La Cuisine d'Adéle receptek

Szezámmagos pesto

2010. szeptember 8. La Cuisine d'Adéle 

Nemrég kaptam ajándékba a Dr. Oetker pesto-s könyvét. Nem tudom, mennyire autentikus, de sok, egyáltalán nem bonyolult, egész különleges és dekoratív ételrecept, -ötlet van benne. A szezámmagos pesto-t már régen kiszemeltem magamnak. Vettem is hozzá friss bazsalikomot a piacon, ami másnap reggelre (!) a hűtőben - szára vízbe téve - teljesen megadta magát, így elrohantam a T betűs áruházba cserepesért... De megérte! Tényleg nagyon finom volt... ill. van még belőle egy kicsi. Teljes kiőrlésű fusilit főztem hozzá. A tésztát gyengéden összeforgattam egy kevés főzővízzel és a pesto-val. Szerintem jó pár napig eléldegélnék rajta... :) Szezámmagos pesto Hozzávalók (kb. 200 ml-hez): 2 csomó sima levelű zöldpetrezselyem 1 csomó friss bazsalikom (gyakorlatilag megkopasztottam egy egész cserepet) 3 gerezd fokhagyma 50 g szezámmag 40 g frissen reszelt parmezán (ezúttal bio volt itthon és azt használtam) 100-150 ml olivaolaj csipet só (himalaya) kevés frissen őrölt bors (színes borskeveréket használtam) Elkészítés: A petrezselyem- és a bazslikomleveleket letépkedtem a szárukról, alaposan megmostam és megszárítgattam őket. Majd az élénkzöld levélkéket egészen apróra vágtam. Beleszórtam őket egy tálba, hozzányomtam a fokhagymagerezdeket, belereszeltem a sajtot, hozzáadtam a szezámmagot. Sóztam borsoztam. Hozzáöntöttem annyi olivaolajat, hogy kellemesen olajos-krémes, olyan pesto-s :) legyen. Néhány teáskanálnyit azonnal (ld. fentebb) elfogyasztottam. A maradékot csavaros üvegben betettem a hűtőbe, a könyv szerint annyi olivaolajnak kell az üvegben lennie, ami a pestot teljesen elfedi, így jól záródó üvegben hideg helyen hosszab ideig eltartható. (Az eredeti recept 1 evőkanál puha vajat is írt a pesto-ba, én ezt kihagytam.) Forrás: Dr. Oetker - saját készítésű Pesto, chutneyk és ízletes mártások (Grafo Kiadó)

A természet zsenialitása...

2010. augusztus 2. La Cuisine d'Adéle 

Mákos banántorta

2010. március 15. La Cuisine d'Adéle 

Zseniális édesség! Egyszerű és gyors, mégis különleges. Csak mindent össze kell keverni, de mivel tortaformában készül és szép magas lesz, igazi torta, a banán-mák-vanília triumvirátusa pedig egészen rendkívüli ízhatásban olvad össze. Nem érezni külön-külön az összetevők ízét, egyik sem domináns: az összhatás igazán harmonikus. Mindezzel együtt, annak ellenére, hogy egyszerű kevert tésztáról van szó, amit a későbbiek során sem töltünk meg semmivel, mégis szaftos, kellemes textúrájú süteményről van szó, egyáltalán nem fojtós. A recept a Tv Paprika Húshagyók című műsorából származik. Tekintettel arra, hogy a műsorban világos liszttel készült, én is azzal készítettem, legalábbis elsőre, hiszen a sütésnél ugyebár fontosak az arányok, mértékegységek, s első alkalommal nem akartam trükközni. De - véleményem szerint - bátran lehet kísérletezni teljes őrlésűvel is, akkor természetesen módosulnak kissé a folyadék - szárazanyag arányok. Vegán recept következik. Mákos banántorta Hozzávalók: 17 dkg biomargarin 17 dkg finomítatlan (bio) nádcukor 3 érett banán 3 evőkanál v. 100 gramm v. kis pohár szójajoghurt 3 púpozott evőkanál darált mák 1 csomag (bio) bourbon vaníliáscukor (DM-es Alnaturát használtam) jó fél csomagnyi foszfátmentes sütőpor 34 dkg világos bio tönkölybúzaliszt Elkészítés: A szobahőmérsékletű margarint habosra kevertem a cukorral. Hozzáadtam a pürésített banánokat, a joghurtot, a mákot és a vaníliáscukrot. Egy másik edényben kimértem a lisztet, belekevertem a sütőport. Alaposan - két részletben adtam hozzá - összedolgoztam a banános keveréket a liszttel. 23 cm átmérőjű - nagy - kimargarinozott tortaformába simítottam a masszát. 160 fokra előmelegített sütőben - alsó-felső sütéssel - szűk egy órát sült. A formában hagytam kihűlni, majd óvatosan - előtte késsel körbevágtam - megszabadítottam a forma kapcsos részétől, s szeletekre vágva kínáltam. (Az élmény tovább fokozható egy gombóc vaníliafagyival vagy egy kis rácsorgatott tejszínnel, ill. természetesen ezek növényi megfelelőivel. :)

Rétesek

2010. február 28. La Cuisine d'Adéle 

Mikor bioboltbeli portyáim egyikén megláttam a hűtőpultban a Naturgold bio tönköly réteslapot, egy percig sem haboztam a kosaramba tenni, csak azt nem tudtam hirtelenjében eldönteni, mi készüljön belőle. Az sem oldotta meg a problémát, amikor elkezdtem receptek után kutakodni, hiszen a rétesvariációk száma tényleg végtelen, nem is beszélve sok egyéb ételről, melynek elkészítéséhez úgyszintén réteslap szükségeltetik. Végül az döntött, hogy egyrészt - talán rendkívül puritánnak és triviálisnak tűnik, de - nagyon szeretem az almát, évszaktól függetlenül, de ilyenkor télen egyenesen kincset ér, másrészt pedig régóta várta már a sorsát egy doboznyi körtebefőtt a konyhaszekrényemben. Az almás-mézes-kekszes és körtés-mazsolás rétesek elkészítése arra is remek apropó volt, hogy próbálgassam az új sütőmet. A sütő elektromos, szemben a korábbi - borzasztó - gázzal, amivel kapcsolatban finoman szólva sem voltak sikerélményeim, így van bennem nem csekély mértékű sütés-para, amit igyekszem leküzdeni, s legnagyobb örömömre a rétesek a recept(ek)ben megadott idő alatt gyönyörű egyenletes aranyszínűre és ropogósra sültek. (Eredeti receptek forrásai: http:/­­/­­www.ritakonyhaja.hu/­­nassolda/­­retesek-leveles-tesztak-fankok/­­1827-almas-mezes-kekszes-retes-recept.html , http:/­­/­­www.hazipatika.com/­­services/­­recipe/­­listrec/­­Kortesretes?rid=368) Almás-mézes-kekszes és körtés-mazsolás rétes Hozzávalók: (1-1 rúdhoz) 2-2 réteslap (bio tönköly lapokat használtam) olvasztott biomargarin Az almás töltelékhez: 4 db alma fél citrom leve másfél teáskanál őrölt fahéj 1 - másfél evőkanál méz (termelői akácmézet használtam) 1-2 marék darált keksz (Naturgold bio tönköly háztartási kekszet használtam) A körtés töltelékhez: 1 doboz körtebefőtt (tiszta gyümölcslében eltett, hozzáadott cukortól mentes konzervet használtam, melynek töltő tömege: 230 gramm) vagy friss tisztított körte 1 - másfél evőkanál kénezetlen bio mazsola 1 evőkanál bio nádporcukor jó csipetnyi őrölt fahéj negyed citrom leve 3 marék darált keksz (Naturgold bio tönköly háztartási kekszet használtam) Elkészítés: A réteslapokat felhasználás előtt egy fél órával kivettem a hűtőből. Almás-mézes-kekszes rétes: az almákat megmostam, meghámoztam, magházukat eltávolítottam, lereszeltem. Meglocsoltam a citrom levével, picit állni hagytam. Nedves konyharuhára fektettem egy óvatosan kihajtogatott réteslapot, megkentem olvasztott margarinnal, ráfektettem még egy lapot, s újabb margarinos kenés következett. A felső margarinozott lapot megszórtam a darált keksszel, majd a felém eső oldalra halmoztam a jól kinyomkodott almát. Megszórtam fahéjjal, rácsorgattam a mézet, majd a nedves konyharuha segítségével óvatosan feltekertem. Vékonyan kimargarinozott tepsibe ügyeskedtem és a rétes tetejét is megkentem olvasztott margarinnal. Körtés-mazsolás rétes: a körtebfőttet lecsepegtettem, a fél körtéket negyedeltem, a negyedeket vékony szeletekre vágtam. Hozzáadtam a mazsolát, a nádporcukrot, a fahéjat és a citromlét. Közvetlenül a töltés előtt kevertem hozzá a kekszmorzsát. A két réteslappal ugyanúgy jártam el, mint az almás esetében. A felső margarinozott lapra - a felém eső oldalra - halmoztam a tölteléket, s a konyharuha segítségével óvatosan feltekertem. A tepsiben őt is megkentem még egy kis olvasztott margarinnal. 180 fokra előmelegített sütőben - alsó-felső sütéssel - 30 perc alatt sültek aranyszínűre.

Ez a Karácsony most ilyen...

2009. december 26. La Cuisine d'Adéle 

Kicsit zsúfoltak, s nem mindig könnyűek ezek a napok. Sok minden van most... többek között teendők a lakással, s az Ő belakása (fantasztikus érzés!), tanulás, vizsgázás ezerrel (ez már jóval kevésbe az...) :-D A Karácsonyunk sem úgy telt, mint szokott. De mindennek ellenére, ez az időszak számomra mindig a megállás, a szívem díszbe öltöztetésének ideje. Kb. két hétig többnyire egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán voltam netközelben, így az azóta érkezett jóleső és kedves kommentekre is csak ma reagáltam. Jézuska viszont hozott laptopot, így ez a probléma megoldódott, illetve folyamatosan oldódik, hiszen, még jó pár dolgot (pl. képfeltöltő szoftvert, képszerkesztőt) fel kell telepíteni rá, s a használatát is tanulnom, szoknom kell még. Úgy látszik ez az ilyen típusú tanulások időszaka is... a konyhámmal való barátkozásom egész jól megy, s bár gasztronómiai teljesítményemet inkább nem minősíteném mostanság, de amikor ügyködöm valamit, általában sikerül, még semmit sem égettem oda és már a sütőt is kipróbáltam, szépen megsültek benne a muffinok. Szóval, nem tűntem el, csak alakulok, s mindezek közepette vizsgázgatok... ésatöbbi... S ha karácsonyi receptet idén nem is, de egy másik, szívemnek igazán kedves ajándékot szeretnék megosztani veletek! Ez egy hímzett konyharuha, mely kimondottan nekem, az új konyhámba készült... :-)

Földimogyorós sárgarépa pástétom

2009. december 6. La Cuisine d'Adéle 

Az ,,Ízek és érzések című reformkonyha magazinban - melyről először Siccikénél olvastam, s Dulmina is írt róla kritikát itt - akadt meg a szemem ezen a recepten. Mégpedig azért, mert rendkívül egyszerű, még csak főzést sem igényel, így nagyon gyors, a földimogyoró és a friss sárgarépa duója pedig nagy-nagy kedvencem! Ami a végeredményt illeti. Krémnek vagy pástétomnak nem feltétlenül nevezném, ugyanis nem igazán kenhető. Ha jobban belegondolok, nincs is benne olyan összetevő, amitől ,,összeállhatna. Persze ez már a recept elolvasásakor is felmerült bennem, de gondoltam, a recept írója biztosan okosabb nálam, s elképzelhető, hogy a frissen reszelt répa nedvességtartalma az őrölt mogyoróval keveredve biztosítja majd a kenhető állagot. Nos, ez nem történt meg. Mindennek ellenére finom volt és - pirítósra kanalazgatva - hamar elfogyott. Földimogyorós sárgarépa pástétom Hozzávalók (kb. 3 személyre) 2 nagyobb sárgarépa kb. 5 dkg pörkölt - sótlan!- földimogyoró fél csokor friss petrezselyem pici só (nálam himalaya) Elkészítés: A répákat megtisztítottam, megmostam, lereszeltem. A földimogyorót a késes robotgépemben finomra őröltem, adtam hozzá pici sót. A petrezselymet megmostam, apróra metéltem. A mogyorót és a petrezselymet a reszelt répához adtam, alaposan összeforgattam. Pirítóssal kínáltam.

Az ,,álegészséges élelmiszerekről

2009. október 23. La Cuisine d'Adéle 

Mikor olyan ,,egészséges és jótékony hatású élelmiszerek fogyasztására ösztönöznek a minket körülvevő elektronikus és nyomtatott médiumok, melyek összetevőit áttanulmánozva úgy érzem, a hajszálaimat tépném ki egyenként. Továbbá puffogok, hogy ,,és ezt mégis hogy lehet?, ,,hogyan engedhetik az erre hivatott hatóságok, ajánlhatják dietetikusok?, ,,hogyan lehet ilyen kontextusban, indokokkal eladásra kínálni termékeket?, ,,ráadásul a műanyag drágább, mint a kizárólag természetes összetevőkből álló vagy a bio! - egyre többször jön a családomtól, Anyutól a válasz: ,,ne csak nekem mondd! Miért nem írod meg a blogban? A főzés - egyéb teendők feltorlódása miatt - jelenleg sajnos minimálprogramon működik nálam (jól bevált, gyorsan elkészíthető ételeket készítek), így azt gondoltam, receptek helyett most a gondolataimat osztom meg Veletek! Arra a veszélyre gondolok, amit az általam ,,álegészséges-nek nevezett élelmiszerek fogyasztására való ösztönzés jelent. Szerintem ez sokkal alattomosabb, s valóban nagyobb veszélyt rejt, mint amikor egy adott reklám arról szól, hogy vegyél chips-et, csokit, levesport... Mert ebben az esetben ezeket a termékeket úgy állítják be, mint az egészséges táplálkozás nélkülözhetetlen elemeit - sokszor e felkiáltással a gyermeküket helyesen táplálni kívánó szülőket veszik célba! - így akinek ez fontos, azonban kevésbé tudatos, azaz nem olvassa el figyelmesen a címkét, néz utána kicsit alaposabban, mi is van az adott termékben, gondolkodás nélkül megveszi, abban a megnyugtató hitben, hogy jót tett mind saját magának, mind pedig a családjának. Nem is tudom, hol kezdjem? Talán annál a bizonyos joghurt nál, amelyik garantáltan hozzájárul a jó emésztéshez és közérzethez. Még a natúr változat is tartalmaz hozzáadott tejport például. A gyümölcsös variáns kb. 15 féle összetevőből áll, köztük finomított cukor, színezék és aroma. Előbb említett cég másik terméke, ami kiveri nálam a biztosítékot, kimondottan gyerekeknek készül, mondván kalciumot tartalmaz, mely fontos a megfelelő csontképződéshez és ezt az információt, a termék fogyasztására ösztönző felhívást egy időszakban, hazánk elismert gyermekorvosa közvetítette felénk a képernyőn keresztül. Nos, a Tudatos Vásárlók Egyesülete által a gyümölcsjoghurtok körében végzett, több szempontot figyelembe vevő, rendkívül körültekintő és alapos felmérésben a 15 vizsgált termék közül a legutolsó (!) helyen végzett. (A felmérésről részletek itt: http:/­­/­­tudatosvasarlo.hu/­­cikkek/­­1064?page=1) Idézet a kutatás szövegéből: ,,Akár a legtöbb vásárló, mi is gyümölcsjoghurtnak gondoltuk a Danone Kft. gyerekeknek szánt termékét, a Danoninót. Ennek gyümölcstartalma 6,15%, de nem joghurtból készül, hanem főként túróból, tejszínből és eperkészítményből áll.,, Érdemes áttanulmányozni az összetevőket! Hogyan kerüljük el? Nem feltétlenül kell megvenni a sokszor borsos árú bio gyümölcsjoghurtot! Natúr joghurt (ennek az összetevőit sem árt már áttanulmányozni sajnos) és egy kis darabolt, friss gyümölcs vagy közönséges natúr joghurt egy kis házi lekvárral elkeverve, egy-két perc az egész, finom és olcsóbb, mint a műanyag! Bevallom, a gyermekeket megcélzó, szülőket manipuláló felhívások és hirdetések, különösen érzékenyen érintenek. Adjál a gyerekednek egy bizonyos fajta cukrot, illetőleg gumicukrot , mert gyümölcslét és vitaminokat tartalmaz! Ez már józan ésszel belegondolva is butaság, aztán mikor végre a kezeim közé került a zacskó, a címkére pillantva azt éreztem, az azon szereplő felsorolás egy komplett kémia-dolgozat témája lehetne. Uzsonázzon a gyerek tejszeletet , ill. adott cég más termékeit, mert tejet, mézet, stb tartalmaz. Hát... nyomokban biztosan tartalmaz, a porok, a cukor és az aromák mellett. Legújabb kedvencem a ,,minden gyerek tehetséges valamiben, ezért tápláló finomságokat érdemel.... Micsodaaaa??!! Ezek szerint az a gyerek, aki nem villantja meg tehetségességét már olyan 4-5 éves korában, ne is egyen, tápláló és finom ételt pedig főleg ne? De tegyük fel, hogy gyermekünk tehetséges, nos ebben az esetben, ha már eszik, akkor az mindenképpen bő olajban sült panírozott halrúd legyen! Hogyan kerüljük el? Úgy gondolom, finom és tápláló tízórai vagy uzsonna lehet mindenekelőtt a friss gyümölcs, a változatosság kedvéért egy kisebb adag színes gyümölcssaláta pár csepp citromlével és mézzel, néhány szem olajos mag vagy aszalt gyümölcs, gyümölcsjoghurt (ld. fent), házi készítésű (reform) süti vagy keksz... No, de a nap talán legfontosabb étkezéséről még szót sem ejtettünk! A reggeli igazán nem jelenthet gondot: 4 szem keksz és már ki is váltottuk! Lendületben leszünk egészen délig! Ha ,,klasszikusabb reggelire vágyunk, ehetünk gabonapelyhet, mely finoman vigyáz a vonalainkra, a szépséghibája mindössze annyi, hogy a köztudottan tápláló teljes kiőrlésű gabona mellett pl. invert cukorszirupot és még kb. 10-15 összetevőt tartalmaz. Hogyan kerüljük el? Mikor az utolsóként említett gabonapehely árát megláttam, leesett az állam, 6-700 ft között mozog a 375 grammos doboz, a dm-ben 899 ft-ért veszem a 750 grammos bio müzlit (gabonapelyheket, 50 %-ban aszalt gyümölcsöt és mogyorót tartalmaz, ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból, semmi mást). De a müzlimet sokszor itthon én magam keverem, a variációk száma végtelen és még olcsóbb is. Persze reggelizni ezerféle dolgot lehet, pici odafigyelés és tudatosság, s nem E-számok tömkellegével a pocakunkban kezdjük a napot! Ha pedig megszomjaztunk, ihatunk gyümölcsös üdítőitalt, gyümölcslét mely sokszor ,,multivitamin névre hallgat, jó esetben csak annyi vele a gond, hogy gyümölcslé-sűrítményből készült, rosszabb esetben hozzáadott cukrot, aromát és színezéket is tartalmaz. Hogyan kerüljük el? Mi sem egyszerűbb! Víz, friss gyümölcslé, zöld-vagy gyümölcstea natúran, pici citrommal vagy mézzel. Nagy kedvencem, a házi limonádé: 1 literes adaghoz kicsavarok egy egész narancs és egy citrom levét, elkeverem kevés mézzel, felöntöm szénsavmentes ásványvízzel. Mennyei! Mindennapi kenyerünk . A fehérlisztes, állományjavítóval felturbózott kenyér egészségtelen, ezt tudjuk. No de nem egy termék esetében látom, a csomagoláson a következő felirat szerepel: ,,natur, bio, elolvasom az összetevőket, szám szerint kb. 10-12-őt és azoknak legalább a fele olyan, amiknek semmi keresnivalójuk sincsen egy kenyérben... Hogyan kerüljük el? A teljes kiőrlésű, (valódi) bio kenyerek valóban sokkalta többe kerülnek a fehérlisztes felturbózott változatoknál. Én azt gondolom, mégis megéri beruházni, hiszen sokkal tovább frissek maradnak, így az utolsó morzsáig elfogynak és sokkal kisebb mennyiség is elég belőlük, hiszen sokkal jobban laktatnak. A másik lehetőség a házi kenyérsütés, igazán nem ördöngösség - vannak egészen egyszerűen és gyorsan elkészíthető variánsok - és pénztárcakímélő megoldás. Nos, hosszan lehetne még sorolni a példákat, kicsit jobban górcső alá venni a light gyümölcsjoghurtot, az édesítővel telenyomott üdítőitalokat, az update-borzalmat. Én most a ,,kedvenceimet soroltam fel. Igyekeztem mindegyik kiváltására idő-, energia-, és pénztárcakímélő alternatívákat adni. Persze ott vannak a natur-, bio-termékek, amik szerencsére egyre szélesebb körben hozzáférhetők, és az összes fellelhető élelmiszertípusra egészséges, környezetkímélő alternatívát kínálnak, beszerzésük azonban egy ,,hagyományos, hipermarketes bevásárláshoz képest több időt és energiát vesz igénybe és sokszor költségesebb is, tudom. Ezért a legtöbb esetben szándékosan nem azokat vagy nem csak azokat ajánlottam. A konklúzió pedig megintcsak a címkeolvasás fontosságának hangsúlyozása, az odafigyelés, a tudatosság, s mindenekelőtt a józan ész! (A kép forrása: www.mnsza.hu)

Sajtos brokkolifelfújt

2009. október 4. La Cuisine d'Adéle 

Vegaságom kezdetén - akkor még nem is írtam blogot - az első ételek egyike volt ez a felfújt, amit akkor többször is elkészítettem. Az tetszett, tetszik benne, hogy végtelenül egyszerű, a végeredmény mégis különleges és látványos, nagyszerűen szeletelhető. (A fotó sajnos nemigazán adja vissza az élményt, no meg a sütőnk sem süt olyan szép egyenletesen, mint ahogyan én azt ideális esetben elképzelem.) Aztán valahogyan az egész receptet el is felejtettem. Nemrégiben aztán Anyu hozott a piacról szép fej, harsogóan friss, mélyzöld brokkolit. S mikor azon tanakodtunk, mi legyen belőle, hirtelen bevillant ez az étel... Az eredeti recept a Nők Lapja Caféról származik. Én pedig így készítem. Sajtos brokkolifelfújt Hozzávalók: (4 kisebb vagy 3 nagyobb adaghoz) 1 nagyobb fej brokkoli (megpucolva, rózsáira szedve kb. 40 dkg) 2 db (bio) tojás 2 dl tej (bio zabtejet használok) bő 2 evőkanál bio teljes kiőrlésű búzaliszt 1 dl főzőtejszín (lehet ,,sima vagy növényi is) 10-13 dkg reszelt sajt (füstölt és nem füstölt vegyesen - én így szeretem) só (himalaya) frissen őrölt bors Elkészítés: A megtisztított, rózsáira szedett brokkolit só vízben kb. 5-6 perc alatt megpárolom, leszűröm. Vékonyan kiolajozott kisebb teflontepsibe vagy jénai tálba rendezem. A tojásokat kézi habverővel elhabarom a liszttel, a tejszínnel és a fűszerekkel, összekeverem a sajttal. Az így kapott masszát a brokkolira öntöm. (Az az ideális, ha olyan 3-4 centi vastagon van a brokkoli és a massza a sütésre szánt edényben, mert így a teteje szépen megpirul, a közepe pedig krémes marad, mégis átsül.) Előmelegített sütőbe tolom és - kb. 20-30 perc alatt - pirosra sütöm.

Kókuszos ricottatorta Kati kedvére

2009. szeptember 5. La Cuisine d'Adéle 

Kati barátnőm születésnapja, csokis-kókuszos ízek iránti rajongása, no meg persze Dolce Vita kekszes tortái és azok közül a ricottás-narancsos Anyu névnapján nagy sikerrel debütált változata ihlette ezt a tortát. A kókusznak: ízének, illatának, zamatának én is lelkes rajongója vagyok, így foglalkoztatott már a gondolat egy ideje, hogyan lehetne mindezt egy mutatós, egyszerűen és gyorsan elkészíthető, mégis könnyű (nem vajas vagy túlságosan édes) desszertben megfogalmazni. Dolce Vita kekszes tortái adták meg a végső lökést, inspirációt. Végeredményként egy igazán mutatós - szerintem gyönyörű a hófehér, már-már habos kókuszos krém és a mélybarna kekszes alap kontrasztja - kellemesen kókuszos, remekül szeletelhető, villámgyorsan elkészíthető, nem túl édes és egészen könnyű desszert sikeredett... Kókuszos ricottatorta Hozzávalók: (egy 18 cm-es tortaformához) 15 dkg teljes kiőrlésű kakaós keksz (Győri Édest használtam) 50 dkg ricotta 8 dkg vaj (biót használtam) 9 dkg kókuszreszelék (bio volt ez is) 4 dkg kókusztejpor (Vegabond natúr termék) 5 dkg méz (termelőtől vásárolt akácmézet használtam) Elkészítés: Késes robotgépben porrá zúztam a kekszet. Alaposan összedolgoztam a megolvasztott vajjal, majd a tortaforma aljába lapogattam, úgy hogy homogén ,,tésztát kapjak. A ricottát kikevertem a kókuszreszelékkel, a kókusztejporral és a mézzel. A kókuszos ricottakrémet a kekszes alapra simítottam. Egy éjszakát pihent a hűtőben, de biztos vagyok benne, hogy néhány óra állás után már nyugodtan szeletelhető. Vékonypengéjű késsel óvatosan körbevágtam a tortát, mielőtt lekapcsoltam róla a formát.

Cukkíni fasírt fehér cukkíniből

2009. augusztus 16. La Cuisine d'Adéle 

Pénteken Anyu ezzel a két igencsak mértes fehér cukkínivel tért haza a piacról. Bevallom, soha nem láttam még cukkíniben fehéret és ilyen méretes példányokat is csak ritkán. Mi készüljön belőle? A néni, aki árulta, a cukkíni fasírtot javasolta... hm... ez valóban jó ötlet! A piacon javasoltakhoz képest kissé eltérően, s reformosan készült. Én nem szeretem a zöldségeket besózni, majd a levüket kicsavarni. A beltartalmi értékek, a szín és az íz egy (talán nem is elhanyagolható) része biztosan elveszik ilyenkor. Szóval ezt a lépést én kihagytam. Mindazonáltal ahhoz képest, hogy az első próbálkozás volt, igazán jól sikerült. Vega- és reformtáplálkozásban ,,edzetlen családtagjaim is lelkesen falatozták. Így készült. Cukkíni fasírt Hozzávalók: (3 személyre, azaz kb. 9 kisebb fasírthoz) egy 70 dekás cukkini (kibelezés, hámozás után már csak kb. 40 dkg) 1 bio tojás 3 evőkanálnyi csicseriborsóliszt bio teljes kiőrlésű élesztőmentes morzsa - amennyit felvesz 1 jó evőkanálnyi reszelt bio parmezán 1 jó evőkanálnyi aprított friss petrezselyem só (himalaya) frissen őrölt bors olaj a sütéshez Elkészítés: A cukkinit (csak az egyiket, a nagyobbat használtam fel, az is 70 dkg-os volt :-) megmostam, zöldséghámozóval megpucoltam, kettévágtam, a szivacsos-magos részét egy evőkanál segítségével kikapartam. Almareszelőn lereszeltem. A levét gyengéden kinyomkodtam. Tálba tettem, hozzáadtam a lisztet, a reszelt sajtot, a fűszereket és annyi morzsát, hogy nem túl lágy, relatíve masszív fasírt-állagú masszát kapjak. (Szerintem ebben az állapotában érdemes pihentetni kb. fél órát, mert a csicseriliszt és a morzsa folyadékot szív magába, dagad kissé, s ez segítség lehet ahhoz, hogy kialakíthassuk a végső állagot. Vagy próbálkozhatunk belőlük kevesebbel is, aztán az állás után meglátjuk, szükséges-e még bele morzsa...) A masszából kis fasírtokat gyúrtam, nem túl bő olajban mindkét oldalukat 3-5 perc alatt aranyszínűre sütöttem. Sárgarépás-petrezselymes bulgurral tálaltam.

Polenta

2009. július 19. La Cuisine d'Adéle 

Jó ideje beszereztem már egy csomag gyönyörű napsárga bio kukoricadarát, abból a célból, hogy kipróbáljam a polentát. A rizottóhoz hasonlóan - aminek elkészítését legalább ilyen sokáig halogattam - azonban úgy véltem, ez valami rendkívül bonyolult dolog... s a rizottóhoz hasonlóan, mint kiderült, - a folyamat bonyolultságát illetően - ez esetben is tévedtem! :-) Szóval, megsajnáltam a kamrapolcon árválkodó és a sorsát váró kukoricadarát és elkészítettem belőle a polentát. Hát... amilyen egyszerű, olyan finom! És vég nélkül variálható... Elsőre egy igen egyszerű receptet próbáltam ki. Nekem a polentában mindig is az tetszett, hogy miközben hűl, szilárdul és ezt követően szeletelhető, ropogósra süthető. Minden kajáért rajongok ugyanis, ami ropogós... No, ez valóban az, és intenzív napsárga színe miatt igen mutatós is... Polenta Hozzávalók (3 adaghoz) 15 dkg bio kukoricadara 8 dl víz 1 teáskanálnyi só (himalaya) frissen őrölt bors darabka biovaj vagy biomargarin 1 maréknyi bio parmezán kevés olaj (nálam bio repce) Elkészítés: Egy nagyobbacska lábasban felforralom a vizet. Amikor lobogva forr, hozzáöntöm a kukoricadarát. Kis lángra veszem alatta a gázt. Sózom, borsozom és folyamatos keverés mellett kb. 10-15 perc alatt készre főzöm. Ennyi idő alatt a dara magába szívja az összes vizet, megdagad és a lábas tartalma besűrűsödik. Elzárom alatta a lángot és belekeverek egy darabka margarint vagy vajat és egy maréknyi aromás reszelt parmezán sajtot. Vékonyan kiolajozott tepsire terítem a masszát, kb. 2 cm vastagon. Kicsit állni hagyom, hogy később szeletelni tudjam. Tetszőleges méretű és alakú formákat vágok a polenta lapból. Majd forró serpenyőben, egészen pici olajon mindkét oldalukat ropogósra és aranyszínűre sütöm. Ezúttal fűszeres sült cukkínikarikákkal és friss paradicsomszeletekkel tálaltam.

One Lovely Award...

2009. július 4. La Cuisine d'Adéle 

Harmonytól kaptam a blogdíjat, ezúton is nagyon köszönöm neki! Szabályok: Tedd ki a díjat a blogodba Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat Jelölj legalább 7 blogot Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál S hogy én kiket ajándékozok meg a díjjal? Sáfránysárkány Marica Gourmandula Fűszerkert Bridge Vera Anett Fogadjátok szeretettel! :-)

Nagy Vegetáriánus Kihívás Napja - A Menü

2009. június 29. La Cuisine d'Adéle 

Mi is abszolváltuk a családdal a Nagy Vegetáriánus Kihívás Napját! És azt kell mondjam, igazán finomat ettünk! :-) Családom tagjai egyáltalán nem hiányolták a húst (Anyuval közösen készítettük el a menüt), jóízűen falatozták a vega, reformos - és egyben Hémangi kritériumainak is megfelelő - ételeket! Mindazonáltal a menü kissé ,,hagyományosra, ,,magyarosra sikeredett, de én egyáltalán nem bántam. Különösen azért nem, mert már hetek óta befészkelte magát a barackos gombóc a fejembe... s mi sem lehetett ideálisabb alakalom Siccike receptjének gyakorlati megvalósítására, mint a Nagy Vegetáriánus Kihívás Napja. Ezzel részben már el is árultam a menüt... s hogy mi került végülis az asztalra? Zöldségleves, utána pedig barackos és meggyes gombóc. Sokszor készítünk itthon zöldséglevest, én úgy gondolom, nálunk abszolút ,,klasszikusan, hagyományosan készül, de talán mások máshogyan készítik, s még úgysem szerepelt ez a recept itt a blogon, így az alábbiakban közzéteszem. Általában kerül bele nokedli is, ami azonban tojást tartalmaz, így ez most kimaradt, de a recept leírásánál szerepeltetem. Zöldségleves Hozzávalók: (4 tányér leveshez) 2 szál sárgarépa 2 vékony szál fehérrépa 1 kisebb darab zeller kevés olaj (bio repce) 1 mokkáskanálnyi teljes kiőrlésű bio búzaliszt 1 jókora csokor friss petrezselyem 1 bio zöldségleveskocka kb. 2 mokkáskanálnyi pirospaprika frissen őrölt bors só (himalaya) Opcionális - a nokedlihez teljes kiőrlésű bio búzaliszt 1 tojás kevés olaj só (himalaya) bors friss petrezselyem Elkészítés: A gyökérzöldségeket megtisztítom, megmosom, felkarikázom. Egy nagyobbacska fazékban kevés olajat hevítek és rádobom a zöldséget. Nagy lángon kevergetem, pirítom. Ha már kellemesen illatoznak a zöldségek, kis lángra veszem a gázt, lefedem az edényt és kb. 15 perc alatt puhára párolom a répákat. Ezután megszórom a liszttel, átkeverem. Rászórom a pirospaprikát, átforgatom, s felöntöm annyi vízzel, amennyi levest szeretnék. Beledobom a zellert, a leveskockát, frissen őrölt borsot tekerek rá - mehet bele egy fél zöldpaprika is, az íze kedvéért, amit a végén kihalászok majd belőle, én ezúttal nem tettem bele - sózom (ezzel óvatosan a leveskocka miatt!). Megvárom, míg felforr - vigyázok, nehogy kifusson! - kislángra veszem alatta a gázt, lefedem - de a fedőt úgy helyezem a fazékra, hogy kis rést hagyok, amin a felesleges gőz eltávozik - és úgy 20-25 percig főzöm. Amíg a leves fő, összevágom a petrezselymet, s ha nokedli is kerül bele, ezt is elkészítem. A nokedli készítés igazán nagyon egyszerű: csak mindent jó alaposan össze kell keverni, úgy hogy jó masszív állagú, már-már kemény tésztát kapjak. Mikor úgy gondolom, hogy a leves megfőtt és éppen nokedlikészítős hangulatom van, nagy lángra váltok és a lobogva forró levesbe kiskanállal beleszaggatom a nokedliket és pár perc alatt készre főzöm őketaz illatos-zöldséges lében. Majd elzárom a gázt, belekeverem az apróra vágott illatos petrezselymet és még forrón tányérokba szedem. A gombócokat - mint már fentebb kiderült - Siccike receptje alapján készítettük. Annyi módosítás volt, hogy minden gombócba egy egész sárgabarack került, egy fél bio nádkockacukorral a közepükben. 15 gyönyörűséges, szaftos és ízletes gombóc lett a jutalmunk. A maradék tésztából pedig meggyes gombócot gyártottunk. Szó szerint ugyanúgy készült, mint a sárgabarackos, csak a meggyhez nem adtunk pluszban cukrot. Ezek a gombócok méretre persze jóval kisebbek lettek, hiszen egy meggyszem is jóval kisebb egy sárgabarackhoz képest. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki a meggyes gombócot, finom, lédús és zamatos. Nekem nagy-nagy kedvencem! A gombócokat fahéjas nádporcukorral megszórva ettük.

Sárgarépás diós rizs

2010. február 7. La Cuisine d'Adéle 

Hihetetlenül egyszerű, de annál ízlezesebb étel. Annyira egyszerű, hogy el is bizonytalanodtam, feltegyem-e egyáltalán a blogra. Tekintettel azonban arra, hogy én is egy receptkönyvben bukkantam rá (Gabonafélék című könyvemben), úgy döntöttem, miért ne szerepeltethetném én is saját virtuális receptgyűjteményemben. Az utóbbi időben egyre jobban kedvelem a diót, holott korábban nem voltam nagy rajongója. Az enyhén édeskés, narancsszínű sárgarépával és a kissé diós aromájú barnarizzsel remek elegyet alkot. Dióval kapcsolatos újkeletű felfedezésem továbbá a dióolaj. Teljesen beleszerelmesedtem. Fantasztikus illata, aromája, íze van. Hideg ételekhez, salátákhoz és főzéshez is kiváló. Gyakran készítek diós salátát, végtelenül egyszerűen. Vegyes zöld salátaleveleket dióolajjal összeforgatok, végül az egészet dióbéllel megszórom. Magában is, de camembert-el és pirítóssal kiegészítve igazán mennyei csemege. Sárgarépás diós rizs Hozzávalók: (2 adaghoz) 1 1/­­2 dl barnarizs (én bio gyorsfőzésűt használok) 3 nagyobb vagy 4-5 kisebb sárgarépa (ezúttal bio volt az is) 2 maroknyi dióbél kevés olaj só (himalaya) Elkészítés: A rizst szűrőben alaposan megmostam, lecsepegtettem, kevés olajon illatosra pirítottam, kétszeres mennyiségű vízzel felöntöttem, sóztam, kis lángon fedő alatt puhára főztem. Amíg a rizs főtt, a répákat megtisztítottam, leöblítettem, vékony csíkokra vágtam. A diót száraz serpenyőben megpirítottam, durvára vágtam. A répát kevés olajon (dióolajat használtam a finom illata, aromája miatt) átforrósítottam, enyhén sóztam, majd kis lángon fedő alatt roppanósra pároltam. Végül a főtt rizst a répacsíkokkal és a diódarabokkal óvatosan összeforgattam.

Marcipános bonbon Mikulásra

2009. december 6. La Cuisine d'Adéle 

Mikor először megláttam, Dolce Vita csodás bonbonjait, rögtön tudtam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom. Beszereztem a bonbon-formát, de a gyakorlati megvalósítás még váratott magára... Most viszont úgy gondoltam, miért ne hozhatna az én Mikulásom szemet gyönyörködtető, házi készítésű, garantáltan E-mentes apróságokat... A recept és az egész metódus fantasztikus! Amilyen hihetetlenül egyszerű, annyira mutatós és finom! Úgy kellett Anyunak elmagyaráznom, hogy ez nem bolti, hanem én magam készítettem, mert ránézésre - ahogyan Ő mondta - ,,annyira profinak tűnt. Csokit olvasztani, ,,marcipánt gyúrni, a kis kockákat megalkotni pedig annyira jó volt! Olyan igazi kikapcsolódás a sűrű, sokszor gondterhelt hétköznapokból... Dolce Vita receptjét hűen követtem. Annyi változtatás volt, hogy én 70%-os kakaótartalmú bio étcsokit (DM-Alnatura, nagyon finom és nagyon jó áron kapható) és bio nádporcukrot használtam. (A receptben szereplő arányokat követve azonban nekem a töltelék fele megmaradt, a 15 dkg csoki viszont tökéletes mennyiségnek bizonyult a 15 db bonbonhoz.) Szép, hangulatos dobozba csomagolva tökéletes, szívből jövő ajándék.

Hallgatásom oka és az én konyhám

2009. november 29. La Cuisine d'Adéle 

Nagyon régen jelentkeztem, recepttel pedig még régebben... Az elmúlt hetekben arra is kevesebb időm jutott, hogy a többi szeretett blogot nézegessem, olvassam, de abban a pár percben, amikor erre módom volt, azt éreztem, nagyon szeretnék újra itt lenni, köztetek... Nos, - egyéb váratlan esemény(ek) mellett - az történt, hogy elköltöztem, s életem talán eddigi legnagyobb változásaként megkezdtem önálló életem. Sokat vártam rá. S most itt van. Jó. Nagyon. Mindez persze azt is jelenti, hogy új, saját konyhám van. Mindössze néhány négyzetméter, de az enyém. Lassan kezdek mindennek helyet találni. A tűzhely és a sütő elektromos, így azokat még tanulnom, szoknom kell. Jelenleg barátkozunk, én és a konyhám, de már most érzem: ez egy igazán szívet melengető kapcsolat kezdete lesz... Igyekszem beüzemelni a konyhai kütyüket: egyiket a másik után, s feltölteni a hűtőt, a főznivaló készleteket. S bízom benne, receptekkel, ételekkel is tudok jelentkezni hamarosan. Ő az... :-)

Színezékekről és egyéb adalékokról

2009. október 21. La Cuisine d'Adéle 

... szólt a Spektrum Tv figyelemfelkeltő és elgondolkodtató ,,Étkek és tévhitek - Ráadás című műsora, melybe teljesen véletlenül, ám még éppen idejében kapcsolódtam be. A műsor sorra vette a napjaink élelmiszereiben megtalálható adalékanyag-csoportokat, mindegyiknek kb. azonos időt, teret szentelve, ám számomra a színezékekkel kapcsolatos megállapítások bizonyultak a legdöbbenetesebbnek. A keretsztori egy átlagos - ha jól emlékszem - három gyermekes család mindennapi életének, táplálkozási szokásainak bemutatása volt. Az édesanya igyekezett egészségesen táplálni gyermekeit - ez fontos, a későbbiekben még jelentősége lesz... Színezékek Érdekes és megdöbbentő volt már maga az a tény is, hogy mekkora hatással van az emberi ízérzékelésre az elfogyasztott élelmiszer színe. Tegyük hozzá, elsősorban a gyermekekre - ráadásul a színezett, színes ételek elsőszámú célközönsége is ők! Szóval, ugyanazt a málnaízű italt öntötték 3 pohárba, ez egyiket rózsaszínre, a másikat átlátszó - vízszínűre, a harmadikat pedig kékre színezték. Majd gyerekekkel kóstoltatták meg a poharak tartalmát. A gyermekek túlnyomó többsége a rózsaszín folyadékot eper, illetve, málnás ízűnek, a színtelent limonádénak, a kéket pedig áfonyásnak érezte! A színezékek és a különböző adalékanyagok hosszú távú hatása az emberi szervezetre felbecsülhetetlen, de az, hogy rövid távú hatásuk is kézzelfogható, számomra megdöbbentő volt. A következő kísérletet végezték el. Gyerekeket két csoportra osztottak, s két asztalt raktak tele ételekkel. Az egyik asztalon intenzív színű, mesterséges anyagokat tartalmazó élelmiszereket, a másikon házi készítésű ételeket helyeztek el. A gyermekek különböző játékokat játszottak - mindkét csoport ugyanazokat - melyek során mérhetővé vált koncentrációjuk, koordinációjuk, ügyességük, fegyelmezettségük. Majd evés következett: egyik csoport csak az egyik, a másik csak a másik asztalról falatozott. Fél óra elteltével ugyanazokat a játékok játszották. Az színes-adalékanyagos élelmiszereket fogyasztó gyermekek koncentrációs és koordinációs képességei láthatóan csökkentek, többen kezelhetetlenné váltak, a csoportban az egyik kisfiút úgy megütötte egy társa, hogy felrepedt és vérzett az ajka és közülük többen sírtak. Hasonló tapasztalatokról számolt be az az édesanya is, aki miután hiperaktivitást állapítottak meg gyermekénél, megvonta tőle a mesterséges kiegészítőket tartalmazó ételeket, a gyermek két hétig elvonási tüneteket produkált (!!), majd hiperaktivitásra utaló tünetei megszűntek. Mesterséges édesítőszerek Élettani hatásukról szóló beszámolók nem egyértelműek. A műsorban az aszpartamot (E-951) emelték ki, mint a legellentmondásosabb édesítőt, mellyel nem árt vigyázni. Egy fiatal, I-es típusú cukorbetegségben szenvedő fiú mesélt arról, hogy IBS-t (irritábilis bélszindróma) állapítottak meg nála, de miután elhagyta étrendjéből az aszpartamot, tünetmentessé vált. Tartósítószerek A műsorban elsősorban szulfitokra hívták fel a figyelmet, amelyek különösen kerülendők. Megszólalt egy hivatásos versenytáncos, aki 35 évig tartó asztma után vált gyakorlatilag tünetmentessé annak köszönhetően, hogy elhagyta étrendjéből a szulfit-származékokat (s ezzel együtt az egyéb adalékokat) tartalmazó élelmiszereket. Ízesítők, ízfokozók A nátrium-glutamát (E-621) káros hatásait emelték ki, az ún. kínai étterem-szindrómát, de ezt elég sokan leírták már. Azt a veszélyt azonban nem lehet elégszer tudatosítani, hogy ha már egészen kis gyermekkorban kezdi meg az ember az ízfokozókkal, mesterséges ízesítőkkel felturbózott ételek fogyasztását, az ízérzéke erre ,,áll rá és már nem érzi elég ízesnek a természetes táplálékokat. Kiváló példa erre a műsorban ismertetett kísérlet: 10 gyerekkel kóstoltattak mesterséges ízesítővel készült narancslét és frissen facsart, tiszta narancslevet. A 10-ből 7 gyerek a gyári, ,,mű italt találta finomabbnak. Miután mindezeket sorra vették, a film készítői visszatértek, az írásom elején említett családhoz. Az édesanya most szembesült azzal, hogy az általa egészségesnek gondolt élelmiszerek többsége (pl. light gyümölcsjoghurt) tele van mesterséges adalékokkal. S ez tényleg azért szörnyű, mert nem egy felelőtlen emberről volt szó, aki nem törődik a családja egészséges táplálkozásával, hanem azt gondolta, helyesen cselekszik, mert az általa egészségesnek gondolt - s teszem hozzá a média, reklámok által annak beállított - élelmiszereket adta a gyerekeinek. (Gondolkodom azon, hogy ennek a jelenségnek, nevezetesen az általam ,,álegészségesnek nevezett élelmiszerek reklámozásának, fogyasztásuk ösztönzésének - pl. egyél reggeli helyett 4 db finomított cukros, tartósítós, aromás, kb. 25-30 db összetevőből álló, nyomokban teljes őrlésű gabonát, mézet és mogyorót tartalmazó kekszet, és ezzel tök oké vagy, mert ez megfelelően táplál és számodra délig tartó lendületet ad - szentelek majd egy külön postot.) Nos, az anyuka átnézte a hűtőt, s megszabadult az összes oda nem illő dologtól. Majd egy adalékanyagmentes próbahét következett. A család tapasztalatai pedig rendkívül kedvezőek voltak! Anyuka úgy vélte, nem is olyan nehéz kiiktatni ezeket az élelmiszereket az étrendjükből és gyermekei viselkedésében is pozitív változások álltak be. Persze azért érdemes megnézni, magát a filmet is, ha sikerül elcsípni, de számomra annyira döbbenetes és figyelemfelhívó volt, hogy úgy gondoltam, érdemes a blogban is postolni. Olyan információk ezek, amelyek elgondolkodtatnak, s azt érzem, valóban változtatásra sarkallnak... rám legalábbis nagy erővel hatottak, pedig egy jó ideje száműzöm már az étrendemből az adalékanyagokat tartalmazó élelmiszereket... Mi tehát a konklúzió? A film készítői úgy foglalták össze, hogy alapvetően most is ,,ősemberek vagyunk, a szervezetünk nem az adalékanyagok feldolgozására van predesztinálva, amelyeknek hatása - mi történik, ha ezek az adalékanyagok kombinálódnak, reakcióba lépnek egymással az emberi szervezetben?, mi lesz a túlságosan sok mesterséges kiegészítővel felturbózott élelmiszert fogyasztó emberrel 20 vagy 30 év múlva? - felbecsülhetetlen... Én úgy gondolom, nagyon fontos a tájékozódás, a tudatosság, az hogy mit súgnak érzékeink, ösztöneink, no, meg a józan eszünk... (Képek forrása: www.fittcsalad.hu, www.pannonicum.hu)

Padlizsános köles

2009. szeptember 30. La Cuisine d'Adéle 

Viszonylag gyorsan elkészíthető és egyszerű ételek szerepelnek nálam mostanság a konyhában. Ám annak ellenére, hogy nem jut annyi időm, s erőm a főzésre, mint amennyit szeretnék, igyekszem kreatív lenni: változatos, egyszerűségükben nagyszerű ételeket felkutatni és elkészíteni. Ebben két remek kis könyv is a segítségemre van, melyeket az őszi BNV-n, egy hatalmas könyvesstand kínálatából szemezgettem ki. Bár megfogadtam, (újra és újra így teszek :-), hogy nem veszek több szakácskönyvet, de darabját 600 ft-os akciós áron, úgy véltem, mégiscsak bűn otthagyni. S átnézegetve vadonatúj szerzeményeimet, azt hiszem, elmondhatom, kincset találtam! Sok-sok hasznos és praktikus tudnivaló, információ is található bennük a recepteken kívül az egyes alapanyagokról, azok beltartalmi értékeiről, elkészítési módjukról, a vegetáriánus táplálkozásról. A receptek pedig nagyszerűek: mindössze néhány hozzávalóból állnak, egyszerűek, mégis kreatívak. Ami még nagyon tetszik benne, hogy - pl. sok vegetáriánus szakácskönyvtől eltérően - teljes értékű recepteket tartalmaznak! (Olasz könyvsorozatról van szó egyébként, melyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg.) A padlizsános köles a Gabonafélék című kiadványból származik, melyben gabonafajtánként olvashatunk a gabonafélék történetéről, tulajdonságairól, elkészítéséről, majd az adott gabonából elkészíthető receptek következnek. Bevallom, nekem nem jutott volna eszembe a kölest padlizsánnal párosítani, habár mindkettőt nagyon szeretem. Az eredeti recepten apróbb módosításokat hajtottam végre, s így készítettem el. Padlizsános köles Hozzávalók: (2 adaghoz) 1 dl köles (bio-t használtam) 1 közepes padlizsán 1 gerezd fokhagyma 1/­­2 csokor petrezselyem kevéske cayenne bors (chili vagy őrölt csípős pirospaprika ugyanúgy megteszi) kisebb maroknyi reszelt parmezán (bio volt ez is) repceolaj só (himalaya) Elkészítés: A padlizsán zöld végét levágtam, majd megmostam. Kb. centi vastag szeletekre vágtam, mindkét oldalukat besóztam, s kb. fél órát állni hagytam. Fél óra elteltével egy papírtörlő segítségével, szelíden megnyomkodva a szeleteket, leitattam róluk a nedvességet. A padlizsánszeleteket kis kockákra vágtam. Amíg a padlizsán ,,izzadt, a kölest szűrőben alaposan átmostam, kevés olajon átpirítottam, majd felöntöttem 3 dl (azaz a köles mennyiségéhez képest háromszoros mennyiségű) vízzel, sóztam, s miután felforrt, kis lángon kb. 20-25 perc alatt puhára főztem. A petrezselymet alaposan megmostam, apróra metéltem. Egy nagyobbacska serpenyőben pici olajat hevítettem, rádobtam a padlizsánkockákat, átpirítottam, lefedtem, s kis lángon puhára pároltam. Időnként persze ránéztem, nehogy leragadjon - ilyenkor lehet a párolódást elősegítendő aláönteni pici vizet, ha szükséges), mikor a padlizsán már majdnem kész volt, szórtam rá egy kevés cayenne borsot, rányomtam az előzőleg megtisztított fokhagymát, s amint megéreztem a fokhagyma illatát, le is kapcsoltam alatta a lángot. A készre főtt kölest összeforgattam a fűszeres padlizsánkockákkal, az apróra vágott petrezselyemmel és még melegen hozzáadtam a reszelt parmezánt is, hogy a sajt aromája kellemesen beleolvadjon az ételbe.

Szezámmagos tofufalatok karottás-petrezselymes rizzsel

2009. augusztus 23. La Cuisine d'Adéle 

Igazán gyorsan elkészíthető munkahelyre-vivős étel... de nekem annyira ízlett, hogy - bár tényleg nagyon egyszerű, mégis - közzéteszem itt a blogon... Szerintem nagyon dekoratív is: ínycsiklandozóan néznek ki az aranyszínű, ropogós tofudarabkák. Party-falatként is simán el tudom képzelni, friss zöldségekkel vagy valamilyen mártogatóssal. Az alapötletet - ha jól emlékszem - a Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyvből merítettem. S a következőképpen készítettem. Szezámmagos tofufalatok Hozzávalók (2 adaghoz) 20 dkg bio natúr tofu szójaszósz kb. 2 teáskanálnyi bio teljes kiőrlésű búzaliszt szezámmag (a lényeg az, hogy kb. 1/­­3 - 2/­­3 legyen a liszt-szezámmag arány) olaj (nálam bio repce) Elkészítés: A tofut kb. 1X1 centis kockákra vágtam és szójaszószban pácoltam addig, amíg a többi hozzávalót előkészítettem és a köretet elkészítettem. Egy fél-háromnegyed órás pácolódás (már) nagyon jót tesz neki. A búzalisztet elkevertem a szezámmaggal. A tofudarabkákat bebundáztam a szezámmagos liszttel. Egy serpenyőben kevéske olajat forrósítottam, s a tofukockák minden oldalát aranyszínűre sütöttem. Papírtörlőre szedtem. Azonnal tálalva a legfinomabb, hiszen, így a nagyon finom ropogós, de másnap elfalatozva is nagyon ízletesnek bizonyult. Karottás-petrezselymes rizs Hozzávalók (2 adaghoz) 1/­­2 dl barnarizs (bio gyorsfőzésűt használok) 2 közepes sárgarépa 1/­­2 csokor petrezselyem olaj (bio repce) só (himalaya) Elkészítés: A rizst - miután alaposan megmostam - pici olajon lepirítom, felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, sózom és fedő alatt, kis lángon puhára párolom. Amíg a rizs fő, a répákat megtisztítom, megmosom, apróra kockázom. Kevéske olajon átforgatom, enyhén sózom, majd lefedve kis lángon, dinsztelem úgy, hogy a végeredmény kellemesen roppanós maradjon. A petrezselymet alaposan átmosom, apróra metélem. A rizst összekeverem a narancsszínű répakockákkal és - miután elzártam alatta a gázt - a friss petrezselyemmel. Végtelenül egyszerű, de rendkívül ízletes és dekoratív köret.

Névnapi ricottatorta á la Dolce Vita

2009. augusztus 2. La Cuisine d'Adéle 

Mióta csak felkerült a blogjára, tudtam, hogy egyszer mindenképpen ki kell próbálnom Dolce Vita ricottatortáját. A megfelelő pillanat most érkezett el: Anyut leptem meg névnapja alkalmából vele. Az eredmény? Teljes siker! :-) Az ötlet és a recept is fantasztikus... Szeretem az egyszerű recepteket, az olyanokat, amelyek kevés hozzávalóval dolgoznak, nincsenek túlbonyolítva, a végeredmény mégis egészen különleges, mutatós és finom. További kritérium természetesen - talán említenem sem kell - hogy semmilyen ,,oda nem illő, mesterséges alapanyag használatát ne kívánja meg az étel leírása (a zselatintól pl. kiráz a hideg). Nos, ez egy ilyen recept. Ami még vonzóbbá tette számomra, hogy sütés nélkül - s amúgy is nagyon gyorsan - készül. Ugyanis a sütőnk már egy ideje gyakorlatilag használhatatlan, de ha még az is lenne, nem szívesen üzemeltem volna be ebben a harmincegynéhány fokban. A végeredmény miatt mégis kicsit izgultam. Mi van, ha nem áll össze a kekszes alap? Nem tartja meg a formáját a ricottakrém? Pontosan követtem Dolce Vita utasításait és minden remekül működött. Egészen apróra törtem a kekszet, s így az alap egyben maradt és szépen szeletelhető lett, a krém pedig tökéletesre sikerült. Könnyű, a narancsos felhangtól kissé fanyar és pikáns, a legkevésbé sem émelyítően édes desszert lett az ünnepelt, na és persze a mi jutalmunk, akik kóstoltuk... Azóta, azaz múlt vasárnap óta Anyu többször kérdezte: mikor csinálok újra? Kell ennél nagyobb elismerés? :-) A receptet - bár az eredeti e szempontból is tök oké - kissé reformosítottam, s nálam így készült. R icottatorta Hozzávalók: 15 dkg keksz (bio tönköly háztartási kekszet használtam - Naturgold) 8 dkg biomargarin 50 dkg ricotta 1 dl narancslekvár (St. Dalfourt használtam, ami hozzáadott cukor helyett természetes szőlőlével van édesítve, ezeken kívül pedig csak természetes gyümölcspektint tartalmaz) 2 (bő) evőkanál bio nádporcukor Elkészítés: Konyhai késes robotgépben zsemlemorzsa állagúra zúztam a kekszet, eközben megolvasztottam a margarint. A kekszmorzsát alaposan összeforgattam a margarinnal és a 18 cm-es kapcsos tortaformám aljára nyomkodtam. Nagyobbacska tálba borítottam a - 2 doboz - ricottát, hozzáadtam a lekvárt és a porcukrot (a nádporcukor nem annyira édes, mint a ,,hagyományos finomított kristály-, illetve porcukor!), fakanállal homogén masszává kevertem. A ricottakrémet rásimítottam a kekszes alapra. Az eredeti recept azt írja, minimum öt órára hűtőbe kell tenni. Én előző este készítettem el a tortát, s a másnapi ebéd után tálaltam. Megjegyzés: A St. Dalfour narancslekvárjáról jó tudni, hogy narancshéjdarabokat is tartalmaz. Ennek következtében van egy kis kesernyés ,,beütése, ami a ricottakrémen is érezhető. Aki tudja magáról, hogy az enyhe kesernyésség biztosan zavarná, természetesen használjon másfajta, jó minőségű - ideális esetben házi - narancslekvárt vagy - ahogyan Dolce Vita is írja - egy narancs reszelt héját és turmixolt gyümölcshúsát.

Egészséges (vegán) házi fagyi - villámgyorsan!

2009. július 12. La Cuisine d'Adéle 

Adalékanyag-, E-szám-, tej- és tojásmentes. Egy-két perc alatt elkészül. Fantasztikus színű, gyümölcsös és krémes. Az érdem sajnos nem az enyém, a receptet, ötletet a TV Paprika Húshagyók című műsorában láttam, s mióta beköszöntött a nyár, szinte napi rendszerességgel gyártom és nagy-nagy élvezettel fogyasztom ezt a fagyit. A fagylaltot ugyanis nagyon szeretem (kérdem én, ki nem? :-). A dobozos bolti változatok összetevőinek tanulmányozása során azonban, az ilyen-olyan porok és a nyolcadik E-szám észrevételezése után úgy döntöttem, ezek felejtősek. Sebaj, gondoltam, megoldom magam! S ezzel a technikával tényleg gyerekjáték! Sem fagylaltgép, sem idő nem szükségeltetik hozzá. Akkor mi az, ami igen? Nos, amiről gondoskodni kell az, hogy legyen a mélyhűtőben fagyasztott gyümölcs. Banán mindenképpen kell: elsősorban ez adja a fagylalt krémességét. Így célszerű nagyobb darabokra, karikákra vágott banánt tartani a fagyasztóban. Lehet ,,csak banános is a fagyi, de a banán mellett bármilyen, tényleg bármilyen gyümölcsöt tehetünk még hozzá, amilyen ízre, színre éppen vágyakozunk. Mindössze tehát ennyi előkészítést igényel a dolog: banán és kedvenc gyümölcseink álljanak készenlétben a mélyhűtőben. A fagyi állagáról, ,,tartásáról és krémességéről - a banán mellett - pár szem kesudió és egy kevés növényi tej, édességéről pár csepp méz gondoskodik. Az ízesítés, édesítés abszolút ízlés kérdése. Hiszen a banán már eleve édes. Én nagyon szeretem a piros bogyósokat, amiknek az íze elég fanyar, így pl. a képeken is látható meggyes és áfonyás fagyiba azért elkél egy kis méz. A hozzávalók felsorolását ezzel ki is pipáltuk. Annyit használjunk belőlük, amennyi fagyit éppen akkor szeretnénk, olyan arányban, amennyire gyümölcsösre, intenzív ízűre éppen akkor vágyunk. A hozzávalók mehetnek a turmixgépbe vagy a botmixer alá, s mihelyst alaposan összemixelődnek, azonnal, frissen fogyasztható a házi gyümölcsfagyi. Azért ,,recept formában is leírom, hogy a képen látható finomságok hogyan készültek. Elsősorban az arányok kedvéért. Meggyes fagyi Hozzávalók: (1 adaghoz) 1/­­2 fagyasztott banán nagyobb maroknyi fagyos meggy 5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére 1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab) teáskanálnyi méz Elkészítés: Az összes hozzávalót a botmixer keverőedényébe pakolom, majd krémesre turmixolom. (Ha nem a legprofibb, legnagyobb teljesítményű szerkezettel van dolgunk - mint ahogyan a nálunk itthon fellelhető sem az - érdemes előre porrá zúzni a kesudiót, mert nem biztos, hogy a gép a fagyasztott gyümikkel együtt ,,viszi.) Fagyispohárba rendezem. A tetejét durvára tört natúr kesudióval megszórom. Azonnal fogyasztom. Áfonyás fagyi Hozzávalók: (1 adaghoz) 1/­­2 fagyasztott banán nagyobb maroknyi fagyos fekete áfonya 5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére 1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab) teáskanálnyi méz Elkészítés: A metódus ugyanaz. Mennyei! És a színe valami egészen lenyűgöző... :-)

Első rizottóm... és a következő(k)...

2009. július 4. La Cuisine d'Adéle 

Erre a projektre el sem tudom mondani, már milyen régóta készülök... Tudom, furán hangzik, de Angliában, egy pub-ban ettem életem első igazi rizottóját (ez volt aznap a vegetáriánus kínálat, méghozzá erdei gombás verzióban). Hihetetlen élmény volt, lágy és krémes, köze sem volt az itthoni éttermek nagy részében rizottó címszó alatt futó zöldséggel kevert főtt rizshez... Szóval, a rizottó szerelmese lettem... az, hogy én magam is megpróbálkozzam vele, mégis jó ideig váratott magára. Miért? Mert azt hittem ez valami bonyolult, időigényes és fárasztó dolog! Pedig dehogyis az! Utána olvastam a témának, s az olvasottak és saját tapasztalataim alapján is arra jutottam, hogy a lényeg a jó minőségű és a célnak mindenben megfelelő hozzávalókon múlik. Az elkészítési mechanizmus ugyanis egészen egyszerű. Minden, legalábbis általam autentikusnak tartott forrás, gyakorlatilag ugyanúgy írta le az elkészítési módot, így mikor közzéteszem az általam megvalósított verziót, nem tudok konkrét forrásra hivatkozni, a recept-tanulmányozás során bennem kialakult kép alapján alkottam... Ami pedig a hozzávalókat illeti. Az első és legfontosabb a rizottó rizs. Így itt kivételen feladtam a ,,mindent barnarizsből csinálok elvemet. Az íz-, élményhatás kedvéért úgy döntöttem ennyit igazán megengedhetek magamnak... :-) Vaj - általában mindenhez biomargarint használok, de ez esetben is kivételt tettem és jó minőségű vajat vettem. Krémességet és utánozhatatlanul lágy ízt kölcsönöz a rizottónak. Parmezán - a már jó bevált kiváló minőségű, Lehel piacról származó bio parmezánt használtam. Alaplé - a receptek szinte kivétel nélkül húsalaplét javasolnak. Ezzel természetesen vitatkoznom kell! Bár nem én főztem a zöldségalaplét, de jó minőségű bio - adalékanyag- és ízfokozómentes - leveskockát használtam. Bor - aranyszabály: olyan borral főzünk, amilyet meg is innánk! Nem igazán értek a borokhoz, de úgy gondolom, lehet egész jó minőségű száraz fehéreket kapni már relatíve jó áron, s bevallom a rizottó-ebéd elfogyasztása után, jólesett elkortyolgatni egy szolidabb pohárkával is... :-) S hogy miért érdemes otthon rizottót készíteni? Természetesen azért, mert naaaagyon finom: krémes, lágy, ízletes, illatos, simogató egyszerre... Mert ha az ember rábukkan egy jó alapreceptre, az már szinte vég nélkül variálható mindenféle - húsos és húsmentes - variációban egyaránt. Mert szinte minimális munkával éttermi szintű ebédet, vacsit varázsolhatunk, elkápráztatva a családot, barátokat... Első próbálkozásom az alaprecept elkészítése volt. Amit wokban roppanósra pirított brokkolival és illatosra pirított mandulával koronáztam meg. És már ekkor tudtam, hogy hamarosan jönni fog a következő... :-) Így ma gombás verzió készült. Rizottó (alaprecept) Hozzávalók: (3 adaghoz) (Jó iránytű, ha személyenként 80 gramm rizst és a rizs mennyiségéhez viszonyítva legalább háromszoros mennyiségű alaplét számítunk. Az én eddigi tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy a rizs négy- ötszörös folyadékot is simán felvesz.) 2,5 dl rizottó rizs 1 liter zöldségalaplé (2 bio zöldségleveskockából - Rapunzelt használok) kevés olaj (pl. bio repce) kb. 4 dkg - jó minőségű - vaj kevés reszelt bio parmezán 1 kis fej hagyma 1 gerezd fokhagyma 1 dl száraz fehér bor Elkészítés: A hagymákat megpucolom, megmosom. A vöröshagymát apró kockákra vágom. Felforralom a vizet az alaplének, beledobom a leveskockákat, mikor a forrásban lévő vízben feloldódtak, kis lángra veszem a zöldségleves alatt a gázt. A lényeg az, hogy az alaplét folyamatosan forrón, de ne forrásban tartsam. Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat hevítek, s megpárolom rajta az apróra vágott vöröshagymát. Ezután belenyomom a fokhagymát, átkeverem, s mihelyst megérzem a piruló fokhagyma illatát, a lábasba szórom a rizst. Egy-két percig pirítom a rizst és a hagymákat együtt, majd felöntöm a borral. Megvárom, amíg a bor alkoholtartalma elpárolog és elkezdem merőkanalanként hozzáadni a zöldségelvest. Mindig csak egy merőkanálnyit adok a rizshez, folyamatosan falapáttal kevergetem, ha beitta az összes alaplét, újabb merőkanálnyit adok hozzá és így tovább. A ,,mellette állást és a kevergetést nem lehet megspórolni, de maximálisan megéri a befektetett energiát! Kb. 20 percet vesz igénybe, amíg a rizs megpuhul. Amint ez megtörtént, a rizshez adok még egy kevés alaplevet, majd elzárom alatta a lángot. Határozott mozdulatokkal belekeverem a kockákra vágott vajat, a vajtól krémes rizsbe pedig a reszelt parmezánt. Lefedem és 10 percig pihentetem, majd tálalom. Csak frissen finom! A fotón látható variáción - mint már említettem - roppanósra sütött brokkolirózsákat ültettem a rizottó a tetejére és egy kevés pirított mandulával szórtam meg. Nagyon jó kis kombináció: az enyhe parmezános íz, a harsogóan zöld, zamatos brokkolival és az illatos, ropogós mandulával... Gombás rizottó Hozzávalók (2 adaghoz) Rizottó - alaprecept: 1,5 dl rizottó rizs 7,5 dl zöldségalaplé (1 1/­­2 bio zöldségleveskockából) kevés olaj (bio repce) kb. 3 dkg vaj kevés reszelt parmazán 1 kis fej hagyma 1 kisebb gerezd fokhagyma kb. 3/­­4 dl száraz fehér bor A gombához: 40dkg barna csiperke kevés olaj (bio repce) frissen őrölt bors só (himalaya) jó sok apróra vágott friss petrezselyem Elkészítés: A gombát megtisztítom, megmosom, a kalapokat falatnyi darabokra vágom. Egy lábaskában kevés olajat hevítek, rádobom a gombát, megvárom, míg kiengedi a levét, sózom, borsozom (mehet bele bőven), lefedem és kb. 10 perc alatt készre párolom. Az alaprecept szerint rizottót készítek. A vaj és a parmezán hozzáadását követően a rizottóba keverem a gombát és így hagyom pihenni az ételt arra a bizonyos 10 percre. A - meglehetősen nehezen kivárható - pihenő idő elteltével az apróra vágott harsogóan zöld friss petrezselymet is az ételhez forgatom. Azonnal tálalom.

Chilis olaj és vega-sztereotípia

2009. június 17. La Cuisine d'Adéle 

Nem is értem, hogy eddig hogyan lehettem meg chilis olaj nélkül! És most csak úgy félig-meddig túloztam... :-D Néhány hete találkoztam vele először a maga egyszerűségében: salátaöntetként, s azóta a rabja vagyok. Beszereztem gyorsan itthonra is egy üvegcsével - tudom, tudom, az lenne az igazi, ha magam készíteném, de - idő és recept hiányában - pillanatnyilag megelégszem annak a bizonyos T betűs áruháznak a termékével. Szerintem egész kis dekoratív az üveg, s további mentségemre szolgáljon, hogy - ami az összetevőket illeti - csak olívaolajat és chilit tartalmaz. Nagyon szívesen megpróbálkoznék egyébként a házi fűszerolaj-készítéssel, remélem egyszer majd annak is eljön az ideje. Tényleg, Nektek, van esetleg e témában jól bevált ötletetek, receptetek? No, vissza a chilis olajhoz. Az a fantasztikus benne, hogy nem erős, inkább gyengéden bizsergeti az ember szájpadlását, felpezsdíti és pikánssá teszi még a viszonylag semleges ételek ízét is! Pácoltam már benne pl. patisszont, majd meggrilleztem: mennyei lett! Mindazonáltal, mint már említettem, első találkozásunk alkalmával salátaöntetként funkcionált a rubinpiros fűszeres olaj. Na, azóta gyakorlatilag permanensen salátát eszem! Önironikus pillanataimban azt szoktam mondani: hát, most aztán megfelelek a vegetáriánusokról alkotott sztereotíp képnek és nyers zöldségeket, mindenféle zöld leveleket meg magokat rágcsálok. De nem tudok betelni vele! És nem értem magam, hogy eddig miért nem fogyasztottam salátát sokkal többször, amikor ennyire szeretem. Talán ezen elelmélkedem még egy kicsit - amolyan önismereti jelleggel! :-D Salátaügyben örömteli fejlemény, hogy kezdődik már a paradicsom, uborka, leveles zöldségek szezonja, így talán kevésbé kell attól tartani, hogy az ember a kelleténél nagyobb koncentrációban visz be mindenféle oda nem illő anyagot - növényvédőszereket, nitrátot, stb. - a szervezetébe. Esti vacsorasalátáim rendkívül egyszerűen, s gyorsan készülnek. Gyakorlatilag abból, amit épp a hűtőben találok. A képen látható variánsban kétféle saláta, nyers céklacsíkok, paradicsom, olajbogyó, kevés újhagyma található. Kissé sózva, borsozva, chiliolajjal összeforgatva. Bio-parmezánforgácsokkal megkoronázva. Tényleg bármilyen zöldségféle tehető bele, vegán hangulatú estéimen, pirított magkeverékkel (pl. napraforgó, tökmag, fenyőmag, lenmag, szezámmag) vagy durvára tört olajos magokkal szórom meg. Teljes kiőrlésű kenyérből készített pirítóssal fogyasztom.