Vegasztrománia receptek

Pillanatkép a Vegasztrománia konyhájáról

2020. október 11. Vegasztrománia 

,,Az egyetlen állandó a változás maga.     Egy ideje már készülök erre az írásra, de úgy látszik, most jött el az ideje. A csendem elsősorban a sok munka, az egyetem utolsó féléve, a szakdolgozat, egy (két) új szakmai kihívás, a fejemben lévő tervek formálódása, a magánélet és a magammal töltött idő közti nem létező tér kifejeződése. De persze nem véletlenül szorult az utolsó helyre - olyannyira, hogy meg sem említettem - a gasztronómiai tevékenységem nyilvános része. A Vegasztrománia számomra elsősorban mindig a szabadságot és az önazonosságot jelentette: sosem követtem előírásokat, terveket, mindig a belső hangjaimra, iránytűmre figyeltem. Sosem vezérelt a nézettség, számomra sokkal többet számít és jelent az, hogy akik olvasnak, és kipróbálják a recepteket, többek lesznek-e általa. Én itt, a másik oldalon mindenképpen több lettem. Ezek az irányvonalak pedig továbbra is fontosak számomra. Meséltem arról az időszakról, amikor a szervezetem elkezdett szórakozni, és nem tolerálni bizonyos élelmiszereket, alapanyagokat. A kezdeti kiakadások után persze mindig beleálltam az újba, és új szemléletben főztem az aktuális alapanyagokból. A legutóbbi (és bízom benne, hogy a legutolsó) felvonásban viszont a megvonások önmagukban nem segítettek, és hónapokon keresztül küzdöttem nagyon kellemetlen tünetekkel. Lett viszont egy csodálatos támogatóm ebben a - saját egészséges magamért folytatott - harcban, akinek a segítségével kiderült a probléma gyökere, és végre elkezdett normalizálódni a helyzet. Ez viszont fenekestül fölforgatta a konyhámat - sokkal jobban, mint az elmúlt néhány évben bármi, pedig eddig is voltak kihívások ugye. Két fő irányvonalon indultunk el (én tovább), az egyik egy még szigorúbb diéta bevezetése volt. Természetesen voltak bennem kérdőjelek, hogy jó-e az, ha további tápanyagoktól vonom meg a szervezetemet, és hogy meddig lehet ezt még fokozni. De úgy voltam vele, hogy muszáj kipróbálnom, muszáj kísérleteznem, mert csak így derülhet ki. Sokat olvastam a témában, és beszélgettem olyan emberekkel, akik hasonló cipőben járnak. Ez sok erőt adott, mert azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül, és a megosztott tapasztalatok is sokat jelentettek. És segített abban is, hogy a múlt nyár óta várakozó podcastom is új lendületet, új, kiérleltebb témát kapjon. Aki élt már meg hasonlót, vagy jelenleg is küzd emésztési rendellenességgel, problémával, betegséggel, az tisztában van vele, hogy milyen negatív hatással van a hétköznapi életre, mennyire beleszól a természetes működésbe. Úgyhogy abban az állapotban nagyjából bárminek esélyt adtam volna, ha újra a régi (pontosabban inkább egy új, egészséges verzió) lehetek. Ez a diéta, a FODMAP, röviden és konyhanyelven megfogalmazva nem enged bizonyos szénhidrátokat, amik rossz hatással vannak a nem egészséges bélrendszerre. Ez azt jelenti, hogy nem lehet semmilyen hüvelyest, gyümölcsöt, tejterméket, glutént és még egy csomó mindent enni. És nem kell hozzá sok matek, hogy egy közel vegán esetében ez mit jelent: nem jut elég fehérjéhez. A szervezetem ezt érezte is, és jelzett. Úgyhogy egy ponton tettem egy újabb kísérletet, és elkezdtem visszaengedni a húst. Nem részletezem, csak annyira, hogy a jelenlegi állapotom nagyon hasonlít azokra az időkre, amikor már majdnem vegetáriánus voltam. Eszem húst, de nem minden nap, és bőven nem mindent. A zöldségeket töretlenül szeretem és használom a konyhámban, de azt érzem, hogy még mindig tanulom ezt az új helyzetet. És a legfontosabb ezzel kapcsolatban, hogy végre rendeződtek a dolgok, és évek óta először érzem azt, hogy rendben vagyok a hasam tájékán. És hogy ez így marad-e, vagy ,,visszaváltozom valamikor? Fogalmam sincs, és ez a kiszámíthatatlanság végre nem félelemmel, hanem jó érzéssel, kíváncsisággal tölt el. A döntés előtt persze sokat filozofáltam, hogy akkor mi lesz a környezetvédelmi törekvéseimmel, az eddigi gasztronómiai működésemmel, a Vegasztromániával. Aztán arra jutottam, hogy a legfontosabb bolygó, aminek mindenekelőtt rendben kell lennie, az a saját kis bolygóm: a saját szervezetem, lelki egészségem. Minden más csak ezután következik, hiszen ebből nő ki. Izgalmas, mert ennek a változásnak a lelki vonulatait is élem, a test és a lélek nem választható el egymástól, egyik erősíti a másikat. A Vegasztrománia pedig továbbra is a vegetáriánus, vegán ételek gyűjteménye, valamint húsmentes ötleteim, kísérleteim lenyomata marad - önazonosan, szabadon. Köszönöm, hogy a hozzászólásod (ha van) építő jellegű, vagy hasonló gondokkal, elakadásokkal küzdő olvasóim gondolatai, kérdései fogalmazódnak meg az írás alatt.

Vegasztrománia Karácsony: Töltött kelkáposzta fűszeres paradicsommártásban

2019. október 31. Vegasztrománia 

Évek óta tervezem, hogy a Karácsony előtti időszakot valódi készülődéssel és ráhangolódással töltöm, de az utóbbi pár évben általában december közepe után eszméltem fel, hogy ebből nem sok valósult meg. Idén viszont végre máshogy alakult. Múlt pénteken letettem egy hatalmas őszi csomagot, és ez segített abban, hogy az őszi szünet lendületével el tudjam kezdeni a vágyott megélést. A saját, belső készülődésig, vagyis Adventig van még időm, de a receptek megfőzését, megosztását most kezdem, hogy a munka és tanulás mellett minél többet meg tudjak osztani az ötleteimből. Közben az idő is lehűlt, ez a töltött kelkáposzta pedig olyan karácsonyillatot terített szét a lakásban, hogy ezek után remélem, nem lesz gond a hangolódással. Töltött kelkáposzta fűszeres paradicsommártásban Hozzávalók: (10 tekercshez) 10 kelkáposzta levél megmosva 2 ek növényi olaj 1 hagyma felkockázva 3 fokhagyma apróra vágva 2 szár angol zeller apróra vágva 1 sárgarépa lereszelve (vagy késes aprítóban felaprítva) 1 fehérrépa lereszelve (vagy kése aprítóban felaprítva) 150 g gomba kis kockákra vágva 1/­­2 birsalma lereszelve 1 tk füstölt paprika 100 ml rozé bor 150 g főtt rizs 50 g gesztenye kis kockákra vágva 50 g aszalt szilva 50 g dió ledarálva 1 csokor petrezselyem felaprítva 1 narancs héja lereszelve 2 x 400 g hámozott paradicsom konzerv pürésítve 100 g paradicsom passata 4-5 szem szecsuáni bors 1/­­2 tk creol fűszerkeverék, vagy ugyanennyi Cayenne-bors 1/­­2 tk fahéj, vagy 1 fahéj rúd 1/­­2 tk reszelt szerecsendió 2 cm-es gyömbér lereszelve 3-4 szegfűszeg só frissen őrölt bors Hevítsük fel az olajat egy nagy serpenyőben, majd adjuk hozzá a hagymát, a fokhagymát, a zellerszárat és pirítsuk 10 percig. Adjuk hozzá a sárgarépát és a fehérrépát, a füstölt paprikát, keverjük meg, öntsük hozzá a rozét és adjuk hozzá a birsalmát. Sózzuk, borsozzuk. 5 perc főzés után adjuk hozzá a gombát és pirítsuk további 5 percig. Hagyjuk egy kicsit kihűlni. Egy nagy keverőtálban keverjük össze a gombás keveréket, a rizst, a gesztenyét, a diót, az aszalt szilvát, a petrezselymet és a narancshéjat.  Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra. Tegyük fel főni a paradicsommártást. Öntsük egy lábosba a paradicsomokat, és a fűszereket, és fedő alatt főzzük 20 percig. Forraljunk fel egy nagy lábos vizet, sózzuk meg, majd ebben főzzük 3-4 percig a kelleveleket. Hagyjuk őket szűrőn lecsepegni, és itassuk le róluk a felesleges vizet. Terítsük magunk elé egy levelet, tegyünk az alsó harmadára kb 3 ek tölteléket, hajtsuk be két oldalán, és tekerjük fel. Madzaggal át is köthetjük őket, megerősítés és esztétikai csavar végett, de enélkül is megállják a helyüket. Ezt a műveletet végezzük el az összes levéllel. Egy nagy, vagy több kisebb sütőedény aljára öntsük a paradicsomszószt, erre ültessük rá a kelkáposzta csomagokat. Lefedve süssük az előmelegített sütőben 15 percig, fedő nélkül 15 percig.  Köretnek illik hozzá a pirított kalács, a pita, a burgonya gratin,  sült édesburgonya - válogasson mindenki magának ezek közül, vagy nem ezek közül saját ízlése szerint!    

Borsófőzelék és gombafasírt

2019. május 29. Vegasztrománia 

Történt az úgy, hogy ma megéheztem, de nem volt kedvem kimenni vásárolni a szakadó esőben. A fagyasztott borsót már megvettem pár napja, mert egy ideje nagyon megkívántam a borsófőzeléket. Na persze nem a menzáról elhíresült lisztes, agyoncukrozott verziót, amiben csak néhány borsószem kiabált segítségért (bár bevallom töredelmesen, hogy azzal legalább tudtam mit kezdeni evésügyileg - akkoriban, nem most), hanem egy minden szempontból ütős, finom, szép, kívánatos, egészséges változatot. Jelentem, sikerült. Szóval a kanapén álmodoztam, tervezgettem, hogy milyen jó lesz hozzá majd egy zabfasírt, amikor konstatáltam, hogy a zabpehely elfogyott... És akkor kihívtam magam egy főzőversenyre, aminek az volt a tárgya, hogy minél finomabb vega fasírtot prezentáljak az otthon található, jelenleg szegényes kínálatból. "Challenge accepted!" - kiáltottam (magamban) Barney-módra, és kihúztam a zöldséges ládát. Utolsó napjaikat élő gombákat találtam, 2 árválkodó sárgarépát, és néhány szál újhagymát. Nem kellett sokat gondolkodnom, és fejemben összeállt a kép. Nagyon hálás vagyok az esőnek most ezért, mivel ezeket az alapanyagokat mindenképpen fel kellett volna használnom, különben mehettek volna a kukába. Erre pedig mostanában igyekszem nagyon figyelni, mert nem etetem a szemetesem. Most pedig jöjjön a mai improvaszion, ami receptté nőtte ki magát. Az elkészítés fázisait pedig megtaláljátok a vegasztrománia instagram oldalán, felül, a Highlights-ban.   Borsófőzelék és gombafasírt     Hozzávalók: (4 főre) a borsófőzelékhez: 4 kisebb, vagy 2 közepes krumpli meghámozva, kockákra vágva 3-4 szál újhagyma karikákra vágva 1 ek olívaolaj 1 kg zöldborsó (ez most fagyasztott volt, de a legistenibb zsenge borsóból) 500 ml zabtej só 3 ág menta levelei felaprítva a fasírthoz (20 db): 250 g robotgépben felaprítva 2 sárgarépa meghámozva, robotgépben felaprítva 2 gerezd fokhagyma apróra vágva (nekem nem volt, ezért medvehagymás sóval helyettesítettem) snidling apróra vágva 50 g zabpehelyliszt 5 szelet rozs extrudált lapkenyér robotgépben felaprítva 1 kk füstölt paprika (opcionális) só bors A krumplit megfőztem. A sütőt előmelegítettem 180°C-ra.  Közben az olajon pár percig pirítottam az újhagymát. Rádobtam a borsót és átforgattam. Felöntöttem a zabtejjel, sóztam, és készre főztem. A közben megfőtt krumplit leszűrtem, és a borsó 1/­­3 részével, és egy kevés zabtejjel (amiben főtt), összeturmixoltam. Visszaöntöttem a borsóhoz, hozzákevertem a mentát és melegen tartottam. Míg a borsó főtt, egy tálban összekevertem a fasírt hozzávalóit, jobban mondva összegyúrtam, mert ennek egy gyúrható masszának kell lennie. Kis golyókat formáztam, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket. 30 alatt megsütöttem őket. Tálaltam, és hamm! UI: A fogadást nyilván én nyertem, és a képen láthatjátok a fődíjat.

Paprikás krumpli, avagy ehet-e egy vega hagyományos ételeket?

2019. május 4. Vegasztrománia 

Mostanában nagyon kívánom a hagyományos ételeket, mint például a paprikás krumplit, a rakott krumplit, vagy a töltött paprikát. Gyerekkorom ízei, de eredetileg mindegyik hússal készül. Akkor most hogy van ez? Egyek, vagy ne egyek? "Csúfoljam meg" az eredeti recepteket, és készítsem el a saját verziómat, vagy csendben, lehajtott fejjel inkább egyem a "nekem való" salátát? El szoktam azon gondolkodni, hogy vajon miért sarkalatos pont és kritika ez még mindig a vegák és a mindenevők közti párbeszédben.. Vagyis, hogy ha valaki úgy döntött, hogy nem eszik többet húst (tejterméket, tojást), akkor miért akar mégis azt, illetve annak egy gyenge utánzatát enni? Több, mint tizenhárom éve hagytam el a húst saját akaratomból, és több, mint egy éve nem ehetek tejterméket  - egyáltalán nem a saját akaratomból. Tehát benne vagyok egy hibrid helyzetben, melynek egy részét én választottam, egy másiknak pedig elszenvedője vagyok. Tizenhárom éve kinyitottam egy ajtót egy új világra, és kíváncsian, lelkesedve léptem be rajta. Egy éve ki kellett nyitnom egy ajtót egy félelmetes világra, és sírva léptem be rajta.  Alapvetően én sem azért lettem vega, hogy ételeimmel mindent lemásoljak, amiket addig ettem. De. Az én gasztro-életemben ez az egyik kedvenc játékom. És azt se felejtsük el, hogy ezen a konyhán nőttem fel, vagyis bennem van, és fontos alapot képez, amihez szeretek visszanyúlni. Személyiségem is ilyen, kell egy bázis, ahonnan elindulhatok repkedni, és ahova vissza tudok térni. A gasztronómiában is így működöm. Sosem felejtem el azt a hónapot huszonévesen, amit Olaszországban töltöttem, és bár veszettül imádom az itáliai konyhát, két hét elteltével visítva könnyeztem egy jó túrós csusza után.  Úgyhogy az én konyhám egy szabad konyha lett, címkék és szabályok nélkül. A képen látható paprikás krumplit egy hónapja fotóztam, de most is az rotyog a tűzhelyen. Egy kis csavar van benne, amit Apa véletlen felfedezése ihletett. Egy-két évvel ezelőtt ugyanis véletlenül római köményt tett mindenbe, amibe a mi köményünket kellett volna tenni, gulyáslevesbe, pörköltbe, mindenbe. És annyira jól állt az ételeknek, hogy azóta ezt észben tartom, és használom is.  Vegán paprikás krumpli Hozzávalók: (4 személyre) 2-3 ek növényi olaj 2 hagyma felaprítva 3-4 gerezd fokhagyma fele szeletekre vágva, másik fele lereszelve (lehet kevesebb, én imádom a fokhagymát) 1 ek piros paprika 1 tk füstölt paprika 5 nagyobb krumpli meghámozva, kockákra vágva só frissen őrölt fekete bors 1/­2 tk majoranna 1/­2 tk őrölt kömény késhegynyi római kömény 500 ml víz 1 csomag füstölt barna rizses vega kolbász nagyobb darabokra vágva (ez szét fog esni előbb, vagy utóbb, de nem gond, pont az a jó benne) 1 csomag vega virsli karikákra vágva Egy lábasban felhevítettem az olajat, majd rádobtam a hagymát és a szeletekre vágott fokhagymákat, és 5-8 percig pirítottam őket időnként megkeverve. Alacsony lángra tettem, és hozzákevertem a paprikákat, majd kicsit pirítottam őket. Hozzáadtam a krumplit, fűszereztem, megkevertem és hozzáöntöttem a vizet. Felforraltam, majd alacsony lángon, fedő alatt, 15-20 perc alatt készre főztem. a vége előtt 5 perccel hozzáadtam a vega kolbászt és a vega virslit, és ellenőriztem az ízeket. 

Vega töltött káposzta

2018. december 31. Vegasztrománia 

Gyerekkoromban konkrétan utáltam a töltött káposztát, de ugye innen szép nyerni. A vicces az, hogy már vegaként kezdtem újra vágyni rá. Viszont olyan tölteléket sikerült kikísérleteznem, ami tökéletes ízélményt nyújt - a mindenevőknek is.  Vega töltött káposzta   Hozzávalók: A töltelékhez: 16 savanyú káposzta levél 2 ek növényi olaj 1 1/­2 hagyma apróra vágva 3 + 1 fokhagyma apróra vágva 250 g gomba apróra vágva 75 g főtt gesztenye apróra vágva 75 g dió ledarálva 1 ek vega zsír (opcionális) 1/­2 rúd vega füstölt kolbász apróra vágva (vagy 1 tk füstölt paprika) 2 csésze főtt rizs 50 g sajt lereszelve (növényi, vagy edami) 3 tojás só frissen őrölt bors 1 kk oregánó 1 kk cayenne bors 1 ek piros paprika A káposztás alaphoz: 2 ek növényi olaj 1 1/­2 hagyma apróra vágva 3 fokhagyma apróra vágva 1 1/­2 ek piros paprika 2-3 babérlevél 1 kg savanyú káposzta Elkészítés: Egy serpenyőben felhevítettem az olajat, majd hozzáadtam a hagymát és a 3 gerezd fokhagymát. Kb. 5 percig sütöttem, főztem, figyelve, hogy meg ne égjen. Ezután hozzáadtam a gombát és 8-10 percig sütöttem. Sóztam, borsoztam, és oregánóval ízesítettem. Lehúztam a tűzről, és hozzákevertem a gesztenyét, a diót, a vega zsírt, a rizst, a sajtot, a 3 tojást, a paprikát és a cayenne borsot és a maradék 1 gerezd fokhagymát. 16 halmot/­golyót csináltam belőle. A káposztás alaphoz felhevítettem az olajat egy vastag aljú lábosban, majd hozzáadtam a hagymát és a fokhagymát. 5 percig pirítottam, majd rászórtam a pirospaprikát, pirítottam pár percig, majd felöntöttem 1 1/­2 dl vízzel, és lefedve hagytam főni. Közben a káposztalevelek vastag torzsáját levágtam, és egyenként magam elé terítettem. Mindegyikre rátettem 1 adag tölteléket, feltekertem, és bedugdostam a két végét.  A hagymás-paprikás alapra rátettem a savanyú káposzta háromnegyedét, a babérleveleket, majd szorosan rárétegeztem két sorban a töltött káposztákat, és arra tettem a maradék káposztát. Ráöntöttem 2 1/­2 dl vizet, lefedtem, és alacsony lángon, magára hagyva 1 1/­2 óráig hagytam főni. Tejföllel/­növényi joghurttal és rozskenyérrel tálaltam.  

Padlizsán, paradicsom, csicseriborsó

2018. április 15. Vegasztrománia 

Február elején, szülinapom alkalmából pár napra kikapcsoltam magam Pestből. Második kedvenc vidékemen, Pécs környékén töltöttem 3 napot, zenben és nyugalomban (házigazdáim erre valószínűleg mást mondanának három gyerekük energiája miatt, én mégis így éltem meg). Akkortájt még tanulási fázisban voltam a január elején megállapított érzékenységeimmel és a diétájával kapcsolatban, ezért volt bennem egy kérdőjel, hogy mit tudok majd enni. De az a helyzet, hogy ismét rádöbbentem, hogy hozzáállás kérdése az egész, és bár kicsit többet kell tervezni, minden megoldható. Első estémen a hosszúhetényi Almalomb étteremben gersli kását ettem sárgarépával és lenmaggal, vasárnap délelőtt pedig nagy kedvenc helyemen, a pécsi Reggeliben búcsúztam Buddha tállal és természetesen kávéval. A keretek között pedig otthon főztünk közös kedvencünk, Hugh Fearnley-Whittingstall egyik szakácskönyvéből.  Padlizsán, paradicsom, csicseriborsó Hozzávalók: (4 fő részére) 2 közepes padlizsán (kb. 700 g) megtisztítva (a héja marad) 4 ek olívaolaj 1 fahéjrúd 350 g koktélparadicsom félbevágva 1/­2 - 1 kk szárított chilipehely 400 g csicseriborsó konzerv átöblítve, lecsepegtetve 2 gerezd fokhagyma felaprítva 1 citrom lereszelt héja 1 marék menta- és bazsalikomlevél apróra tépkedve só, frissen őrölt bors A sütőt előmelegítettük 200°C-ra. A padlizsánt 2 cm-es kockákra vágtuk. Egy nagy sütőtálban 5-10 percig hevítjük az olajat a sütőben (ez azért jó, mert így nem szív annyi olajat magába a padlizsán, amit egyébként szokott). Óvatosan beletettük a padlizsánkockákat, majd megsóztuk, borsot tekertünk rá, hozzáadtuk a fahéjrudat és összekevertük. 30 percig sütöttük, félidőben megforgatva a padlizsánokat. Az idő leteltével hozzákevertük a paradicsomokat és a chilipelyhet is, majd 20 percig sütöttük. Hozzákevertük a csicseriborsót és a fokhagymát, és 10 percig sütöttük. Ezután kivettük a sütőből, hozzákevertük a citrom héját és 15 percig pihentettük. Hozzákevertük a zöldfűszereket, és melegen tálaltuk. Kókuszjoghurttal isteni, köretként pedig adhatunk hozzá rizst és/­vagy pitát és kevert zöldsalátát (de ezek nélkül is isteni).  Tipp: Ha véletlenül marad belőle, kevés vízzel (esetleg tahinivel) összeturmixolva pirítósra kenhető humusz-variációt kapunk.

Az úgy volt.., avagy a füstös brokkolis bableves

2015. november 9. Vegasztrománia 

Az úgy volt, hogy nagyon rég nem írtam a blogra. Írtam viszont a facebookra, és most is az a fő kommunikálós területem (csak szólok). Mert bármi van, telefon elővesz, fotó kattint, pár sor leír, infó megoszt. Gyors és kényelmes, és segíti az őrült és telített életemben a Veletek való kapcsolatot és a missziót. De hiányzik a blog, és úgy érzem, hogy a gyors kisszínes mellett igényem van a lassabb, terjedelmesebb formára is, így megpróbálom visszacsepegtetni az életembe. És a Tiétekbe is. A hétvégén megfőzött átvariált bableves tökéletes alany, mert annyira jól sikerült, hogy mindenképpen szeretném megosztani. Az úgy volt, hogy múlt héten két ételre kívántam rá : egy kapros-fokhagymás-juhtúrós rakott krumplira (ez is isteni lett!) és egy jó tartalmas vegyes zöldséglevesre. Nagyjából be is vásároltam hozzájuk, de aztán jött a piac. És a piac mindent megkavar (mondjuk az a dolga). Mert kedvenc dabasi árusaimnál megláttam a tarka babot, és ott, abban a pillanatban elvesztem. De a fejemben egy gyors algoritmus lebonyolítása után megszületett a metamorfózis: a füstös brokkolis bableves gondolata. Hazamentem (addigra a recept a fejemben volt), és nekiláttam. Füstös brokkolis bableves Hozzávalók: 250 g tarka bab (ezt nem kellett beáztatni, csak addig, amíg a zöldségeket megpucoltam) 2-3 babérlevél 1 ek olívaolaj 1 tk füstölt paprika 1-2 lila sárgarépa (teljesen jól működik a sárga sárgarépával is, de ezt is megláttam, és muszáj volt beletennem) karikákra vágva 1/­­2 kis zeller kockákra vágva 1 kis fej brokkoli rózsáira szedve 1-2 gerezd fokhagyma apróra vágva 1/­­2 húsos zöld paprika csíkokra vágva 1/­­2 húsos erős zöld paprika csíkokra vágva só, bors 250 ml paradicsom passata (ezt meg a hűtőben láttam meg, maradt egy tésztából. hirtelen ötlet volt, de megadta a lelkét, savanyúságát a levesnek) 1 csokor petrezselyem apróra vágva tejföl, vagy sűrű joghurt a tálaláshoz Az úgy van, hogy mivel nem tudtam, hogy ennek a babnak mennyi a főzési ideje, külön főztem meg sóval, borssal, babérlevéllel (ennél a babnál 1 óra volt). Közben egy magas falú serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, és rádobtam a zöldségeket, fokhagymát. Átpirítottam őket, majd hozzákevertem a füstölt paprikát, sóztam, borsoztam. További 2-3 percig pirítottam, majd felöntöttem 500 ml vízzel (vagy zöldségalaplével, ha van otthon). Fedő alatt, alacsony lángon 10 percig főztem őket. Miután a bab megfőtt, hozzákevertem a paradicsom passatával és a petrezselyemmel együtt. Tejföllel és diós tönkölykenyérrel tálaltam. Az úgy lesz, hogy megteszek minden tőlem telhetőt, hogy újra itt.  

Biopiac & átvariált kelkáposzta főzelék

2014. február 17. Vegasztrománia 

Ritkán járok a Mom Biopiacra, mert messzebb van, és eddig a pillanatig mindenféle prekoncepcióim voltak - annak ellenére, hogy voltam már ott. De felfedeztem két olyan helyet, ahová érdemes visszajárni szombatonként (több is van, de nekem most ez a kettő lett a szívem csücske). Ők csak szezonális zöldségeket árulnak és olyan salátaféléket, amikről eddig életemben nem hallottam. Vettem póréhagymát, csicsókát, lila káposztát, és hatféle salátát: vízitormát, tyúkhúrt - a többinek elfelejtettem a nevét, pedig tisztességgel végigkérdeztem. Sütött a nap, isteni volt. Zöldre és főzelékre vágytam. Azt találtam ki, hogy csinálok egy kelkáposzta főzeléket csicsókával (az egyetlen zöldség, amivel még barátkozom), kicsit más ízekre hangolva. Azt kell, hogy mondjam, zseniálisan sikerült! Nagy újításom benne, hogy vegán, és kesudióval krémesítem. Telitalálat! Alapvetően szerettem volna felismerhető részeket is hagyni benne, de ez félresikerült, az esztétikai érzékem pedig nem engedte, hogy úgy maradjon. Egy nagyon sűrű krémleves lett belőle, ami viszont arra vezetett rá, hogy a folyadék mennyiségével lehet variálni, így az alapokat felhasználva lehet belőle krémleves, főzelék, püré köretnek, vagy krém kenyérre. Átvariált kelkáposzta főzelék Hozzávalók: (2 adag) 1 kisebb vagy 1/­2 nagy póréhagyma felkarikázva 2-3 gerezd fokhagyma apróra vágva 1 kis darab (1 1/­2 - 2 cm-es) gyömbér lereszelve 4 csicsóka megpucolva, kockákra vágva 1/­2 kisebb fej kelkáposzta csíkokra vágva 1/­2 zöldségalaplé 3/­4 csésze kesudió egy éjszakára beáztatva, lecsepegtetve só frissen őrölt fekete bors 1 kk garam masala 1 kk curry fűszerkeverék (koriander, chili, kurkuma, fahéj, római kömény, édeskömény) 1/­2 lime  1-2 ek kókuszolaj (vagy más növényi zsiradék) Felhevítettem a kókuszolajat, majd a póréhagymát,  a gyömbért  és 1 fokhagymát kb. 5 percig pirítottam. Hozzáadtam a csicsókát és a kelkáposztát, pirítottam együtt pár percig, majd felöntöttem az alaplével. Hozzáadtam a maradék fokhagymát, sóztam, fűszereztem. Kb. 10 perc alatt megpuhultak. Ekkor hozzáadtam a kesudiót, és botmixerrel pürésítettem (kivehetünk kelkáposztát és csicsókát, amit tálalásnál visszateszünk a tetejére). Rácsavartam a lime levét és összekevertem. Feltétnek sárgarépás falafel golyókat és tyúkhúrt használtam, de el tudom képzelni tükörtojással is, vagy..

Új energiák & téli tál

2014. január 20. Vegasztrománia 

Hatalmas tévedés, hogy egy vegetáriánus nem tud hülyeségeket enni, egészségtelenül étkezni és az is, hogy nem tud felesleges kilókat testének különböző részein tárolni. Nálam december 31-én betelt a pohár. Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, és ez sem az, puszta "véletlen" (haha), hogy pont a 2013-as év utolsó napjára esett az új élet gondolata. Viszont már aznap elkezdtem. Nagyon jól tudjátok, hogy mindig figyelem a testem jelzéseit, ez az iránytűm. Most azt jelzi, hogy nem kér tejterméket, tojást. Helyette gabonákat, magvakat, sok-sok zöldséget, gyümölcsöt kíván. És meg is kapja. Továbbra sem szeretem a szélsőségeket, a dogmatikus hozzáállást, nincsenek szabályok, keretek. És nem skatulyáznám a dolgot, bármennyire is vegán vonalnak tűnik az irány. És ha már itt tartunk, az erőszakmentes táplálkozás számomra azt is jelenti, hogy magamon sem teszek erőszakot. Így, ha véletlenül megkívánok egy túró-rudit, akkor eszem. De annyi lehetőség van az édességek terén is! Erről majd később.. Körvonalazódott néhány napirendi pont az életemben. Jó néhány éve citromos meleg vízzel és zöld teával kezdem a napot. És bármennyire is furának tűnhet, míg régen elképzelhetetlen volt a reggelem kávé nélkül, most meleg víz nélkül az. Egy adag a testembe (hogy beindítsa az emésztési folyamatokat és átmelegítsen), egy másik pedig a testemre, hogy tényleg felébredjek és tisztán menjek a dolgomra. :) Sok gyümölcsöt eszem, csak úgy magában, vagy smoothie-nak elkészítve. Kerülöm a kenyeret, péksüteményeket  és a cukrot. Ezen kívül napi szintű elfoglaltságom lett a jóga és a pilates. Ha nem is 1 - 1 1/­­2 órákat foglalkozom velük naponta, de valamennyit minden nap. Téli tál Tudatosan figyelek arra, hogy vigyek magammal ebédet. Legtöbbször a címben említett téli tál valamelyik verzióját hurcibálom, amely 4 fő alkotóelemből áll: valamilyen gabona,  valamilyen hüvelyes,  sült zöldségek,  nyers zöldségek és olajos magvak (saláta).  Kiegyensúlyozott és nem utolsó sorban finom! És hihetetlenül jól variálható, ezért nem lehet megunni. Persze sok más ételt is főzök, de mostanában sokszor ezt a választom. Édességnek aszalt gyümölcsöket és magvakat eszem, illetve teljesen rákattantam a nyers édességekre. A szakácskönyvemben is szerepet kaptak, és további kísérletezésekben vagyok. Új irányok, új vonalak, új energiák. Az ihletet Sarah-tól kaptam.

Munkahelyi (vega) ebéd & vörösboros - tejszínes zöldségragu bulgurral

2013. december 2. Vegasztrománia 

Sokan bajban vannak a hétköznapi ebédekkel. Ha ráuntatok a menzára, vagy már kívülről fújjátok a környéken fellelhető kifőzdék, ebédmenük felhozatalát, vagy már minden ebédkiszállító céget kipróbáltatok, vagy egyszerűen csak otthoni ízekre vágytok, akkor erre van egy energia- és költséghatékony, nem mellesleg közösségépítő megoldás. Igen, én is szoktam "kint" ebédelni, és munkavégzésem helyét tekintve talán a legjobb helyen vagyok, a Kálvin téren. Itt van levesező, tésztázó, tudok enni zöldséges lepényt, hummuszt, bagelt, és még sok minden mást, de általában nincs időm leszaladni, vagy változatosságra vágyom (aminek persze a része lehet, hogy időnként mégis meglátogatom az említett helyeket). Ritkán rendelek, ha igen, akkor nagy kedvencemtől, a Nemsütitől szoktam (ők csak vegetáriánus ételeket főznek). Viszont. Á-val (nagyon kedves barátommal és kollégámmal) tavaly kitaláltuk, hogy lehet ezen segíteni. Kicsiben indultunk, egyelőre hárman csináljuk, de szerintem működik nagyobban is. És végre egy szituáció, amiben a mindenevők lépnek egy nagyot a vegák felé. Mindjárt kiderül, hogy miért. Csináldmagad munkahelyi vega ebéd  1. Keress magad mellé 4 szimpatikus, lelkes, főzni tudó (vagy vágyó), nyitott kollégát. 2. Mindenki válasszon egy napot, aminek az előestéjét (illetve annak egy részét) a konyhában tudja tölteni. 3. A nyitottság tényleg fontos, mert ha egy vega is van a csapatban, akkor csak vegetáriánus ételek játszanak (vagy az adott nap gazdája kétfélét főz ;) ) 4. Mindenki heti egyszer főz 5 személyre, de minden nap élvezi az otthoni ízeket ( hihetetlenül izgalmas ötféle ízlés- és gondolkodásvilágot megkóstolni!) 5. Van még kérdés? Ez a recept pedig múlt hétfőn született (kedden ezt vittem ebédre két csapattársamnak és magamnak), és annyira finom lett, hogy nagyon is felkerült a toplistára. A "véletlenek" ismét segítették az ízek harmóniáját: alapvetően fehér borral képzeltem a receptet, de csak vörös volt itthon.. Nagyon jót tett neki, az eredmény egy karakteres, férfias, mégis lágy, nőies étel lett. Vörösboros - tejszínes zöldségragu bulgurral   Hozzávalók: (4 főre) 100 g bulgur  2 lila hagyma felaprítva 2-3 gerezd fokhagyma apróra vágva 1 sárgarépa vékony karikákra vágva 1 kb. ugyanakkora cukkini fél-karikákra vágva 500 g barna csiperke gomba negyedekbe vágva 400 g csicseriborsó konzerv (nem volt időm a beáztatásra és főzésre) 2 ek paradicsom passata (vagy sűrített paradicsom) 100 ml vörösbor 100 ml tejszín só bors 1 ek piros paprika kakukkfű tárkony egy kevés cayenne-i bors olívaolaj Felhevítettem az olívaolajat, majd rádobtam a hagymát, a fokhagyma egy részét és kb 5 percig sütöttem- pároltam. Aztán hozzáadtam a sárgarépát, pár perc múlva a cukkinit, majd a gombát. Megszórtam a paprikával, sóztam, borsoztam, fűszereztem, összekevertem és pár percig sütöttem. Felöntöttem a borral, majd lefedve, alacsony lángon majdnem készre pároltam. Ekkor hozzáadtam a tejszínt, és felvéve a lángot, pár perc alatt beforraltam. Közben megfőztem a bulgurt (kétszeres vízben, ugyanúgy, mint a rizst). 

Egy vegetáriánus Berlinben

2013. november 1. Vegasztrománia 

Pihenni kell. Hiába imádom azt, amit csinálok, időnként időt és teret kell hagynom arra, hogy csak magamra figyeljek, és kiszakítsam magam a megszokottból. Most is ez történt. Régi vágy és ötlet vált valóra, pár napot Berlinben töltöttem. S bár tényleg kikapcsolódni mentem, nem tudtam nem szakmázni. Egész egyszerűen azért, mert Berlin az orrom előtt rebegtette vegetáriánus és vegán pilláit. Nem ezért szerettem bele a városba, de hatalmas piros pont, hogy lépten-nyomon vegetáriánus kínálatokba, vegán helyekbe botlottam. Őrületesen felfrissítő (és sajnos eddig ismeretlen) élmény volt azzal szembesülni, hogy van olyan város, ahol nem magyarázkodnom kell, hogy miért nem kérek túrós csuszát, ha van rajta pörc ("Hiszen az nem hús!"), hanem válogathatok a különböző stílusú és kínálatú húsmentes helyek között. Már másnap felfedeztem a berlini Hunyadi téri piacot (ottani nevén Boxhagener Markt), persze kicsit "vegányabb " változatát. Sarkán a Szimpla Kaffeehause-zal tényleg itthoni érzetet kelt, de ahogy beljebb merészkedünk a szombati gasztro-piacra, a  rengeteg saját kertben termesztett bio zöldség és gyümölcs , illetve a zöldségkrém árus, aki kb. 20-féle vegetáriánus kencét árul kisbuszából (egyelőre) gyanússá teszi a dolgot.  Persze nem nehéz elképzelni, hogy milyen a vega helyzet ott, ahol külön bolthálózat van a vegánoknak.. A Warschauer Strassén található Veganz magában egyesít egy boltot, ahol mindenféle állati eredettől mentes élelmiszert megvásárolhatunk, egy kávézót, tele vegán szendvicsekkel, nyers sütikkel, valamint egy vegán cipőboltot. Nem kell címkéket bogarásznunk, nem kell külön szólnunk, hogy növényi tejet kérünk a latténkba, ehelyett azt kérdezik, hogy melyikkel kérjük az 5 lehetőség közül.  Igen, van gasztro-forradalom Magyarországon, és igen, vegetáriánus szempontból is változott a hozzáállás és kínálat az utóbbi években. De Berlint látva azt érzem, hogy bőven van még hova fejlődni. Elkeseredés helyett inkább elszántságot érzek, új löketet kapott bennem a vega küldetéstudat. Az biztos, hogy megyek még Berlinbe, de nemcsak a vegetáriánus élet vonz vissza. Mindenesetre legközelebb biztosan ellátogatok a Vönerbe vegetáriánus dönerért!

hideg kovászos uborka krémleves & egy kis helyzetjelentés

2013. július 2. Vegasztrománia 

neem, nem fogok időjárásról beszélni, ami van, az jó. egy pillanat erejéig talán azért mégis, mivel ez a hideg joghurtos leves igazi melegben esik igazán jól. ami pedig közeleg, úgyhogy tessék készülni. zsófinál elolvashatjuk a leves történetét, és "húsos" változatát. alaplé tekintetében tökéletesen egyet értek, egyébként mindenki hagyatkozzon saját ízlésére, és bátran kísérletezzen. én még nem untam rá a "sima" verzióra, úgyhogy azt szoktam készíteni, de a fejemben már kavarog mindenféle gazpacho-sítás.. hideg kovászos uborka krémleves hozzávalók (személyenként) 1-2 kovászos uborka 100 ml zöldségalaplé 100 ml kovászos uborkalé 100 ml joghurt esetleg só az uborká(ka)t kis kockára vágtam és robotgépben összeturmixoltam az alaplével és az uborkalével. részemről szeretem, ha darabos, de akár át is szűrhetjük. ezután hozzákevertem a joghurtot. tetejére apróra vágott lila hagymát és zöldfűszereket tettem (főleg oregánót). egy kicsit pihentetve, jól behűtve az igazi. és hogy mi van velem mostanában? bár úgy tűnhet, hogy alszom, ez csak részben fedi a valóságot. benne vagyok valamiben, ami időmet lefoglalja, de nagyon-nagyon élvezem! további részleteket később. mindent a maga idejében. ui: igyekszem gyakrabban jelentkezni! ;)

street food show újratöltve

2013. április 19. Vegasztrománia 

többen kérdezték tőlem az elmúlt pár napban (a főzősulin, egy interjú alkalmával, meg csak úgy is), hogy miért csinálom a vegasztromániát, mi a célom vele. egészen 2 évvel ezelőttig leegyszerűsítve egy webes felületen működő szakácskönyvet és önkifejezést jelentett. jó volt, mert egyszerre élhettem ki a főzés, a fotózás és az írás iránti szenvedélyemet. aztán 2 évvel ezelőtt egy hasonlóan fantasztikus tavaszi napon a sarki fűszeresnél (nagyon mélyen belém égett a pillanat) megkérdeztem magamtól, hogy vajon továbbra is megelégszem ezekkel a címkékkel, vagy más célom is van vele? "perszehogyvan" volt a válasz, és akkor fogalmaztam meg először, hogy ez nekem tulajdonképpen egy küldetés, hogy szeretném megismertetni az emberekkel (vegákkal és nem vegákkal egyaránt) a vegetáriánus konyha szépségeit és a benne rejlő határtalan lehetőséget. akkor kezdtem el a vega interjúkat, és akkor nyitottam ki magam először igazán a blogom felületén kívül lévő csatornák felé. a megnyilvánulási lehetőségek, felkérések pedig elkezdtek érkezni. élvezem ezt a sokszínűséget, amit a főzősulik,  újságmegjelenések, tv-s szereplések,  előadások, különböző felkérések jelentenek.  tönkölysaláta sült zöldségekkel általában amellett, hogy van-e kedvem és időm az adott dologhoz, azt is meg szoktam magamtól kérdezni, hogy belepasszol-e az előbb már említett misszióba. a street food show nagyon is beleillik, mivel ott konkrétan meg lehet kóstolni az ételeket, és annál erősebb reklámkampány aligha létezik. a decemberi alkalommal diósültet készítettem, most egy kicsit tavasziasabbra vettem a dolgot, de még nem nyárira.. a tönkölysalátát választottam, egyrészt azért, mert kevesen ismerik ezt a felhasználási formáját, másrészt azon prózai ok miatt, mert finom.. ha nem hiszitek, járjatok utána! :) street food show - blogevő május 12. vasárnap 12.00-15.00 limara - vegasztrománia - flat cat

a kenyerek kenyere

2013. március 26. Vegasztrománia 

nagy-nagy kedvencem sarah, a my new roots írója. szeretem a stílusát, szeretem azt, amit közvetít, szeretem, hogy vega és szeretem, hogy koppenhágában él (imádom azt a várost). és amikor azt hiszem, hogy már nem lehet fokozni a dolgot, akkor kiderül, hogy lehet (szóval többé nem állítok ilyen buta korlátokat). röviden szólva  és minden túlzás nélkül az én életem is megváltozott azon a napon, amikor megláttam ezt a receptet.  tavasz van. jó, most éppen nem úgy tűnik, mert ezeket a sorokat is egy "enyhe" hóesésben írom, de utat tör magának, higgyétek el. ilyenkor őrült vágyam támad rendbe tenni a tél alatt elhanyagolt szervezetemet. és a drága jelez is rendesen, tiltakozik minden műkaja ellen, zöldséget, gyümölcsöt, gabonákat, magvakat kíván. ez a "kenyér" pedig abszolút megfelel ezeknek a kritériumoknak, nincs benne liszt, élesztő, viszont van benne sok-sok finom, izgalmas és egészséges dolog. a hozzávalókat tekintve volt, amit már ismertem régről, de akadt egy olyan összetevő, amivel most találkoztam először. ezek bioboltokban beszerezhetők, és bár van, aminek az ára magas, sok-sok kenyérre elegendő mennyiséget tartalmaz a kicsinek tűnő kiszerelés.   psyllium útifű maghéj - "megfelelő rost mennyiség fogyasztása biztosítja szervezetének a megfelelő kiválasztást, ami az emésztőrendszer hatékony működéséhez szükséges, valamint biztosítja a szervezet számára az élelmiszerekben található minden fontos tápanyag felszívódását. egy szennyezett, bedugult emésztőrendszer megakadályozhatja az emésztés megfelelő működését. a legtöbb ember csak kb. 15 gramm rostot fogyaszt naponta, míg a megfelelő mennyiség több mint 25 gramm lenne. a rostok segítik a salakanyagok gyors távozását is a szervezetből, ezáltal hozzájárulnak egy teljes értékű egészséghez. oldható rostanyag tökéletes forrása az útifű mag, amely vízből képes a saját tömegének a hússzorosát magába szívni. ezáltal létrejön egy lágy zselé, ami elkezd felszívódni a béltraktusban. Ez segíti a toxikus anyagok eltávolítását, valamint segít megelőzni, hogy ezek az anyagok hosszú időt töltsenek a belekben. az útifű mag egy ideális forrása a rostoknak azok számára is, akik a búzára érzékenyek. nyugtató hatással bír az érzékeny belekre, amit a búza rostjai alaposan kidörzsölhetnek. az útifű maghéj teljesen természetes és biztonságos. a világon több millióan használják évről évre. a szervezet nem szívja fel, nem hat izgatóan rá, és nem okoz függőséget. ezen okok következtében alkalmas a hosszú távú használatra." (részlet a dobozáról) ezen szuper hatások mellett ez az az anyag, ami összetartja a kenyeret, és ami miatt nem kell lisztet használnunk. megköti a folyadékot, és a kenyér teljesen összeáll. nagyon érdekes megfigyelni a folyamatot. a chia azték zsálya mag omega 3 zsírsavak, antioxidánsok, fehérjék, élelmi rostok, vitaminok és ásványi anyagok természetes forrása.  a lenmag tartalmazza a legtisztább és legtöbb esszenciális olajat,amire a szervezetnek szüksége lehet. gazdag A, B, C, D és E vitaminban. az ásványok közül nagy mennyiségben tartalmaz káliumot, foszfort, magnéziumot, kalciumot, ként, vasat, cinket, nátriumot, klórt, mangánt, szilíciumot, rezet, fluort, alumíniumot, nikkelt, kobaltot, jódot, krómot. (forrás: harmonet) a kenyér hozzávalók: (1 csésze =­ 250 ml) 1 csésze (135 g) napraforgómag 1/­2 csésze (90 g) lenmag 1/­2 csésze (65 g) mogyoró, vagy mandula 1 1/­2 csésze (145 g) zabpehely 2 ek chia azték zsálya mag 4 ek psyllium útifű maghéj 1 tk só 1 ek juharszirup/­méz/­ ennek megfelelő stevia 3 ek olvasztott kókuszzsír, vagy ghee 1 1/­2 csésze (375 ml) víz a száraz hozzávalókat egy hosszúkás sütőformába tettem, és jól összekevertem. egy tálban összekevertem a juharszirupot az olvasztott kókuszzsírral és a vízzel, majd ráöntöttem a száraz hozzávalókra, és elkevertem. az útifű maghéj beszívta a nedvességet, és a "tészta" összeállt. a tetejét elegyengettem, majd legalább 2 órát állni hagytam (közben elintéztem egy-két dolgot). a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (4-es fokozat). a középső rácson sütöttem 20 percet, majd kiborítottam a sütőformából, és anélkül visszatettem (fordítva) a rácsra, és további 25-30 percig sütöttem (sütőfüggő, sarah 30-40 percet ajánl). a felszeletelés előtt hagyjuk kihűlni! zárható edényben 5 napig eláll, pirítva pedig egyenesen mennyei! ahogy sült, és a kókuszillat kiáradt a sütőből, elkezdtem további lehetőségeken álmodozni. biztos, hogy ki fogok próbálni egy édes verziót áfonyával, és lelki szemeim előtt megjelent egy hagymás, aszalt paradicsomos, rozmaringos verzió is. hmmmm..

új év, új energiák

2013. január 3. Vegasztrománia 

honnan is kezdjem.. először is mindenkinek nagyon boldog új évet, legalább annyira jót, mint volt! nekem sikerült kipihennem a fáradalmakat családos, barátos programokkal, budapesten és a káli-medencében. ötleteim töretlenül várnak a megvalósításra, és az inspiráció, múzsák is új erőre kaptak. nem titok, hogy civilben a kisképzőben tanítok. az sem titok, hogy alkalomadtán (ahogy időm és energiám engedi) kiállításokat szervezek; gyengéim a kortárs, fiatal művészek, friss energiák, szokatlan helyszínek. moravszki katát ugyan nem tanítottam, de a kisképző gellért-hegyi kollégiumában sokszor kaptam fel a fejem entrée-jára; a jellegzetes, sok decibeles katahang kb fél perccel előbb érkezett, mint kata és gesztusai. grafikus vénája, humorral átitatott, élettel teli, néhol groteszk hangja is elöl jár, és tavaly óta elég sokat dolgoztunk együtt (a jelen és jövő idő is beilleszthető) kiállításokon, pop-up store dekoráláson, és katának köszönhetem a konyhám egyik falának illusztrációját is (ha jók lesztek, egyszer megmutatom). kata közben a kisképzőről átváltott a nagyképzőre, és töretlen lelkesedéssel alkot.  s hogy kapcsolódik a művészet a gasztronómiához? hogyan tudok fiatal művészeket népszerűsíteni és közben a vegasztrománia design-oldalát is fejleszteni? közös nevezőként összekapcsolom a számomra fontos vonalakat, és ez az együttműködés nekem nagyon tetszik. első körben katával az egyik legnépszerűbb receptet választottuk. gyönyörködjetek, főzzetek!  moravszki kata http:/­­/­­katamoravszki.tumblr.com ui: ez csak a kezdet, folyt.köv!

street food show & előkészületek

2012. december 5. Vegasztrománia 

2012-ben a mikulás egy vagány ajándékot gyömöszöl be a gasztrománok kitett cipőibe, holnap kezdődik a dining guide street food show a hold utcai csarnok első emeletén. vasárnap 12-től többek között én is várok minden érdeklődőt a híres-hírhedt diósülttel, személyes megjelenésemmel és egy vegasztrománia street food design tálalással. emlékszem az első blogkóstolóra, mindennapi manna erikával látogattunk ki a tabáni teraszra, és kóstoltuk végig (értelemszerűen mindenki a saját lehetőségeihez mérten) a bloggerek által kínált finom fogásokat. meglepően sok mindent meg tudtam kóstolni (=­ nem volt benne hús), amit pedig nem, azt doggie bag-ben hazavittem a húsevő szekciónak. őszintén bevallom, hogy én azt akkor ott nagyon bírtam, és hiába indított az időjárás esővel, a hangulat, a beszélgetések, és nem utolsó sorban az ételek nagy hatással voltak rám, és közben a nap is kisütött. a street food show-n diósülttel várlak Titeket! fotó: Erdőháti Áron azóta volt már a millenárison is blogkóstoló a gourmet fesztivállal párhuzamosan és azt kiegészítve, aztán most szeptemberben egy street food show-nak keresztelt gasztro-rendezvény keretein belül került megrendezésre. a nagy forgatagban összefutottam gasztro-ismerősökkel, bloggerekkel, és tényleg igazi utcai hangulat kerekedett a csarnok első emeletén. aztán nem sokkal később nagy örömömre felkértek, hogy vegyek részt a következő, téliesített változaton. mivel egyik misszióm a vegetáriánus konyha népszerűsítése, másrészt mindent szeretek, ami street, legyen az művészet, vagy ételek, hatalmas fejbólintással igent mondtam. és nagy örömömre szolgál az is, hogy meg tudom mutatni a vega konyha egyik nagyágyúját, a diósültet, mely vegákat és nem vegákat kápráztatott már el. emellett persze nem én lennék, ha nem kezdtem el volna azon is agyalni, hogy hogyan tálaljam a diósültet, milyen körítéssel, milyen díszítéssel, milyen designnal. a kiegészítő ízeket/­színeket már megtaláltam, nem narancssárga lesz, mint áron fotóján, de ugyanolyan téli, szép és finom lesz. a tálalás pedig? az majd ott kiderül, legyen elég annyi, hogy egyszerű, letisztult designt találtam ki, nagyon vegasztromániás lesz, és abszolút méltó a street food életérzéshez és stílushoz.

tudatosság & curry

2012. november 21. Vegasztrománia 

egyensúlyozom a tudatos étkezés és az elfoglaltságaim között. baromira észnél kell lenni, ha a munka és az egyéb vállalt tevékenységek mellett oda akarunk figyelni arra, hogy normális dolgokat együnk, és ne csak bekapjunk valamit útközben, kutyafuttában. szoktam én is, de hálistennek egyre kevesebbet, vagy igyekszem a lehetőségekhez képest több tápértékkel és kevesebb szeméttel rendelkező kaja-pótlékokat választani. a lényeg, hogy lehet benne fejlődni! tavaly egy dolgozósabb időszakban sikerült nem túlságosan odafigyelnem a bevitt táplálékok értékes tartalmaira,  ennek az lett a vége, hogy legyengült az immunrendszerem, és elkapott egy vírus. idén ezt nem engedem.  az is jó lenne, ha egy hétre előre tervet tudnék készíteni, hogy mikor mit főzök majd, de ennél sajnos hangulatemberebb vagyok, általában azt szeretek enni, amit megkívánok. amire viszont oda szoktam figyelni, az az, hogy cserélődjenek a hozzávalók otthon, vagyis legyen jelen a változatosság. figyelek például a színekre. minden szín más vitamincsoportot jelent, ezért, ha sokszínű a tányérunk (értsük jól), azzal elég jót teszünk magunknak. de arra is felfigyeltem már, hogy valamikor a narancssárga ételeket kívánom, valamikor a lilát, stb. nyilván ez sem véletlen, biztos valami hiányt pótlok vele. ha figyelünk ezekre a jelekre, szerintem jó úton vagyunk. azért megadom a lehetőséget annak is, hogy azt kívánjam meg, ami éppen otthon van (simone weil jutott eszembe - "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."), és ez is elég jól szokott sikerülni. hétfőn például belenéztem a hűtőbe és a zöldséges kosaramba, abból a minimál választékból főztem, amit találtam: néhány szem gomba, egy fél cukkini, egy sütőtök. (hagyma, fokhagyma alap, és elég sok fűszerem van itthon, egy vega fegyvertárához hozzátartozik) felvillant a tócsni gondolata, egy magyarosabb pörkölt lehetősége, illetve egy klasszikus sütőtökkrémleves gombás-cukkinis golyókkal, de végül az egyszerűség és a fűszeresség döntött.  curry megpucoltam és apróra vágtam egy hagymát és 2 fokhagymát. elkezdtem sütni. a sütőtök egy részét használtam csak fel, meghámoztam és felkockáztam, majd rádobtam a hagymára. megtisztítottam a gombát, negyedekre vágtam és az is ment a sütőtökhöz. negyed-karikákra vágtam a cukkinit, és azt is hozzáadtam a keverékhez. sóztam, borsoztam, fűszereztem (késhegynyi fahéjjal, gyömbérrel, chilivel, tandoori masalával, garam masalával). hozzáadtam egy kevés vizet (max 100 ml), mert nem eresztett elég levet. nem pároltam agyon, sőt, a sütőtökdarabok egy hajszállal keményebbek maradtak, mint szoktam. a végén egy körtét feldaraboltam és hozzákevertem. tálalásnál görög joghurtot tettem a tetejére (azt kívántam meg, nna).

thai curry hokkaido tökből

2012. szeptember 27. Vegasztrománia 

vegetáriánus is azért lettem, mert figyeltem a szervezetem jelzéseire, azóta is próbálok. sokszor ételeket kívánok meg, de egyre többször színeket. mostanában nagyon erőteljesen a narancssárgára kattantam, minden tekintetben. A lumen chili-kóstolójáról is 3 narancssárga chilivel és egy sárgával érkeztem haza, valamint a kosaramban landolt egy hokkaido tök is. ja, és ezek után kitaláljátok, h milyen színű a körmöm? bár az a legjobb, ha az étkezések alkalmával figyelünk a színek harmóniájára is, de nyilván nem véletlenül billen kívánalmunk az egyik irányba. jelentem, visszabillentettem. :) nem titok, hogy a zöldségek között a sütőtök kiemelt helyen szerepel nálam, és sokféleképpen használom. most teljesen egyértelmű volt, hogy thai curryt készítek belőle, mert a narancssárga mellé kókusztejet és thai ízeket is kívántam. amúgy is elég nagy thaimán vagyok, ha időnként nem ehetek a parázsban egy jó thai levest, elvonási tüneteim vannak. ilyen előzményekkel született tegnap ez a curry. thai curry hokkaido tökből hozzávalók (3-4 adag) 1 hokkaido tök, vagy sütőtök (megpucolva 600 g) 1 hagyma felaprítva 1 fokhagyma apróra vágva 1 cm-es gyömbér lereszelve 1 ázsiai citromfű nagy darabokra vágva (ezt nem esszük meg) 1 chili (chilit mindig ízlés szerint) 1/­­3 csokor koriander felaprítva (a koriander is ízlés kérdése..) 1 lime 1 doboz kókuszkrém (400 ml) 200 ml víz (még jobb, ha zöldségalaplé, egyébként pedig nem kell, de én levesesre szerettem volna) 1 kk nádcukor só 1/­­2 ek green thai curry fűszerkeverék ( citromfű, koriander, római kömény, bazsalikom, lime levél, fokhagyma, bors, chili) szezámolaj (semlegesebb is jó, ha nem szeretjük) a tököt megpucoltam és felvágtam. az olajon 4-5 percig pirítottam a hagymát, majd hozzáadtam a tököt, a chilit, átkevertem, majd a kókuszkrémet és a vizet. megfűszereztem (a gyömbért a közepén, a fokhagymát az utolsó harmadban, a koriandert és a lime levét a legvégén adtam hozzá), és 15-20 perc alatt alacsony lángon főztem, amíg a tök meg nem puhult (20 perc alatt már nagyon megpuhul, főleg, ha számolunk a gáz lekapcsolása utáni önmagában fövéssel is). jól illik hozzá a rizs, de mivel én direkt levesebbre csináltam, szerintem rizstésztával az igazi.

új rovat & töltött paprika vegául

2012. szeptember 8. Vegasztrománia 

nem szeretném borzolni a kedélyeket.. vagy mégis? ez az a téma, amiről mindenkinek (vegának és nem vegának egyaránt) határozott véleménye van. nem azért lettem vegetáriánus, hogy rántott húst kreáljak szejtánból (nem szeretem), vagy fasírtot szójagranulátumból (furának tartom). de. van olyan, amikor, mint egy kívánós, állapotos nő (nem) megkívánom mondjuk a töltött káposztát. akkor mi van? álszent módon lépjek túl rajta és burkoljam magam abba az állapotba, hogy igazából nem is kell, és győzzem meg magam arról, hogy legyen inkább spenót (egyébként imádom)? ez nem működik, mert akkor igenis a töltött káposztát kívánom, viszont nem eszem húst és nem vagyok jóban a szójagranulátummal. a másik dolog, amire mostanában felfigyeltem (nem is kell nagyon figyelni, dörömböl magától), az az ételallergia. egyre több ismerősöm esik áldozatául a különböző érzékenységeknek. nekik ez viszont nem választásuk, ők miért ne ehetnének az eredetire rímelő, de különböző tiltott hozzávalóktól mentes hasonmást? e két gondolatmenet mentén született meg bennem az elhatározás, hogy elindítok egy rovatot "hagyományos ételek vegául" címmel. a húst nem szójával és társaival fogom helyettesíteni, hanem zöldségekkel, magvakkal. bár a töltött káposzta régebb óra izgat, múlt héten unokatesóméknál megéreztem a töltött paprika illatát, és elvesztem. másnap megcsináltam ezt a verziót, ahol a hús helyett darált zöldségek és darált dió adja a tölteléknek való alapot.  töltött paprika vegául hozzávalók (7-8 paprikához) 7-8 tv paprika 1 közepes sárgarépa 1 közepes fehérrépa 1/­­4 zeller (+a zöldje) 1/­­4 karalábé 50 g dió 1 fokhagyma 1 tojás 1 csésze (250 ml) rizs 700 ml paradicsomlé (olasz üvegeset szoktam venni, annak pont jó az állaga) só bors cukor a zöldségeket, 1 zellerzöldet, a fokhagymát és a diót robotgépben apróra daráltam. megsóztam, borsoztam, hozzákevertem a tojást és a rizst. a paprikákat kicsumáztam, és nem túl szorosan beletöltöttem a tölteléket. a paradicsomlevet sóval és egy kevés cukorral ízesítettem (ízlés kérdése, lehet olaszosra is venni a figurát), hozzádobtam a maradék zeller zöldjét és felforraltam. beletettem a paprikákat, és nagyon alacsony lángon, fedő alatt 50-60 perc alatt megfőztem. friss fehér kenyérrel az igazi!

shakshuka, a közel-keleti lecsó

2012. július 13. Vegasztrománia 

tulajdonképpen nem lecsó, de az a verzió, amit most elkészítettem, a megszólalásig hasonlít egy paradicsomosabb, fűszeres lecsóra, és valljuk be, kevesen lökik csípőből, hogy mi az a shakshuka. ezt a jellegzetesen észak-afrikai származású ételt is a végtelenségig lehet variálni, van, aki fetát, van, aki padlizsánt is ad hozzá például. én egyik kedvenc nemvega vega szakácsom, yotam ottolenghi receptjét vettem alapul, de több paradicsomot, konzerv formában adtam hozzá. shakshuka hozzávalók: (4 kis adag - nyári női adagok, egy pasinak a kétszeresével számoljunk) 2 hagyma 1 sárga és 1 piros színű paprika (vagy zöld, a paradicsom miatt amúgy is jó piros lesz) 1 darabolt hámozott paradicsom konzerv néhány gerezd fokhagyma 1-2 babérlevél 1/­­2 kk római kömény 1 kk kakukkfű 1 ek petrezselyem 1 ek koriander cayenne bors ízlés szerint (ez csíp) só bors 1 kk cukor (nádcukor) olívaolaj 4 tojás olívaolajon elkezdtem párolni a félkarikákra vágott hagymát. közben hasonló nagyságúra szeleteltem a paprikákat, és hozzáadtam a hagymához. kicsit pirítottam őket, megkevertem, majd fedő alatt, kis lángon 3-4 percig pároltam. hozzáadtam a paradicsomot, cukroztam, fűszereztem (a petrezselyem és a koriander kivételével), majd további 10 percig pároltam (közben adtam hozzá az apróra vágott fokhagymát), időnként megkeverve. ezután levettem a fedőt, és 1-2 percig nagy lángon sütöttem, hogy kicsit elfőjön a leve, de azért maradjon is. mélyedéseket csináltam, abba beleütöttem a tojásokat, és kis lángon lefedve 5 percig főztem (lehet ennél kevesebb ideig is, mert még tovább fő. ha tehát azt szeretnénk, hogy folyjon a sárgája, akkor elég 3-4 perc). aprított petrezselyemmel és korianderrel megszórva tálaltam.

saláta a befőttesüvegben

2012. június 17. Vegasztrománia 

arról már írtam, hogy igyekszem ebédet vinni a munkahelyemre. sőt, néhányan vetésforgóban főzünk, visszük be és osztjuk meg egymással. s bár az utóbbi időben - a leterheltség miatt - megint elkanászodtam és péksüteménnyel éltem túl a napot, most újra szabad percek és tudatosság lépett az életembe. ennek kapcsán találtam rá a the lunchbox bunch oldalra, azon pedig sok-sok remek vegán receptre és ötletre, mint amilyen például ez is. nagyon tetszik, hogy 5 perc alatt összeállítom a salátát (a lehetőségek száma, mint tudjuk végtelen), rétegesen belerakom a hozzávalókat az üvegbe, lezárom, beteszem a hűtőbe, másnap kiveszem, a munkahelyemen ebédkor összerázom, kiöntöm egy tányérra és megeszem. azt még nem próbáltam ki, amit kathy, aki egy egyhetes adagot (5 db) előre kiporcióz, majd reggelente csak kiveszi a hűtőből és viszi magával, de mindenképpen ki fogom, mert érdekel, hogy valóban friss marad-e. saláta a befőttesüvegben   rétegezési szabályok legalulra öntsük a dresszinget, utána jöhetnek a nehéz, lédús összetevők, amelyeknek nem árt, ha kicsit áznak az öntetben, mint például bab, uborka, retek, hagyma, paradicsom. ezután következzenek azok a nehezebb alapanyagok, amiket nem szeretnénk, ha érintkeznének az öntettel   tárolás közben, aztán jöhetnek a leveles összetevők, amik sok helyet foglalnak mint salátafélék, spenót, mangold, sóska, reteklevél, kelkáposzta stb. majd kis mennyiségben a magvak, pirított kenyérkockák,  végül pedig a tetejére rakjuk a fűszernövényeket, gyümölcsöket, ehető virágokat, amik gyönyörködtetik a szemünket, amikor kinyitjuk az üveget.     én ma egy egyszerű salátát készítettem itthon fellelhető alapanyagokból: olívaolajból és citromléből készült dresszinggel került az üvegbe paradicsom, uborka, grillezett padlizsán, madársaláta, mozzarellagolyók, olívabogyó, és pirított tönkölykenyér kockák. a cikk végén olvashattok néhány variációt. ti milyen verziót fogtok először kipróbálni?

zöldséges quinoa falatok & food revolution day

2012. május 19. Vegasztrománia 

jamie oliver mára food revolution napot hirdetett. ezen a napon különböző rendezvényeken, programokon segítenek, és tájékoztatnak arról, hogy hogyan főzhetünk egészségesebben, és hogyan előzhetjük meg ezáltal a helytelen táplálkozás okozta betegségeket. mint minden mást, ezt is otthon érdemes kezdeni, a saját konyhánkban. kriszta, réka, zita és én összeállítottunk egy négyfogásos menüt, mellyel mindenkit arra szeretnénk buzdítani, hogy táplálkozzon tudatosan, és főzzön otthon sokat! a menünk: zöldséges quinoa falatok salátaleves (réka) petrezselymes quinoa saláta (kriszti) vaníliás mézes rebarbara galette (zita)   zöldséges quinoa falatok   hozzávalók (kb 34 falatkához, 1 csésze = 2,5 dl) 2 csésze főtt quinoa (1 bögrényit főztem meg kétszeres mennyiségű vízben) 2 tojás 2 sárgarépa lereszelve (a késes aprító mindent megold!) 1 csésze spenót összevágva 1 kis fej hagyma apróra vágva (késes aprítóval) 2 fej fokhagyma apróra vágva 100 g reszelt cheddar 2 ek zabpehelyliszt (a késes aprítóval zabpehelyből) só, bors     a sütőt előmelegítettem 180 C°-ra (4-es fokozat). a hozzávalókat összekevertem, majd kis golyókat formáztam belőlük. sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, még jobb, ha muffinsütőbe (1-2 szétbomlott), de az nekem nincs. 15-20 perc alatt megsütöttem őket. mentás, vagy bármilyen más fűszernövénnyel ízesített joghurt tökéletes kiegészítője. a receptet itt találtam.

zöld reggeli & smoothie

2012. május 5. Vegasztrománia 

gyerekkoromhoz képest eléggé megváltoztak reggeli étkezési szokásaim. akkoriban első dolgom volt felkelés után enni, mivel egy ritka vérszegénység miatt az orvosok szinte kötelezővé tették, hogy egyek reggel, nehogy rosszul legyek. később ezt felváltotta a kávé, majd a "délelőtt-csak-gyümölcsöt-eszem" és a zöld tea. azóta már egy léböjtkúrát is "túléltem", és rájöttem, hogy nálam is működik, és nem kell félnem a "nem-evéstől". egyébként sokkal több energiám van azóta, hogy gyümölcsöt (vagy azt sem) eszem kb 11-12-ig. azért megtartom az arany középutat, a kávé és a reggeli is megmaradt az életemben, csak most ritkábban és általában délután szoktam élvezeti kávézni, hálát rebegve az egyre szaporodó olyan helyek felé, akik növényi tejet is tartanak. a komótos, tartalmas reggeliket pedig a hétvégékre időzítem, amikor meg tudom adni a módját és a nekik kijáró tiszteletet.   a gyümölcs elfogyasztásának többféle verzióját követem, sokszor - meglepő módon - csak megeszem, úgy ahogy vannak, de egyre többször turmixolom le a különböző fajtákat, és kísérletezem, hogy melyikhez milyen fűszer illik. persze a gyümölcsök önmagukban is zseniálisak, de mostanában rákaptam az egészen vad verziókra. ezt pedig smoothie-nak hívják. a májusi elle magazinban olvastam egy cikket kris carr-ról, arról az amerikai színésznőről és modellről, akinél 2003-ban rákot diagnosztizáltak, és aki az orvosok lemondó nyilatkozata ellenére élni akart, és egy életmódváltással kigyógyult. a cikkben (több szimpatikus recept és tanács mellett) olvastam a zöld smoothie-ról és azonnal megtetszett. azóta különböző zöld italokat iszom reggelente, és tetszik! ismeretségi körömből kiindulva, lehet, hogy sokaknál kiveri a biztosítékot, de adjatok egy esélyt, maximum nem jön be. zöld smoothie   ehhez a verzióhoz összeturmixoltam egy zöld almát, 1 kisebb avokádó felét, 1 nagy marék megmosott és lecsöpögtetett spenótot, egy kis darab gyömbért és egy fél citrom levét és egy kevés vizet. az alma helyett használhatunk banánt, körtét, vagy kivit. a spenót helyett keverhetünk hozzá mangoldot, ezek a zöldek  emésztést elősegítő vitaminokban és klorofillban gazdagok, méregtelenítenek és tisztítanak. az avokádó helyett, vagy mellett rakhatunk hozzá kígyóuborkát is, és gazdagíthatjuk további zöld fűszerekkel, petrezselyemmel, mentával, vagy turbolyával, valamint  víz helyett adhatunk hozzá kókusztejet is. s hogy miért e flancos név, miért nem hívom egyszerűen turmixnak? egyrészt ahogy kicsit utánaolvastam, a smoothie nem tartalmaz tejterméket, a turmixokat pedig tejjel készítik. az én gyomrom pedig nem szereti önmagában a tejet. másrészt miért ne flancoskodhatnék, ha éppen ahhoz van kedvem? :)      

hogyan készítsünk otthon quiche-t?

2012. április 16. Vegasztrománia 

imádom a francia konyhát és életérzést, s bár az olasz nő ideáját jobban magamon viselem, rejtőzik bennem egy francia is. lili szombaton tette le felsőfokú nyelvvizsgáját franciából. maki dim sum órája után találkoztunk, mert francia estebédet és minőségi nővér-húg időtöltést terveztünk. "véletlenül" belefutottunk a király utcai vásárba, és ittunk egy kávét a la petite française-ben (hol máshol?). utána hazasétáltunk, és csináltam egy francia lepényt, vagyis quiche-t. quiche-t (ejtsd: kis) először a budagyöngye aljában lévő szega sajtkereskedésben ettem, szerelem volt első harapásra. a későbbiekben nagy kedvencemmé váltak a különböző verziók. szeretem mindenféle zöldséggel, és mindenféle méretben, egy szabályom van csak, mindig egy nagy adag balzsamecetes zöldsalátával eszem. spenótos quiche   hozzávalók (egy 30 cm átmérőjű cakkos szélű tortaformához) 200 g finomliszt + egy kevés a tészta kezeléséhez 100 g vaj + egy kevés a forma kikenéséhez só 2-3 evőkanál hideg víz (nekem most több kellett)   olívaolaj 500 g spenót jó alaposan megmosva 2-3 (-4-5) gerezd apróra vágott fokhagyma 200 g sajt (most gouda) 3 tojás 200 ml tejszín 100 g krémsajt só fehér bors szerecsendió a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra (6-os fokozat). a lisztet egy nagy tálba szitáltam, megsóztam, a vajat felkockáztam és összemorzsoltam a liszttel (ebben nagyon nagy segítség volt a késes robotgépem). utána kanalanként adtam hozzá a vizet, és összegyúrtam (itt felül kell bírálni, hogy kell-e még víz). letakarva legalább 30 percre a hűtőbe tettem. a spenótot kevés olívaolajon megpároltam, sóval, borssal, fokhagymával ízesítettem (főzzük el a levét, vagy szűrjük le). egy tálban összekevertem a tejszínt, a tojást, a krémsajtot, és a reszelt sajtot, sóztam, borsoztam és szerecsendiót reszeltem rá. a tésztát kinyújtottam és a kivajazott formába nyomkodtam. megszurkáltam villával, sütőpapírt tettem rá és babot szórtam rá (azt a babot ezután már nem lehet felhasználni, csak nehezékként szolgál). az előmelegített sütőben 15 percig sütöttem a babbal, és további 5 percig a bab és a sütőpapír nélkül. utána szétterítettem rajta a spenótot, ráöntöttem a sajtos keveréket, majd 180 °C-ra (4-es fokozat) mérsékelt sütőben 30 perc alatt aranybarnára sütöttem (ez az idő is sütőfüggő, van olyan recept, amelyik 45 percet ír). hogyan készítsünk otthon szusit? hogyan készítsünk otthon tortillát?

gerslivel töltött kelkáposzta paradicsommártásban

2012. március 26. Vegasztrománia 

nem újdonság számotokra, hogy szimpatizálok hugh-val, azóta viszont egyenesen imádom, amióta megírta a "veg everyday" című vegetáriánus szakácskönyvét. egy nyáron keresztül húsmentesen étkezett, és ennek a néhány hónapnak a receptjei olvashatók a könyvben néhány gondolattal kiegészítve. a könyvhöz nagyszerű sorozat is készült, s bár én nem vagyok mérvadó, szerintem mindenki, aki megnézi, egy kicsit közelebb kerül a herbivore felfogáshoz. néhány hete tervezem, hogy készítek egy töltött kelkáposztát paradicsommártásban. ötleteim voltak a hozzávalókat és a fűszerezést tekintve, de egyik este hugh könyvét lapozgatva megtaláltam az ő verzióját, és annyira megtetszett, hogy végül amellett döntöttem. gerslivel töltött kelkáposzta paradicsommártásban   hozzávalók 3 adaghoz (a könyvben dupla adagokról szól a recept, én a paradicsommártásból megtartottam az eredeti mennyiséget, viszont a kelkáposzta-batyukat felére csökkentettem) 6 kelkáposztalevél 4 ek tejföl a paradicsommártáshoz   2 ek olívaolaj 1 kockára vágott vöröshagyma 1 babérlevél néhány szál kakukkfű 1 répa negyed-karikákra vágva 1 zellerszár fél-karikákra vágva 2 gerezd fokhagyma apróra vágva 1 konzerv hámozott paradicsom (400 g) só bors a töltelékhez   60 g gersli 1 ek olívaolaj 1 kis hagyma felkockázva 1 fokhagyma apróra vágva 25 g ribizli (szerintem abszolút elhagyható, nekem pont volt otthon fagyasztott) 25 g dió (vagy kesudió, vagy mogyoró) 1/­­2 citrom héja 1 ek petrezselyem felaprítva 1 ek snidling felaprítva (ez nincs az eredeti receptben, de nekem volt otthon) kevés kapor (nekem ez most sajnos nem volt) chili ízlés szerint 1 kis tojás A paradicsommártáshoz az olívaolajon pároljuk a hagymát 5 percig a babérlevéllel és a kakukkfűvel. adjuk hozzá a répát és a zellerszárat és süssük-pároljuk további 5 percig. A végén adjuk hozzá a fokhagymát, és 1 perc múlva adjuk hozzá a paradicsomot (a levével együtt), sózzuk, borsozzuk és sűrű kevergetés mellett pároljuk 15 percig. Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra (4-es fokozat). a káposztaleveleknek vágjuk ki a középső erét (ha túl vastag lenne), majd blansírozzuk, vagyis sós, felforralt vízben 2-3 percig főzzük, utána pedig rögtön rakjuk őket egy jeges vízzel teli tálba. tiszta konyharuhán hagyjuk pihenni és megszáradni. Főzzük meg a gerslit kétszeres vízben. Egy serpenyőben olívaolajon pirítsuk meg a hagymát és a fokhagymát (5 percig), majd egy tálban keverjük össze a töltelék többi hozzávalójával. Egyenként terítsük ki a megszáradt káposztaleveleket, töltsük meg a töltelékkel, és mind a négy oldalát hajtsuk be. Egy tűzálló tálba rakjunk egy kis paradicsommártást, és arra helyezzük a leveleket a hajtással lefelé. Tegyünk rá néhány kanál tejfölt, majd 30-35 perc alatt süssük készre.

bevadultam & diótoros

2012. március 5. Vegasztrománia 

igen, tudom, vadul hangzik, de tegnap vegetáriánus hurkát csináltam. persze azért nem tökéletesen a hurka mása lett (nem is az volt a cél), de a kiindulópont annak a kérdésnek a megválaszolása volt, hogy mit egyen egy vega mustár és párolt káposzta mellé. megboldogult húsevő koromban nagyon szerettem a hurkát. a véreset. még mindig párás tekintettel emlékszem vissza: tapolcai húsáruház, talponálló reggelizőhely, papírtányér, véres hurka, mustár, fehér kenyér, uborka. aztán pezsgőbár (na, ez a szokás megmaradt). és a tél folyamán többször is megkívántam ezt a miliőt és érzetet. nem a hurkát, az emlékét. és akkor kitaláltam, hogy tulajdonképpen tudok én csinálni, csak dióbéllel (stílusosan) és erdei gombával. leszögezem, hogy nem vagyok híve a húspótlásnak (rántott szejtán és társai), de ha megkívánok valamit, addig ügyeskedem, míg megcsinálom vegául. az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. s mivel már tavaszodik, nem párolt káposztával ettem, hanem pikáns magos mustárral, salátával, és tönkölykenyérrel. diótoros      hozzávalók (4 "hurkához", 1 csésze = 2,5 dl): 1/­­4 csésze rizottórizs (nekem most arborio, de bármilyen maradék rizs is tökéletes, főtt rizs esetén 1/­­2 csésze) 1 1/­­2 csésze szárított erdei gomba keverék  1 csésze dió rusztikusra darálva (nekem most gyönyörű piros belsejű, köszi kriszta!) 3 dkg ementáli sajt  1 kisebb vörös hagyma kockákra vágva 2-3 gerezd fokhagyma felaprítva 1 tojás olívaolaj só, bors, kakukkfű a szárított gombát az előírtaknak megfelelően áztassuk be (1/­­2 - 1 órára langyos vízbe), aztán töröljük meg papírtörlővel és vágjuk kis darabokra. főzzük meg a rizst (kicsit kevesebb, mint kétszeres vízben - de, ahogy említettem, tökéletes maradék rizsből is) és hűtsük ki. a sütőt melegítsük elő 180 °C-ra (4-es fokozat). 2-3 ek olívaolajon pároljuk a hagymát 3-4 percig, adjuk hozzá a gombát és süssük további 5 percig. közben fűszerezzük, és adjuk hozzá a fokhagymát. tegyük félre.  egy tálban keverjük össze a rizst a dióval, a gombás keverékkel, a durvára darált sajttal és keverjünk hozzá egy tojást. a keveréket osszuk 4 részre, és mindegyiket tekerjük bele egy-egy 20 cm x 20 cm-es sütőpapírba, mint egy szaloncukrot. tegyük őket tepsibe, locsoljuk le olívaolajjal, süssük őket 15 percig, majd megfordítva újabb 15 percig.

zöldségek & kencék, avagy eszel elég zöldséget?

2012. február 20. Vegasztrománia 

télen nagyon észnél kell lenni. elég egy dolgozósabb időszak (konstans), emiatt belazult fegyelem, és máris kész a baj. ha nem eszem elég zöldséget, gyümölcsöt, fáradékonyabb leszek és őrlángon égek. most azt hiszem, sikerült elkapni a megfelelő pillanatot, és rendet tenni a kiegyensúlyozott táplálkozás terén. á - mivel ő is hasonló cipőben járt - találta ki, hogy milyen ünnepi formát adjunk a nagy visszatérésnek, vasárnap zöldségorgiát rendeztünk. zöldségek &  kencék     előételnek, vagy buli-kajának is nagyon megállja a helyét. szeleteljünk fel minél több zöldséget (répát, karalábét, pritaminpaprikát, zellerszárat, lila hagymát, édesköményt - zseniális) és zöld almát, pirítsunk meg néhány szelet háromszögre vágott kenyeret (nekem most tönkölykenyér volt otthon) és helyezzük el egy nagy tálon, vagy vágódeszkán. elég egyféle mártogatóst is csinálnunk, de minél többel készülünk, annál komplexebb az élmény. tegnap 3 krémet készítettünk: a maga egyszerűségében nagyszerű diós-márványsajtos mártogatóst, zakuszkát, és mentás zöldborsókrémet. a zakuszkát még én is többféleképpen készítem, van a rapid-változat időhiány, vagy lusta nap esetére, van a kifinomult (és legjobb) variáció, amikor szabad tűzön, lehetőleg mindent külön párolunk-sütünk meg és a végén állítjuk össze (ezt szezonban és nagy mennyiség esetén érdemes így készíteni), és van az arany középút, amit most is követtem. ebben az esetben villával szurkáljunk meg egy nagyobb padlizsánt, és süssük meg jól sütőben. közben olívaolajon (ne sajnáljuk) pirítsunk meg 1-2 fej kockára vágott hagymát, néhány gerezd apróra vágott fokhagymát, 1 nagyobb ledarált kápiapaprikát, 2 kockára vágott paradicsomot sóval, borssal és babérlevéllel. ja, és persze van a legjobb, leggyorsabb verzió, ha csak leveszed a polcról.. a mentás zöldborsókrémhez (ami nyilván a borsó szezonjában a legjobb, de most sem volt rossz..) pároljunk meg 250 g zöldborsót (most fagyasztottból készült), turmixoljuk össze egy kevés vajjal, vagy olívaolajjal, majd keverjük össze 125 g (1 doboz) philadelphia sajtkrémmel (vagy mascarponéval), összevágott mentával, sóval és frissen őrölt fehér borssal, és a végén facsarjunk hozzá egy kevés citromlevet. +1 ötlet: a mai szendvicsemet a zöldborsókrém ihlette: baguette + zöldborsókrém + camembert + majonéz + saláta + zöld alma. a bejegyzés írása közben teszteltem, isteni..  

46. vkf beszámoló

2012. január 5. Vegasztrománia 

 "mindenkinek volt olyan időszak az életében, amikor nem evett húst. lehet, hogy években mérhető, de az is lehet, hogy csak egy napig tartott. kíváncsi vagyok a vega oldalatokra, szeretném hallani ezeket a történeteket egy-egy hozzá kapcsolódó húsmentes recepttel kiegészítve. várom a vegetáriánusok vegává válásának sztorijait, a megrögzött ragadozók egy-egy elgyengült pillanatának felidézését, és a két véglet között létező többség növényevő intervallumainak anekdotáit. és várom a fabulákhoz tartozó koszt receptjét, a krónikákat kiegészítő fogások leírását." - ezekkel a szavakkal hirdettem meg bő egy hónapja a 46. vkf-et. köszönöm az írásokat, recepteket, nagyon sokszínű lett az összefoglaló! nagyon tetszett, ahogy mindenki más stílusban fogta meg a dolgot és nagyon izgalmas ételek születtek! az írásokat abc-sorrendben teszem közzé. ezennel elengedem a vkf stafétát, és felkérem olzkát, hogy legyen a 47. vkf háziasszonya.    anna annaeszikesen fogta fel a témát és annaeszikes stílusban csokorba szedte kedvenc vega ételeit. olyan annaként ajánlja, "aki szereti a húst, csak közben nagyon szeret mindenféle mást is." vega-extraként pedig tom tom tomato chan.   ági egy izgalmas, a baldasztis étteremből kikuncsorgott  téli tekercs receptjét osztotta meg velünk. egy másik  bejegyzésében pedig, mint pszeudo-vega, a xiii. kerületben bolyongott, és vette sorra a vega étkezési lehetőségeket. ági egyébként nagy húsevő, egy régebbi bejegyzésében is inkább arról ír, hogy miért eszik húst. de van egy nagy DE.. brigi rakott hajdinást készített. mint vitay georgina, ő is dupla "dolgozatot" írt, egyet a "tanárnak", egyet pedig az itatós alatt, a társaknak. szó van vega tengerimalacról és vega nagypapáról. olvassátok el az apró betűs részt is! a daokonyha csapata kínai pikáns sütőtökkel készült. bár nem vegetáriánusok, nincs kedvük mindig húst enni. ilyenkor egy jól bevált trükkhöz folyamodnak, a receptekben lévő húst valamilyen zöldséggel, pl. tökkel cukkinivel, vagy krumplival helyettesítik. a cél nem a hús pótlása, hanem egy szuverén vegetáriánus fogás készítése.        duende tortillalevest és gránátalmazselét készített. 6-7 évvel ezelőtt 2 évig vega volt, és nyár óta újra hús nélkül étkezik. hozzám hasonlóan nem ellenzője a húsevésnek sem, ram tzu mester szavaival: "isten nem törődik azzal, mit ettél ebédre. a tofut és a kolbászt egyazon gondolattal teremtette." erika aszalt paradicsomos-fetás quiche-sel készült. erika sem eszik minden nap húst, egyáltalán nem esett nehezére vega ételt főzni. sőt, előbb volt meg a recept, mint ahogy meglátta a kiírást. ezt a tipikus francia fogást alapvetően vacsorára szokta készíteni, ám most reggel sütötte, és kápráztatott el vele mindenkit.  gabi két recepttel is készült, kesudiós kókusztejes karfiolt főzött és csicseriborsó krémlevest. olyan családban nőtt fel, ahol szinte minden nap ettek húst. később viszont, szakmájának köszönhetően egyre többet foglalkozott az egészséges táplálkozással, és a tanultakat a konyhában is hasznosította. ráadásul férje veleszületett betegsége miatt sokkal jobban odafigyelnek, és kevesebb húst esznek.   kriszta gombakrémlevest főzött. fél éve indiában volt, azóta nem nagyon eszik húst. nem különcködésből, ez részéről egy tudatos döntés. szervezete másfél hónap alatt átállt, azóta csak tengeri herkentyűket eszik néha.  mivel párja húsevő, azt is ügyesen megoldja, hogy kétfélét főzzön. lilla karfiolfelfújtat készített gnocchival. elmondása szerint a picky eater (vagyis válogatós) kifejezés tökéletesen lefedi őt. ám ez tulajdonképpen két téma, a húsok és a fűszerek köré csoportosul. lilla két hétig még vegán is volt, igaz nem teljesen önszántából. noémi pályaműve egy izgalmas kókuszos hajdina "risotto" gyömbéres sárgarépapürével és korianderolajjal. bár sosem állt közel ahhoz, hogy vegetáriánus legyen, noémi kevés húst eszik, és mindig figyel arra, hogy honnan származik. keveset, de minőségit. ő is felfedezte a vega ételek színes és változatos világát, és aktuális kedvencét, a hajdinát tette vegetáriánus fogásának főszereplőjévé. olzka több fogást is készített: mákkrémet borban főzve, földimogyorós, csokoládés babkrémet, sült céklát vargányás tejbegrízzel és mézel forralt bort finomságokkal fűszerezve. gyerekkorában passzív befogadóként mindent megevett, ami elé került. viszont felnőttként szép lassan étkezéséből eltűnt a hús. olzka ezt úgy fogalmazza, hogy szerelembe esett a növényekkel.  piszke két nagyszerű recepttel készült, egy diós fügekolbásszal és egy kakukkfüves-narancsos gombapástétommal. töredelmesen bevallja, hogy sosem volt vegetáriánus, viszont tartott gyümölcsnapot, ami mi más, mint egy vegán nap? véleménye szerint "mindenki szabadsága addig terjed, ahol a másik orra kezdődik. éljenek a mindenevők, ragadozók, növényevők - békében egymás mellett." réka zöldségkrémlevest készített parmezánchips-szel. gyerekkorában tulajdonképpen vegetáriánus volt, s ebből az időszakból néhány berögződés ma is tart. a vega étkezést szimpatikusnak tartja, és sok vegetáriánushoz hasonlóan reméli, hogy egyszer itthon is kiszakad a vendéglátás nagy része a rántott zöldségek köréből. robi két vegán (semmilyen állati eredetű hozzávalót nem tartalmazó) receptet is küldött, az egyik cékla kesudiós feketegyökér pürével, almával, dióval és fodros kel chips-szel, a másik pedig egy desszertként megjelenített sütőtök tökmaggal. robi két (egy teljesen és egy majdnem) vega időszakáról is beszámol. az egyik egy bölcsességfog kihúzása utáni nehézségek hatására tartott vegán időszak volt, a másik pedig egy tudatosan kipróbált böjt. sara, a  kollégista gurman receptjével visszatért az alapokhoz. mármint a japán alapokhoz, hiszen miso levest készített. hangsúlyozom, hogy egy koleszban.. elég háklis, ha ételekről van szó, viszont nagyon nyitott és érdeklődő is. szereti a vega ételeket, egyszer még vega böjtöt is tartott.  sedith vargányás, aszalt paradicsomos puliszkafasírtot készített sárgarépás krumplifőzelékkel. gyerekkorában hihetetlennek tűnt számára, hogy lehet hús nélkül is étkezni. aztán a kilencvenes években (!) egyik szomszédjáról, egy idős néniről kiderült, hogy csak nyers ételeket eszik. sedithre ez nagy hatást gyakorolt, voltak is próbálkozásai a vegetáriánus étkezésre való átállással kapcsolatban. családjával jelenleg vegyes konyhát vezetnek, hol esznek húst, hol nem.    a tearoom csapata két receptet készített, víg vegák tortáját, és egy színes parajos raviolit. a vega sztorit pedig mini interjúkkal oldották meg, megszólaltattak vega és nem vega bloggereket, egy vegán szakácsot, és a végén ők is elmondták véleményüket.   zizi narancsos kelbimbóval készült. 2005-ben kezdte el érdekelni az egészséges táplálkozás, aminek hatására először egy vegán, majd egy vegetáriánus diétát tartott egy természetgyógyász vezetésével. eközben rájött, hogy mennyi lehetőséget hordoznak magukban a zöldségek, gabonák, és azóta vegetáriánus. zizi szeret vegánul (tejtermékek és tojás nélkül) sütni, egyre több recept kerül fel a blogjára is.  

virágos tél & téli krémleves

2011. december 5. Vegasztrománia 

alapvetően nyári típus vagyok. fázós és napsütéskedvelő. ezek ellenére nem vagyok hajlandó rinyálni a hideg és a sötét miatt. inkább jól felöltözöm, és telerakom gyertyákkal a lakást. persze minden pillanatot megbecsülök, amikor kisüt a nap, és igyekszem hangulati elemekkel színt vinni a szürkeségbe. tányérok és evőeszközök tekintetében nálam most a boglárkavera design stúdió konyhai kiegészítői az abszolút kedvencek. a best of stilblog rendezvényen találkoztam először a stúdió két tervezőjével, bogival és zsuzsival. júniusban nyitották meg cukor utcai üzletüket, ahol az itthon még ismeretlen design márkák népszerűsítése mellett lakberendezéssel és egyedi bútorok tervezésével is foglalkoznak. "álmodd meg a holnapod és kezdd el élni még ma" - ez a stúdió (szerintem zseniális és követendő) mottója. itt találhatsz szupercsajos, gyönyörű, kézzel festett porcelán tányérokat, bögréket, müzlistálakat, kancsókat, cukortartókat és mindent amire egy terített asztalon szükség lehet - terítőket, konyhai törlőkendőket, tányéralátéteket. persze minden szigorúan romantikus, virágos, csipkés és mindenekelőtt egyedi; olyan, amit máshol biztosan nem találsz. téli krémleves mikor kitaláltam ezt a levest, két cél lebegett a szemem előtt. egyrészt szerettem volna a méltatlanul háttérbe szorult fehérrépának egy esélyt és főszerepet adni, másrészt szerettem volna belecsempészni az advent és a karácsony hangulatát, ízeit a forralt bor és a sült alma segítségével. mindkét tervem sikerült. izgalmas, vérbeli téli leves született. hozzávalók: (4 személyre) 250 g fehérrépa 100 g alma (1 kisebb darab) 1 kisebb hagyma 2 gerezd fokhagyma 50 g hámozott mandula 100 ml tejszín 50 ml fehér bor kis darabka vaj 6 szegfűszeg 1 kis késhegynyi őrölt fahéj szerecsendió só frissen őrölt fehér bors kb 700 ml víz bekapcsoltam a sütőt 180 °C-ra (4-es fokozat). a fehérrépát megpucoltam, és nagyobb hasábokra vágtam. a hagymát megpucoltam, kettévágtam, és 3-3 szegfűszeget szúrtam a felekbe. egy sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a fehérrépa-hasábokat, a pucolatlan fokhagymákat, a hagymákat és a sütőbe tettem. 20-25 perc múlva hozzátettem a meghámozott, kimagtalanított és negyedekre vágott almát, és a mandulát. kb 10-15 perc múlva megpuhultak a zöldségek. egy lábosba öntöttem őket és felöntöttem a borral és a vízzel. sóztam, borsoztam, fahéjjal és szerecsendióval ízesítettem. mikor felforrt, botmixerrel pürésítettem, hozzáöntöttem a tejszínt, és visszatettem a tűzre, hogy még egyet rottyanjon. tejszínpöttyökkel díszítettem és a boglárkavera stúdió gyönyörű tányérjaiban tálaltam. Megosztás

vigyázz, kész, főzz! - 46. forduló & vegasztrománia hónap vol 2

2011. november 17. Vegasztrománia 

napok óta vigyorgok. és dörzsölöm a tenyerem. mert A vágyam, hogy a vegetáriánus konyha népszerűsége nőjön magyarországon, most kap egy löketet. illetve kettőt. mert a sors (ismét) segítségemre sietett, és adott egy dátumot dupla erőkkel. egyrészt zizitől megkaptam a vkf stafétát, másrészt november 17. most már hagyományosan is a vegasztrománia hónap kezdete. a vkf egy kreatív gasztro-játék, melyet chili&vanilia indított útjának 2007-ben. ezt a hagyományt folytatva meghirdetem a 46. fordulót, melynek témája: vega koszt & fabula, vagy ha így jobban tetszik, vega krónika & fogás. mindenkinek volt olyan időszak az életében, amikor nem evett húst. lehet, hogy években mérhető, de az is lehet, hogy csak egy napig tartott. kíváncsi vagyok a vega oldalatokra, szeretném hallani ezeket a történeteket egy-egy hozzá kapcsolódó húsmentes recepttel kiegészítve. várom a vegetáriánusok vegává válásának sztorijait, a megrögzött ragadozók egy-egy elgyengült pillanatának felidézését, és a két véglet között létező többség növényevő intervallumainak anekdotáit. és várom a fabulákhoz tartozó koszt receptjét, a krónikákat kiegészítő fogások leírását. a határidő december 18. vasárnap éjfél. az írásokat december 12. és 18. között tegyétek közzé a blogokon, ezek linkjét várom a vegasztromania@freemail.hu e-mail címre. akinek nincsen blogja, de szeretne mesélni, küldje el nekem e-mailen, és közzéteszem a vegasztrománián. de ez még nem minden, boldogságom másik fele, hogy a 46. vkf teljesen egybeesik a tavaly elkezdett vegasztrománia hónappal. mivel ez már hagyomány, idén is meghirdetem az ezzel kapcsolatos játékot, vagyis november 17. és december 17. között legalább egyszer főzzetek egy szabadon választott, már létező, vagy újonnan kitalált vegetáriánus fogást - szigorúan nem desszertet - , írjátok le, hogyan készítettétek, fotózzátok le és küldjétek el a vegasztromania@freemail.hu e-mail címre! a recepteket folyamatosan küldhetitek, és több recepttel is lehet pályázni. annyit újítottam a tavalyihoz képest, hogy idén fortuna mellett egy vega-zsűri is alakítja az eseményeket. a vega-zsűri tagjai (kovács patrícia, harcsa veronika és békefi dóra) kiválasztják a szerintük legizgalmasabb receptet (és tulajdonosát), az én vega kezem pedig kihúz egy szerencsést. ők ketten nyereményként másodmagukkal részt vehetnek nálam januárban egy vega vacsorán, a zsűri által kiválasztott recept gazdája pedig ezen felül nyer egy ájurvédikus masszázst kedvenc gyöngyimnél. legyen mánia a vegasztronómia! ui: vagyok annyira telhetetlen, hogy külön pályaművet várok mindkét esemény alkalmából! Megosztás

sütőtökfelfújt & a főzés filozófiája

2011. október 31. Vegasztrománia 

mostanában sincs elég időm rendszeresen főzni. viszont ha főzök, akkor annak megadom a módját. most már szinte közhelynek számít, hogy lélek nélkül nem lesz jó az étel. ha hiányzik a jelenlét, nincs meg a csatorna, amin keresztül belefőzhetem magam. és minél tudatosabban veszek részt a folyamatokban, annál jobb lesz a végeredmény. tegnap összes lelkemmel és tudatosságommal kezdtem hozzá a sütőtökfelfújt készítéséhez, és ezerszer jobban élveztem a folyamatokat. ez sem mai ötlet, ráadásul nem az enyém, de nagyon ütős fogás. ráadásul két verziója is van, lehet sós is, édes is. még mindig izgatottan várom, hogy felemelkednek-e, ilyenkor vannak nehéz pillanatok is, de mindenképpen megéri rászánni az időt és az idegrendszert. sütőtökfelfújt hozzávalók: (9 db 9 cm átmérőjű tálkához) 500 g meghámozott, magjaitól megszabadított sütőtök felkockázva 2 ek vaj 2 ek olívaolaj 3 púpos ek liszt 250 ml tej 50 g reszelt cheddar (nekem most nem volt itthon, de legközelebb rakok bele kéksajtot) 3 tojás szétvélasztva só frissen őrölt fehér bors frissen őrölt szerecsendió kis darabka gyömbér a sütőt előmelegítettem 180°C-ra (4-es fokozat). a sütőtököt 10-15 perc alatt puhára pároltam (tésztafőző edényben, de egy lábas + szűrő + fedő is jó megoldás). ezután megcsináltam a besamel-mártást: a vajat és az olívaolajat egy lábosban melegíteni kezdtem, majd miután a vaj felolvadt, rászórtam a lisztet, és kézi habverővel folyamatosan keverve pirítottam 3-4 percig. aztán szép fokozatosan elkezdtem adagolni a tejet, és folyamatos keverés mellett, kis lángon főztem 5-7 percig, amíg teljesen be nem sűrűsödött. hozzákevertem a sajtot, sóztam, borsoztam, szerecsendióval fűszereztem és reszeltem hozzá egy kis gyömbért. hozzákevertem a 3 tojássárgáját és a villával összetört tököt, majd félretettem (ilyenkor érdemes ellenőrizni a fűszerezést). a fehérjét egy tálban kemény habbá vertem (jelenleg kézzel, mert elromlott a habverőm), majd óvatosan hozzákevertem a tojásos-tökös besamelhez. próbáljunk meg tényleg vigyázva dolgozni, hogy a lehető legkevésbé törjük össze a habot. ezt a masszát kis tálkákba kanalaztam (hagytam kb 1 ujjnyi távolságot a tetejüktől), majd a sütőben kb 25-30 perc alatt megsütöttem, amíg fel nem emelkednek és szép aranybarna nem lesz a tetejük. szigorúan ne nyitogassuk a sütőajtót! zsályás pestóval és grillezett kelbimbóval képzelem. (ehhez képest összetépkedett zsályalevelekkel és egy nagy adag salátával ettem. de így is finom volt..) figyelem! ha bármilyen összefüggést veszel észre a képen látható tök és a receptben szereplő tök között, az csak a véletlen műve. közük egymáshoz maximum annyi, hogy mindkettőt ugyanazon az asztalon fotóztam. és az is a véletlen műve, hogy éppen ma jár le az e havi vkf forduló, aminek témája vegetáriánus sütőtökös ételek, amit ugyan elfelejtettem, de az utolsó pillanatban eszembe jutott. (a szakácsok könyve sajtfelfújt receptjét vettem alapul és alakítottam át) Megosztás

Vegán jambalaya

2019. január 17. Vegasztrománia 

A jambalaya (ejtsd: dzsámbálájá, becézve: dzsambi) egy eredetileg kreol származású rizses étel, amit alapvetően hússal, kolbásszal és alapvetően Louisianában készítenek. Újabban csak zöldségekkel és Budapesten is. Köszönhetem mindezt Lillának, a józsefvárosi Dagoba-bisztró főnökasszonyának, akivel nyár óta harmadállásban együtt dolgozom. Júliusban éreztem meg ennek a csoda ételnek az illatát a bisztróban, és kezdtem el Lillát kikérdezni a hogyanokról. Aztán belevetettem magam egy saját, vegán jambalaya kikísérletezésébe. Ez a a mai napig tart, de már meg tudok veletek osztani egy alap verziót. Ez az étel nálam felkerült a hétköznapi gyorsak közé, a paradicsomos spagetti mellé. Vegán jambalaya Hozzávalók: (6 főre) 2-3 ek olívaolaj 1 hagyma kockákra vágva 3 gerezd fokhagyma (minimum) szeletekre vágva (a minimumnál több reszelve) 1 sárgarépa meghámozva, kis kockákra vágva 1 szár angol zeller kis kockákra vágva 1/­3 zöld kaliforniai paprika kis kockákra vágva 1/­3 piros kaliforniai paprika kis kockákra vágva 1/­3 sárga kaliforniai paprika kis kockákra vágva 400 g hámozott paradicsom konzerv összeturmixolva/­ ugyanennyi paradicsom passata 1 közepes cukkini hosszában negyedekre és szeletekre vágva 250 g gomba negyedekre vágva 2 tk oregánó 1 tk kakukkfű 1 tk füstölt paprika  2 tk creol fűszerkeverék  cayenne bors ízlés szerint (óvatosan adagoljuk, csíp!) 1 1/­2 csésze jázmin rizs (jó minőségű, ez a másik lelke a fűszerezésen kívül) 4 csésze víz/­zöldségalaplé 400 g vörösbab konzerv átöblítve, lecsepegtetve 1 csomag friss petrezselyem apróra vágva Elkészítés: Egy lábosban hevítsük fel az olívaolajat, és dobjuk rá a hagymát és a fokhagymát. Pirítsuk kb. 5 percig, időnként megkeverve. Adjuk hozzá a répát és a zellert, és pirítsuk további 3 percig. Adjuk hozzá a paprikákat, majd 1 perc múlva a cukkinit, gombát, a paradicsomkonzervet és a fűszereket. Sózzuk meg. Főzzük 3 percig, majd keverjük hozzá a rizst, és a 4 csésze vizet. Sózzuk meg. Fedjük le és alacsony lángon főzzük 10 percig. Ellenőrizzük a fűszerességét, ha kell, pótoljuk, és adjuk hozzá a babot. Főzzük 5 percig, majd hagyjuk pár percig fedővel letakarva, ameddig a rizs meg nem puhul. Keverjük hozzá a petrezselymet, és tálaljuk! Megjegyzések: A fűszerek közül én ezt a kreol fűszerkeveréket és ezt a füstölt paprikát használtam. Nem reklám, tapasztalat.  A rizs minősége tényleg fontos! Én jázmin rizsből szeretem a legjobban, de szinte bármilyen fajtából készíthetjük, nagyon finom lesz! Az étel elkészítésének van egy másik verziója is: ha külön készítjük el a zöldséges szószt, és külön főzzük meg a rizst. Akkor biztosan nem fő szét, és jobban tudjuk kontrollálni.    

Vegán, lencsés bolognai spagetti

2018. április 21. Vegasztrománia 

Elkezdődött az egyik kedvenc időszakom, a gangokról orromba szálló, inspirációs, "vasárnapi ebéd" illatok korszaka. Illatok, kajaszagok tekintetében még mindig mindenevő vagyok, imádom a fokhagymás sült hús illatát, az agyam bármikor megkívánja a rántott húst, és egy másodperces néma csenddel, lehunyt szemmel, mély lélegzetvétellel adózok a hentes üzletekből az arcomba vágódó véres hurka és kolbász bukéja által felidézett múltamnak.  És bár gyerekként is nagyjából vega voltam, azért a szín-szín-színhúsokat és a felismerhetetlenné darált húsokból készült ételeket szerettem. És nálunk elég sokszor volt terítéken paradicsomos húsgombóc, hurka, illetve bolognai szósz. Mégis sok-sok évet kellett várnom arra, hogy elkészítsem vega, sőt vegán változatát. Az elmúlt másfél évben viszont gyakran kerül az asztalra, igazi jolly joker. Az kezdeti recept Jamie Oliveré, ezt alakítgatom folyamatosan.   Vegán lencsés bolognai spagetti     Hozzávalók: olívaolaj 1 hagyma apróra vágva 2-3 gerezd fokhagyma apróra vágva 1 sárgarépa lereszelve 1 zellerszár apróra vágva 1-2 ág friss rozmaring 1-2 ág friss kakukkfű 1 tk szárított oregánó 1-2 babérlevél 125 g gomba apró kockákra vágva 100 ml száraz vörös bor 1/­­3 csésze (80 ml) lencse megfőzve (beluga, vagy puy, de lencsekonzervet is használhatunk) 400 g-os hámozott paradicsom konzerv 200 ml paradicsom passata 1 csomag petrezselyem felaprítva vegán parmezán 500 g spagetti megfőzve Elkészítés: Egy serpenyőben hevítsük fel az olívaolajat, majd adjuk hozzá a zöldségeket, a rozmaring ágat, a kakukkfű ágat és a babérlevelet. Sűrűn megkeverve süssük, majd pároljuk 15-20 percig. Adjuk hozzá a gombát és a bort, sózzuk,borsozzuk, oregánóval fűszerezzük,majd pároljuk pár percig. Adjuk hozzá a lencsét, a paradicsomot, a passatát és egy kevés vizet. Forraljuk fel, majd alacsony lángon, fedő alatt pároljuk 20-25 percig. A végén keverjük hozzá a petrezselymet és ha szükséges, a tészta főzővizével lágyítsuk a szószt. Főtt spagettivel összekeverve, vegán parmezánnal tálaljuk. Jól illik hozzá a zöld, kevert saláta citrommal, vagy balzsamecettel. Megjegyzés: A szószból valószínűleg maradni fog. Hűtőben pár napig eláll, felmelegítve is jó, de tésztát mindig frissen főzzünk hozzá.

Újévi lencse olaszos hangulatban

2016. január 1. Vegasztrománia 

Na nem a főzés körülményei, hangulata volt olaszos, hanem az ízvilág lett az. A lencse tavaly januárban indonéz curry formájában került az asztalra, de mivel sok minden megváltozott azóta, új energiákra, új ízekre vágytam. Bejött. Azzal a lendülettel, amelyikkel elengedtem a tavalyi évet, válogattam össze az egytálétel komponenseit. Lazán, de magabiztosan, szeretettel. Ahogy a 2016-os évet is megélem majd. Feltételezem, hogy ma már mindenki lencsézett, sebaj, a recept más napokon és jövőre is megállja a helyét! ;) Lencse olaszos hangulatban Hozzávalók 6-8 adag (1 csésze = 250 ml) 1 csésze zöld lencse és 1 csésze puy lencse egy éjszakára beáztatva 2-3 ek olívaolaj 2 lila hagyma kockákra vágva 3-4 gerezd fokhagyma apróra vágva 1 sárga kaliforniai paprika 1 közepes édesburgonya meghámozva, kockákra vágva 1 cukkini kockákra vágva 700 ml paradicsom passata 100 ml száraz fehér bor (opcionális) oregánó 2 csokor petrezselyem apróra vágva só frissen őrölt bors (fűszerekben lehet még menőzni, nekem ez most pont jó volt így) Az olívaolajon kb 5 percig sütöttem a lila hagymát és a fokhagymát, majd hozzáadtam a paprikát és 2 percig sütöttem. Hozzáadtam az édesburgonyát, átforgattam, majd felöntöttem egy kevés vízzel. Sóztam, borsoztam, és fedő alatt 10 percig pároltam. Közben a lencséket 5 perc alatt megfőztem sós vízben. Leszűrtem, félretettem. A zöldséges keverékhez hozzáadtam a cukkinit, a paradicsom passatát, és a bort (vagy egy kevés vizet), az oregánót, majd 6-7 percig főztem. A végén hozzákevertem a petrezselymet. (Zenei aláfestés: Tove Lo)    

Maradékfőzelék

2014. április 9. Vegasztrománia 

Mostanában nagyon kívánom a főzelékeket. A gluténmentes pizza forgatásából maradt maradékokkal kezdenem kellett valamit és a múltkori kelkáposzta főzeléken, valamint Feri fotóin, főzelék-fókuszán felbuzdulva tegnapelőtt nekiláttam főzeléket főzni. Még Koppenhágában szerettem meg a  cr?me fraîche-t, amit sokszor megkívánok itthon is. Emiatt viszont most nem mentem el külön vásárolni, így tejföl és tejszín keverékével helyettesítettem. A tetejére ültetett Chili&Vanilia-féle buggyantott tojással tökéletes párost alkottak, de el tudom képzelni sárgarépagolyókkal, vagy vadabb napokon diótorossal is. Maradékfőzelék buggyantott tojással Hozzávalók: (5-6 adag) 1 ek felaprított újfokhagyma 1 kis fej karfiol rózsáira szedve 1 kis cukkini negyed-karikákra vágva 1 ugyanakkora zsenge tök negyed-karikákra vágva 2 sárgarépa negyed-karikákra vágva néhány karika hegyes erős paprika 1/­­2 csomag medvehagyma csíkokra vágva 300-400 ml zöldségalaplé 1 kis pohár tejföl 100 ml zsíros tejszín 100 g mandulaliszt (ledarált mandula) só fehér bors 1-2 kk garam masala 1/­­2-1 citrom leve 2 ek olívaolaj személyenként 1 tanyasi tojás Egy lábosban felhevítettem az olívaolajat, majd rádobtam az újfokhagymát, pár perc múlva pedig a sárgarépát. Megkevertem, majd pár perc múlva hozzáadtam a karfiolt és a paprikát. 3-4 múlva hozzáadtam a cukkinit és a tököt, majd hozzáöntöttem a zöldségalaplevet, sóztam, fűszereztem, levettem a lángot és fedő alatt szinte készre pároltam. Hozzákevertem a medvehagymát. Kb a zöldségek 2/­­3-át kiszedtem. Egy kis tálban kézi habverővel összekevertem a tejfölt, a tejszínt és a mandulalisztet, majd hőkiegyenlítéssel (1 merőkanálnyi forró lével összekeverve) hozzáadtam a főzelék alaphoz. A lábosban maradtakat leturmixoltam, és hozzáadtam a kiszedett zöldségeket. Buggyantott tojással tálaltam.

Egy vegetáriánus Izraelben

2014. január 25. Vegasztrománia 

Ez a vegetáriánus -egyelőre - sajnos   nem én vagyok, de arra gondoltam, hogy miért ne szélesítsem látókörömet barátaim szemének és élményeinek segítségével? És miért ne mutassam meg ezt Nektek is? Egyik barátnőm, Laki Eszti grafikus. Imádom a munkáit, a vizuális látását, számos gasztronómiai vonatkozású projektet csinált, és sok mindenben hasonlóan gondolkodunk. Nemrég Izraelben járt, gasztronómiai élményeit láthatjátok, olvashatjátok. " Minden utazásomon a piacok feltérképezése jelentette a legnagyobb örömet: szeretek kóstolni, vásárolni, rajzolni, fotózni. Bakuban ajándék szőlőt kaptam, mert szép szakállat rajzoltam az árusnak. Burmában össze-vissza simogattak a nők firkálás közben. Órákat tudok eltölteni a nyüzsgő tömegben."  "Izraelben két piacot jártam be. Az egyik a tel avivi Shuk HaCarmel,  a másik a jeruzsálemi  Shuk Mahane Yehuda. Nagyon különböző a két hely, az első egy hosszú, szűk, bazár jellegű szuk, ahol egymást érik az illatszer-, gyümölcs-, és zokniárusok. A jeruzsálemi egy tágasabb, ódonabb, klasszikusabb piac. A különböző magvak, szárított és friss gyümölcsök mellett mindenféle fűszer és tea is kapható, valamint ezerféle baklava és pita. Az árusok hangosan kiabálják legfrissebb áruikat, miközben friss gránátalma-, narancs-, vagy répalevet facsarnak a következő standon."   "A street  food ezer formája jelenik meg, hummuszt, falafelt minden mennyiségben árulnak, grillezett zöldségeket tömnek bagettekbe, és a kis, pár székes-pultos kávézók reggeltől estig tele vannak fiatalokkal."   "Életem legjobb shakshukáját pedig Yaffoban ettem, a Shaffa Bárban. Yaffo az a Tel Avivtól délre eső városrész, ahol zsidók és arabok egymás mellett élnek és dolgoznak, az élet olcsóbb, természetesebb, mint Tel Aviv sokemeletes épületei között. A bolhapiac környékén sok a bisztró, terasz, és a régiségboltok között fiatal designerek kis boltjai bújnak meg." "Izrael vegetáriánusként igazi mennyország, mivel széles a skálája a nem húsos ételeknek, és mindenhol van választási lehetőség. Emellett még a legkisebb helyen is friss zöldségeket tálalnak fel a hummusz mellé. És a gyümölcsök színpalettája is fantasztikus (gránátalma, eper, szőlő, khurma, mandarin, narancs, stb.)."     "Szerintem itthon mindent meg tudunk valósítani (én például 5 perc múlva állok neki ennek a receptnek), mert lehet kapni tahinit, olivabogyót és minden ehhez hasonlót (nem csak az Ázsia boltban, hanem az arab fűszeres-vegyesboltokban is), hummuszt is bárki csinálhat. A péksütemények, piták persze sosem lesznek olyanok, mint kint, de azért vannak opciók. F őleg a Hummus bárban szoktam enni - szerintem a falafeljük tényleg a legjobb itthon, a shakshuka is finom, és a különböző hummusztálak között is lehet válogatni. " "Izrael nagyon közel van. És nem csak a földrajzi távolság egyre könnyebb áthidalhatóságára gondolok, hanem a fiatalok érdeklődési körére, ízlésére, gondolkodásmódjára is. Nem lennék meglepve, ha előbb-utóbb újra ott találnám magamat a Bauhaus épületek között." Fotó, szöveg: Laki Eszti

Forró fűszeres almaital

2013. december 23. Vegasztrománia 

Ez a virgin forralt bor. Miért fosszuk meg a forró, fűszeres élménytől a gyerekeket és azokat, akik vezetnek, vagy nem isznak alkoholt? Ezentúl nem kell. Most iszom a fotóalanyt - nagyon jól sikerült! Nincs benne hozzáadott cukor, fűszeres és átmelenget. Még ideképzelek egy kis havat a kertbe, és tökéletes a karácsonyi hangulat. Nemsokára érkeznek a húgaim, akikkel már évek óta hagyományosan összejövünk december 23-án, és szaloncukrot készítünk. Délután megyek a Dynamobake bringás sütizőbe dedikálni, aztán pedig pár napig a szeretteimmel leszek. Imádom ezt az időszakot! Forró fűszeres almaital aka virgin forralt bor Személyenként gyümölcscentrifuga segítségével kinyertem két nagyobb alma levét (használhatunk 100 %-os almalével is), hozzáöntöttem egy kevés vizet, hozzádobtam 1 fahéjrudat, néhány szem szegfűszeget, szegfűborsot, 1-2 szerecsendióvirágot, belereszeltem egy kis darabka gyömbért, majd felmelegítettem, lefedtem, és hagytam, hogy a fűszerek átjárják az almalevet. Fogyasztás előtt újra felmelegítettem, majd leszűrtem, és befőttesüvegekben kínáltam. Nagyon boldog Karácsonyt kívánok minden drága vega és nemvega olvasómnak! És bármilyen elcsépeltnek tűnik, remélem, hogy mindenki nyugalomban és szeretetben tölti a következő pár napot.   

Sok kicsi 2013

2013. november 19. Vegasztrománia 

Megint eljött a pillanat, elérkezett a jótékonyság ideje. A 2013 karácsonyi Sok kicsi jótékonysági akció támogatottjai az Ételt az Életért Közhasznú Alapítványon keresztül rászoruló családok lesznek. Egy kis ismétlés, hogy mi is az a Sok kicsi: 15 gasztroblogger és 15 szervezet tesz különböző gasztronómiai ajándékcsomag vagy programjellegű felajánlásokat. A nyereményjáték során a SoSe Közhasznú Alapítvány számára támogatást nyújtók minden 1000 Ft-nyi támogatás után 1 db virtuális sorsjegyet kérhetnek a 30 izgalmas lehetőség közül az általuk választott(ak)ra, amelyeket az akció végén kisorsolunk. Aki többször 1000 Ft támogatást ajánl fel, annak két választási lehetősége van: a megfelelő számú sorsjegyét vagy egy programra is kérheti (ezzel megnövelve nyerési esélyeit arra a felajánlásra) vagy tetszés szerint több programra is eloszthatja ezeket (ezzel megnövelve azt az esélyét, hogy valahol nyertes lehessen).  A felajánlásokról és a sorsjegyek vásárlásáról bővebben  itt  olvashattok. Az én felajánlásom idén egy vegetáriánus vacsora (én főzök és ki fogok tenni magamért) és egy dedikált Vegasztrománia szakácskönyv a BOOOK Kiadó jóvoltából. Megnézhetitek a konyhámat és kifaggathattok mindenről! :) Az akció felvezető részében november 16-30. között megismerhetővé válnak a nyeremények: minden nap egy blogger és egy cég programját tesszük közzé, részletes leírással, ezek összesítve a Nyeremények  menüpontban lesznek áttekinthetőek. A támogatások felajánlása és a sorsjegyek kiválasztása december 1-től december 14-ig lesz lehetséges a Sorsjegyválasztás menüpontban. A gépi véletlenszám-generátor programmal történő sorsolást december 20-án 15 h-tól ejtjük meg ügyvéd jelenlétében, és ezután oldalunkon közzétesszük a nyertesek nevét valamint az általuk megadott településnevet. A nyeremények karácsony után, a felajánlóval való egyeztetés után realizálódnak majd. A céges nyereményeket - ellenkező egyeztetés kivételével - 2014. március 31-ig kérjük átvenni. Sok (nem kicsi) szerencsét!

Egy könyv születése

2013. október 23. Vegasztrománia 

Egy éve kezdődött (na jó nem, igazából 2 és fél. vagy 6. vagy..). Lényeg, hogy egy periódus, egy alkotófolyamat, ami szeptember végén lezárult, 1 éve kezdődött. Amikor a Goldenblog zsűrije úgy döntött, hogy a Vegasztromániát választja a 2012-es év legjobb gasztroblogjának. A már addig is mozgásban lévő energiák új lendületet kaptak, és ennek kapcsán a Boook Kiadóval közös munkába kezdtünk. Ezt akartam. De amikor kijöttem az első megbeszélésről, odatettem a kérdőjelet a mondat végére. Tényleg ezt akartam? Tudom, hogy mit vállalok ezzel? Tudom, hogy mivel jár? Nem. De nem lehet máshogy. Hiszem, hogy vannak bennünk olyan meghatározó, tőlünk független és mégis tőlünk függő dolgok, amiknek teret kell engedni, bevállalva az ismeretlen, ijesztő utat. Mert álmodozni könnyű, de mi van akkor, amikor megkapod, amire vágytál? Ott kezdődik az élet. A komfortzónádon kívül. Nos, ebben az 1 évben volt minden: eufória, ijedtség, hatalmas lelkesedés, félelem, kitörő örömpillanatok, kishitűség, ego-simogatás, önbizalomhiány, túlcsordulás, átvirrasztott éjszakák, flow. A  legintenzívebb időszak a nyár volt, akkor csak erre fókuszáltam, és addig már túl voltam a tervező időszakon. Akkor már volt egy váz, egy vázlat, amire lehetett építkezni. A könyv persze finoman közbe-közbeszólt, hogy ezt igen-igen, azt meg inkább máshogy, amazt egyáltalán nem. Szerettem rá hagyatkozni, megérezni a lényét.  Született 2013. október 2-án fotó: BOOOK Kiadó Komoly lélektana van az alkotásnak, amit most tökéletesen átéltem. A  főzés-stylingolás-fotózás részét a nagy munka és a kisebb kiakadások, ihlethiányok ellenére őrületesen élveztem, és büszke voltam magamra. Aztán a vége felé - újra átpörgetve a recepteket, fotókat - volt egy olyan hét, amikor azt éreztem, hogy ez - elnézést a kifejezésért, és elnézést, könyv - szar. Az a pár nap finoman szólva nagyon nem volt jó.. De aztán jöttek a további feladatok, az írás, és átlendültem a holtponton. Bár nincs még saját gyerekem, ez az egész időszak olyan volt, mint egy babavárás. Ugyanúgy nem beszéltem róla, mint a kismamák az első trimeszterben, ugyanúgy voltak kétségeim a hatalmas öröm mellett, és ugyanúgy vártam a végén - amikor már alig bírtam cipelni -, hogy végre megszülessen és önálló életet kezdjen.  Werk fotó: Erdőháti Áron Nagyon furcsa volt, amikor már nem kellett semmit csinálni, csak megvárni, hogy kijöjjön a nyomdából. Felemelő érzés volt az első íveket megnézni, de az igazán túlcsordulós boldogságpillanat az volt, amikor először kézbe vettem a könyvet. Méltó és szeretetteljes tejfakasztót tartottunk neki Sacival egy színekre komponált divatbemutatóval, ételkóstolóval. A színkavalkád ételekkel fotók: Kiss Lenke még több fotó itt Azóta nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam mindenféle formában. Forgassátok szeretettel és süssetek-főzzetek belőle minél többet! :) A könyv elkészítésében nagy segítségem volt Moravszki Kata, aki a játékos, friss illusztrációkat készítette, Erdőháti Áron, aki a Vegasztrománia világához tökéletesen passzoló, őszinte képeket fotózta, és a BOOOK Kiadó munkatársai, Osvárt Judit és Baráth Dávid. Az első közös pillanatok fotó: Kiss Saci

mogyorós lenmaglisztes kenyér (gluténmentes)

2013. május 6. Vegasztrománia 

egyre több ismerősöm esik áldozatául a különböző érzékenységeknek, intoleranciáknak, és emiatt elkezdtem foglalkozni ezzel a témával. s bár engem egyik sem érint, elkezdett izgatni a téma. minden ideológiai megtámogatás nélkül szeretek olyan ételeket enni, amik nem terhelik le a szervezetemet, amikkel fontos tápanyagokat viszek  be a szervezetembe és nem felesleges műkajákat, mérgeket. persze ezt sem 100%-on, teljes hőfokon nyomom, nem hiszek a szélsőségekben.  ennek a receptnek az alapját barátnőmtől, a fantasztikus hangú emesétől tanultam. egy kicsit variáltam rajta, de rendszeresen megsütöm. általában felváltva a másikkal, így egyiket sem unom meg (nem mintha meg lehetne..). kicsinek tűnik, de ebből egy szelet nem ugyanaz, mint egy adalékanyagokkal felfújt bolti fehér kenyér. (különben is meggyőződésem, hogy túl sok kenyeret eszünk. nem kell ennyit.) mogyorós lenmaglisztes kenyér     hozzávalók: (egy ekkora őzgerincformához) 150 g lenmagliszt (én az ázsia boltban szoktam venni, nem drága) 100 g mogyoróliszt (finomra darált mogyoró, de nagyon finom mandulaliszttel is) 1 tk sütőpor 1 kk só egy csipet fűszer (oregánó, borsikafű, stb) 2 tojás 150 ml víz (az eredeti recept 4 tojást és 100 ml vizet ír) 1 ek kókuszolaj folyékony állapotban egy nagy tálban összekevertem a száraz hozzávalókat, egy másikban pedig a nedveseket. hozzáöntöttem a szárazokhoz, hagytam állni 5 percig, majd átkanalaztam a sütőpapírral bélelt formába, és 180 °C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütöttem. várjuk meg, míg kihűl, és csak akkor szeleteljük fel! jegyzeteim: lehet változtatni a magliszten, a fűszerezésen, és ha valakinek a zabpehely belefér, lisztté őrölve az is finom kenyérben. finom az is, ha egész, vagy durvára darált magokat is sütünk a kenyérbe, hogy legyen mire ráharapni. próbáltam már tojás nélkül is, csak vízzel, az nem sikerült jól. de kísérletezem tovább!

kedvenc tésztám & reteklevél pesto

2013. április 15. Vegasztrománia 

szeretem a tésztákat, igazi gyors kaja, és ez sokszor szempont a nagyondolgozós időszakokban. a paradicsomos-bazsalikomos tészta és a tejszínes is alap, de nyár óta egyre gyakrabban egyesítem a kettőt, és teljesen odavagyok tőle. mert benne van a paradicsom édeskés savanyúsága, és az őt lágyító a tejszín selymessége. szeretek maradékokkal is dolgozni, szeretem, amikor minden megtalálja a helyét és idejét. a pénteki főzősulin csináltunk reteklevél pesto-t, és maradt egy kevés apró kockákra vágott zöldség, ezek adták a tésztaszósz alapját. a reteklevél pesto pedig egy nagyon finom ügy.. mondjuk mindegyik pesto az. bármilyen (mondom, bármilyen) ehető zöldből (de nemcsak zöldből) elkészíthető egy kis fokhagyma, sajt, valamilyen mag, olívaolaj segítségével. arról pedig amúgy is le kéne szokni, hogy amikor a zöldséges megkérdezi, h a zöldjét levegye-e (bárminek), akkor  megszokásból igennel feleljünk.. mert az tök jól fel lehet használni a retek levelét, a karalábé zöldjét, és meglepő, de a sárgarépáét is! zöldséges-paradicsomos-tejszínes tészta Lili és a tészta hozzávalók (4 személyre) 1 lila hagyma 1 kisebb répa 1/­­2 kisebb édeskömény 1/­­2 szárzeller 1/­­2 kisebb cukkini 1/­­2 piros kaliforniai paprika 1/­­2 sárga kaliforniai paprika 1 hámozott paradicsom konzerv 200 ml tejszín 2 ek kapribogyó só, bors oregano kakukkfű néhány szem borókabogyó negyedekre vágva reteklevél pesto reszelt parmezán  tészta - most bucatini a zöldségeket vágjuk 0,5 cm x 0,5 cm-es kockákra. egy kevés olívaolajon pirítsuk őket kb 5 percig, majd öntsük hozzá a paradicsomot, és fűzzük készre. közben sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük. az utolsó előtti pillanatban öntsük hozzá a tejszínt, a kapribogyót, keverjük össze, hagyjuk egyet rottyanni, és kész. a sorrend: főtt tészta - szósz - reteklevél pesto - reszelt parmezán. naggyon szépen kiegészítik egymást az ízek, nem érdemes semmit kihagyni. reteklevél pesto Lina és a pesto hozzávalók a bazsalikomos pesto alapján: 50 g reteklevél 50 g dió (vagy mandula, vagy bármilyen mag) 50 g parmezán 1 nagyobb gerezd fokhagyma 100-150 ml olívaolaj a hozzávalókat daráljuk, pürésítsük robotgépben. nagy kőmozsárban lenne az igazi, dehát..

cékla chutney

2013. január 19. Vegasztrománia 

a street food show-ra, a diósült mellé cékla chutneyt kínáltam. többen kérdeztétek a receptet, s bár kissé késve, most jutott időm rá, hogy érdemben közzé tegyem. most nem körítem filozofikus gondolatokkal, mert a szombat maradék részét a kreativitás, a hiper-izgalmas svéd krimim, a csend és a jóga kapja. na meg még egy-két más dolog is, de nem kell mindent tudnotok! :) cékla chutney hozzávalók (4 x 250 ml-es üveghez) alaprecept 4 cékla 1 alma meghámozva, 4 felé vágva, kicsumázva 1 ek reszelt gyömbér 6-8 ek balzsamecet (minél jobb balzsamecetünk van, annál kevesebb kell. én most egy hígabb verziót használtam) 2 tk nádcukor/­­méz só bors a céklákat külön-külön alufóliába tekertem, és sütőben, 180°-on kb 1 1/­­4 - 1 1/­­2 óra alatt megsütöttem. az almát 1 óra múlva tettem be sülni. miután kihűltek, meghámoztam, és robotgépben, a többi hozzávaló hozzáadásával felaprítottam. ilyenkor meg kell kóstolni, és utóízesíteni, ha szükséges. ez egy teljesen egyszerű, de annál finomabb változat. attól függően, hogy mihez tálaljuk, készíthetjük fűszeresebbre is, adhatunk hozzá például párolt hagymát, fokhagymát, fahéjat, kardamomot, szegfűszeget, chilit, csillagánizst.

hogyan készítsünk otthon szaloncukrot?

2012. december 17. Vegasztrománia 

néhány éve karácsonykor saját készítésű szaloncukorral árasztom el a családot és a barátokat. több munka van vele, mint bemenni a boltba és leemelni a polcról egy dobozzal, de sokkal többet ér. szaloncukrot készíteni otthon nem ördöngösség, én kifejezetten élvezem, egyedül meditatív, társaságban pedig egy elég jó közösségépítő közös élmény, kiegészíthető forró csokizással, forralt borozással.  eleinte marcipános szaloncukrot csináltam csak, de kb 2 éve kifejlesztettem egy aszalt gyümölcsös verziót, és őszintén, nem tudok dönteni, hogy melyik a jobb. illetve de: egy marcipános, aztán egy aszalt gyümölcsös, aztán megint egy marcipános és így tovább.. marcipános és aszalt gyümölcsös szaloncukor aszalt gyümölcsös szaloncukor hozzávalók: 20 dkg aszalt vörösáfonya 10 dkg aszalt szilva 1-2 ek áfonyalekvár/­­meggylekvár 15 dkg száraz serpenyőben megpirított, majd ledarált dió 1 kupak amaretto 1 löttyintésnyi rózsavizet (mi ndkettő kötelező a díjnyertes íz eléréséhez) 150 g magas kakaótartalmú fekete csokoládé (ne tortabevonó legyen! én a bocit használom, teljesen jó) az aszalt vörösáfonyát és az aszalt szilvát 1-2 ek áfonyalekvár hozzáadásával robotgéppel felaprítottam és egy tálba tettem. hozzáadtam a diót, 1 kupak amarettót, 1 löttyintésnyi rózsavizet,  és összegyúrtam. enyhén vizes kézzel megformáztam a szaloncukrokat, majd jó minőségű, magas kakaótartalmú, vízfürdő felett megolvasztott csokiban megmártottam őket. sütőpapírral bélelt tepsiben hagytam, hogy kihűljenek, majd becsomagoltam őket. ismétlésképpen pedig a  marcipános szaloncukor receptje: hozzávalók: (kb 30-35 szaloncukorhoz) 20 dkg darált mandula (ázsia bolt) 15 dkg méz/­­porcukor kandírozott narancshéj ízlés szerint (ázsia bolt) 1-2 kupak amaretto/­­rózsavíz (én mindkettőt szoktam) 1 kisebb narancs leve fahéj ízlés szerint 150 g étcsokoládé a darált mandulát összekevertem a mézzel, a fahéjjal, a kandírozott narancshéjjal, a rózsavízzel és az amarettóval. a narancs levéből kanalanként adagoltam, mert nagyon kell figyelni, hogy nehogy túl sok folyadékot adjunk hozzá (jól gyurmázhatónak kell lennie). összegyúrtam. kis golyókat, majd azokból hengereket gyurmáztam. vízfürdő felett megolvasztottam az étcsokoládét, egy villa segítségével bevontam a marcipánhengereket, majd sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket. kint, majd a hűtőben pihentettem a szaloncukrokat, majd egyenként becsomagoltam őket.  

sok kicsi 2012

2012. november 27. Vegasztrománia 

évek óta nagy tetszéssel figyeltem a sok kicsi tevékenységét, és idén az a megtiszteltetés ért, hogy engem is felkértek a részvételre. az idei támogatottunk az Age of Hope gyermekvédelmi alapítvány lesz. hogy mi a sok kicsi? 15 gasztroblogger és 15 szervezet tesz különböző gasztronómiai ajándékcsomag vagy programjellegű felajánlásokat. a nyereményjáték során a SoSe közhasznú alapítvány számára támogatást nyújtók minden 1000 Ft-nyi támogatás után 1 db virtuális sorsjegyet kérhetnek a 30 izgalmas lehetőség közül az általuk választott(ak)ra, amelyeket az akció végén kisorsolunk. aki többször 1000 Ft támogatást ajánl fel, annak két választási lehetősége van: a megfelelő számú sorsjegyét vagy egy programra is kérheti (ezzel megnövelve nyerési esélyeit arra a felajánlásra) vagy tetszés szerint több programra is eloszthatja ezeket (ezzel megnövelve azt az esélyét, hogy valahol nyertes lehessen). a további részletekről itt olvashattok. az én felajánlásom egy  vegetáriánus főzőtanfolyamon való részvétel és vegetáriánus vacsora 2 fő részére budapesten. egy választott alkalommal megtanulhattok néhány ízletes vega fogást, amit aztán közösen elfogyasztunk, közben pedig bekukkanthattok a konyhámba is. :) az akció felvezető részében november 16-30. között megismerhetővé válnak a nyeremények: minden nap egy blogger és egy cég programját tesszük közzé, részletes leírással, ezek összesítve a nyeremények menüpontban lesznek áttekinthetőek. a támogatások felajánlása és a sorsjegyek kiválasztása december 1-től december 14-ig lesz lehetséges a sorsjegyválasztás menüpontban. a gépi véletlenszám-generátor programmal történő sorsolást december 21-én 15 órától lesz meg ügyvéd jelenlétében, és ezután a sok kicsi oldalán közzéteszik a nyertesek nevét. a nyeremények karácsony után, a felajánlóval való egyeztetés után realizálódnak majd. sok (nem kicsi) szerencsét!

hogyan készítsünk otthon rizstejet?

2012. november 15. Vegasztrománia 

részemről nem szeretem a tejet. az agyammal tudom, hogy finom, de nem kívánom (és azt nézzétek el, hogy nem írom le huszonharmadjára, hogy hallgatok a szervezetem jelzéseire). a főzésnél használom (egy jó kis bechamel mártásnál például hmm), de se kávéba, se müzlire nem teszek, és csak úgy magában sem iszom. a másik, hogy a pocakom sem szereti túlságosan. ezért üdvözlöm szeretettel azokat a kávézókat (a teljesség igénye nélkül pl a castro bistro, vagy az eco café), ahol már lehet növényi tejet kapni, mert bár alapvetően a mézes-fahéjas kávé a kedvencem, néha megkívánom a latte macchiato-t, vagy egy cappuccino-t.. személyes történetem és igényeim mellett egyre több olyan emberrel találkozom, akik valamilyen egészségügyi ügy miatt nem ihatnak tejet. az egy dolog, hogy én úgy döntöttem, hogy nem iszom, de ők nem, ők elszenvedői az egésznek. most nem kezdem el fejtegetni, hogy ilyen esetekben érdemes aggyal is dolgozni, belegondolni abba, hogy miért lehet, stb, inkább arra a vonalra koncentrálnék, hogy milyen alternatívák létezhetnek.  a növényi tejek világa egyre sokszínűbb. én először a rizstejjel találkoztam néhány éve (imádott családom azóta is röhögve ugrat a "fokhagymás rizstejben pácolt szójamellfilével" (nincs ilyen)), majd szép sorban a többi lehetőséggel. két kedvencem a zabtej és a mandulatej, de ezekből sem fogyasztok sokat, csak alkalomszerűen.  a növényi tejek viszont drágák.. így elkezdtem gondolkodni, és kutatni a neten, hogy hogyan tudnék házilag növényi tejet gyártani, és az a helyzet, hogy pofonegyszerűen.  rizstej a rizs tűnt a legegyszerűbb választásnak első körben, egyrészt minden háztartásban van, másrészt a mandulához képest olcsóbb. ez egy alaprecept, tovább ízesíthető bármivel, pl vaníliával - nyilván attól függően, hogy mire használjuk. hozzávalók: (1 csésze =­ 250 ml) 1 csésze rizs 2 csésze víz + az áztatáshoz 1/­2 kk méz 1 csipet só blanche is érdeklődött, de nem tetszett neki a végeredmény.. a rizst leöntöttem vízzel, hogy bőven ellepje, és egy éjszakán keresztül áztattam. másnap leszűrtem, majd 2 csésze víz, méz és a só hozzáadásával néhány percig turmixoltam a késes aprítóban. ezután egy nagyon finom szövésű anyaggal bélelt szűrőn átszűrtem, és egy sterilizált üvegbe tettem. lezárt üvegben a hűtőben 4 napig eláll, használat előtt rázzuk fel! és egy nagyon szimpatikus ötlet sarah-tól a maradék rizs őrlemény felhasználására (mert nem hagyunk maradékot): főzhetünk belőle rizskását, amit ugyanúgy fűszerezhetünk, mint a zabkását. 

goldenblog & chililekvár

2012. szeptember 24. Vegasztrománia 

"akkor lesz a tiéd, amikor elengeded." - mára már talán a klasszikusnál is több, de mély igazság. idén álltam először lazán a goldenbloghoz. és nem azt mondom, hogy ezért lett a vegasztrománia a zsűri első helyezettje, ez ennél összetettebb folyamat, de ez is része. úgy gondolom, hogy egy díj nehéz műfaj, hogyan is lehet 140 gasztroblog közül egyet kiválasztani? én mindenesetre nagyon örülök és köszönöm, szeretnék jól élni vele. ezúton gratulálok a többieknek is, nyerteseknek, résztvevőknek, és a versenyen nem résztvevő blogoknak is! mindenki adjon formát annak, ami kikívánkozik belőle, abból rossz nem születhet. az élet viszont nem áll le, sőt, sok minden van folyamatban. palival főzünk, dolgozom ügyeken (mindenről időben értesültök), és fogadom be az új energiákat. ilyen például a lumen zöldség és közösségi szolgáltató, amely röviden egyesíti két nagy szerelmemet, a gasztronómiát és a művészetet, és amelyről hosszabban is fogok majd írni. itt voltam szombaton egy chili-bemutatón, kóstoltam chililekvárt és vásároltam is különféle chiliket. már régóta szerettem volna kipróbálni, úgyhogy itthon elkészítettem a saját chililekvár verziómat, melyhez a goodfood receptjét vettem alapul. chililekvár a receptben leginkább az fogott meg, hogy sütőben készül és nem főzni kell. és bármennyire is szerettem volna csak paprikákból elkészíteni, az inkább egy chilis pista lett volna.. így tettem én is hozzá koktélparadicsomot, és bebizonyosodott, hogy nagyon kell és nagyon jó hozzá. lehet játszani a sűrűséggel, a csípősséggel, az édességével, a fűszerezéssel és a darabossággal, nekem most ez lett: hozzávalók: (250 ml-es üvegenként) 250 g kápia paprika (kb 5 darab) 250 g koktélparadicsom 1 piros cseresznyepaprika kimagozva 3 chili, nekem most: 1 naga folokia kimagozva, 1 thai chili, 1 trinidad parfume 1 cm-es gyömbér lereszelve 1 lila hagyma 2 fokhagyma 2 ek nádcukor (nem akartam édesre) 2 ek balzsamecet só a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (4-es fokozat). a paprikákat, a chiliket, a hagymát és a fokhagymát késes aprítóval ledaráltam. a paradicsomokat kettévágtam. a kísérletezés miatt külön sütöttem meg a paprikás-fűszeres keveréket és a paradicsomot 25 percig, majd együtt 15 percig, ennek is van értelme, de együtt is működik (akkor rakjunk mindent egy sütőtálba és süssük 40 percig). sajtokhoz, pirítóssal, szendvicsekbe, tésztához, amihezéppen.

wamp & gyömbéres-diós fehérrépa golyók

2012. augusztus 13. Vegasztrománia 

nem is tudom hirtelen, hogy melyik oldalról közelítsem meg a témát.. elsősorban nagyon köszönöm barátnőmnek, sacinak, kedvenc ruhamárkám, a NON+ megálmodójának és tervezőjének (meg persze még csomó minden szuper és kreatív dolog kivitelezőjének), hogy rábeszélt a wampra, és megvalósítottuk a már régóta vágyott és tervezett együttműködést.  5 éve kezdtem írni a blogot. ki akartam engedni magamból azt, ami ki akart jönni. aztán fokozatosan kifejlődött bennem a vega öntudat, és ma már többre vágyom. félreértés ne essék, nem egy vega világot vizionálok (bár az se lenne rossz :), annál sokkal többre tartom az ember szabad akaratát és hiszek az egyén saját fejlődési tempójának fontosságában. de arról nehéz véleményt alkotni, amit nem ismerünk, úgyhogy célom mindenféle fórum és lehetőség bevonásával a vega konyha megismertetése. ez a fehérrépa golyó is olyan reakciókat váltott ki az emberekből, hogy "olyan, mintha hús lenne", vagy "de jó, kérem a receptjét", és "pedig én nagy húsevő vagyok, de ez tök finom". bővítsük ízkönyvtárunkat, engedjük be az elhanyagolt, egészséges, változatos zöldségeket a konyhánkba!  new york cheese cake & gyömbéres-diós fehérrépa golyók a wampon   saci a hónap designere a wampon, ez alkalomból egy új, pure white kollekcióval jelent meg. ehhez komponáltam két fehér ételt, egy egyénre szabott, elvihető new york cheese cake-et, és egy fehérrépa alapú vega fasírtot.  a cheese cake-hez ezt a receptet használtam, másfélszeres mennyiségből lett 20 kis üvegnyi. a fehérrépa golyókhoz pedig ezt a receptet alakítottam át. hozzávalók: (kb 20 darab golyó, de nyilván attól függ, mekkorára csináljuk) 1 hatalmas, vagy 2 közepes fehérrépa a reszelő nagy lyukán lereszelve /­­ robotgéppel darálva 8 dkg durvára darált dió 1 hagyma apróra vágva /­­ robotgéppel darálva 2 kis tojás  1 zsemle robotgépben morzsásítva só frissen őrölt fehér bors 1 kk gyömbér zsemlemorzsa olaj a sütéshez én ebbe most nem raktam fokhagymát, nekem nem hiányzott. egy bácsinak igen, szóvá is tette :)  a hozzávalókból összekevertem a "fasírt" alapját. (ha szükséges, további zsemlemorzsa hozzáadásával lehet az állagán változtatni.) kis golyókat formáztam, meghempergettem őket zsemlemorzsában, majd bő, forró olajban aranybarnára sütöttem őket.  nagyon jó volt nyitott emberekkel, vegetáriánusokkal, mindenevőkkel, külföldi érdeklődőkkel, gyerekekkel találkozni, beszélgetni a vegetáriánus életérzésről, köszönöm! reményeim szerint nem ez volt az utolsó wampos szereplésem :)

töltött gömbcukkini

2012. június 25. Vegasztrománia 

akik ismernek, azoknak nem kell magyaráznom, hogy mit éreztem akkor, amikor szombaton, a hunyadi téri piacon, a kedvenc standomon megláttam ezeket a gyönyörű gömbcukkiniket. lehet rám vetni a köveket, mert abban a pillanatban ezerszer fontosabb volt a forma, mint a tartalom. a következőben viszont már kezemben, majd kosaramban voltak, este pedig bebizonyosodott, hogy finomak és zsengék. a recept nyilván elkészíthető a hagyományos, hosszúkás alakú cukkiniből is. sőt, nekem volt itthon 2 kis fejű karalábém, azokat is megtöltöttem, és az a friss karalábé-íz remekül kiegészítette a cukkini alakját. töltött gömbcukkini   hozzávalók (4 személyre - 8 cukkinihez) 8 cukkini (vagy karalábé) 150 ml gersli 250 ml víz 1 sárgarépa 1 kis fej karalábé 6-7 szem dió apróra vágva aszalt paradicsom maradék lecsó petrezselyem (és/­­vagy bármilyen zöldfűszer) fokhagyma olívaolaj só, bors kevés sajt /­­ durvára darált kenyérmorzsa     a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (4-es fokozat). a gerslit egy kicsit megpirítottam az olívaolajon, majd felöntöttem a vízzel (mivel a sütőben sütés közben még puhul, nem kell rendesen megfőzni), megsóztam, közben hozzáadtam a kis darabokra vágott répát és karalábét, és megfőztem. a cukkiniknek levágtam egy kicsit az aljából, hogy rendesen álljanak, valamint a kalapjukat, aztán egy kiskanállal kivájtam a belsejüket. ezt apróra vágtam és az aszalt paradicsommal, a dióval, egy kis lecsóval, az apróra vágott fokhagymával és a petrezselyemmel együtt a gerslihez kevertem, borssal ízesítettem. megtöltöttem a cukkiniket, és egy sütőpapírral bélelt tálba tettem a kalapjukkal együtt, megszórtam reszelt sajttal (vegán, vagy hangulati opció a kenyérmorzsa), majd kb 25-30 perc alatt megsütöttem őket. ízkiegészítőként sárga és piros paradicsomból salsát készítettem. a paradicsomokat apróra vágtam, citrommal és apróra vágott zöld chilivel, petrezselyemmel ízesítettem.

vega piknik

2012. május 22. Vegasztrománia 

vasárnap lezajlott az első vega piknik a kopaszi gáton. vegák és nem vegák fogták meg otthon a fakanalat és kötöttek kötényt, hogy ezen a napon, melyen az időjárás is megtisztelt minket, megoszthassuk egymással ezeket a húsmentes költeményeket és a közös étkezés élményét.  ha jól számoltam, harmincan gyűltünk össze, gyerekekkel, szülőkkel, barátokkal. legfiatalabb piknikezőnk 19 naposan vett részt, de a tizenéves korosztály is erősen képviseltette magát, ment a bandázás. sokan biciklivel érkeztek, éljen a környezettudatosság!   további képekért katt ide! ami az ételeket illeti, degeszre ettük magunkat, volt is miből válogatni: spárgás quiche, zöldséges quinoa falatok, zöldséges tönköly saláta, házi kenyér, tortilla, almaborban és mustban pácolt camembert, faszénkéregben érlelt kecskesajt, thai sült rizs, spárgás rizottó, vegyes saláta, almás céklasaláta, kétféle padlizsánsaláta zöldségekkel, fűszeres túrókrém, mentás sós keksz, retek tzatziki, spenótos babpüré, paradicsomos babpástétom, tönkölykeksz, répás kenyér, pesztós-krumplis tészta, nyári tekercs szezámszósszal, gyümölcsös süti, epres kekszgolyó, gyümölcssaláta, gyümölcsök. nagyon jól éreztem magam, már tervezem a következőt! :)

francia reggeli & croque végétarien

2012. május 14. Vegasztrománia 

lilivel már szokásunkká vált, hogy francia kajálásokat tartunk. bár a közös étkezéseinket almapürével és zöldségpempőkkel kezdtük (legalábbis részéről), miután sikeresen és tisztességesen rászoktattam a szusira és a macaronra, mostanában franciában utazunk (igen, tervbe van véve egy francia gasztro-utazás is, majd eljön az ideje..). arról írtam már, hogy hétköznap mit eszem reggel és délelőtt, és azt is megemlítettem, hogy hétvégén viszont adok a reggelizésnek. az előző hétvégén így sikerült.. nem ez volt a kiváltó ok, mindenesetre sokat dobott az its complicated c. film, azon belül is az a vacsora-jelenet, amikor jane croque monsieur-t és levendulafagyit tálal építészének (abban a zseniálisan-fantasztikus-nézdaztakertetis!-elfogadnám házban). a croque monsieur (mister crunch :) egy tipikus francia melegszendvics, gruyere sajttal, sonkával és besamel mártással töltve. nevét a francia "croquer" (rágni, ropogni) ige alapján kapta. bizony, ennek a szendvicsnek az egyik zsenialitása az, hogy kívül ropog, belül viszont krémes és olvadós.. irodalmi debütálása állítólag 1918-ban volt, proust: az eltűnt idő nyomában 2. részében. ha tükörtojást teszünk a tetejére, az már croque madame. állítólag azért nevezik így, mert a tükörtojás az akkoriban divatos kalapokra emlékeztet. ezen kívül rengeteg croque-változat létezik, mint például a croque provençal - paradicsommal, a  croque auvergnat - dauvergne kék sajttal, a  croque norvégien - füstölt lazaccal, vagy a  croque se?or - paradicsom salsával.  én pedig  - mi mást tehetnék? - meglakottam a saját verziómat. croque végétarien   hozzávalók (4 szendvicshez) 8 szelet kenyér (a kenyér minőségére törekedtem, nem az alakjára) 8 szelet ementáli (nem kaptunk gruyere-t) 4 szelet brie (lágy, büdös) vaj  a besamel mártáshoz: 3 dkg vaj 3 ek liszt 1 tojás sárgája 1 kk dijoni mustár só frissen őrölt fehér bors szerecsendió  felmelegítettem a tejet. közben egy másik lábosban megolvasztottam a vajat, rászórtam a lisztet és kézi habverővel 1-2 percig kevergettem. sűrű keverés mellett hozzáöntöttem a tejet, majd még néhány percig kevergettem, míg be nem sűrűsödött. sóztam, borsoztam, szerecsendióval fűszereztem. a legvégén hozzákevertem a tojássárgáját és a mustárt. majd összeállítottuk a szendvicseket: egy szelet kenyér alját megvajaztuk, a másik felére tettük a sajtokat, és a besamelt. erre jött a másik szelet kenyér, aminek a tetejét szintén megvajaztuk. forró serpenyőben mindkét oldalukat aranybarnára sütöttük (ha kevésnek bizonyul a rákent vaj, még adjunk hozzá). önmagában is isteni, de zseniális kiegészítője egy kevert, citromos, vagy balzsamecetes saláta.

csalánfőzelék újratöltve

2012. április 18. Vegasztrománia 

csalánfőzeléket csináltam már, igaz, akkor a legegyszerűbb változatot. a napokban nagyon megkívántam, s szerencsére p barátnőmék budai kertjéből kaptam egy nagy adaggal. bár most nem én gyűjtöttem,  a szedéshez nekem a kertészkesztyű nem vált be, viszont az orvosi gumikesztyű igen. a tisztításhoz is azt használtam, csípések nélkül úsztam meg az egészet (tudom, hogy jó a reumára, de ad1 nincs reumám ad2 nem igazán volt kedvem hozzá, bőven el voltam foglalva a művészi szárlecsipkedésekkel). egyébként kifejlesztettem egy új technikát: a vastag szárat megfogtam, ollóval a leveleket (szár nélkül) levágtam egyenesen a szűrőbe, amiben aztán jó alaposan megmostam. a csalánt egyébként ugyanúgy használhatjuk, mint a spenótot. egy kicsit macerásabb beszerezni és előkészíteni, de ilyenkor tavasszal a zsenge csalánt szerintem nem érdemes kihagyni. a spenóttal ellentétben kicsit tovább kell párolni/­­főzni, és tapasztalataim szerint nem elég blansírozni, mert rágós és érdes marad. nagyon kedvező hatásai vannak, ilyenkor tavasszal segít a méregtelenítésben. de ne fogyasszunk belőle túl sokat, mert gyomorpanaszokat okozhat, és allergiás reakciókat válthat ki. csalánfőzelék hozzávalók (4 személyre) 300 g csalán megtisztítva, jó alaposan megmosva, megszárítva vaj 3 kifli 450 ml tej 2-3 gerezd fokhagyma apróra vágva só bors a csalánt vajon megpároltam. a kifliket és a fokhagymát egy tálba tettem, leöntöttem forró tejjel és 15 percig állni hagytam. utána összeturmixoltam, majd egy serpenyőben felmelegítettem, hozzáadtam a csalánt, sóztam, borsoztam. 5 és fél perces tojással tálaltam. attól függően, hogy mennyire szeretnénk, hogy domináljon benne a csalán, adhatunk még hozzá tejet. a bűvös szakács receptjét vettem alapul.

tönköly saláta sült zöldségekkel

2012. április 2. Vegasztrománia 

azt eddig is tudtam, hogy a tönkölybúza egészséges, de azt nem, hogy nemcsak a csíráját, "füvét" és lisztjét tudom felhasználni, hanem a búzaszemeket is. carlo hívta fel rá a figyelmemet, akivel olasz (toszkán) ételekről, étkezési szokásokról beszélgettem. ők sokat használják és farro-nak hívják. nagyon kíváncsivá tett, és miután jamie olasz szakácskönyvében találtam hozzá egy zseniális receptet, a hétvégén kétszer is elkészült. a reneszánszát élő tönkölybúzát magyarországon dr kalmár gergely és dr kajdi ferenc kitartó munkájának köszönhetően fogyaszthatjuk, akik "kifejlesztették" az öko-10 jelölésű tönkölybúzát. nem hisztis, jól alkalmazkodik a környezeti adottságokhoz. genetikailag tiszta, ezért ellenálló a kártevőkkel és a betegségekkel szemben. a b12 vitamin kivételével az összes b vitamin megtalálható benne, ezen kívül jelentős az e-vitamin-, kalcium-, magnézium-, foszfor-, és szeléntartalma. (forrás: vitaminsziget) tönköly saláta sült zöldségekkel hozzávalók (főételnek 4 személyre, előételnek 8 személyre) 200 g tönkölybúza (bioboltokban, ázsia boltban kapható) 1 cukkini 1 édesköménygumó 1 vöröshagyma 1 kápia paprika 1 sárga kaliforniai paprika (vagy sárga cukkini - a lényeg a szín) 1 padlizsán 1 szárzeller 3-4 gerezd fokhagyma olívaolaj só, bors zöld fűszerek (petrezselyem, bazsalikom, oregánó, menta, kakukkfű, medvehagyma) finomra aprítva 1/­­2 citrom leve a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra (6-os fokozat). a tönkölyt 20 percig hideg vízbe áztattam, majd leszűrtem. átpirítottam egy kevés olajon, majd kétszeres vízben megfőztem (rágós lesz, de nagyszerűen kiegészíti a sült zöldségek puhasága). a fokhagyma kivételével (azt egészben hagytam) egyforma méretűre vágtam a zöldségeket (kb 1cm x 1 cm kockákra), beleszórtam őket egy sütőpapírral bélelt tepsibe, sóztam, borsoztam, nyakon öntöttem olívaolajjal (ne sajnáljuk!) és összekevertem. 15-20 perc alatt, néhányszor átkeverve megsütöttem őket (figyeljük a sütőnket, lehet, h több időre lesz szükség). egy nagy tálban összekevertem a tönkölyt, a zöldségeket, az apróra vágott sült fokhagymát. a zöld fűszereket, citromot facsartam rá és kész. langyosan a legfinomabb.

fűszeres rizsgolyók

2012. március 12. Vegasztrománia 

elég gyakran előfordulok a castro bisztróban. érdekes a sors, mert már akkor is gyakran jártam oda, mikor hans megnyitotta az "eredetit" a ráday utcában (tízes éveim végén nagy vágyam volt, hogy legyen olyan törzshelyem, ahol tudják, hogy mit kérek, és mivel iszom a kávét. ennek az álomnak az első beteljesülési helye a castro volt), és most, néhány év szünet után az új helyet is gyakran látogatom. még az is előfordul, hogy ott ebédelek, vagy vacsorázom. egyik kedvencem a vegetáriánus választékból az fűszeres rizsgolyók snidlinges joghurttal. hétvégén ezeket az ízeket próbáltam rekonstruálni. fűszeres rizsgolyók tulajdonképpen egy indiai fűszerezésű suppl í ról van szó. én most ezeket a fűszereket használtam hozzá, de most is arra bátorítanék mindenkit, hogy engedje el a fantáziáját, és kísérletezzen. hozzávalók: maradék rizs (3/­­4 csészéből főzve, 1 csésze = 2,5 dl) 1 tojás 5 dkg reszelt sajt (nem kell, hogy ízes legyen, inkább az állaga miatt fontos) kötelező fűszerek: késhegynyi fahéj, curry, kurkuma egyéb fűszerek (nekem most még): thai zöld curry, thai citromfű, 1 kk miso, cayenne bors, 1 fej fokhagyma apróra vágva zsemlemorzsa + szezámmag + lenmag a szobahőmérsékletű rizst összekevertem a fűszerekkel, a sajttal, és a tojással, vizes kézzel golyókat formáztam belőlük, mad meghempergettem őket a zsemlemorzsás keverékben. forró olajban aranybarnára sütöttem őket, majd papírtörlőn pihentek kb 5 percig a fogyasztás előtt.

zöldséges párna & vkf 47

2012. február 26. Vegasztrománia 

szoktam magammal szendvicset vinni a munkahelyemre, sőt, egyre többször ebédet is. ha meg nem, csak kiugrom a LEVES.-be (ez a legújabb kedvencem a környéken). szendvics-téren egyre kreatívabb és bátrabb vagyok, ma például megsütöttem a holnapi verziót (a recepttel már régóta szemeztem paul könyvéből). ez tulajdonképpen egy ratatouille-val töltött leveles tészta összehajtva és megsütve. melegen pikáns paradicsomszósszal és salátával ebédnek is tökéletes, hidegen pedig szuper szendvics helyett. iskolába, munkahelyre, vagy akár kirándulni.   zöldséges párna   hozzávalók: 400 g leveles tészta (én most mélyfagyasztottat kaptam, amit először felengedtem, majd kinyújtottam) 1 kisebb padlizsán 1 cukkini 1 pritaminpaprika 1 lila hagyma néhány gerezd fokhagyma 1 chili néhány szem olajbogyó 1 tk oregánó só frissen őrölt bors 4 ek olívaolaj 1 tojás szezámmag     melegítsük elő a sütőt  200 °C-ra (6-os fokozat). vágjunk fel minden zöldséget csíkokra, a fokhagymát, az olajbogyót és a chilit szeletekre. a padlizsánt pároljuk 2-3 percig, majd adjuk hozzá a lila hagymát, a pritaminpaprikát, a cukkinit, a chilit és a fokhagymát, sózzuk, fűszerezzük, adjuk hozzá az olajbogyót, majd 1 perc múlva kapcsoljuk le a gázt. készítsük elő a leveles tésztát, és döntsük el, hogy egyetlen nagyot, 3-4 közepeset, vagy sok kis párnát készítünk (én most három közepeset csináltam). a lényeg, hogy téglalapokat vágjunk és készítsünk elő. a téglalap egyik felére halmozzuk a zöldséget úgy, hogy kb 1 cm-es sávot hagyjunk a szélén. ezt kenjük meg a felvert tojással, hajtsuk rá a tészta másik felét, hogy pontosan illeszkedjen, majd nyomjuk rá a széleket. a tetejét késsel karcoljuk meg átlósan mindkét irányba, kenjük meg tojással és szórjuk meg szezámmaggal. sütőpapírral bélelt tepsiben süssük 20-30 percig, amíg át nem sülnek és a tetejük aranybarna nem lesz (ismét felhívnám a figyelmet a sütők különbözőségére: paul 30-35 percet ír, nekem 20 perc alatt kész lett).   a recept az aktuális vkf fordulóra készült.

marokkói sóban eltett citrom

2012. február 15. Vegasztrománia 

imádom a citromot, és elég sokat használom főzéshez is. maki tanácsára szoktam a krémlevesekbe csavarni, húsát-levét használom salátákhoz, és a héját is ízesítésre. emiatt nagyon megtetszett a sós "citrombefőtt" ötlete, melyet alapvetően marokkóban használnak kuszkusszal, csicseriborsóval, lencsével készült ételekhez (meg húsokhoz is, de ez nyilván engem annyira nem izgat). marokkói sóban eltett citrom   hozzávalók:  (10 citrom eltevéséhez - két 1/­­2 literes, vagy egy 1 literes befőttesüveghez) 14 citrom (sajnos általában nem jutok kezeletlen héjú citromhoz, ezért forró víz alatt jó alaposan meg szoktam mosni őket felhasználás előtt) 200 g tengeri só 1 rúd fahéj 4 felé törve 1 ek koriandermag 2 hüvelykujjnyi friss gyömbér vékonyra szeletelve mossuk meg és töröljük szárazra a citromokat (én ehhez most meyer citromokat használtam, mert ez volt itthon, de sima citromból is tökéletes, sőt, az eredeti recept is azt használ). vágjuk őket 4 részre úgy, hogy egyik felük egyben maradjon. töltsük meg őket annyi sóval, amennyivel csak tudjuk, majd nyomkodjuk a sterilizált (kifőzött) üveg(ek)be, közéjük fűszereket rakva. szórjuk rá a maradék sót, zárjuk le, és hűvös helyen hagyjuk állni 3 napig. ezután nyomjuk ki a megmaradt citromok levét, és öntsük az üvegekben lévő, közben összenyomott citromokra. fontos, hogy ellepje őket, ha nem, használjunk több citromot. zárjuk le, és hagyjuk állni legalább 8 hétig. használat előtt öblítsük le kicsit a citromokat, kaparjuk ki a húsát (ezt használhatjuk pácokhoz, de az említett ételekbe is), a citromok héját pedig csíkokra vágva tudjuk felhasználni.  a receptet a szakácsok könyvében találtam.

szolgálati közlemény

2011. december 18. Vegasztrománia 

hogy mindenki elmerülhessen az ünnepi készülődésben, ugyanakkor részt vehessen a 46. vkf fordulón, az eredeti beküldési határidőt módosítom december 31-ére. az írások linkjét várom a vegasztromania@freemail.hu e-mail címre!

hagymás-rozmaringos focaccia & a krémek krémje

2011. november 19. Vegasztrománia 

a focaccia tökéletes vendégváró. a krémek krémjével kiegészítve pedig abszolút jolly joker. a kaldeneker györgy kenyeres óráján tanult sütőtökös focaccia receptet alakítottam át. hagymás - rozmaringos focaccia hozzávalók: 300 g fehér búzaliszt 50 g rétesliszt 1 kk só 1 kk cukor 1 csomag 7 g-os szárított élesztő 200 ml langyos víz 1 vörös hagyma 1 ág rozmaring olívaolaj a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (4-es fokozat). egy nagy tálba szórtam a liszteket, hozzáadtam az élesztőt, a sót, a cukrot, a félkarikákra vágott hagymát, 1 evőkanálnyi olívaolajat csorgattam rá és összekevertem. közben lassan adagoltam hozzá a langyos vizet. addig dagasztottam, míg a tészta el nem vált az edény falától. fontos, hogy lágy tésztát kapjunk, így ha keménynek érezzük, akkor víz hozzáadásával tudjuk alakítani. letakartam tiszta konyharuhával, és meleg helyen duplájára kelesztettem. a megkelt tésztát liszttel megszórt deszkára borítottam és jól átgyúrtam (én ilyenkor, csakúgy, mint a pizzánál, réteslisztet használok). sütőpapírral borított sütőlapra tettem és kézzel szétlapítottam (ki lehet nyújtani sodrófával is, de ha kézzel csináljuk, rusztikusabb lesz). letakarva 15 percig kelesztettem, majd újra szétlapítottam és ujjaimmal mélyedéseket nyomtam a tészta felületére (ne szorítsuk ki az összes levegőt), tetejét megkentem olívaolajjal és megszórtam a rozmaringlevelekkel. előmelegített sütőben 20-25 percig sütöttem, míg szép aranybarna nem lett. felvágás előtt pihentessük. a focacciához remekül illik a fokhagymás-kék sajtos mártogatós, ami 2 perc alatt kész van, mégis mindig mindenki azt követeli a bulikon. 100 g kék sajtot (mostanában danish blue-t) villával szétnyomkodok, és elkeverek egy nagy tejföllel, valamint 2-3 gerezd apróra vágott fokhagymával. ha még erre is rá akarok tenni egy lapáttal, egy marék apróra vágott dióval is megbolondítom. a siker garantált! Megosztás

gabonák - zab - zabkása

2011. november 4. Vegasztrománia 

mostanában nagyon rákattantam a zabkására, s bár alapvetően gyümölcsöt eszem 11-12-ig, ebben a hideg időszakban sokszor zabkását késő-reggelizek. azon túl, hogy nekem ízlik és laktató, sok egyéb jó tulajdonsága is van. átmelegíti a szervezetet, lúgosító hatása van, magas a rost-tartalma, nagy a fehérje-tartalma. jelentős mennyiségű E-vitamint és B-vitaminokat tartalmaz, ásványi anyagokban gazdag, ezért védi és erősíti az idegrendszert, illetve segít megőrizni a csontozat, a fogak és az erek épségét.* zabkása hozzávalók: (1 személyre) 100 ml zabpehely 100 ml zabtej 100 ml víz csipet só egy kis lábosban néhány perc alatt megfőzöm a hozzávalókból a zabkását. nem használok tejet, a gyomrom nem szereti a tej és a szénhidrát keveredését, ezért zabtejjel váltom ki. édesíteni utána szoktam, lekvárral, vagy mézzel. ehetjük gyümölccsel, aszalt gyümölccsel, magvakkal, lekvárral, bármivel. nekem jelenlegi két kedvencem a zsályás birsalmalekváros - diós, valamint a banános-fahéjas-diós változat. * www.eletmod.hu Megosztás

mindennapi kenyerünk

2011. október 22. Vegasztrománia 

úgy látszik, kenyeres napokat élek. 1 hete etetem a kovászomat (szépen fejlődik), néhány napja pedig meghívást kaptam a Makifood által szervezett Kaldeneker György "mindennapi kenyerünk zöldséglekvárral és chutneyval" kurzusára. "a kenyérsütéshez nem kell más, csak egy adag bátorság." - Gyurinak ezzel a mondatával indult a pénteki főzőtanfolyam, mely a "lekváros kenyér" becenevet kapta. négyféle kenyeret sütöttünk, datolyás cipót, mediterrán töltött kenyeret, sütőtökös focacciát és vadrizses kenyeret. ezek közül számomra ez utóbbi volt a legizgalmasabb, a különleges hozzávaló és a kreatív formája miatt. vadrizses kenyér s hogy a végén legyen mivel elfogyasztani a kenyereket (bár magukban is megállják a helyüket), készítettünk hozzá lilahagyma lekvárt, sütőtökös chutneyt, és zsályás birsalma lekvárt. sütőtökös chutney és zsályás birsalma lekvár nagyon jó hangulatban telt el a három óra, dagasztottunk, aprítottunk, kevertünk, nyújtottunk, formáztunk, kérdeztünk, beszélgettünk, és nem utolsó sorban ettünk. mediterrán töltött kenyér nagyon tetszett, hogy szezonális hozzávalókkal dolgoztunk, jó volt testközelből megtapasztalni, hogy a liszt - víz - élesztő hármasa néhány kiegészítővel mire képes. sütöttem már kenyeret eddig is, de ez a kurzus megerősített abban, hogy egy kis energia-ráfordítással tényleg előállíthatjuk otthon mindennapi kenyerünket, egy-egy vendégség alkalmával pedig kenyér-költeményekkel kápráztathatjuk el barátainkat. Megosztás