhagymát. Pirítsd néhány percig, a lényeg, az, hogy ne égesd el, mert megkeseredik. Keverd hozzá a borsót és a mentát, önts rá annyi vizet, amennyi elfedi, forrald fel, majd lassú lángon főzd tíz percig. Ha szükséges, pótold az elfőtt vizet, majd mixerben pürésítsd.

mogyorós lenmaglisztes kenyér (gluténmentes)

2013. május 6. Vegasztrománia 

egyre több ismerősöm esik áldozatául a különböző érzékenységeknek, intoleranciáknak, és emiatt elkezdtem foglalkozni ezzel a témával. s bár engem egyik sem érint, elkezdett izgatni a téma. minden ideológiai megtámogatás nélkül szeretek olyan ételeket enni, amik nem terhelik le a szervezetemet, amikkel fontos tápanyagokat viszek  be a szervezetembe és nem felesleges műkajákat, mérgeket. persze ezt sem 100%-on, teljes hőfokon nyomom, nem hiszek a szélsőségekben.  ennek a receptnek az alapját barátnőmtől, a fantasztikus hangú emesétől tanultam. egy kicsit variáltam rajta, de rendszeresen megsütöm. általában felváltva a másikkal, így egyiket sem unom meg (nem mintha meg lehetne..). kicsinek tűnik, de ebből egy szelet nem ugyanaz, mint egy adalékanyagokkal felfújt bolti fehér kenyér. (különben is meggyőződésem, hogy túl sok kenyeret eszünk. nem kell ennyit.) mogyorós lenmaglisztes kenyér     hozzávalók: (egy ekkora őzgerincformához) 150 g lenmagliszt (én az ázsia boltban szoktam venni, nem drága) 100 g mogyoróliszt (finomra darált mogyoró, de nagyon finom mandulaliszttel is) 1 tk sütőpor 1 kk só egy csipet fűszer (oregánó, borsikafű, stb) 2 tojás 150 ml víz (az eredeti recept 4 tojást és 100 ml vizet ír) 1 ek kókuszolaj folyékony állapotban egy nagy tálban összekevertem a száraz hozzávalókat, egy másikban pedig a nedveseket. hozzáöntöttem a szárazokhoz, hagytam állni 5 percig, majd átkanalaztam a sütőpapírral bélelt formába, és 180 °C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütöttem. várjuk meg, míg kihűl, és csak akkor szeleteljük fel! jegyzeteim: lehet változtatni a magliszten, a fűszerezésen, és ha valakinek a zabpehely belefér, lisztté őrölve az is finom kenyérben. finom az is, ha egész, vagy durvára darált magokat is sütünk a kenyérbe, hogy legyen mire ráharapni. próbáltam már tojás nélkül is, csak vízzel, az nem sikerült jól. de kísérletezem tovább!

Napi étrend május 1, május 2

2013. május 2. Gitta nyersétel blogja 

Folytatódik a napló... egy hétig közzéteszem, hogy mit ettem egész nap, reggeltől estig. Az első két napot elolvashatod itt: április 29-30. Lehet, hogy olvasva kevésnek tűnik, de nem az. Ezek az ételek sok rostot tartalmaznak, tele vannak vitaminokkal, enzimekkel... sosem vagyok éhes. A mai nap olyan volt, mint egy hétvége... biciklizés a gyerekekkel, kis fűnyírás, kertásás, fotózás... Főztem a családnak, és ebédre én is ettem egy tányér finom zöldséglevest. (azt tudtátok, hogy a sárgarépában a béta-karotin főzés hatására megsokszorozódik? vagyis egy főtt répában enzimek ugyan nincsenek, de béta karotin sokkal több van, mint a nyersben! Ugyanígy van ez a paradicsomban található likopin nevű antioxidánssal, ami főzés hatására szintén megnövekszik.) Május 1. szerda 7 óra: 3 dl citromos víz 9 óra: 1 nagy grapefruit, 3 kicsi alma, 2 banán turmixolva délelőtt 3 dl tisztított víz 12 óra körül: főzés közben nyers zöldségek rágcsálása, sárgarépa, karalábé 13 óra saját készítésű (főtt) zöldségleves délután 1 liter tisztított víz (kerti munka közben) 18 óra egy nagy adag nyers brokkoli krémleves és egy adag nyers gazpacho leves     Május 2.csütörtök ez már egy normális hétköznap, munka, este tanfolyam... 6 óra: 2 dl citromos víz 7.15: 1 grapefruit, áfonya, 3 banán délelőtt: 7 dl turmix spenót, kígyóuborka, avokádó, aszalt paradicsom, citromlé 15 óra: vegyes kóstoló ebéd, 1/­­2 adag bundás zöldségek almaszósszal, 1/­­2 adag pizza, 1/­­2 adag székelykáposzta, narancsos csokitorta szelet (minden nyers) 16 óra:  1 szelet születésnapi nyers torta (csokis, diós) 17 órától tanfolyam: kóstoló adagok zöld turmixból, nyers levesből, cukkíni spagettiből a délután folyamán még kb 1 liter pí-víz A délután kicsit hektikusra sikerült, nem szeretek ennyit, ráadásul kicsit összevissza-enni, de próbálunk Gáborral (Nyersétel Akadémia) minden ételt megkóstolni, ez része a minőség ellenőrzésnek is, emiatt vannak a 1/­­2 adagok.

kedvenc tésztám & reteklevél pesto

2013. április 15. Vegasztrománia 

szeretem a tésztákat, igazi gyors kaja, és ez sokszor szempont a nagyondolgozós időszakokban. a paradicsomos-bazsalikomos tészta és a tejszínes is alap, de nyár óta egyre gyakrabban egyesítem a kettőt, és teljesen odavagyok tőle. mert benne van a paradicsom édeskés savanyúsága, és az őt lágyító a tejszín selymessége. szeretek maradékokkal is dolgozni, szeretem, amikor minden megtalálja a helyét és idejét. a pénteki főzősulin csináltunk reteklevél pesto-t, és maradt egy kevés apró kockákra vágott zöldség, ezek adták a tésztaszósz alapját. a reteklevél pesto pedig egy nagyon finom ügy.. mondjuk mindegyik pesto az. bármilyen (mondom, bármilyen) ehető zöldből (de nemcsak zöldből) elkészíthető egy kis fokhagyma, sajt, valamilyen mag, olívaolaj segítségével. arról pedig amúgy is le kéne szokni, hogy amikor a zöldséges megkérdezi, h a zöldjét levegye-e (bárminek), akkor  megszokásból igennel feleljünk.. mert az tök jól fel lehet használni a retek levelét, a karalábé zöldjét, és meglepő, de a sárgarépáét is! zöldséges-paradicsomos-tejszínes tészta Lili és a tészta hozzávalók (4 személyre) 1 lila hagyma 1 kisebb répa 1/­­2 kisebb édeskömény 1/­­2 szárzeller 1/­­2 kisebb cukkini 1/­­2 piros kaliforniai paprika 1/­­2 sárga kaliforniai paprika 1 hámozott paradicsom konzerv 200 ml tejszín 2 ek kapribogyó só, bors oregano kakukkfű néhány szem borókabogyó negyedekre vágva reteklevél pesto reszelt parmezán  tészta - most bucatini a zöldségeket vágjuk 0,5 cm x 0,5 cm-es kockákra. egy kevés olívaolajon pirítsuk őket kb 5 percig, majd öntsük hozzá a paradicsomot, és fűzzük készre. közben sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük. az utolsó előtti pillanatban öntsük hozzá a tejszínt, a kapribogyót, keverjük össze, hagyjuk egyet rottyanni, és kész. a sorrend: főtt tészta - szósz - reteklevél pesto - reszelt parmezán. naggyon szépen kiegészítik egymást az ízek, nem érdemes semmit kihagyni. reteklevél pesto Lina és a pesto hozzávalók a bazsalikomos pesto alapján: 50 g reteklevél 50 g dió (vagy mandula, vagy bármilyen mag) 50 g parmezán 1 nagyobb gerezd fokhagyma 100-150 ml olívaolaj a hozzávalókat daráljuk, pürésítsük robotgépben. nagy kőmozsárban lenne az igazi, dehát..

Töltött hagyma, töltött retek

2013. április 10. Fittanyuka 

Csak kreatívan! Ez az egyik jelszavam. Nem szabad kétségbe esni, ha csak szinte hagyma van otthon:). Ízletes, finom fogást lehet kanyarítani belőle. Kedvencem az újhagyma után a már nagyobb, de még mindig zsenge hagyma. Abból a legfinomabb ez a recept! Hozzávalók: 4 főre 1-2 db nagyobb, egyforma méretű hagyma /­­ fő 20 dkg champion gomba 4 evőkanál barna rizs 1 kk himalaya só késhegyni őrölt fekete bors késhegynyi szerecsendió késhegynyi őrölt köménymag 2 cikk fokhagyma víz 1 evőkanál kókusz zsír A rizst kétszeres mennyiségű vízben puhára főzzük. A hagymákat lehéjazzuk és lobogó vízben 10 percig főzzük. Kiszedjük a vízből és hagyjuk hűlni. Hagymák tetejét levágjuk és a közepüket kiszedjük. Három réteg hagyma maradjon, mert később tölteni fogjuk. A kiszedet hagymának 1/­­4 részét az  összeaprított fokhagymával együtt  az olajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk az előre lereszelt gombákat.  Fűszerezzük az őrölt köménymaggal, szerecsendióval, borssal. A gombás egyveleget összekavarjuk a rizzsel, megtöltjük vele a gombákat és egyenként egy kiolajozzott tűzálló tálba helyezzük. Előmelegített sütőben 180 C fokon 20 percig sütjük. Kakukk tojás a retek:).  Egy - két  nagyobb retek belsejét, akár a karalábot kikapartam és szintén megtöltöttem a gombás töltelékkel. A retket nem szükséges megfőzni előre. Köret lehet hozzá barnarizs, köles, zöld saláta.Fittanyuka

Zöld retek leves

2013. április 4. Vegagyerek 

Finom, rendkívül egyszerű leves és a tavaszi időszakban igen csak aktuális a zöld reteklevelek felhasználására.:-) Zöld retekleves Hozzávalók (4 főre): 3 csomag retek, a levelével együtt 1 póréhagyma, csíkokra vágva 2 közepes burgonya 1 vöröshagyma, felaprítva 2 ek. olívaolaj 1 l zöldségalaplé 2 dl növényi tej Apróra vágjuk a retket és a retekleveleket. Az olívaolajon üvegesre pároljuk a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a retket és a póréhagymát, a zöldségalaplével felöntjük.  Lefedve 10 percig főzzük. Botmixerrel pürésítjük, a növényi tejjel higítjuk, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk.  Tálalás előtt csíkokra vágott retekkel díszítjük.

Húsvéti Receptajánló

2013. március 24. Fittanyuka 

    Hús, tojás, lisztes ételek, cukor, alkohol általában ezek szoktak szerepelni sok ünnepi asztalon - de ezek az édes kis bűnök a testnek nem tesznek túl jót. Ne feledjétek az ünnepek alatt is ehetünk finom falatokat úgy, hogy szervezetünket ne terheljük le túlságosan a savas melléktermékekkel!    Tipp: Ha hosszú távon betartjátok a 80/­­20 -as szabályt, vagyis 80%-ban bázikus ételeket: sok zöldséget, jó zsírokat, teljes értékű gabonákat fogyasztotok és csak 20%-ban esztek közepesen savasító ételeket, akkor nem kell lelkifurdalás gyötörjön, ha az ünnepek alatt ( 20%-ban) lecsúszik valami nem igazán lúgosító fogás. Ugyanis a minőségileg jól táplált szervezet könnyen túllendül ezeken a kis bűnökön, ha utána újra visszatértek a 80/­­20-as táplálkozásra!   Egy kis segítség nektek Húsvétra, hogy könnyebb legyen szelektálni a receptek között! Tudtam volna még egy párat beilleszteni a kollázsba, de ez is bőven elég, ha mondjuk mindet elkészítitek:).  Az én ünnepi menüm még nem állt össze teljesen, amit viszont biztosan elkészítek az a Tojáskrém és a Répa kuglóf! Nálunk a sonka csak a férjem kedvéért szokott szerepelni az ünnepi asztalon, a tojások csak szimbólumok, ilyenkor szoktam még gabona gömböcöt, szeletelni és tálalni és anyukám süti mindig a fonott kalácsot tönköly lisztből, amelynek a receptjét alább megtaláljátok. Jó készülődést kívánok nektek a jövő hétre!   1. Citrom torta ( Tej,-tojás,-cukormentes),    2. Nyuszis aprósüti ( nemcsak) gyerekeknek,  3. Répa Kuglóf: (Tej,-tojás,-cukormentes),  4. Spenótos Pasqualina,    5. Ünnepi foszlós kalács: Tej,-tojásmentes. - nádcukorral,    6. Erdei Gombákkal töltött tejszínes karaláb, széles metélttel,    7. Spenótos Gödöle,    8. Uborkás avokádó krém, zsenge retekkel,  9. Tojáspástétom kapribogyós mártással:    Fittanyuka

lencsevagdalt

2013. március 19. AntalVali.com - Boszorkánykonyha 

A múlt héten pénteken ez volt a feltét a köretekhez a szerkesztőségi gyűlésen. Elég sokáig gondolkodtam, hogy mi legyen, végül is e recept mellett döntöttem. Úgy gondolom jól dönthettem, mert mind elfogyott. Ebből az adagból nagyon sok készül (nekem 2 kenyérsütő formában sült, mivel több, mint 10 embernek készült). Lehet felezni a mennyiséget. Hidegen, melegen is finom.  tovább

Uborkás Avokádó Krém zsenge retekkel

2013. március 12. Fittanyuka 

Sokszor és sokan kérdezitek, hogy mi legyen a reggeli, uzsonna, vacsora amikor nem feltétlenül főzünk?! Ilyenkor a legpraktikusabb valamilyen krémet, kencét turmixolni és a napszaknak megfelelően vagy kenyér, gabona félével, nyers zöldségekkel fogyasztani. De ne ragadjunk le a pirítósnál vagy a kétszersültnél, nyugodtan fogyaszthatjuk köles, amarant vagy quinoa kásával is, vagy rizs,-tönköly tésztával. Ilyenkor öntet,-szószként funkcionálnak. Nagy előnye, hogy egy ilyen krémmel élővé tudunk varázsolni bármilyen főtt ételt!  Hozzávalók:    1 db avokádó,  1/­­2 kigyóuborka, 1/­­2 citrom leve, 1-2 evőkanál hidegen sajtolt olíva olaj, 1 kk himalaya só, 3 evőkanál növényi tejszín, 1 cikk préselt fokhagyma, tetszőleges zöld fűszer. Az alapanyagokat krémesre turmixoljuk és a zsenge retekkel tálaljuk! Fittanyuka

Karalábé-reteksaláta joghurtos öntettel

2013. február 19. Lét-tudatos konyha 

Hozzávalók: 2 db retek 1 kis fej karalábé csíra 1/­­4 kávéskanál só 1 teáskanál citromlé pici bors joghurt Elkészítése: A zöldségeket megtisztítjuk, a retket felkarikázzuk, a karalábét lereszeljük. Az öntethez a joghurthoz hozzáadjuk a citromlevet, a sót és a borsot. A zöldségeket kis tálkába helyezzük, leöntjük az öntettel és csírával díszítjük. Kapcsolódó recept: itt  

Csicseribundás sült cukkini salátával

2013. január 19. Fitt Nők 

Bundázási projekt második próbálkozása, amikor is a cukkinit tojás helyett csicseriborsólisztbe mártom. Hogy rajta maradjon a bunda, kézzel egy kicsit rá kellett segíteni, rányomkodni a cukkini szeletekre, hogy ott maradjon. Nem 100 %-os jó technika, még javítanom kell rajta, de tanulóleckének jó volt. Úgy készítettem, hogy a cukkinit felszeleteltem, besóztam. Közben a csicseriborsólisztet összekevertem bő vízzel (úgyis megduzzad, és sűrű lesz), sóval, kis petrezselyemmel és szezámmaggal. Miután a cukkini levet engedett, mandulalisztben meghempergettem, majd ment a csicseriborsólisztes masszába. Ezt követően szőlőmagolajban gyorsan kisütöttem. Vegyes salátával tálaltam: saláta mix, paradicsom, répa, uborka, retek. Az elkészítése ugyan kicsit macerás volt nekem, és nem is lehet túl sokat csinálni belőle, mert a bunda némileg lejön a cukkiniről, és ráragad az olajos edény aljára, de azért ízre finom volt. Legközelebb sütőben sütöm. Jó étvágyat!

Újévi lencsegolyók (vegán, gluténmentes)

2013. január 16. VegaLife 

Eh....:(  Ezt a bejegyzés január elsején kezdtem el. De akkor probléma volt a nettel, s mire megjavult, addigra már időm nem volt, hogy ismét blogoljak. Így most megkésve bár, de törve nem (legalább is most már nem törik meg újból), pótolom szeretettel a lencsegolyókat, ugyanis nem csak újévre készíthetők el ezek a finomságok, hanem télen-nyáron, ősszel-tavasszal is. A recept: Hozzávalók: - 0,5 kg lencse - zabpehely - 1 hagyma - esetleg magok (én darált lenmagot tettem bele egy kanálnyit + szezámmagba hempergettem) - ételízesítő - bors vagy borsikafű - őrölt köménymag - majoránna - 6-8 gerezd fokhagyma - babérlevél - sütőpapír   Elkészítés: A lencsét miután alaposan átmostuk, néhány szál babérlevéllel és egy csapott evőkanál ételízesítővel feltesszük főzni - a víz bőségesen ellepje a lencséket. (Ha a közelben tartózkodunk, mehet nagyobb lángon fedő alatt, folyamatos ellenőrzés közben.) Persze, ha tehetjük, érdemes a lencsét előző este, vagy főzés előtt néhány órával beáztatni. Nem vészes, ha nincs rá módunk. Mindeközben előkészítjük a többi hozzávalót. A pépessé főtt lencséhez (a babérleveleket kiszedjük belőle) felaprított hagymát és fokhagymát (vagy pépesre nyomott), egy kevés borsot vagy borsikafüvet és kb. egy csapzott evőkanálnyi őrölt köménymagot és ugyanennyi majoránnát keverünk. Majd annyi zabpelyhet teszünk hozzá, amennyit felvesz úgy, hogy gombócot tudjunk formálni belőle. Természetesen az a jó, ha a gombóc nem ragad a kezünkhöz. Vízbe mártott kézzel könnyebb formálni a golyócskákat. A gombócokat ezt követően pedig szezámmagba hempergetjük. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket és kb. 30 perc alatt átsütjük. Érdemes úgy 20 perc után kicsit megforgatni a golyókat, hogy mindegyik részük szép, barnás színű legyen. Mi krumplipürét és friss lolo salátát ettünk hozzá. Egy kis házi mustár, esetleg majonéz jól dukál a fasírtgolyókhoz. Partifalatot is készíthetünk belőle, ha fogpiszkáló segítségével a golyók tetejére zöldséget (pl. retek vagy paprika-, vagy paradicsomdarab, stb) rögzítünk. Mire ez utóbbit kigondoltam, elfogytak a gombóckák.:)

street food show & előkészületek

2012. december 5. Vegasztrománia 

2012-ben a mikulás egy vagány ajándékot gyömöszöl be a gasztrománok kitett cipőibe, holnap kezdődik a dining guide street food show a hold utcai csarnok első emeletén. vasárnap 12-től többek között én is várok minden érdeklődőt a híres-hírhedt diósülttel, személyes megjelenésemmel és egy vegasztrománia street food design tálalással. emlékszem az első blogkóstolóra, mindennapi manna erikával látogattunk ki a tabáni teraszra, és kóstoltuk végig (értelemszerűen mindenki a saját lehetőségeihez mérten) a bloggerek által kínált finom fogásokat. meglepően sok mindent meg tudtam kóstolni (= nem volt benne hús), amit pedig nem, azt doggie bag-ben hazavittem a húsevő szekciónak. őszintén bevallom, hogy én azt akkor ott nagyon bírtam, és hiába indított az időjárás esővel, a hangulat, a beszélgetések, és nem utolsó sorban az ételek nagy hatással voltak rám, és közben a nap is kisütött. a street food show-n diósülttel várlak Titeket! fotó: Erdőháti Áron azóta volt már a millenárison is blogkóstoló a gourmet fesztivállal párhuzamosan és azt kiegészítve, aztán most szeptemberben egy street food show-nak keresztelt gasztro-rendezvény keretein belül került megrendezésre. a nagy forgatagban összefutottam gasztro-ismerősökkel, bloggerekkel, és tényleg igazi utcai hangulat kerekedett a csarnok első emeletén. aztán nem sokkal később nagy örömömre felkértek, hogy vegyek részt a következő, téliesített változaton. mivel egyik misszióm a vegetáriánus konyha népszerűsítése, másrészt mindent szeretek, ami street, legyen az művészet, vagy ételek, hatalmas fejbólintással igent mondtam. és nagy örömömre szolgál az is, hogy meg tudom mutatni a vega konyha egyik nagyágyúját, a diósültet, mely vegákat és nem vegákat kápráztatott már el. emellett persze nem én lennék, ha nem kezdtem el volna azon is agyalni, hogy hogyan tálaljam a diósültet, milyen körítéssel, milyen díszítéssel, milyen designnal. a kiegészítő ízeket/­­színeket már megtaláltam, nem narancssárga lesz, mint áron fotóján, de ugyanolyan téli, szép és finom lesz. a tálalás pedig? az majd ott kiderül, legyen elég annyi, hogy egyszerű, letisztult designt találtam ki, nagyon vegasztromániás lesz, és abszolút méltó a street food életérzéshez és stílushoz.

Töltött fekete retek (vegán)

2012. december 3. Dulmina tündérkonyhája 

Sokáig nemigen vettem fekete retket, mert nyersen nem kedvelem erős ízét. Megfőzve vagy megsütve azonban sokat ,,szelídül". Állagában a karalábéra emlékeztet így, ízre azonban sokkal karakteresebb, ezért önmagukban jellegtelenebb hozzávalókat érdemes mellétenni. Ebbe a töltött változatba gabonapehely és kenyérmorzsa került, a retekhez illő, magyaros jellegű fűszerezéssel. A hagyományos vonalra

Tökmagos - hajdina csírás fasírt falatkák répás káposztasalátával

2013. április 12. Gitta nyersétel blogja 

Amikor elkezdtem nyers ételeket enni, a főételek receptjei hiányoztak a legjobban. Találtam mindenféle kence meg szósz recepteket, de nem tudtam, hogy ezeket mivel, hogyan és mikor egyem. Egy tál olyan ételre vágytam, ami hasonló az eddig megszokottakhoz, és lehet késsel-villával enni. (ez utóbbi azért volt fontos, mert egy idő után nagyon untam, hogy a legtöbb zöldséget és gyümölcsöt kézből ettem, és végre egy tál ételhez leülni, evőeszközzel enni felemelő érzés volt) Ez a fasírt a körettel egy komplett főétel, mit egyszerű elkészíteni, ugyanakkor finom, laktató, teljes értékű étel. A csírák nagyon fontos alapanyagai nem csak a nyers táplálkozásnak. Ha lehet, csíráztassatok otthon, szerintem nagyon egyszerű. HAJDINA CSÍRÁZTATÁS RETEKMAG CSÍRÁZTATÁS És ha megvan a csíra, a következő kérdés az, hogy hogyan együk a csírákat, milyen formában. Igen, szórjuk levesbe, tegyük salátába, tegyük szendvicsbe... Más formája is van például a hajdina csíra felhasználásának, nagyon finom fasírt készíthető belőle! Olajos magot mindig tegyünk hozzá, és finom zöldségeket! Hozzávalók: 2 evőkanál tökmag, 4 evőkanál hajdina csíra, 1 sárgarépa, 1/­­2 lilahagyma vagy 2-3 szál újhagyma, 1 evőkanál hidegen sajtolt olaj, só, bors, pirospaprika, kevés petrezselyem zöldje a tálaláshoz csírák, zöldségek A hozzávalókat konyhai robotgépben finom, formázható masszává dolgozzuk. Kézzel kis golyókat készítünk belőle, és aszalógépben (vagy langyos sütőben) 1 óra alatt ,,megszikkasztjuk. Akkor jó, ha kívül már száraz, de belül puha. Még melegen tálaljuk. a körethez: 1/­­2 fej káposzta, 1 sárgarépa, pár levélke petrezselyem zöldje, 1 evőkanál citromlé, csipet só, kiskanál agavé szirup (vagy más édesítőszer) A káposztát és a sárgarépát az ízesítőkkel együtt konyhai robotgépben morzsásra aprítjuk. Megkóstoljuk, és ha rendben van, már fogyaszthatjuk is. Sok csírával, saláta levelekkel együtt tálaljuk. 

Lencsesaláta

2013. április 7. Vera vega konyhája 

Amellett, hogy pár napja vegán étrenden vagyok, 6 hónapja fogyókúrázok is :) Ez annyit jelent, hogy igyekszem kerülni a szénhidrátot, főleg este, és futok. Ezt a salátát vacsorára ettem, tettem bele mindent, amit a hűtőben találtam, nagyon jól sikerült. Hozzávalók: 1 bögre barna lencse babérlevél 1 darab sült sütőtök 2 szál újhagyma 3 retek 1 marék madársaláta fél dl olívaolaj 1 ek bio mustár A lencsét a babérlevéllel puhára főztem sós vízben. Összekevertem a darabokra vagdalt sütőtökkel, karikákra vágott hagymával, kis kockákra vágott retekkel, madársalátával. Az olívaolajat összekevertem a mustárral, pici sóval és a salátához kevertem.

Sushi

2013. március 31. Vegán büntetlen élvezetek 

Eletem elsö sushijat keszitettem el. Nem lettek olyan szepek, de majd javitok rajta. Miutan keszen lettek, eszembejutott par ötlet, hogy mivel tehetnem meg finomabba, de mar kesö volt. A jo a sushiban, hogy keves is laktat. Legalabbis, en harmat tudtam megenni, nem ereztem magam ehesnek utana. Nem tudom, hogy ez az alga hatasa vagy a Sushi rizs ilyen egyszerüen. Na jöjjön az egyszerü recept. Megigerem tovabb fogom fejleszteni, megfinomabbra! Hozzavalok: - Nori ( algalap ) - Sushi rizs ( fontos, hogy sushi rizs legyen, mert a többi rizs nem ragad ennyire) - Rizsecet - Cukor,vagy mez vagy valamilyen alternativaja a cukornak - Uborka, japan retek, vagy barmilyen zöldseg, amit szerettek. - Wasabi (por vagy krem.A por jobb, mert olyan sürüre kevered ki, amilyenre akarod) - Bambusz, összetekerhetö tanyeralatet - Soyu Elkeszites: Kimertem egy pohar rizst, majd sokszor atmostam, a lenyeg, hogy a viz mar tiszta legyen. Aztan felöntöttem egy pohar vizzel, felraktam föni, hagytam egyet forni, majd alacsonyabb fokozaton kb 10-15 percig föztem. Amikor kihült a viz, meglocsoltam egy kis rizsecettel, es adtam hozza egy kis nyirfacukrot. A bambuszrolora,rafektettem az algalapot. A fenyes oldala van kivül. Bevizezett kezzel rapoltam egy adag rizst, eloszlattam, majd a csikokra vagott zöldsegeket a közepere raktam. Feltekertem. A technikat nem tudom leirni,szerintem azt erezni fogjatok, hogyan kell. Egy jo eles kessel felszeleteltem.En csak wasabival kentem meg,mert a szojaszosz nekem tul intenziv. Ecetes gyömberem nem volt itthon, de anelkül is nagyon finom volt. Legközelebb piritott tofut teszek a közepebe,es porehagymat keverek a rizshez.

Krémes édesburgonya leves fahéjjal és narancshéjjal

2013. március 21. La Veganista 

Az édesburgonyát nem lehet megunni. Ez a sokoldalú növény egészséges, könnyen emészthető alapja lehet leveseknek, süteményeknek, grilltálaknak, köreteknek. Ezen az esős, március végi napon egy szemtelenül egyszerű, de annál finomabb édesburgonya leves receptjét szeretném megosztani veletek. A csodálatosan illatozó vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag narancsszínű leves elűzi a tavaszi fáradtságot. A fahéj, a narancshéj és a bors pikánssá, a zöldség alaplé testessé, a rizstej pedig selymessé teszi. Hozzávalók: 2db nagyobb édesburgonya 1 bögre (3dl) ízesítés nélküli rizstej 1 (2dl) csésze zöldség alaplé 1 evőkanál olíva olaj 1 db kisebb paradicsom (díszítéshez) 1 csipet só 1 csipet bors 1 csipet fahéj 1 csipet narancshéj (őrölt) egy kevés metélőhagyma a díszítéshez Így készítsd el: Csomagold alufóliába az édesburgonyát és süsd meg a sütőben. (kb. 30-40 perc) Ezután távolítsd el a héját. Mixer segítségével keverd krémes állagúra a rizstejjel, a zöldség alaplével, sóval és narancshéjjal, borssal és fahéjjal. Forrald át egy lábasban a tűzön a levest, és máris tálalhatod például metélőhagymával és paradicsommal díszítve. Ugye, milyen egyszerű?

Gellért Ferenc: A táplálkozás fizikai és szellemi oldala

2013. március 15. Fitt Nők 

Gellért Ferenc: A táplálkozás fizikai és szellemi oldala   Az ember, mint fordított növény   Eddig úgy tudtuk, hogy amit szilárd és folyékony anyagként elfogyasztunk és megemésztünk, abból nyerünk energiát és abból épül fel a fizikai testünk. A valóság azonban másként fest. Energiát valóban ebből szerzünk, de ezek a földi tápanyagok többnyire nem épülnek be a testbe. Ami beépül, azt más módon vesszük fel. Az ember ugyanis más módon is táplálkozik, nemcsak földi módon. Ahhoz azonban, hogy ezt alaposan is érthetővé tudjam tenni, előbb össze kell hasonlítanunk a növényt és az embert, azután pedig meg kell érteni néhány ismeretet a földi táplálkozásról. Fejtegetéseimet főként Rudolf Steinernek, az antropozófiai szellemtudomány megalapítójának érzékfeletti és fizikai megfigyeléseire alapozom. Ezen írásomban az antropozófiai táplálkozástant is szeretném nagyon vázlatosan körvonalazni. * A növény a talajban gyökerezik, a föld felett szárat hajt, leveleket sarjaszt, és a szár végén virágokat bont, ahol magok jönnek létre. A virágok elnyílása nyomán általában gyümölcsök, termések érlelődnek. A növény a Földből nő ki, és a virágjánál megérinti a csillagos ég és a Nap. Ha funkcionálisan vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a felső részén, a virágokban vannak a szaporodási szervei, középen, a zöld levelekkel lélegzik, fotoszintetizál, és legalul, a Föld bolygóban gyökerezik. Az ember szaporodási szervei nem fent, hanem alul, a hasnál találhatók. A légző szervek - a növényhez hasonlóan - a test középső részén, főként a mellkasi régióban helyezkednek el, fent a fejben pedig a központi idegrendszer, az agy és a legfontosabb érzékelő szervek vannak. Első ránézésre is szembetűnő, hogy az ember bizonyos szempontból fordítottja a növénynek. A növény szaporodási szervei felül helyezkednek el, az emberé alul. A növény a Földhöz tartozik, belőle gyökerezik ki, az ember pedig az egész mindenséghez tartozik, benne gyökerezik, ez adja vallásos érzéseinek érzésszerű alapját is. (Mindenesetre az ember eme gyökerei fizikailag nem látható módon folytatódnak a testen kívül is.) Ezek az érzékfeletti gyökerek valójában szellemi szálak, amiken keresztül az ember gondolatilag képes megérteni a Földet és a világot, és amelyeken keresztül beleszületett a fizikai testébe. Így az agy annak fizikai eszköze, ami a kozmoszban fellelhető szellemi tartalmakat gondolatilag tudatossá teszi. Végül még egy párhuzam: a növény a zöld leveleivel, az ember a tüdejével lélegzik. A növény szén-dioxidot lélegzik be, és oxigént ki, míg az ember oxigént be, és szén-dioxidot ki. Az ember piros vérének felépítéséhez oxigénre van szüksége, a növénynek pedig a zöld levelein keresztül az ember és az állatok által kilélegzett szén-dioxidot kell felvennie. Az ember és a növény tehát olyanok, mintha egymás kiegészítői lennének. Ez valóban így is van! Még a piros és zöld is egymás kiegészítő színei, és ezekből a tényekből fakadóan a táplálkozásra vonatkozóan messzemenő felismerések születhetnek. (Az állatok egyébként a növény és az ember közötti átmenetet képviselik.)   Az ember funkcionális felépítéséhez igazodó táplálkozás   Az antropozófia az embert és a világot is sokkal átfogóbban szemléli, mint a külső természettudomány. Számára az ember és a természet a legkülönbözőbb módon fizikaiságból, elevenségből, lelkiségből és szellemiségből állónak adódik. Az ásványok fizikai testek, tehát élet, lélek és szellem nélküli teremtmények a Földön. A növényeknek is van élettelen, azaz tisztán fizikai részük, de ezt, amíg élnek, élet hatja át. Az állatok annyival többek a növényeknél, hogy nem csak fizikai testtel és élettel, hanem lelki, azaz érző, belső élettel is rendelkeznek. És csak az embernek van mindezeken kívül szelleme, individualitása is. Az ember valóban a teremtés és a földi evolúció koronája. Van fizikai teste, amit ha nem töltene be élet, akkor a fizikai nedvek nem áramolnának benne folyamatosan és ritmikusan. Ha az ember csak fizikai lény volna, olyannak kellene lennie, mint egy darab szikla, vagy mint egy vízcsepp, amivel azt csinál a természet, amit akar. Amíg viszont életben vagyunk, addig tényleg az életben, az élettestünkben vagyunk, amit ugyan fizikai érzékszervekkel nem észlelünk, de a fizikai életfolyamatokban (nedvek áramlása, lélegzés, emésztés stb.) teljesen nyilvánvalóan lekövethető a működése. Ez az élet rokon a növények és az állatok életével is. A szilárd és folyékony táplálékainkat nem a fizikai erők dolgozzák fel, hanem főként az éteri (érzékfeletti) módon áradó életerők: ezek munkálkodnak a testiség formában, egészségben tartásában, mégpedig úgy, hogy az ember lelki-szellemi fejlődésen is átmehessen. De az ember táplálkozási folyamata mind a négy szinten zajlik egyszerre: a fizikai, az élet, a lélek és a szellem szintjén is. Utóbbi három nem érzékelhető fizikailag. Funkcionálisan is tisztában kell lenni az ember szervezetével, ami alapvetően három részre oszlik. Van idegi-érzékelő rendszerünk, amely főleg a fej régiójában helyezkedik el. A mellkas régiónk a ritmikus-keringési folyamatok központja, az alsótest az anyagcsere rendszer centruma. Mindhárom rész az egész szervezetben - a lábujjaktól a fejünk búbjáig - is jelen van, de a most jellemzett módon, tehát egyes testtájakon dominálóan. Mindhárom rendszernek táplálékra van szüksége. De nem ugyanarra! A fejet például mással kell táplálni, mint a hasi szerveket. Nem elég pusztán a fizikai paramétereket figyelembe venni. A materializmust ezen a téren is ki kell egészíteni szellemi ismeretekkel. Nem elég, ha csak a kalóriára, az ásványi anyagokra és nyomelemekre figyelünk. Nem elég, ha azt nézzük, hogy mi lúgosít, és mi savasít. Nem elég, ha csak az enzimeket és a vitaminokat nézzük stb. Ez színtiszta materializmus, hiszen ezek mind a fizikai anyag jellemzői. Szükség van erre is, de sok más nézőpontra is. A lét annál sokkal gazdagabb, hogy ezekkel és egyéb materialista ismeretekkel megelégedhetnénk. Az is ugyanilyen fontos, hogy tudjuk, mire van szüksége az ideg-érzéki rendszernek, mire a ritmikus folyamatoknak, és mire a végtagokkal, a mozgással szorosan összefüggő anyagcserének. Azt is tudni kell, hogy a szervezetnek nem csak anyagokra van szüksége, hanem arra is, hogy az anyagok révén fizikai energiához és is életerőkhöz jusson. Fontos tudatosítani, hogy nem az anyag fizikai mivoltából, nem annak elégetéséből jutunk életerőhöz. Minden szellemi eredetű, mindennek oka a fizikai létet is átható isteni-szellemi létben van. A tápanyagokkal sem csak fizikai anyagokat veszünk fel, hanem azt a szellemiséget is, ami azokat felépítette. Sőt, saját szellemiségünkkel is részt veszünk az emésztésben. Mint láttuk, az ember vegetatív élete éppúgy megfeleltethető a növénynek, mint a lent a fentnek, a Föld az égnek, az anyag a szellemnek, ahogy az ókori Egyiptom bölcse, Hermész Triszmegisztosz is gondolta. Eszerint a fejnek, az idegrendszernek meg kell kapnia a sókat, és azokat az erőhatásokat, amelyek főleg a Föld felszíne alatt, a gyökerekből kiindulóan fejlődnek ki. A gyümölcsök az anyagcsereszervek felépítéséhez nélkülözhetetlenek. A lélegző szerveknek, a ritmikus folyamatoknak, tehát a vérkeringésnek és a tüdőnek főként a zöld levelek erőire van szüksége. A magok erői pedig kifejezetten a szívet táplálják. De vigyázat! Ezt úgy kell érteni, hogy a gyökerekből származó erők serkentik a fejet; a levelek, a szár erői a tüdőt, vérkeringést; a gyümölcsök, virágok az emésztést; a magok pedig a szívműködést. De ha valakinek olyan betegsége van, ami a fej bizonyos túlműködésével jár, akkor a gyökérfogyasztást valószínűleg csökkentenie kell az egyensúly helyreállítása érdekében. Ha a ritmikus rendszerben van a kelleténél intenzívebb működés, akkor a növény középső részeiből kell kevesebbet fogyasztani. Akinek a szíve működik túl hevesen, akkor jó, ha kevesebb magot fogyaszt. Ha az emésztés túl gyors, akkor a gyümölcsökből, termésekből érdemes kevesebbet fogyasztani. Óvakodni kell minden egyensúlytalanságtól. Aki például egészséges, de sok gyökeret, például retket, répát eszik, az a gondolkodással foglalkozó lelki erőit ítéli bizonyos mértékű munkanélküliségre, ami nem jó az önálló gondolkodás kialakítása szempontjából. Az emberi táplálkozásban is az arany középutat kell megtalálni, aminek mindenkinél kicsit másként kell alakulnia. Az a beavatott tudós, akitől származik ez a táplálkozási szemlélet, életének abban az időszakában, amikor ezt kialakította, már vegetáriánus volt, de óva intett attól, hogy mindenki azzá váljon. Miért? Mert ez is veszélyekkel jár. Az ember eredendően nem növényevő, és nem is húsevő. De ettől még akár növényevővé is válhat. A Föld egy kezdeti korszakában a földi légkör nem volt ilyen légnemű, mint jelenleg, hanem fehérjében gazdag tejszerű anyaggal volt átitatva. Akkoriban az ember is ezt a földi tejet lélegezte be, és a lélegzés egyben táplálkozás is volt. A légnemű és a folyékony halmazállapot sem vált még el egymástól. Az ember tehát legelőször csak tejjel táplálkozott. Ennek az időszaknak egyik maradványa, hogy a csecsemő első tápláléka ma is a tej, az anyatej, amely nagyon hasonló összetételű ahhoz a tejszerű fehérjéhez képest, amit valaha minden ember és állat a folyékonysággal átitatott légkörből vett fel. Miként a csecsemő tejet eszik, úgy az emberiség a földi fejlődése kezdetén szintén csak tejet fogyasztott, mégpedig a Föld anyatejét. Ez segítette az embereket a földi létbe illeszkedni. De ez az emberiség hajnalán volt, azóta az ember és a földi körülmények is megváltoztak. Az ember mára általában vegyes táplálkozású lett. Ám az ember e téren is további fejlődés előtt áll. A nem túl közeli jövőben meg fog szűnni a húsfogyasztás, és az ember szervezete oly módon alakul át, hogy a tisztán ásványi táplálkozás lesz a legegészségesebb. Ha tehát leegyszerűsítve fogalmazunk, akkor az állati tejtől, a növényeken keresztül el fogunk jutni a tisztán élettelen ásványokkal való táplálkozáshoz. Eljutunk a legkönnyebben emészthető tejtápláléktól a legtöbb feldolgozást kívánó táplálkozáshoz, vagyis az állati fehérjetáplálkozástól a jelenlegi, túlnyomórészt növény alapú szénhidrát-táplálkozáson keresztül az ásványi só-táplálkozáshoz. Az ember ásványokat, növényi és állati eredetű táplálékokat egyaránt képes megemészteni. Ez tény. Ha a növényevésre volna specializálódva, akkor az emberiség nagy részének már régen el kellett volna pusztulnia a húsok és állati zsírok fogyasztása miatt. Mindenevőként ma sem élhetne meg magas életkort senki sem. Márpedig sok mindenevő hosszú életű. Ez bizony azt jelenti, hogy az állati zsírok és fehérjék, tojás és hús is alkalmasak az ember táplálására. Tévednek, akik szerint az ember szervezete valójában növényevésre van beállítva. Az emellett szóló érvek általában az ember és a főemlős állatok összehasonlításán alapulnak, de nem helytállóak, mert nem ismerik el azt a tényt, hogy az ember ugyanúgy nem állat, ahogy az állat sem növény. Nem veszik észre, hogy érveikkel a materialista szemlélethez ragaszkodnak. Hiszen, ha külsőleg nézzük, tisztán fizikai-anyagi szempontból, valóban úgy tűnhet, hogy az ember egy különleges állat. De a szellemi megfigyelések eredményei és a józan belátás másról tanúskodik. E kis írásban nem fejthetem ki, hogy az ember miért nem sorolható az állatok közé. (A honlapomon lehet erről is olvasni: http:/­­/­­www.megismeres.hu/­­index.php?option=com_­content&view=article&id=20&Itemid=39.)  De leszögezem, az antropozófia álláspontja szerint senkinek sem kell vegyes táplálkozásúnak lennie, és elvileg bárki étkezhet húsmentesen is. Az ember szabadságra van rendelve, az állatok nem. Még testi működésünk is e szabadság szolgálatában áll. Vannak hosszú életű, egészségben élő vegetáriánusok és vegyes táplálkozásúak is. Teljesen világos: ahogyan nincs két egyforma lelkületű ember, úgy fizikai szervezetében sincs két egyforma. Ebből a tényből pedig belátható, hogy a táplálkozás, az anyagcsere akár annyiféle is lehetne, ahányan vagyunk. Vannak ugyan bizonyos létfeltételek, amiknek mindenki alá van vetve, de ezeket egyénileg is kell értelmezni. Valaki kívánja a húst, mert e nélkül meg is betegedne, a másik pedig undorodik tőle. Egyik a nyers ételeket igyekszik előnyben részesíteni, a másik a főzötteket. Az antropozófia ezt mindenkinek az önálló döntésére bízza. Legfeljebb jellemzi, hogy az egyes táplálékok mit okoznak az emberben. Nem kardoskodik semmi mellett vagy ellen: igyekszik leírni a valóságot a fizikai, lelki és szellemi megfigyelésekre alapozva. Mindenki úgy alakítja táplálkozását, ahogyan akarja és tudja.   A só, szénhidrát, zsír és fehérje   Létezik egy teljesen jogosult materiális megközelítésmód, amit a fentiekkel összhangba lehet hozni. Ez arról szól, hogy alapvetően négyféle tápanyag vesz részt az ember felépítésében: sók, szénhidrátok, zsírok és fehérjék. A sók a legfajsúlyosabb tápanyagok, ezért ezek a növényekben is főként legalul, a gyökerekben rakódnak le, mint ahogy a kávézacc is a pohár alján szokott leülepedni. Ásványi sók vannak az élettelen ásványvilágban is. A növényi sók főleg a gyökérben halmozódnak fel, és a gyökér erőivel együtt a fejnek nagyon fontos táplálékai. Minden más tápanyag lebomlik, a sóknak csak átalakulniuk kell, és szellemi formában az idegműködést támogatják, sőt szubsztanciális létfeltételét adják. A növények túlnyomóan szénhidrátból épülnek fel. A talajhoz közelebb és a héjakban inkább cellulóz; középen, a zöld levelek régiójában főleg keményítő; a virágok régiójában pedig túlnyomórészt cukor formájában van jelen. A rostos, keményebb szár mindig a nehezen emészthető cellulóz nagyobb arányú jelenlétére utal. A növényi ételek egy részét azért szoktuk hevíteni, főzni, hogy a cellulózt és a keményítőt könnyebben meg tudjuk emészteni, kevéssé terheljék meg az emésztőrendszert. A gyümölcsök húsa az egyik legkönnyebben emészthető táplálék, amiből nagyon hamar jutunk energiához és életerőkhöz. Szénhidrátok adják a növény vázát, a fizikai tartását és formáját. Az embernek is tartást adnak, szénvázat és formaerőt. A szénhidrátok arra valók, hogy lebomlásuk után emberi szénhidrát, emberi alak előállítására serkentsék a szervezetet. A keményítő, ami cukorrá alakul, és maga a cukor még lelki tartást is ad, ugyanis enyhe, de a fejlődéshez szükséges egoizmussal járják át a lelket. A cukor tehát lehetővé teszi a lelki fejlődést. A gyerekek nem csak azért szeretik az édeset, a cukrot, mert finom ízű, hanem mert ösztönösen érzik, hogy az lelki fejlődésüket támogatja. Ez valószínűleg még a legértéktelenebb, a finomított fehér cukorra is igaz. Mindenesetre célszerűbb értékesebb cukrot fogyasztani, például édes gyümölcs formájában. A zsírok révén jutunk azokhoz az erőkhöz, ami mintegy kibéleli a szervezetet a hő, a fűtőanyag raktározására képes anyaggal. De nem csak raktározzuk őket, hanem folyamatosan képződnek, és olajozottá teszik az élet működését a fizikai testben. A növényi és az állati zsírok másként vesznek részt az ember felépítésében. Ha egészséges az emésztésünk, akkor a növényi zsírokat (olajokat) teljesen lebontjuk glicerinre és zsírsavakra, és ez a természettelenített ,,zsír ad ösztönzést a szervezetnek, hogy saját, emberi zsírt állítson elő. Az állati zsírokkal nem ez történik. Ha fölöslegként nem választódnak ki és nem távoznak a széklettel, akkor lebontódnak, és emberi zsírként újra felépülnek, közömbös belső érzést adva az embernek. Az állati zsír tehát fölöslegként is lerakódhat. Aki tehát zsíros állati ételeket is fogyaszt, könnyebben meghízhat, mert a saját maga által előállított zsíron kívül még extra zsírt is magába épít. (De elképzelhetőnek tartom, hogy a ma már iparilag előállított növényi eredetű transzzsírsav tartalmú zsírkészítmények egy része is ehhez hasonlóan viselkedik.) Zsírokat az állati zsíron kívül az olajos magvak tartalmaznak nagy arányban, de a zsírok legértékesebbje, bár kis mennyiségben, a zöld levelekben fordul elő. Ez utóbbiak zsírjai a zsíranyagcsere legkiválóbb ösztönzői, és kiválóan hatnak a szív és a tüdő táján szükséges emberi zsírok kialakítására. Az emberi fehérje felépítése is csak azután következhet, ha a kívülről felvett fehérjéket teljesen lebontottuk peptidekké, peptonokká és aminosavakká. Amint ezek átjutnak a bélfalon, azonnal  anyagtalanná, szellemivé, éterivé válnak és így adnak ösztönzést a növényszerűen eleven életnek, hogy felépítse magának az új, emberi fehérjét. Ha állati fehérjét is fogyasztunk, akkor azzal is ez történik, hacsak egy része fölöslegként nem távozik a végbélen és a vizeleten keresztül. De ez a fölösleges vagy feldolgozatlan növényi fehérjékkel is megtörténik. Az állati eredetű fehérje emberivé alakulva mégis hordoz bizonyos lelki jelleget, ami a testbe beépülve idegenként érezhető az erre érzékeny ember számára. Ez az idegenség abból származik, hogy az állati lelkiség által átjárt fehérje (főleg a hús, de a tej nem!) a lebomlás után úgy épül emberi fehérjévé, hogy bizonyos erőket nem ösztönöz munkavégzésre, amelyek szinte megbénulnak a munkanélküliségtől. Ahogyan a só tipikusan az ásványi világgal rokon, a szénhidrátok pedig a növényi léttel, úgy a fehérjék az állatokkal. Fehérjéket nagy mennyiségben az állatok húsa tartalmaz, de azért növényekben is megtalálhatók. Azokban a növényekben (például a hüvelyesek) található több belőlük, amelyeket jobban megérint a környezet - fizikailag érzékelhetetlen - lelkisége, de ezek nem is annyira értékesek. Főként a gyümölcsökből vehetünk fel nagyon hasznosítható fehérjéket, bár azokban kétségtelenül kevés található. Viszont ezek a fehérjék a leghatékonyabb serkentői az emberi fehérje és az anyagcsere szervek felépítésének. Összességében elmondható, hogy jelenleg szénhidrátból van a legtöbbre szükségünk, a másik három anyagból jóval kevesebbre. Ezt a mai táplálkozástudomány szakemberei is hasonlóan gondolják.   A gyümölcstáplálék   Gyümölcsöket főként azért szükséges enni, mert az anyagcsereszervek fizikai felépítésének adnak ösztönzést. Satnyulás és az anyagcsere betegségek legkülönbözőbb formái jöhetnének létre, ha egyáltalán nem jutnánk gyümölcserőkhöz. Vannak olyan emberek, akik a nyers gyümölcsöket nem képesek rendesen megemészteni, mert túlságosan puffasztják őket, vagy egyéb emésztési problémákat okoznak. Nekik ebben az esetben a gyümölcsöket is előkészített, hőkezelt, az ő emésztésükhöz alkalmasabbá tett formában kell fogyasztani, például kompót, lekvár vagy aszalvány formájában. Ezáltal biztos nem jutnak annyi értékes vitaminerőhöz, mint aki nyersen is meg tudja őket emészteni, mégis sokkal hasznosabb, ha legalább így táplálkoznak, mint ha anyagcseréjüket elégtelenül táplálva hagynák az emésztés szerveit tovább romlani. Akinek renyhe az emésztése, annak sok gyümölcsöt kell ennie.   A gyökértáplálék és a burgonya   A másik pólusra, a gyökerek fogyasztására is szükség van. Ezek felelnek meg az ember idegi-érzékelő részének. Ha sok gyökeret eszünk, akkor talán sózni sem kell az ételeket. A gyökérerőkből vesszük azt a felhajtóerőt, ami képes felvinni a táplálékul felvett anyagok erőit - de főleg a sókat - a belek szintjéről a fejbe, az agyba. A sókkal akkor történik a legjobb, ha az idegnyúlványokban anyaggá válva segítik elő a tudatos gondolkodást. Ha egyéb szerveknél rakódnak le, akkor károsan hatnak. Ahogy a gyümölcsök a belek legfontosabb táplálékai, úgy a gyökerek sói a fejé, az agyé. Aki nem eszik gyökereket, vagy fűféléket, tehát gyökérerőkben is gazdag gabonákat, annál könnyen lehet, hogy az egyéb módon felvett tápanyagok sem jutnak fel a fejbe, ami veszélyezteti az egészséget. A legjobb ezért gyökeret és gabonát is fogyasztani, mert csak a gyökérerők képesek arra sarkallni a szervezetet, hogy az agy megfelelően táplált legyen. A tobozmirigy egészséges működése például kifejezetten igényli a sót. Akinek evés után megfájdul a feje, annak is érdemes kipróbálnia, hogy vajon egy kis gyökértáplálék nem mulasztja-e el azt. Rudolf Steiner különösen sokszor beszélt a burgonyafogyasztásról, főleg annak hátrányos hatásairól. A krumpli gumója nem gyökér, hanem a föld alá került, begumósodott szár, ami főleg szénhidrátot tartalmaz. Aki tehát sok krumpli ételt eszik, az bőven jut szénhidráthoz, de a gyökerekből adódó felhajtóerőből kevéshez jut. Ugyanakkor ez a szénhidrát olyan, hogy a belekben nem teljesen emésztődik meg, mert nagyon hamar elillan onnan, és így jut az agy alsó és hátsó részébe, ahol aztán a további emésztésével az agy ezen területeinek is foglalatoskodnia kell. Ne hökkenjen meg senki ezen az állításon! Anyagcsere főként a hasban zajlik, de a szervezet minden részében előfordul, így az agyban is. Krumpli evés után csak a fej elülső része - ami főleg a fizikai érzékeléshez kötött gondolkodás tudatossá tételét végzi - mentesül a további emésztésből adódó munkától. A krumpli-koszt ezért elsősorban a fizikai érzékelés kizárólagosságát elfogadó materialista szemlélet kialakulását segíti elő. Az agy középső és hátsó részeit használjuk a szellemi, az érzékfelettiek megértésére, de ha ezt a krumpli emésztése túl gyakran leköti, akkor a tudati életünk egyoldalúan alakul, kevésbé tud a szellemiek felé fordulni. A túlzott krumpli fogyasztás szellemi leépüléshez, eltompuláshoz is vezethet, hiszen a tudatos élettől von el erőt, amennyiben a fejnek is emésztenie kell. Mindez súlyosabb esetben elbutuláshoz, sőt gyengeelméjűséghez is vezethet. A gabonából készült, főleg teljes kiőrlési ételek sokkal hasznosabbak a krumplinál. A búza, rozs és rizs Napon érlelődött magvai - hőkezelt állapotban is! - sok gyökérerőt tartalmaznak és teljesen megemésztődnek a belekben, ezért képesek a fejet hiánytalanul táplálni, és a tudati-lelki életet úgy szolgálni, hogy a fejet nem kényszerítik emésztésre. Kisgyermekkorban, amikor főként az agytekervényeknek kell kiformálódniuk és megszilárdulniuk, a sok burgonya az agynak és a tobozmirigynek a hiányos felépítését okozhatja, ami a legsúlyosabb fejlődési rendellenességekhez és betegségekhez vezet. Ezért már terhesség alatt is érdemes visszafogni a krumpli evést. Csecsemőkorban, sőt az első hét évben szintén nem szabad túl sok krumplit adni a gyerekeknek, ha nem akarjuk, hogy testileg, de főként szellemileg, az idegrendszerükben visszamaradjanak. Az első hét évben a gyerekek szinte teljesen érzékszervként működnek, ami kihat az egész szervezet épülésére és működésére, ezért különösen fontos, hogy a fej, az érzéki-idegrendszer megfelelően táplált legyen. Ha csak ezt tápláljuk helytelenül ebben az életkorban, már elegendő, hogy ne csak a lelki-tudati élet, hanem a test fejlődése is visszamaradjon.   Az állati és a növényi eredetű táplálkozás   Az állati zsiradék és fehérje fogyasztása önmagában és túlzásokba nem esve, nem betegítő hatású. (Az állattenyésztésben előforduló visszásságok, például antibiotikumok alkalmazása, természetesen nem egészséges. De ugyanígy nem vezet semmi jóra a növények műtrágyázása és a vegyszeres permetezés sem.) Éppenséggel lehetséges, hogy bizonyos embereknek az állati zsírok is szolgálják a lelki életét vagy a testi egészségét, nemcsak a növényiek. A többségnek pedig sokkal hasznosabb, ha állati fehérjéket, például húst, tojást is esznek, ugyanis a hús-, vagy a hús- és tojásmentes vegetáriánus táplálkozás esetén az emésztéssel foglalatoskodó élet- és lelkierők egy része kihasználatlanná válik. Pedig az emberben vannak állati tápanyagok megemésztésére szolgáló erők is. Ha ezeket nem használjuk, akkor a lelki életben kell őket hasznosítani. Ha tehát a vegetáriánus a táplálkozása miatt fölöslegessé váló - főleg lelki - erőit nem használja fel szellemi-lelki módon, azaz belsőleg aktív tevékenykedésre, akkor azok mintegy visszaütnek rá, és betegségeket okoznak. Ha a meglévő erők nem működhetnek ott és úgy, amire valók, akkor is működnek, csak rossz módon: beteggé tesznek. Aki tehát úgy lesz vegetáriánus, hogy ezután a fejét vagy egyáltalán a szellemét, kreativitását, alkotóerejét nem működteti intenzívebben, mint előtte, számolnia kell azzal a következménnyel, hogy egy idő után éppen a húsmentes táplálkozásból kifolyólag betegedhet meg. Ha például azt veszi észre, hogy a húsevés elhagyása után kicsit sápadtabb, fáradékonyabb, álmatagabb, figyelmetlenebb lett, akkor ez már ennek a jele lehet. Neki ezért néha mégsem ártana több állati fehérjét és húst is fogyasztani. Ez érthetőbbé tehető a szervezettség foka felől is. Eszerint az emberen kívüli természetben alapvetően háromféle létezési forma található. Az ásványok élettelenek. (Ezek biológiailag nem is szervezettek, hiszen szervetlenek, de mi most a szervetlenséget a szervezettség legalacsonyabb fokának tekintjük.) A növények élnek, ők tehát a lét magasabb fokát képviselik. Az állatoknak lelki életük, benső átélésre való képességük is van, ők tehát biológiai értelemben magasabban vannak megszervezve, mint a növények és az ásványok. A természet csúcsán pedig az ember helyezkedik el, amennyiben benne ezen kívül még az egyéni öntudat is megjelenik. Az emberi szervezetben együttműködik a fizikai test, az életet hordozó étertest, az érzéseket, a lelki életet hordozó lelki test(vagy asztráltest) és a szellemi öntudatot adó én, az individuum. Az embert tehát négyféle princípium hatja át és szervezi. Mivel az állatoknak nincs a Földön individualitásuk, önálló személyiségük, ezért az ember alatt állnak egy fokkal. Az állatok után következnek a növények, és csak utánuk az ásványok. Ezek szerint az élettelen ásványok feldolgozása jár a legtöbb munkával, hiszen azt három fokkal kell magasabb szintre emelni, hogy emberivé, emberi anyaggá váljanak. Ahhoz, hogy a növényi szubsztanciából emberi szubsztancia legyen, két fokkal kell átdolgozni, azaz feljebb emelni, míg az állati eredetű táplálékot csak egy fokkal. Az állati szubsztancia emberivé alakításához kevesebb erőt kell kifejleszteni, mintha növényi táplálékot ennénk. Az állati szubsztancia az állat lelkiségéhez is hozzá van igazítva, nem csak az életéhez. Az állat már elvégezte annak a munkának egy részét, amit növényi tápláléknál az ember szervezetének kell elvégeznie. Ebből pedig az következik, hogy az állati eredetű anyagok emésztése kevesebb erőfelhasználással jár, mint a növényi eredetűeké. Utóbbiaknál csak azzal kell foglalkozni, hogy az ember szellemi életéhez is alkalmassá tegyük ezeket. Vagyis nekünk nem kell megdolgozni azért, amit az állat elvégzett: a növényből állati, azaz lelkiséggel átdolgozott anyagot létrehozni. Az állat lelke, ösztönei, érzései természetesen nem olyanok, mint az emberé, ezért az állati lelkiséget is meg kell semmisíteni az emésztés során. Viszont kevesebb erőt igényel legyőzni az állati szubsztanciában lévő érzéstartalmat, lelki jelleget, mint a pusztán növényi életet lelki szintre emelni. Most tehát arról volt szó, hogy a növények feldolgozása során több erőt használunk, mint az állati eredetű fehérjék és zsírok feldolgozásakor. Mindez látszólag ellentmondónak tűnhet azzal az állítással szemben, hogy vegetarianizmus esetén az állati eredetű ételek emésztésében részt vevő lelki erők kihasználatlanok maradnak. De nincs ellenmondás, mert két különböző dologról van szó. Először is erőink azért vannak, hogy működjenek. Az egészség feltétele, hogy használjuk az erőinket. Ha nem dolgozhatnak a természetből vett anyagok lebontásában és a felépítésben, akkor ugyanúgy beteggé tehetnek, mint akkor, ha túldolgoztatjuk őket. Ha tehát nem eszünk állati eredetű ételt, akkor az ezekre szakosodott emésztő erőinket tétlenségre, bénultságra ítéljük. Ezeket az erőket ezért tisztán szellemi-lelki jellegű tevékenységben kell foglalkoztatni. A vegetárius táplálkozás éppen azért előnyös, mert a tudatos lelki-szellemi életre több erőt hagy, mintha állati tápanyagokat is fogyasztanánk. Sok vegetáriánus ezért állítja teljes joggal, hogy fittebbnek, energikusabbnak érzi magát. - Ugyanakkor a vegetáriánusnak tényleg több munkája van a táplálékai feldolgozásával, mint az állati eredetű ételeket is fogyasztó embernek. Ez nem baj, sőt jó. Annyival kell több munkát végeznie, hogy előbb állati, azaz lelki, érző szintre kell emelnie a növényi szubsztanciát, és csak eztán emberire. Ez több erőt igényel, mint a vegyesen táplálkozónak az állati szubsztanciák állati jellegének kiküszöbölése, aztán pedig az emberi szubsztancia előállítása. A másik, hogy vannak növényi fokról állati fokra emelést végző erőink. Akik állati eredetű táplálékokat is fogyasztanak, időnként megspórolják maguknak ezen erők alkalmazását, hiszen ők meg ezen erők egy részét hagyják parlagon heverni. Ha ez túlzottá válik, akkor nem jó. A meglévő erőket használni kell, hogy az egészséget szolgálják. Akinek a táplálkozásában az állati fehérjék és zsírok, húsok és tojás aránya túl magas, annak a növények emésztésére váró erőik elsatnyulnak, ami betegségek kialakulásához vezet. Ez nagyjából ugyanolyan veszélyes, mintha a vegetáriánus szellemileg nem aktivizálja magát. - Nem mindegy, hogy az emésztést teljes egészében vagy csak részben kell kifejleszteni. Húsfogyasztásnál a hús lebontásával megkapjuk az erőt az állati szintig történő felépítéshez is. Nem kell kifejleszteni a felépítés erőit, mert azt a lebontás révén ajándékba kapjuk. Növénynél csak a növényi szintig történő felépítéshez szükséges erőket kapjuk meg a növénytől, a többi erőt a szervezetünknek kell kifejleszteni. Minél több erőt engednek a táplálékok kifejleszteni, annál egészségesebbek lehetünk. A kizárólagosan ásványi táplálkozáshoz egyelőre még nem alkalmas a szervezetünk, noha jelenleg már láthatók a jelek, hogy a jövőben ez meg fog változni. Jelenleg a vegyes és a vegetárius táplálkozás korszakát éljük. Mindenestre a vegetáriánusnak jelenleg jobban oda kell figyelnie, hogy tudati élete a táplálkozásával összhangba kerüljön. Másrészről ügyelnie kell arra, hogy a felvett növényi táplálék feldolgozása után ne legyen kevesebb ereje, mintha állati eredetű táplálékokat is fogyasztana. Képzeljük el, hogy egységnyi erő áll rendelkezésre a táplálékok feldolgozására. A mindenevő kicsivel kevesebb, mint egy egységnyi erőbedobás árán jut - mondjuk - háromegységnyi életerőhöz.  Neki - ugye - az egységnyi erejét nem mindig kell teljesen kihasználnia, hiszen állati fehérjét és zsírt is fogyaszt. A vegetáriánusnak úgy kell ugyanennyi erőhöz jutnia, hogy a táplálékok feldolgozása során továbbra is legfeljebb egységnyi erőt veszítsen csak el. Ráadásul erőinek egy része még fel is szabadul a lelki-szellemi élete számára.   A nyerstáplálkozás   Rudolf Steiner a nyerstáplálkozást, a kizárólag nyers ételek fogyasztását fanatizmusnak nevezte, mert ez csak egy ideig folytatható, egyszer elfogy a szervezet ereje, és összeomlik. Mire is gondolhatott? Arra, hogy a nyerskoszton élőnek - talán - kétegységnyi erőt is be kell fektetnie, hogy háromegységnyi erőhöz jusson. Ha ez így van, akkor ez nagyon célszerűtlen és kimerítő táplálkozási mód. Persze ha a nyerskosztos szinte csak nyers gyümölcsöket eszik, az hosszabb távon sem megterhelő. A kinti természetben a növény a kozmosz felé tör, ahonnan erőket vesz fel, és elsősorban a Nap hatására fejlődik. A kozmosz erői érlelik, de főként a Nap heve főzi és süti a növényeket. A Nap hőhatásainak kiváltképpen a növény virág-régiója van kitéve, és legkevésbé a gyökérzete. A gyümölcsök azért is alkalmasak az emberek többségének a nyers fogyasztásra, mert a Nap már megfőzte és megsütötte őket a virágok régiójában. Nekünk általában már nem kell őket további hevítésnek alávetni, fogyaszthatók nyersen is, és könnyen emészthetők. A növény többi része nincs ennyi hővel átjárva, nincs ennyire átsütve és megfőzve. De az emberi tápláléknak általában olyan sok hővel átjártnak kell lennie, mint amilyenek a gyümölcsök. Minél lejjebb haladunk, általában annál több hőkezelést igényelnek a növény részei. A levelek és szárak általában még ehetők nyersen is, de már kevesebb ember számára, főleg ha a szárak megkeményedtek. Salátaként sokan meg tudják őket emészteni, de általában több munka adódik velük, mint a gyümölcsökkel. A növény földfelszín alatti részei kapták a legkevesebb hőt, ezért ezeket általában hevíteni, főzni, sütni kell, hogy ne vegyenek el túl sok életerőt, illetve hogy egyáltalán segítsük a lebontást és felépítést. Az tehát mindenképpen fanatizmus és káros, ha valaki úgy képzeli a nyerstáplálkozást, hogy akkor is megpróbálja megemészteni - mondjuk - a nyers gyökereket vagy a kemény héjjal rendelkező gabona magvakat, ha az nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem is megy. Így nagyon sok erőt veszít. Ha megfelelően előkészített, párolt, sütött vagy főzött állapotban fogyasztaná ugyanezeket a táplálékokat, akkor kevesebb erőt kellene elhasználnia az erőnyerésre. Ráadásul az ilyen nyers ételek emésztése elhúzódhat, sőt elégtelen maradhat, ami szintén megterheli, és közben mérgezi a testet. Ezzel oly mértékű terhet ró egész szervezetére, hogy egy idő után tényleg megbetegszik, lényegében összeesik, kifullad a szervezete, mint egy félholt. Főleg a légző-rendszert meríti ki. Aki tehát nyerskoszton él, érdemes figyelnie, vajon a lélegzése továbbra is egészségesen működik-e, mert észlelve a bajt, még időben meghozhatja a szükséges intézkedéseket az egészség helyreállítása érdekében. Az sem helyes, ha az ember ragaszkodik ugyan a nyerstáplálkozáshoz, de mivel belátja, hogy bizonyos táplálékokat, például a gyökerek egy részét, a gabonákat nem tudja rendesen feldolgozni, ezért azokat inkább teljesen elhagyja a táplálkozásából. Ebben az esetben a fejét nem fogja kielégítően táplálni, és ezért lesz beteg az idegrendszeréből fakadóan. A hőkezelés nagyon sokszor nem is árt annyit a tápanyagok szerkezetének, életerejének és a vitaminoknak, mint az, ha nyersen próbáljuk megemészteni őket. Ez abból is látszik, hogy a hőkezelt ételek jobban hasznosulnak a testfelépítésben. Ez ellen azt szokták felhozni, hogy éppen az mutatja a hőkezelés káros hatását, hogy az így készült ételektől könnyebben meg lehet hízni. Ezen a téren nagyon sok tévítélet uralkodik. Természetesen az a jó étel, amely energiát ad, és amelynek erői a lebontás után ösztönzőleg tudnak hatni az emberi test felépítésére. A táplálékok azonban általában akkor is tudnak így hatni, ha hővel készítjük elő őket. Ez több évezredes tapasztalat. A tapasztalat azt mutatja, hogy melegítve még jobban tudnak így hatni. A Nap hevítésével keletkezik a gyümölcs is. Arra kell ügyelni, hogy ételeink túlságosan és fölöslegesen ne legyenek mindenféle kezelésnek, hevítésnek, fagyasztásnak alávetve, különben tényleg kevés erőt fognak adni. A lényeg, hogy szerkezetük ne változzon meg túlságosan, hogy azok lebontása után a szervezet még mindig képes legyen a szükséges erőket létrehozni. Azt is érdemes tekintetbe venni, hogy az emberi táplálkozás egyik első fázisa a tápanyagok 36-37 fokos hőszervezetünkbe való integrálása. Ha folyton nehezen emészthető ételeket eszünk nyersen, melegítés nélkül, akkor ismétlődően sok-sok hőenergiát kell az emésztésre fordítanunk, ami nem célszerű, hiszen a földi táplálkozás egyik legfontosabb értelme, hogy hőt, fűtő és mozgási energiát nyerjünk belőle. Így viszont úgy nyerünk hőt, hogy közben túl sokat veszítünk. A melegített ételnek ez is előnye lehet a hideggel szemben. Nem azért gondolkodunk tudatosan, hogy mindenféle módon korlátozzuk magunkat, még a táplálkozásban is, hanem főleg azért táplálkozunk, hogy a szabad tudati életünk lehessen. Az egyoldalúságokat el kell elkerülni. Célszerű megtalálni a saját testünk, állapotunk számára legmegfelelőbb táplálkozási-, elkészítési-, táplálékpárosítási módokat, és mindenben az egyensúlyra törekedni. Az antropozófia szerint az ember táplálkozása jelenleg alapvetően a növényeken, az állati húsféléken, tojáson és a tejen, tejtermékeken kell alapuljon. Az antropozófusok igyekeznek kiegyensúlyozottan táplálkozni, úgy, hogy mindenféle anyagot felvegyenek, és a lelki-szellemi fejlődésüket is a legoptimálisabb módon támogassák vele. Amit a Nap nem tett könnyen emészthetővé, azt további hevítéssel kell erre alkalmassá tenni. Ügyelnek rá, hogy a növény föld alatti és föld feletti részeiből is fogyasszanak. A táplálék zömét a hővel átalakított gabonatermékek, nyers gyümölcsök és a tejtermékek alkotják.   A tej és a méz   A tej nagyon fontos táplálék. Felnőtt korban kisebb arányban, gyerekkorban nagyobb arányban van mindenkinek szüksége tejre és tejtermékekre. Ennek okai - amint fentebb szó volt róla - az ősi Föld kezdetleges állapotaiba is visszanyúlnak, de a legpraktikusabb információ, hogy a tej rendkívül könnyen emészthető. Nagyrészt fehérjéből áll, és van egy olyan hatása, amely csak szellemileg ismerhető fel. Aki fogyasztja, azt harmonikusan kapcsolja a földi viszonyokba, úgy, hogy közben megengedi neki, hogy a csillagvilággal, a kozmosszal, a szellemi léttel is kapcsolatban maradjon. A csecsemőnek ezért is van szüksége anyatejre. Ha nem juthat anyatejhez, akkor az állati tej is megteszi. Minden földi állat teje a Föld bolygóval tesz rokonná, összerendezi az ember lényét a Földdel, még akkor is, ha az emberi tejtől jelentősen eltérő a fizikai összetétele, és akkor is, ha emiatt már kevésbé alkalmas emberi emésztésre vagy allergiát okoz. (Utóbbi esetben természetesen mérlegelni kell az előnyöket és hátrányokat is.) Az ember nem állat, ezt csak azok hiszik, akiknek a gondolkodását megfertőzi a materializmus, és az evolucionizmus materialista értelmezése. Ahogy az állatok növényeket esznek, a ragadozók más fajú állatokat, sőt bizonyos fajok saját fajtársaikat is, úgy az ember növényi és állati eredetű anyagokat is ehet. Az ember szabadabb, mint az állatok. - Meglehetősen furcsállom azokat az érveket, amiket felhoznak a tejivással szemben. Az egyik legfőbb érv szerint azért nem való az embernek az állati tej, mert természetes körülmények között az állatvilágban nem fordul elő, hogy az egyik faj egyede a másik faj egyedének a tejét fogyasztja. Igen, valóban csak az ember ennyire leleményes, de neki szüksége is van erre a leleményre. Ezért is ember. De mire is épül ez az érv, ez a gondolkodásmód? Egy óriási tévedésre. Arra, hogy annak kell történnie az embernél is, mint ami az állatvilágban történik. Először is, az állatvilágban az is elfordul, hogy az egyik faj egyede felfalja saját fajtársát. Tehát a tejivás elleni érvet jobban átgondolva mindjárt be is láthatjuk ennek az érvnek a tarthatatlanságát. E téves logika alkalmazása alapján ugyanis az embernek nem csak hogy állati tejet nem szabadna innia, hanem az is megengedhető volna, hogy néhány ember felfalja embertársát, hiszen az állatvilágban ez is előfordul. Ez utóbbival már nem szoktak számolni, pedig ebből a logikából ez is következik. Másodszor, az ember nem állat, tehát miért is kellene ugyanannak történnie, mint az állatok között? Ha a természetben egyik állat nem issza a másik állat tejét, az nem jelenti azt, hogy ennek a létezés emberi szintjére is érvényesnek kell lennie. Harmadszor, az ember viszonya az állati tejhez pont olyan, mint például az orángután viszonya a zöld levélhez. Hiszen az ember éppúgy nem állat, ahogy az orángután nem növény, és az ember éppen egy fokkal van magasabban szerveződve az állatnál, mint ahogy az orángután is egy fokkal magasabban áll a növényhez képest. Negyedszer, mégiscsak előfordul az ember közvetítésével, hogy például egy oroszlánkölyköt kutyatejjel táplálnak, és pont ezért nem pusztul el az oroszlánkölyök. Tehát még az állatvilágban is alkalmas, sőt életmentő az egyik faj teje a másik faj egyedének. Csak éppen az állatok nem emberek, ezért ők nem jönnek rá erre maguktól, az állati törvények szigorúbbak és ridegebbek. Az ember azért jön a Földre, hogy lelki-szellemi fejlődésen menjen keresztül, tehát bizonyos anyagi-testi kompromisszumokat is kell kötnie a fejlődés érdekében. A lélek nem a testért van, hanem a test a lélekért. Meg kell adni a testnek azt, ami lehetővé teszi a lélek fejlődését. Ezért kell az anyának tejjel táplálnia gyermekét. Annak a gyereknek, aki nem kap tejet születése után, főleg az első három évében, megnehezítik a földi viszonyokba való testi-lelki beilleszkedését. A lélek megtestesülése nem valósulhat meg a kívánt, az ideális mértékben, ha a kisgyerek nem iszik emberi vagy állati tejet. A későbbiekben már nem ennyire fontos a tejtermékek fogyasztása, de még ekkor is megvan az a jótékony hatása, hogy úgy tesz földi lénnyé, hogy az ember szabad maradhat. Aki nem kap tejet gyerekkorában, annak megnehezítik az életét, mert nem fogja magát úgy feltalálni a Földön, ahogy azt sorsa kívánná. Az állati hús a tejjel szemben túl erősen a Földhöz rögzíti az embert, túlságosan a személyes érdeklődést mozdítja elő, kevesebb szabadságot hagy. A növényevés általánosabb érdeklődést tesz lehetővé, ezért ebből a szempontból jobban szolgálja azt a szabaddá fejlődést, amire a tej a legjobban készíti elő az embert a gyerekkorban. Aki húst fogyaszt, annak a vörös vértestei kicsit nehezebbé és sötétebb árnyalatúvá válnak, a vérsejtsüllyedése nagyobb lesz. Ez fizikai tünete annak, hogy a lélek számára bizonyos értelemben hátráltató, ha a táplálkozás oldaláról is lefelé, a Föld felé húzza valami. A hús ezért is köti a vér-hőben élő lelket túl erősen a személyes földi viszonyokhoz. A húsmentes táplálkozástól erősebbé, könnyedebbé válhat az ember. A hús leláncoló hatása persze valamelyest legyűrhető, ha az ember spirituális érdeklődésű, és a szellemi fejlődésben lévő emberek talán azért is válnak oly nagy arányban vegetáriánussá, mert lelkük mélyén érzik, hogy gondolkodásmódjukhoz a húsmentes táplálkozás jobban illik. Ahogyan a tej a földi élet kezdetén elengedhetetlen, úgy a méz az élet második felében, különösen idős korban nagyon fontos eledel. A méz kis mennyiségben, szinte orvosságként fogyasztva is gyorsítja az anyagcserét, és így javítja az életfolyamatokat, az immunrendszer állapotát. Akinek kicsivel több méztől megfájdul a gyomra, az azt jelzi, hogy anyagcseréje kicsit lassú. A mézet a virágok szubsztanciájából képezik a méhek. A virágok a kozmosszal közelebbi kapcsolatban állnak, mint a növény többi része. Sok hő-, és kozmikus hatás érvényesül a virágmézben is. Ha az ember már túl van élete delén, jót tesz az egészségnek, ha naponta legalább néhány cseppnyi mézet fogyaszt, vagyis a csillagos és Napos ég roboráló erőivel itatja át a szervezetét.   A növényi és állati táplálékok emésztése   Ha egy problémakört - ez esetben a táplálkozást - nem csak materiálisan közelítünk meg, akkor a fogalomalkotásra is jobban oda kell figyelni. Ha a szellemi tényeket nem vesszük figyelembe, akkor könnyebb megragadni a látszólag megfelelő fogalmat, és akár sokféle megfogalmazás is helyesnek tűnik. Ha azonban az adott tárgykört több oldalról ismerjük, akkor a szóhasználatnak is sokkal körültekintőbbnek kell lennie, mert bizonyos szavak, kifejezések speciálisabb értelmezést nyernek. A megértés is nagyobb alapossággal kell történjen, amit most e tárgykörben is láthatunk. Például szó volt róla, hogy a növények emésztése nagyobb munkát igényel a szervezettől, mint az állati termékeké, mert a növény biológiai szervezettség tekintetében távolabb áll az embertől, mint az állat. A nagyobb erőbefektetés azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy nehezebb az emésztés. Korábban azt is gondolhattuk, hogy ha több erőt vesz igénybe a növény emésztése, akkor nehezebb is, de ez nem feltétlenül van így. A meglévő erők nagyobb kihasználása egészséges dolog. Ez akkor válik nehézzé, ha erőink mégsem elegendőek. A gyümölcsök és részben a zöld növények emésztése - mind fizikai (lebontás), mind szellemi (felépítés) szempontból - több munkát igényel, általában mégsem nehezebb, mert ez a többletmunka rövidebb ideig tart, mint a húsoké. Ez az esetek többségében még akkor is igaz, ha e növényi részeket nyersen fogyasztjuk. A húsok tehát több ideig veszik igénybe az emésztő szerveket, hosszabb ideig töltik ki a gyomrot és a bélrendszert, amíg teljesen lebomlanak, noha az emésztésük kevesebb erőt igényel. Ennek az lehet az egyik előnye, hogy fokozatosan juttatnak erőhöz, nem úgy, mint például a nyers gyümölcsök, amelyek nagyon hamar válnak táplálóvá. A húsok lassan válnak táplálóvá, és másképpen válnak táplálóvá, ezért könnyebben előfordulhat, hogy megterhelik anyagcserénket, mint a gyümölcsök. Annak ellenére, hogy kevesebb munkával jár a teljes feldolgozásuk, a hosszabb munkaidő miatt mégis nehezebb, legalábbis ebből a szempontból. Fontos megkülönböztetni, hogy a táplálékok mennyi hőt, energiát, illetve mennyi ösztönzést adnak a testfelépítésnek. Táplálónak elsősorban azt nevezem, ami sok hőenergiát és életerőt ad. A hús kevésbé tápláló, mint a gyümölcs. A hús és a növény azért alkalmas emberi tápláléknak, mert mindegyik képes táplálni is, de ösztönözni is a testfelépülést, csak másképpen. Mindezt akár a mindennapi életben is lehet alkalmazni. Rudolf Steiner táplálkozásra vonatkozó fejtegetéseinek nagy többsége a lelki-szellemi élet szempontjából történt. Most és a következő fejezetben is ebből a szempontból lesz szó a táplálkozásról. Például a nevelés kapcsán beszélt arról, hogy a fáradékonyságot akár okozhatja a túl sok gyümölcs is, amit húsevéssel lehet javítani. De miért is fáraszthat ki a - bőséges - gyümölcstáplálék? (Természetesen ez nem mindenkinél van így.) Mert ez az alsótesti működést, az emésztőrendszert nem terheli meg, de nagyon tápláló, ami azt vonja maga után, hogy a fejnek is több munkája van vele, és ez a munka a fejet kifáraszthatja. Ha viszont a gyerek érdektelen, sőt fizikailag is az, vagyis étvágytalan, akkor ezt a túl sok hús fogyasztása okozhatja. Ezen úgy lehet javítani, hogy a hús egy része helyett gyümölcsöt etetünk a gyerekkel. Az érdektelenség ugyanis az alsótesti emésztőrendszer megterheltségéből fakadhat. - Mindez a vegetarianizmusra való átállásról mondottakkal ellentétesnek tűnhet, de ha megfontoljuk, hogy a hús elhagyásával a lelki élet számára felszabaduló erők egészen másfajták, mint azok, amelyeknek a túlzott gyümölcsfogyasztás miatt kell a fejben a feldolgozást folytatniuk, akkor ez a látszólagos ellentmondás feloldódik. Másrészt a túlzott húsevés okozta érdektelenség éppen annak a másik oldala, ami a vegetáriánusra vonatkozik, nevezetesen, hogy a húsmentesség miatt neki több érdeklődést kell kifejlesztenie, és ezzel kell szellemileg aktívabbá válnia.   Az agy és az emésztés összefüggései   Azt is be kell látni, hogy a fej is szerepet játszik a lebontásban és a feldolgozásban, felépítésben. Erről korábban már tettem említést a krumplival, az előző bekezdésekben pedig a hús- és a gyümölcsfogyasztás összehasonlításával kapcsolatban. A szervezetünket hármas egységben kell látni. Ami főleg az alsótestben, az anyagcsere szervekben zajlik, az bizonyos fokig összefügg azzal, ami főleg a fejben, az idegi-érzékelő rendszerben történik, annak is főleg az elülső részével. Az agy a központi idegrendszer központja, és részt vesz az anyagcserében zajló folyamatok irányításában is. Kétféle módon vehet részt benne: irányító módon, vagy emésztőként, feldolgozóként is. Ez utóbbinak is két formája van. Amikor a fizikai anyagok lebontásában is részt vesz (mint a krumplinál), vagy amikor csak a szellemivé alakult erők feldolgozásában vesz részt. Az agy főleg idegekből áll, de anyagcsere is zajlik benne, tehát irányít és emészt is (lebont, feldolgoz). Vannak ételek, amelyeknek a lebontása az agy emésztési tevékenységét jobban igénybe veszik, mint ami üdvös volna, ilyen például a krumpli. Ezen kívül minden étel emésztését az agy idegi tevékenységének kell irányítania, és a szellemivé vált erőket is fel kell dolgoznia, szabályoznia kell a felhasználást. Az irányítás, feldolgozás terhe vagy könnyebb, tehát nem fárasztó, vagy nehéz és kimerítő. A hús például megterheli az alsótesti szerveket, amelyek elsősorban az akarattal, az érdeklődéssel kapcsolatosak. Az érdeklődés ereje nem a fejben születik, hanem az emésztéssel foglalkozó anyagcsererendszerben. Ha ez fizikai tápanyagok emésztésével van leterhelve, akkor lelki szinten, az akaratban kevesebb ereje marad az érdeklődés kifejlesztésére, ezért lesz az ilyen ember érdektelen. A gyümölcs nem terheli meg az emésztő apparátust, kevéssé veszi igénybe, viszont a tápláló erő miatt jobban igénybe veszi a fejet, az agyat. Az agynak intenzívebben kell foglalkoznia a tápláló erőkkel, amelyek főként a fej táplálására törekednek. Tehát az agynak több munkája lesz, ami kifáraszthatja. Ha az ember evés után hajlamos az elálmosodásra, akkor a fej túlságosan igénybevett feldolgozó tevékenysége állhat a háttérben. A táplálkozással összefüggő érdektelenség kialakulása még érthetőbbé válik, ha azt is tudjuk, hogy az agy hőmérséklete az alsótestet megterhelő étel miatt kicsit lecsökken, ami a külvilág iránti érdeklődés kihűlésében a fejben zajló anyagcsere oldaláról kap támogatást. Az akarat kibontakozásához lelki hőre van szükség, ami lecsökken, ha a lebontás túl sok hőerőt elvesz magának az akarat működésétől az alsótestben. A táplálkozással összefüggő fáradékonyság és aluszékonyság pedig az agy kismértékű felmelegedéséből, túlzott hőtermeléséből fakad. A gondolkodás alapvetően egy józan és éber tevékenység, azt is szoktuk mondani, hogy lelkileg hideg az érzelmek melegéhez képest. Ez a gondolkodás szorul háttérbe, amikor az agy elfárad azáltal, hogy a tápláló erők, a hőerők feldolgozása kötik le. Az agyban zajló emésztés, feldolgozó tevékenység megnő, az agy idegi tevékenysége, és ezzel a gondolkodás lelki ereje lecsökken. Ha az alsótest szerveinek túl sok mindent kell az emésztéshez észlelnie, érzékelnie, akkor az ember érdeklődése, akarása hanyatlik. Ha a fejnek, agynak túlságosan sokat kell foglalkoznia az irányítással, illetve az őt tápláló erők feldolgozásával, akkor ahelyett, hogy éberen gondolkodó lelki életet élne, kifárad és elálmosodik, a gondolkodás háttérbe szorul. Az érdeklődés hiánya tehát az anyagcserébe betolakodó érzékelés arányának megnövekedéséből ered, a fáradékonyság pedig az érzéki-idegrendszerben lévő anyagcsere működés arányának a megnövekedéséből.   A nyers és hőkezelt ételek emésztése, az enzimek szerepe, az ételek társítása   A nyers és a hővel kezelt ételekkel kapcsolatban is nem árt tisztázni néhány kérdést. A nyers ételek emésztése, vagy a hőkezelteké nehezebb? Mi a helyzet az emésztés katalizátoraival, az enzimekkel? Enzimeket termel a gyomor is, de a nyers ételek is tartalmaznak enzimeket, amelyek - egyesek szerint - támogatják, könnyítik az emésztést. De gondoljuk meg, ami kívülről az anyagcsere-rendszerbe kerül, annak teljesen elemeire kell esnie, sőt anyagtalanná kell bomlania. Ez alól az enzimek sem kivételek. Ezek ugyanúgy nem emberiek, amikor növényi és állati eredetű ételekben a szervezetünkbe kerülnek, amennyire például nem emberi a gyümölcsben lévő cukor sem, ezért mindent teljesen le kell bontani. Csak a saját enzimek használhatók fel a lebontás fizikai tevékenységéhez. A nyers ételekben lévők legfeljebb a gyomorba jutásig vehetnek részt a lebontásban, tehát csak a szájban és a nyelőcsőben. Utána, a gyomorban elbomlanak. Az ételek hevítése általában segíti az emésztést. Ezek a melegített ételek a nyersekkel szemben olyan állapotban kerülnek a gyomorba, mintha már az emésztés egy része megtörtént volna, ezért könnyebben lebonthatók, kevesebb erőfelhasználást igényelnek, így nem megterhelőek. A növényi és állati fehérjékben, zsírokban és szénhidrátokban nem azért jó, hogy benne vannak - éppen az ezen anyagok lebontásáért felelős - enzimek, hogy majd ezek is beszállhatnak a tápanyagok megsemmisítésébe, hanem azért, hogy ezek a gyomorba jutva azonnal lebomoljanak, és ezzel mintául, indítékul szolgáljanak a szervezetnek, hogy mely enzimeket állítson elő. A tartósan hőkezelt ételeknél ez a mintaadás bizonyára hiányos, de a szervezetben olyan mérhetetlen bölcsesség működik, - külső enzimek hiányában is - hogy nem okoz gondot annak felismerése, hogy mely enzimeket kell a lebontáshoz előállítani. Azért pedig egyáltalán nem kell aggódni, hogy az enzimek előállítására fordított erőink a hőkezelt ételek tartós fogyasztása következtében fokozatosan lecsökken. Nem csökken le. Az életkor előrehaladtával, az életerő fogyásával függ össze az enzimtermelés csökkenése, legalábbis egészséges állapotban. A hőkezelésnek persze lehetnek hátrányai is. Aki képes nyersen megemészteni a gyümölcsöket és a zöldfélék, magvak egy részét, az jobban teszi, ha ezeket már nem teszi ki hevítésnek, legalábbis nem túl nagy arányban. Magas hő hatására káros, nem hasznos melléktermékek keletkezhetnek, amelyek kevésbé alkalmasak emésztésre, tehát mérgezőek is lehetnek. A túlhevítés is káros lehet, nemcsak a túl nyers. Az egész természetben rendkívüli bölcsesség működik. A táplálékul szolgáló anyagokban benne van az illető anyag emésztésének a ,,kódja az enzimek formájában. De magában az emberben is hatalmas szellemi bölcsesség rejlik, amit a jelenlegi materialista korban nem mindig vesznek kellően figyelembe. A puszta fizikai szintű ismeretek előtt ennek a bölcsességnek a nagyobb része rejtve is marad. Egy ilyen fajta gondolkodásmódból fakadhat aztán azoknak az útmutatásoknak egy része, amelyek az ételek párosítására vonatkoznak. Biztosan sok igazság van ezekben, de alapvetően nem kell attól félni, hogy az emésztőrendszerben rövidebb ideig tartózkodó ételek megrekednek a hosszabb ideig emésztett ételek között. Leggyakrabban azt tanácsolják, hogy gyümölcsöket csak éhgyomorra vagy legalább fél órával korábban együnk más ételek előtt, mert az fél óra alatt biztos távozik a gyomorból. A magyarázat szerint, ha gyümölcsöket együtt fogyasztunk más ételekkel, akkor a gyümölcs feltorlódik a gyomorban, az emésztése akadályozott lesz, és ahelyett, hogy hamar hasznosulna, erjedni kezd a hosszabb emésztést igénylő másik fajta táplálékkal keveredve. Ezért nem tanácsos őket együtt fogyasztani. Léteznek még más, ehhez hasonló előírások, amelyek azonban többnyire egy vagy néhány ember személyes tapasztalatából, vagy csupán elméleti megfontolásokból fakadnak. Belátom, esetenként valóban tapasztalhatja az ember, hogy a gyümölcs más étellel együtt történő fogyasztása kellemetlen következményekkel jár, és a túl sokféle étel emésztése nehezebb, mint ha kevesebb félét keverünk össze, de egyáltalán nem okoz általánosan emésztési problémát, ha gyümölcsöt más étellel együtt eszünk. Mindenkinek ki kell tapasztalnia, mit mivel és hogyan ehet, hogy minél kevesebb gondot okozzon magának. Ez a legjobb mérce a helyes táplálkozás kialakításához, nem pedig az, hogy vakon követünk valamit, mert az bizonyos embereknél bevált. Merjünk saját tapasztalatainkra hagyatkozni!   Helyes-e az állatoknak fájdalmat okozni és elvenni az életüket az elfogyasztásuk érdekében?   Az állati eredetű ételek, főként a húsételek fogyasztásánál felmerülhet egy etikai probléma. Az állatok érző lélekkel rendelkeznek. Miért kell őket leölni, amikor húsmentes táplálkozással meghagyhatnánk az életüket? Az is lehet emberi táplálék, aminek érző lelke van? Az is lehet, ami fájdalmat érez, ha megölik? Szabad jól laknunk az ő fájdalmaik árán? A vegetáriánus étrenden élő embereket ilyen kérdések és morális megfontolások is motiválnak abban, hogy ne egyenek húst. Nem akarnak hozzájárulni az állatok fájdalmához, leöléséhez. Az emberek többsége mégis fogyaszt húsokat is. Sokan közülük nem volnának képesek megölni az állatokat, de ha mások ezt megteszik helyettük, akkor nem okoz nekik lelkiismereti problémát a megölt állatok elfogyasztása. Mikor is gondolkodunk erről helyesen? Ha átfogóan, minden fanatizmus nélkül gondolkodunk róla. Az antropozófia szerint az ember fogyaszthat olyan ételeket is, amikhez az állatok leölése révén jut. Milyen tények, ismeretek állnak e mögött? Az emberi fejlődés nagyon régóta zajlik, és elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy mi szolgálja a fejlődést. A Föld természeti birodalmai, az ásványok, növények és állatok világa olyan lényekhez tartoznak, amelyek az emberré válás során e fejlődésről szakadtak le. Ha nem maradtak volna le, akkor egészen más körülmények között kellene élnünk. Ennek ellenére e lények ugyanabba a szellemi egységbe tartoznak, ahová az ember is tartozik. Ők ugyanazokból a szubsztanciákból épülnek fel, mint mi, ezért alkalmasak a mi táplálásunkra. Az állatok érző lények. Sőt, a magasabb rendű állatok intenzívebben érző lények, mint az ember. Ennek ellenére megehetjük őket, mert a földi fejlődés az emberért, az ember fejlődése érdekében teremtődött. Ők is azért maradtak a Földön - annak ellenére, hogy nem váltak emberré - mert az embernek szüksége van a jelenlétükre. Ők adnak talajt, táplálékot, orvosságot, és különféle erőket számunkra. A természet nem csupán fizikai szinten, hanem az élet, a lélek és a szellem szintjén is zajlik. A fizikai ismeretek és tapasztalatok kevésnek bizonyulnak annak megítéléséhez, hogy az állatok megölése és táplálékként való elfogyasztása helyes-e vagy sem. Talán ilyen módon nem is helyes feltenni ezt a kérdést. Régóta vannak olyan nézetek, vallások, amelyek tiltják bizonyos állatfajták vagy minden állat megölését és elfogyasztását. Más vallások ezt nem tiltják. Mindegyiknek jó oka van rá, hogy ezt tanítja. Az emberiség ismétlődő megtestesülésekben él a Földön. Egyik életünkben húsmenetesen táplálkozunk, másikban nem. Ez elsősorban attól függ, hogy milyen vallásba, kultúrába születünk bele. Az emberiség fejlődése, a fejlődés értelme és célja konkrétan megfogalmazható. Szabaddá kell fejlődnünk. Egy lény akkor szabad, ha kizárólag saját lelki életéből fakad a tette. A szabadság egy távoli cél, de részben már képesek vagyunk szabadok lenni. Például abban is szabadok vagyunk, legalábbis részben, hogy mi magunk dönthetünk arról, eszünk-e húst, vagy sem. A szabadság a szeretet kifejlődésével jár. Nem szabad ember az, akiben nem a szeretet működik. Annyiban vagyunk szabadok, amennyiben a saját magunk által kifejlesztett szeretet már működik bennünk. Szabadon lehetetlenség gonoszságot elkövetni. Az emberiség jelentős része ma még nincs sem a szeretetnek, sem a szabadságnak olyan szintjén, hogy a húsevésről etikai megfontolásokból lemondjon. De aki egyénileg lemond róla, az se gondolja, hogy ő ezért sokkal jobb ember, mint az, aki húst is eszik. Ez alapvetően nem ezen múlik, hanem sok-sok cselekedeten, amiből csak egy a táplálkozásról való döntés. Az emberek emésztése, szervezete nagyon különböző. Egyiknek hasznos, a másiknak nagyon hasznos, a harmadiknak kevésbé hasznos, vagy egyáltalán nem is hasznos, ha húst, állati fehérjéket, zsírokat is fogyaszt. Az állati fehérje- és zsírtáplálék (a tejet kivéve) elvileg teljesen elhagyható. Gyakorlatilag mindenkinek saját magának kell ebben döntenie. Általában csak abban merül fel ezen ételek elhagyásának a gondolata, aki nem kívánja különösebben ezeket az ételeket. Ha pedig mégsem válik be nála, a szervezete jelezni fog. Ha úgy tapasztalja, hogy árt az egészségének, akkor visszatérhet a korábbi táplálkozásához. Az emberi szervezet nagyon bonyolult. A fizikai, az élő, a lelki és a szellemi összeszövődve működik benne. Mivel az egyes ember fejlődésén van a hangsúly, ezért mindig azt kell nézni, hogy egyénenként mi szolgálja leginkább a fejlődést. Ha az ember a húsételek elhagyásával a parlagon heverő fölös erőit nem tudja szellemileg felhasználni, lelki fejlődéséhez igénybe venni, akkor még úgyis helyesen cselekszik, ha a húsételek, állati zsírok fogyasztásával hozzájárul az állatok szenvedéséhez, az életük elpusztításához. Ez sok embernek kegyetlennek tűnik. Értelemmel ezt nem is nagyon lehet felfogni. De ez így jó. Az értelem csupán a valóság árnyékát képes felfogni, nem a valóságot. Az értelem ágál az ilyen tények ellen, nem akarja elfogadni. Mindezt az isteni kormányzás hozta létre. Eredetileg kizárólag tejet fogyasztottunk. Később növényeket és állati húsokat, zsírokat is. Ebben az is szerepet játszott, hogy az embernek szabad lénnyé kell fejlődnie. Szabaddá csak úgy fejlődhet, ha nem csak jó és jó között, hanem jó és rossz között is választhat. Az emberbe is bekerült a rossz, a gonoszság. Emiatt szervezete is másképp működik, mintha ez nem volna benne. Sokkal földszerűbb, anyagibb is lett emiatt. Ezért betegedhet meg, és ezért is kell meghalnia. Ezért vált az ember olyan lénnyé, akinek akár érző lények fájdalma révén is táplálékhoz kell jutnia. Ezzel nem azt állítom, hogy csak a gonosz ember eszik állatot, hanem azt, hogy ez a gonosz hatalom az evolúció során úgy alakította át minden ember szervezetét, hogy az emberek egy része ma csak úgy lehet egészséges és lelkileg-szellemileg egészségben fejlődő lény, ha állati húsokat, zsírokat is eszik. Persze mindenki megtehetné, hogy mégsem enné ezeket, de ezzel csak betegségeket okozna magának, amelyek csak hátráltatnák a fejlődésben. Olyan hátrányokba vetné magát, amelyekre sorsa szerint nem volna szüksége. Szervezetünk alapvetően az isteni-szellemi teremtés alkotása, amit azonban időközben módosított a gonosz működése. A gonoszság, a kísértés megengedett, mert nélküle nem érhetnénk el a szabadságot, nélküle nem választhatnánk mást, csakis a jót, ami viszont nem szabadság volna, hanem eleve elrendeltség. (A gonosz működéséről a Szellemi útmutatások a 21. századra című könyvemben lehet többet olvasni.)   A földi táplálkozás lényege   Szilárd és folyékony táplálékaink a külső természet részei. A földi táplálkozás lényegében abból áll, hogy a külső természetet emberivé változtatjuk. A táplálkozás első fele a természeti jelleg elpusztításából (lebontás, anyagtalanná válás) áll, a második fele az ember felépítéséből (szellemiből anyaggá válás, a szellemi feldolgozása anyaggá). A sók már a szájban kezdenek feloldódni, majd minden különösebb emésztés nélkül bejutnak a nyirokba, és onnan - szellemileg - fel a fejbe, hogy aztán az idegvégződések emberi jelleget hordozó anyagává váljanak. A szénhidrátok, de főként a zsírok és a fehérjék úgy válnak javunkra, ha teljesen megsemmisítjük, lebontjuk őket. Ahhoz, hogy a felépítés megtörténhessen, a külső természetből vett tápanyagokat kell elfogyasztanunk, és ténylegesen meg kell őket semmisítenünk, olyannyira, hogy a szervezetben el is fogyjanak. El kell veszíteniük a külső természetben még meglévő jellegüket és testiségüket is. (Ez például a csirkehús esetén azt jelenti, hogy még a csirke érzéseit, ösztöneit, amennyiben a hús is hordozza azokat, meg kell semmisíteni, mielőtt a szervezet emberi hús építésébe kezdene az állati hús serkentő hatására.) Ha az emésztésben, feldolgozásban zavar van, akkor természetesen az ásványi nyomelemek és a sók sem jutnak el átalakult formában oda, ahol szükség van rájuk, és a növényi, állati eredetű tápanyagok lebontása, majd az emberi újraépítés sem lesz tökéletes. Ebben az esetben olyan anyagok, - hő helyett gázok, nedvek, nyálkák, lerakódások - köztes állapotok jönnek létre nem megfelelő helyeken, amelyek mérgezőek. Minden mérgező, amit a szervezet nem tud feldolgozni. Mérgezés abban az esetben is előfordul, ha bármelyik (ásványi, növényi, állati) táplálékból túl sokat fogyasztunk, vagy a táplálékok feldolgozása nem tökéletes. Ebben az esetben természetesen a táplálék útja nem a feldolgozás és beépülés lesz, hanem a végbélen, húgycsövön, vagy más utakon a szervezetből való kiürülés. A feldolgozatlan fehérje egy idő után rothadni kezd a belekben, és mielőtt kiürül, mérgez. A későbbi érelmeszesedések kialakulásában igen nagy szerepet játszik a túl sok fehérje fogyasztása. A feldolgozatlan zsírok avasodnak, ami a rossz szájízben vehető észre. A feldolgozatlan szénhidrátok erjednek. A sók pedig lerakódhatnak, meszesedéseket okozhatnak, és így terhelik a legkülönbözőbb szerveket. Az embert mérgezi, ha állati, növényi vagy ásványi tápanyagok halmozódnak a belsejében. Bizonyos szempontból minden táplálék méreg, ha bekerül az emberbe, hiszen nem emberi anyag. Azért is kell lebontani, megsemmisíteni vagy kiválasztással eltávolítani őket az emésztés során, mert az ember nem viseli el, ha nem emberi anyagok töltik ki. Mérgező minden bélgáz is. A gázosodás az elégtelen emésztés jele: a szilárd és folyékony tápláléknak hővé és életerővé kell válnia, nem légneművé. Minden esetben körültekintően kell tehát a táplálék mennyiségét is megállapítani, különben amíg ki nem ürülnek, mérgező hatásúak.   A földi és a kozmikus táplálkozás   A szilárd-folyékony táplálékok a szájon át a gyomorba, belekbe jutva átalakulnak (sók), v

Nóra 3 hetesen és fehérretek-saláta, mint a napi menü része

2013. február 24. Napló étkeinkről, életünkről 

Nóri pénteken betöltötte a három hetet, szorgalmasan issza az anyatejet, ez az ő tápláléka. Néha hagy időt nekem is arra, hogy finom salátákat készítsek, amit később a tejen keresztül ő is megkóstolhat :-) Párom hozott haza fehér retket, és olyan jóízűen evett belőle, hogy én is megkívántam. A változatosság kedvéért nem kockáztam, hanem spagettit készítettem belőle. Teljesen meglepődtem, milyen finom lett! Eddig nyers tészta általában cukkini vagy egyéb tökféle volt, de most ez a fehér retek mint ízre, mint állagra verte az előbbieket! A fűszerezés hatására egy kicsit megpuhult, teljesen olyan volt, mint a valódi spagetti. Annyira finom volt, hogy tegnap is, és ma is készítettem egy-egy adagot. Nagyon emlékeztet a kínai tésztára, szerintem alkalmas kínai nyers tésztának! A tegnapi tésztám csak fűszert és olajat kapott ízesítőnek, ma szezámmagot, lenmagot és fokhagymát is tettem rá. Nagyon finom volt!

Ebédet házhoz - a Vegafood-tól

2013. január 30. Lét-tudatos konyha 

Előfordul, hogy nem érek haza ebédre és éppen nem főzök olyat, amit kényelmesen magammal tudnék vinni.  Ilyenkor rendelek. Többnyire olyan ételt, amit én nem, vagy ritkán készítek. Ez olykor ötletet is ad a későbbi otthoni kipróbáláshoz.  Választásomat sokszor az vezérli, hogy egy-egy jól hangzó név felkelti a kíváncsiságomat: vajon mit takar az illető étel, ők mivel készítik? Ha magyar(os) étel nevét halljuk vegetáriánus módon elkészítve, sokan azt gondolják, hogy szójával készül. De nem feltétlenül, mert szerepelhet benne szejtán (búzahús), tofu, padlizsán vagy sajt is. A magyar konyha hagyományos és népszerű ételei közé tartozik a paprikás krumpli és a rostélyos.   A Vegafood étlapját böngészve -két egymást követő héten- rájuk esett a választásom. Kíváncsi voltam, hogy hogyan és miként készül náluk ez a két étel.  Mexikói paprikás krumpli szezámos tejföllel és paradicsomos rostélyos füstölt sajttal, kuszkusszal néven szerepeltek a listán. A paprikás krumpli enyhén, kellemesen csípős ízű volt. Gabonakolbász járt mellé, aminek fűszerezése számomra kellemes megtapasztalás.   A vega kolbászok ugyanis általában nagyon fokhagymásak, amit én nem szeretek. Úgyhogy külön öröm, hogy ezt a kolbászt nem fokhagymával ízesítették. A tejföl pedig jól ellensúlyozta az étel fűszeres jellegét. A másik étel, a rostélyos, szejtánnal készült. Állagát tekintve, omlós és a ,,pont jó kategória. Szejtán készítésekor ugyanis hibaforrás lehet: Túlfőzzük és szétmállik. Túl kemény lesz, és csizmatalpszerűvé válik. Rágós lesz, és ,,rántott rágógumi benyomását kelti. A paradicsomos szaft fűszerezése is ízlett. Köretként kuszkusz volt, habár ezt ritkán eszem, jobban szeretem a barna rizst, a kölest vagy a hajdinát. Mindkét magyaros étel jó választás volt, így valószínűleg máskor is rendelni fogom őket. Szejtán házi készítése: itt

Heti saláta ötlet: lucernacsírás almás répasaláta

2013. január 18. Napló étkeinkről, életünkről 

Nagy adag lucernát csíráztattam még Karácsony előtt, így sokféle ételbe került belőle: salátába, rizsgombócba, szendvicsre, stb. Ez egy teljesen komplett étek volt, tettem még bele mazsolát, és darált mandulát. Ebben az édeskés salátában keveredik gyümölcs olajos maggal, ami nem jó párosítás lúgosítás szempontjából, de nagyon finom :-) Ezen a képen a saláta már utazott velem, így egy kicsit összerázkódott már, amit én jobban szeretek, mint amikor minden összetevő külön-külön nagyon ropogós.

Vegán ravioli rukkolapestós tofukrémmel

2013. január 9. Mindennapi ételeink 

Hozzávalók a tésztához: 20 dkg finomliszt 15 dkg  teljes kiőrlésű durumliszt 5 dkg zabkorpa  1 ek. lenmagpehely 1 tk. só annyi víz apránként adagolva, hogy kemény, gyúrható tésztát kapjunk Hozzávalók a töltelékhez: 25 dkg rukkola pesto 10 dkg füstölt tofu só -ízlés szerint Hozzávalók a szószhoz: 2 dl paradicsomsűrítmény szükség szerinti víz 1 fej vöröshagyma kevés nyírfacukor kevés só 3 ek. 100% extra szűz olívaolaj  2 ek. kukoricakeményítő 3 tk. bazsalikom 2 gerezd fokhagyma -- jégcsapretek Elkészítés: A tésztához a liszteket, sót, korpát és a lenmagpelyhet összekeverjük, és annyi vízzel felengedjük, hogy kemény tésztát kapjunk. Egy lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk a tésztát, majd kocka vagy kör alakú ravioli szaggatóval kiszaggatunk kockákat vagy köröket.  A pestóhoz hozzáreszeljük a tofut, szükség esetén sózzuk is. Mindezt a tésztákra tesszük, majd beborítjuk egy másik körrel/­­kockával. Alaposan lenyomkodjuk a széleit. Az így elkészült raviolikat forrásba lévő vízbe tesszük és miután feljöttek a víz tetejére, még 5 percig főzzük, majd szűrő segítségével kiszedjük őket, és olajjal meglocsolt edénybe tesszük.  A szószhoz a hagymát kevés vízen és olajon megpároljuk, beleöntjük a paradicsomsűrítményt, vízzel hígítjuk, sózzuk, édesítjük, és kevés vízzel kikevert kukoricakeményítővel meglocsoljuk, megvárjuk, amig ez is belefő, bazsalikommal, fokhagymával ízesítjük.   A tetejére tofut, szójasajtot is reszelhetünk, de mi most friss retket reszeltünk rá, így nem is kellett hozzá salátát készítenünk. :-)

Gombás bruschetta

2012. december 4. Zizi kalandjai 

Ő egy gyönyörűség... úgy hívják szürke tölcsérgomba és a Lehel piacon sikerült rá szert tennem. Miután hazahoztam, azt olvastam róla a neten, hogy főzéskor erős, fűszeres aromája, illata még jobban érződni fog (ezért sokan nem is szeretik). Mivel kevertem csiperkével, így az ízén nem érződött ez a különlegesség. Ropogós húsú, finom gomba, fűszerekkel és frissen facsart citromlével keverve ízletes, enyhén savanykás ragut adott. Salátával, köretekkel fogyasztva kiváló gyors hétköznapi vacsora. Mi élesztőmentes teljeskiörlésű tönköly kenyér szeleteket pirítottunk hozzá. Mennyei fogás kerekedett belőle! Természetesen ez a ragu más gombával is elkészíthető. Andrea Gombamánia blogján rengeteg újdonsággal (számomra újdonság!) találkoztam,  valamint töménytelen hasznos információval a vadon termő gombákat illetően. Ajánlom figyelmetekbe! Gombás bruschetta (Recept: Jamie Oliver - Jamie természetesen) Hozzávalók 2 főre: - 300 g gomba (nálam vegyesen szürke tölcsérgomba és csiperke), megtisztítva, felszeletelve - 2 gerezd fokhagyma, felaprítva - 2 ágacska friss kakukkfű, levelei lecsipkedve - 6 szál petrezselyem, felaprítva - 20 g vaj - 1 teáskanál chili pehely (ízlés szerint friss chili is használható) - 1 közepes citrom kifacsart leve - só, bors - 4 szelet kenyér + 1 gerezd fokhagyma Egy nagy serpenyőben hevítsünk fel 2-3 evőkanál olívaolajat. Adjuk hozzá a gombát, az aprított fokhagymát, és zöld fűszereket. Ízesítsük sóval, borssal, chilivel, keverjük át, majd erős láng felett pirítsuk 5-6 percig (ha a gomba folyadékot ereszt, hagyjuk elpárologni). Ha  a gombának már van egy kis színe, adjuk hozzá a vajat és a citromlevet. Keverjük át és hogy még szaftosabb legyen adjunk hozzá 2-3 evőkanál vizet. Főzzük még 1-2 percig, keverjük át, hogy a szaft jól befedje a gombát. Pirítsuk meg a kenyérszeleteket, dörzsöljük be fokhagymával és kanalazzunk egyenlően a gombás raguból minden szeletre. Tálaljuk azonnal!

ZÖLDség

2012. november 28. Fitt Nők 

A magyar nyelv gyöngyszeme ez is szerintem! Együnk sok ZÖLDséget! Nap mint nap halljuk, igaz? Milyen zöldségekre gondolunk ilyenkor elsősorban? Paprikára, paradicsomra, répára, retekre, uborkára … stb. (bár ezek közül is néhányat, amiket mi még zöldségként tanultunk, már többjüket sorolja a tudomány a gyümölcsök kategóriájába) Vajon eszünkbe jut-e első hallásra, hogy a magyar nyelv azt (is) kívánja sugallni, hogy ZÖLD növényt (is) fogyasszunk? ZÖLD, klorofillban gazdag növényt, ZÖLDséget…. és ezzel a lúgosításnak, a sav-bázis egyensúly helyreállításának, a betegségek megelőzésének, az egészség megtartásának egyik remek módját is megkapjuk anyanyelvünk “mély”értelmezése során. Milyen zöldekre gondolok? Bármilyen ehető fűszernövényre, ehető gyógy- vagy gyomnövényre: petrezselyem, zeller levél, bazsalikom, citromfű, menta, spenót, sóska, brokkoli, cékla levele, sárgarépa levele, csalán, tyúkhúr, parlagfű, lucerna levél, mángold, leveles kel, saláta, kövér porcsin, búzafűlé, stb. – a lényeg az éltető ZÖLD, A KLOROFILL! A zöldekről, a klorofill csodálatos hatásairól itt olvashatsz: http:/­­/­­www.fittnok.hu/­­csodalatos-gyogyito-klorofill A ZÖLDség fogalmát tehát ne merítsd ki egyszerűen a nem zöld zöldségek területén. Mindennapi ZÖLDséged legyen ZÖLD is!!!!