ve.ga receptek

megjelent!

2013. december 2. ve.ga 

egy ideje nem jelentkeztem... hát, részben ezért. másik részben, mert mama lettem :)

zöld hétköznapok..

2012. július 24. ve.ga 

..egyszerű salátákkal egy fej salátából és sok gyümölcsből, pl egy sárgadinnyéből vagy egy tál őszibarackból, amit itt egy marék mazsola és pár szem jóféle - nem lébenázós és frissen magozott - fekete olajbogyó egészít ki éppen. ha ugyanzet enném minden nap, akkor sem unnám meg: minden fej salátának, minden szem gyümölcsnek más az íze.. minden nap ünnepnap! :)

édességesség

2012. július 11. ve.ga 

  időközben készülnek az édességek halomra. az étlapon persze nem csak ők szerepelnek, de a böjt óta nyers és vegán a konyhám, ami viszonylag könnyű és magától értetődő lett. remélem egyre inkább ebbe az irányba fognak tendálni a dolgok. csak hagyom hogy történjenek, figyelek és nem erőltetek semmit. az arányok és mennyiségek még változzanak, az egyensúly még alakuljon. de amúgy elégedett vagyok. ért egy kellemes meglepetés is: kaptam egy csodálatos kis csomagot gourmandéktól, próbáljam ki a termékeiket és alkossak velük, ha van kedvem. és naná, hogy van: egyrészt megtisztelő a rámgondolás, másrészt nagyon inspirálóak a termékeik. szép, igényes csomagolás, jó minőség, kreativitás.. az alkotás még folyamatban van, ezért erről most nem is írnék többet, de látogassatok el hozzájuk és nézzetek körül, érdemes! :)

zöldkonyha workshop

2012. május 16. ve.ga 

együtt zöldülünk a konyhában május 26-27-én! megszületett az igény, és egyszerre megérett bennem egy kis csomag, amit szeretnék tovább adni. mindezt eddig a csillagok is bőszen támogatják, például Judit megjelenésével, aki natúr test- és lakásápolással egészíti ki az én kis konyhai batyumat. lássuk, mi lesz belőle :)  szeretettel várunk mindenkit!  workshop két felvonásban. testi, szellemi és környezeti tudatossággal a háztartásban: 1. táplálékunkról az anyaföldtől az asztalig 2. testápolásról, lakásápolásról. ? ? ? ? május 27. szombat 10-17 óra ? ? ? ? - 10-12, biopiac-körút és bevásárlás: friss, szezonális alapanyagok beszerzése nyers, vegán estebédünkhöz (és külön külön kinek mire van igénye). közben tapasztalatcsere: mit, hol, mennyiért, kitől? mi micsoda, hol juthatunk hozá? mitől bio, biztos bio? a kedves, mosolygós termelőkkel való kapcsolat, beszélgetés, ráérős piacolás számomra mindig feltöltődés, kapcsolat a földdel, a körforgással :) - kb 12-13/­­14, pár szó esik majd: táplálékunk ökológiai, élettani, spirituális hatásairól, a hazai, szezonális, bio termények előnyeiről. különböző irányzatokról a táplálkozásban és követhető irányelvekről a káoszban. a háláról és szeretetről, amivel elfogadjuk, elkészítjük és megosztjuk egymással az ételeinket, ami nélkül a legtisztább bio szuperkaja sem táplál. - kb 14-16, ételkészítés élőben: avagy élő (nyers, vegán) ételek elkészítése, bemutató. közben mindenki számára használható és beépíthető információk, konyhatechnikai tapasztalatok kerülnek majd megosztásra. - majd 17 óráig vagy akár tovább elfogyasztjuk a készített ételeket és beszélgetünk. a nap költsége a frissen vásárolt, bio alapanyagokból készített élő, vegán estebéddel, desszerttel együtt 7000 ft. a napot vezeti: adorján éva ? ? ? ? május 28. vasárnap 10-15 óra ? ? ? ? 09:00 - 09:30 Beindulunk a zöld kertben - testátmozgatás jógával és jókedvvel a friss levegőn! 09:45 -12:00 Kötetlen eszmecsere az alábbi témákban: -Miért érdemes házira cserélni a boltit, mik ennek az anyagi, egészségi és etikai előnyei -Milyen szereket tud egy átlag háziasszony (egyetemista) könnyen elkészíteni (pl. mosogatószer, vízkőoldó, duguláselhárító, stb) -A házi kozmetikumok és tisztítószerek alapanyagai, tulajdonságai ( és összeférhetőségeik, beszerzési helyek, árak, minőség, stb.) -Növényi olajak és a főbb illóolajak bőrápoló és egészségre gyakorolt hatásai -Hogyan készítünk háziszappant: mik az alapanyagok, zsírok, olajak, színezők, illatosítók, speciális adalékok és textúrázó praktikák 12:00 -12:20 Összekészülődünk a kencekeveréshez, és szappankészítéshez. Az otthonról hozott elemózsia és helyben várakozó almák elfogyasztása 12:20 - 13:45 Szappankészítő bemutató. A kész szappanból mindenki kap egy kb. 100g-os darabot, amit a műhelyt követő naptól tudunk átadni a gazdájának 14:00 - 14:45 Illatos, méregmentes krémdezodort készítünk, mindenki saját magának, a saját maga által választott illóolajjal dolgozhat A nap költsége 5000 ft, amiben benne foglaltatnak a közösen készített kozmetikumok. Jegyzetfüzetet hozni ajánlott! :) foglalkozásvezető: Kálmán Judit a workshopokon külön-külön is részt vehettek. amennyiben eltökélt szándékod meg van, de az anyagi helyzeted akadályokat próbál gördíteni elé, keress meg minket és kisütünk valami megoldást. szeretettel várunk: éva (házigazda): aevaaa kukac gmail.com judit: juditakalman kukac gmail.com

30

2012. április 17. ve.ga 

talán valami ünnapélyeset kellene írni, de legyen inkább minden nap ünnep. legyen inkább ez a nap, vagy a következő olyan, mint a többi; szeretném, ha ez az átmenet lágy lenne, és a tudatában maradnék, hogy lényegében nem változik semmi. maradjon az egyensúly, a tudat a középpontban, a figyelem, a tisztelet, és az okos mértékletesség a test és szív hangját követve. köszönöm a támogatást azoknak, akik mellettem voltatok az úton, és Ginának külön, hogy felbujtott és együtt böjtölt velem. végtelenül hálás vagyok ezért a csodálatos utazásért, átvarázsolt kívül-belül. tartsatok velem ezután is, a folytatás még izgalmasabb lesz!

hála

2012. április 15. ve.ga 

az az érzésem, egyre kevésbé szól ez a böjt a testi tisztulásól. eleinte főleg a testi változásokra voltam kíváncsi, figyeltem, mikor történik már valami érdemleges változás. logikusan átgondoltam és tudományosan megmagyaráztam, megterveztem az egész folyamatot, de igazából azóta is inkább olyasféléket tapasztalok, amiket ha nem figyel nagyon az ember, valószínű nem vesz észre. (persze nem árt nagyon figyelni, mert ezek azért jelentős változások.) de materiális csodák nélkül is végtelenül hálás vagyok ezért a böjtért. olyan dolgokat látok most tisztán, és legfőképpen élek meg pozitívan, amik régóta zavarják az egyensúlyom. mindez nem történt volna meg egy hét alatt, és nem tanultam volna valódi jelenlétet és türelmet sem. a hosszú távú böjt ötlete már az elején részben azért fogott meg, mert ez a periódus elég hosszú ahhoz, hogy az ember valóban elengedje a dolgait. eleinte olyan beláthatatlannak tűnt, hogy nem tudtam volna úgy belefogni, hogy számolom a napokat. szörnyű lett volna, ha nem csak az a nap, az a pillanat létezik, ami éppen van.  és most egyensúlyban érzem magam, pontosan a középpontban. sosem láttam még ilyen világosan a céljaimat, önmagamat, a szabadságomat és felelősségemet, és nem éreztem még ilyen örömöt és erőt, hogy egyedül járom a saját utam, hogy nincs szükségem senkire és semmire. ezek mind olyan dolgok, amiket régóta tudok, mégsem éltem meg teljesen. és azt hiszem, éppen ez elől az erő elől menekültem. ez olyasmi, amit nem szeret az egó. persze hogy nem, mert értelmét veszti benne, megsemmisül. a szabadság, amire mindig vágytam, amiért mindig küzdöttem: ugyanaz ami elől menekültem.  a böjtnek nemsokára vége, és várom a kihívást, hogyan fogom használni az alatta megtapasztalt türelmet és hozzáállást. hogyan fogok élesben reagálni a megszokott játszmákra, hogyan fogok változtatni a programon.

22.

2012. április 10. ve.ga 

-ik nap :) egy kicsit írok a belső folyamatokról. aztán majd egy keveset gyakorlati dolgokról is. a múlt hét második fele megint gyöngébben telt. ez különösebben nem tűnik nagy problémának, de abból a szempontból rossz, hogy nincs energiám mozogni - ami eléggé hiányzik - és általában kevesebb a motivációm bármihez. ettől aztán az egész böjttel kapcsolatban is kevésbé vagyok lelkes. olyan érzésem van, mintha egy ásatást folytatnék magamban. egyre mélyebb és mélyebb rétegek jönnek elő, testi, lelki szinten egyaránt. a böjt miatt alapvetően sokkal fókuszáltabb, nyugodtabb állapotban vagyok, és tudom kívülről szemlélni a folyamatokat, ami lehetővé teszi, hogy az egészen finom változásokat, történéseket is érzékeljem. már a hét elején volt egy furcsa lelki hullám, aztán a csütörtök is érdekes volt, amiről a múltkor írtam. végül egész 7végén gyöngébb voltam és nyűgösebb, és furcsa módon elkezdtem éhes lenni és megkívánni mindenfélét, egyszerűen nagyon úgy éreztem, hogy már szeretnék enni, ami új volt, és egy kicsit nyomasztó. de mintha valami mélyebbről felszabaduló rétegekből kerülnének elő ezek a dolgok, nem a jelenlegi helyzetekre adott válaszként. ingerültség, türelmetlenség, vágyak mintha régi dolgok lenyomataiként, elavult sablonokként kerülnének elő, az éhség, fáradtság, testi érzetek pedig a tisztulási folyamat következtében: hullámzó gyöngeség talán az éppen előkerülő méreganyagok miatt, a zöld levektől való időnkénti irtózás az erős tisztító hatásuk miatt, vagy különböző ételek utáni vágy az ahhoz főződő testi-lelki kötődés miatt.. illetve amiatt, hogy talán most engedődik el. ma reggelre az összes ilyesmi elmúlt, és legnagyobb megdöbbenésemre a reggeli natúr spenót-saláta lé annyira ízlett, hogy magában ittam meg a narancslé nélkül. eddig undorom volt a natúr spenótlétől. tegnap még féltem, hogyan fogom bírni a húsvéti családi banzájt a sok finomsággal, ha a hétvégén már ilyen nehezen bírtam a böjtöt.. de elhatároztam, hogy tovább gyakorlom a csütörtökön bevált szagolgatós-szemlélődős attitűdöt, és türelmet. de mára egyáltalán nem kívántam már semmit, pedig szuper, gyönyörű házi sütik voltak, még reformosak, vegánok is. már annyira ránézésre sem hatottak meg, de megszagolgatva megállapítottam a legjobban kinéző tortáról is, h cukorszagú és egyáltalán nem kívánom. ez nagyon meglepő tapasztalat volt, mert ugyan voltam már olyan periódusban, hogy minimális cukormennyiségtől is megfájdult a fejem, de mostanában egyáltalán nem ez volt a jellemző. úgy érzem, hogy a hétvégén valami nagyon átfordult, megváltozott. egyre szabadabban érzem magam testileg-lelkileg. nagyon kiváncsi vagyok, hogy lesz majd a böjt után, mert jövő héten, vagy 30 nap után azt hiszem elkezdek enni, ahogy eredetileg terveztem. most úgy érzem, hogy van annyi erőm, és történt annyi változás, hogy könnyebb lesz megtalálni az egyensúlyt a böjt után, ami tulajdonképpen a cél.. de ez a jövő zenéje. ez az időszak pont a jelenre segít koncentrálni, anélkül tekinteni a jelen pillanatra, h a tegnaphoz vagy a holnaphoz viszonyítanám. ettől függetlenül a héten át szeretném gondolni, hogyan töröm majd meg a böjtöt, minél pontosabban figyelembe véve a lehetséges reakciókat, és terveket készíteni, hogy a böjt alatti tapasztalatokat használva a régi sablonok helyett újakat tudjak használni, és megtörténjen a valódi változás. valószínűleg ez elég nagy figyelmet és türelmet igényel majd, nem árt rá felkészülni. és akkor egy kicsit még a gyakorlati dolgokról. az ugye alap, hogy a leveket frissen, nyersen, bio alapanyagokból készítem. fontos, hogy minél frissebben, mert nagyon hamar oxidálódnak, legjobb rögtön meginni őket, de persze adódik úgy, hogy pár órával hamarabb kell elkészítsem, mielőtt elmegyek itthonról. a lékészítésnél a legigénytelenebb módszer vált be: turmixolok és szűrök. ez praktikus, mert semmi extra nem kell hozzá csek egy mezei turmixgép, bárki nekiláthat. kell hozzá némi gyakorlat, de aztán ez a leggyorsabb és a leghatákonyabb. tudnék erről is elég sok hasznosat írni, de most nem teszem, viszont kérdezzetek bátran. a menü: ez főleg attól függ, hogy mi a szezonoális, és mit tudok a legolcsóbban szerezni a biopiacon. mivel a gyökérzöldségeket egyáltalán nem kívánom, más meg most nincs, maradnak a gyümölcsök és a zöld levelek. a gyümölcsök fedezik az energiát és nagyjából inkább a vitaminokat, a zöld levelek pedig főleg az ásványi anyagokat, és ellensúlyozzák a gyümölcsök cukortartalmát - ez utóbbi a vércukorszint és a sav-lúg egyensúly miatt is megszívlelendő, erősen ajánlott a napi min. 1kg zöld levélféle. hasznos még a citrom a lúgosítás, a fahéj a vércukor-egyensúly, az anyagcsere és még számos pozitív hatása miatt, és gyömbért használok még, ez emésztés segítő, amellett, hogy változatossá teszi az ízeket. amúgy a napi menüm elég unalmasnak tűnhet, mégis valahogy mindig más, és nem unom meg: ? reggel egy liter ihatóan forró vízzel indítok, 1 citrom levével. ez alaposan átpucol, lúgosít, és elindítja a napot. ? aztán jön egy kis virágpor, ez a kedvenc csemegém, a nap fénypontja, amellett, hogy szémos jó tulajdonsága és hatóanyaga van. ? reggelire 4-5 narancs jön spenóttal (a narancsot külön facsarom és szűröm szitán, aztán turmixolom-szűröm a spenótot kis vízzel, kiegészítve néha salátával, petrezselyemmel) ez általában összesen 6-8 dl.  ? a napi másik két adag levem alapja 2x3-5 alma és 1-1 saláta (ezt már együtt turmixolom, mostanában csalánnal (vér- és vesetisztító) és pitypanggal (májtisztító) vagy mással. ehhez jön még néha citrom, néha gyömbér, fahéj vagy ezek kombinációja, + 2-3 dl víz a turmixolás miatt) általában egy adagból cirka 1 l lé lesz.  ?  aztán még bármennyi víz vagy gyógytea, én általában napközben elvagyok a levekkel, és este iszom még fél-1 l valamit. elvileg minden stimuláló cuccot el kellene hagyni, még a zöld teát is, de az 1000teaházas japán zöldteák ízvilágát annyira kívántam néha, hogy ennyi engedményt tettem. meglepően erős hatása van különben ebben a szituban, olyan mint 3 dupla kávé :D szóval érdemes óvatosan. mára ennyi. 

dzsúzolás

2012. március 30. ve.ga 

az elmúlt fél év igen kaotikus volt, igyekszem megérkezni. hogy hová is az jó kérdés, tulajdonképpen ide: a jelenbe, az utamra, ahol vagyok - csak néha nem veszem észre. közben az asztalra is került sokminden, amit nem tartok igazán odavalónak, de amíg az ember lelke nincsen rendben, nehéz talpra állni.. bármi is legyen az, ahol rendszerre, önfegyelemre, kitartásra van szükség. nekem a kaja a pótcselekvésem, ezt meg kell tanulni kezeni. most, hogy kezd kiderülni az ég - szó szerint is, mert az első napsugarak belülről is átmelengettek - kezdem összeszedni magam. a nagyböjt kezdetével elhatároztam, hogy meghúzom a bűvös cukor és tejtermék határt - ezeket újra és újra elhagyom, de újra és újra visszatérnek mint a hivatlan vendégek, miközben tudom, tapasztaltam hogy nincsenek rám jó hatással semmilyen téren. ezzel együtt, ugyan nem tartozott a böjti fogadalmak közé, de a kenyér is kikopott a menüből. és most érkeztem el a bejegyzés valódi témájához. gondoltam, jó lenne valamiféle tisztítókúrát csinálni, ami testet, lelket, elmét kitakarít, aztán szépen belefolyik egy hétköznapi egyensúlyba, de nem tudtam hol kezdjem és mi lenne a jó. aztán egyik nap egy barátnőm hívott, tartsak vele a léböjtjében. miután átküldte Angela Stokes írását erről a lékalandról, egyre lelkesebb lettem. dióhéjban a lényeg, hogy mivel a napi energia és tápanyagigényt fedezi az elfogyasztott sok-sok lé, és az emésztéssel a rostok nélkül alig kell bajlódnia a szervezetnek, lehetősége van a teljes átalakulásra és megtisztulásra a kúra 3 hónapja alatt.. és vélhetően hasonló a hatása a gondolatokra is. mielőtt valaki megijedne (engem is beleértve) nem köteleztem el magam a 3 hónpra. tart, amíg tart, amíg jól esik, amíg bele tudom építeni az életembe. előirányoztam azért egy hónapot, ez alatt az idő alatt már történhetnek változások, van időm megfigyelni a folyamatokat, látni, hova futnak ki dolgok. először a legnagyobb kihívás a napi 2 óra maszatolás volt, ami a 3 liter lé előállításához kellett. ez részben felgyorsult kicsit, részben rájöttem, hogyan tudom beépíteni a napjaimba. ezen kívül kicsit macerás még gyalog beszerezni a biopiacról a rengeteg zöldet és gyümölcsöt, alig fért a kezembe a 14 fej saláta, 2 kiló spenót, tyúkhúr, zellerszár stb, valamint 10-15 kg alma, citrom és narancs. az első héten rengeteg energiám volt, pénteken futottam, vasárnap egész nap másztam és jól bírtam a felfelé sétát is. a hét vége fele ugyan elkezdtem nagyon nem kívánni a zöld leveket, ami nehézséget okoz, mert a napi adagot mindenképpen be kellene termelni a lúgosítás miatt, és hogy ellensúlyozza a gyümölcsök cukortartalmát (ami így rostok nélkül még veszélyesebb). ezen kívül furcsa, hogy pont a böjt kezdetére betaknyosodtam és elég lassan jövök ki belőle, még mindig köhögök és jobban fújom az orrom, mint szokásosan, de gyanítom, hogy ennek lehet összefüggése a tisztulási folyamattal. kicsit zavar néha, hogy nem tudom mi zajlik a testemben, és vajon jó-e az, amit csinálok. de úgy döntöttem, csinálom és figyelek, különben sosem tudom meg.  második hét elejére elmúlt a zöldutálatom, és maradt a sok energia, hétfőn és szerdán bringával közlekedtem már. szerda estére viszont nagyon elfáradtam, és azóta se szedtem össze magam. most legszívesebben meg se mozdulnék, még szerencse hogy ma semmi dolgom és megtehetem, hogy csak itthon matatok. a zöldundor is visszatért, az a sejtésem, hogy ez összefüggésben lehet a detox folyamatokkal, ahogy az energiaszint csökkenése. a zöldek erősen detoxikálnak, és ez ellen kifejezheti ellenállását a szervezet egy kis fujjolással.. ez persze mind feltételezés, a kombinációkon, arányokon is múlhat, hogy mi ízlik, mi nem, és tény, hogy attól is lehetek gyöngébb, hogy most kevesebb levet ittam és többet mozogtam mint első héten. türelem, figyelem, kitartás. izgalmas utazás ez.

rawioli

2011. február 16. ve.ga 

tehát a kettes számú téli zőccség, a cukkini.. nem, valóban nem igazán téli, de ennyi még belefér. és ha nem csak úgy magában ropogtatom el egy fej saláta kíséretében, akkor metéltet készítek belőle. többnyire gyümölcs öntettel, de nemrég kipattant a fejemből ez az ötlet, és meg kellett csináljam. eredetileg ez is egy egyszerű öntet, de kivételesen - valójában csak a neve miatt - maszatoltam vele egy kicsit. eltökélt szándékom hogy felhagyok a maximalizmussal, szóval ezzel sem babráltam túl sokat és a következőkkel sem fogok, inkább produkáljak már végre valamit.. (igen, ez nem csak a blogírásra vonatkozik) . öntet/­­krém: kesudió (1 ek) nemes élesztőpehely (2 tk) egész koriandermag (1/­­2 tk) víz citromlé só a kesut kávédarálón krémmé daráltam, elkevertem a frissem megtört korianderrel és a többivel. lehet belőle sűrű krém, ez került a cukkiniszeletek közé, vagy hígabb öntet. nem negyon szoktam ilyesmivel vacakolni, és többfogásos menüket sem készítek - ezt inkább valami előételfélének tudom elképzelni ebben a formában.. csak játékból készült - normális esetben egy adag metéltre öntöttem volna ezt az szószt, sőt így is tettem a maradékkal. mellé egy fej saláta és kész az ebéd.

sületlen ünnepek

2010. december 23. ve.ga 

szegény blogom még mindig a kispolcon várja, hogy elővegyem egyszer. minden időm, energiám a sületlenségekre fordítom, lassan nonstop a konyhában kavarok. sooooksoksoksok feladat és ötlet vár megvalósításra, csiszolgatásra, és rendelések elkészítésre. így aztán blogkompatibilis recepttel megint nem, vagyis csak közvetve szolgálhatok: kreáltam egy fügepudingot, és a lányok is előrukkoltak 1-1 ünnepi recepttel, amit megtalálhattok a sületlenségek blogján. ezen túl kb semmi mást nem készítek, ami nem azt jelenti, hogy desszerten élek, sőt: a hétköznapi ételek nagyon leegyszerűsödtek, nagyon ritkán kutyulok már valami ételt is. a reggeli zöld turmix után általában magukban, feldolgozás, ízesítés nélkül élvezem a gyömülcsök, levelek, zöldségek ízét. ez nyáron és ősszel még nagyon könnyen ment, itt volt a rengeteg szezonális gyümölcs és zőccség, főleg azon éltem rengeteg zölddel, salátával. de most télen kicsit gondban vagyok, ezen az éghajlaton nem sok ehető terem ilyenkor ami igazán jól is esne nyersen.. és főleg estefelé hiányzik valami. próbálkozom már néha a kenyérrel is, de az sem az igazi, keresem az utat. az aszalt gyümölcsök siettek a segítségemre: magukban ugyan szárazak, áztatva meg leginkább a meztelencsiga jut róluk eszembe, hígabbra turmixolva viszont a friss turmixok téli változatai lehetnek. és érdekes módon (vagy nem is) szinte melengető hatásúak. a sűrűbb, esetleg fűszerezett változataik pedig desszertnek is elmennek, ebből született a fenti recept is. áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok!

sületlenségek

2010. október 23. ve.ga 

  hogy nem blogolok az utóbbi időben, nem jelenti azt, hogy tétlen vagyok a konyhában. norkával és pannival úgy döntöttünk, a konyháinkban készülő finomságokat másokkal is szeretnénk megosztani, és belefogtunk egy kis vállalkozásba. elindítottunk egy blogot is, ami még alakulóban van, de folyamatosan tesszük fel rá az infókat, és igyekszünk majd a termékeinken kívül mindenféle hasznos dolgot is összegyűjteni itt. egyelőre eltarthatóbb desszerteket, édességeket készítünk, amiket bioboltokban és kávézókban, teázókban tervezünk forgalmazni. rendelésre friss tortákat és más nyers ételeket is készítünk, karácsonyra pedig szanolcukorral és fára is akasztható ünnepi sületlenségekkel készülünk majd. sós krékerek is jönnek, de rá kellett jönnünk, a sok sok ötlettől a megvalósításig (a kipróbált, sokszor végigkóstolt és tökéletesített finomságokig) hosszú út vezet. egyelőre kétféle (nyers) linzert készítettem, az egyik mogyorós-kakaós a másik szilvalekváros. a felső képen pedig a már többször kipróbált mogyorós trüffel, ez is bekerült a repertoárba. lehetőleg hazai alapanyagokkal dolgozunk, és igyekszünk helyi termelőktől vásárolni, vegyszermentes, bio terményeket használni. elkészítés közben pedig nemcsak a hőkezelésre (max 41?) és a jó minőségre figyelünk oda, hanem arra is, hogy szeretettel, jó energiákkal töltődjön, amit csinálunk, ne váljon ipari termékké.

nem minden nap habos torta.. vagy mégis?

2010. szeptember 15. ve.ga 

 nem, csalok. hiába egészségesebbek ezek a desszertek, nem árt mértéket tartani. sok zsiradékot tartalmaznak, ami nemcsak az alakunknak, de az egészségünknek is árt, ráadásul a magok és édes gyümölcsök (pláne friss gyümölcsök) együtt az emésztőrendszert is megdolgoztatják. itt azért uralkodtak el mostanság a desszertek, mert - nagy örömömre - egyre többször jönnek megrendelések. most egy családi vendégségre készültem ezekkel a tortákkal és kakaóbabos trüffelekkel. a legutóbbi körtetortán elég sokat változtattam, egyrészt most mandulás-datolyás kosarakba került, másrészt a krémből kihagytam a gyömbért. ezen kívül nagyon figyeltem, hogy a körték elég érettek és puhák legyenek, mert a krém csak akkor lesz homogén, és elég édes. a kosárkák közepébe rejtett körtedarabkáknak is szinte olyan puhának kell lenni, mint a krém! és kivételesen nem felejtettem el mérni.. alap 9 kosárkához: 1 csésze (2 dl) áztatott, hámozott majd teljesen kiszárított mandula 1 csésze magozott, darabolt datolya pici só (elhagyható) krém: 1 csésze kesudió 2 csésze érett, hámozott, felkockázott körte 2-3 ek kókuszolaj (ettől hűtőben megszilárdul a krém, de el is hagyható) (a citromlét kifelejtettem, pedig terveztem bele.. de utólag nem hiányzott) + kb 1 csésze körte a kosárkák belsejébe mivel a mixerem megint feladta a harcot, turmixgépben csináltam mindent. csodák csodája, remekül működött! először a mandulát daráltam finomra pulzáló módban, majd hozzáadtam a datolyát is, és addig aprítottam - az edény faláról időnként lekanalazva a cuccot - amíg gyúrható, de még könnyen szátmálló állagot értem el. a krém hozzávalóit egyszerűen összeturmixoltam, teljesen homogénre. ez az adag kicsit több mint ami a kosárkákba fér, pont elég lett volna, ha a közepükből kihagyom a körtedarabokat. de nem érdemes kihagyni, mert jó kontrasztja a gazdag krémnek, és kicsit könnyebbé is teszi a desszertet. (a maradék krémet betettem a fagyasztóba 2 kis muffinformában) * megjegyzés: csak a vacsorán teszteltem, de elégedett voltam az eredménnyel (és a vendégek is): a 2:1 gyümölcs:kesu arány + extra gyümölcs pont elég könnyű lett, mégis krémes és visszafogottan édes, amihez jól passzolt az édesebb alap.

krékerek cukkinivel

2010. szeptember 2. ve.ga 

ez a kréker abból az apropóból született, hogy sürgősgősen kezdenem kellett valamit a kertünkben gigantikusra nőtt cukkinivel. a kistestvérét bevágtam ebédre spagettiformában (az sem volt olyan kicsi) , gazpacho öntettel, de ez akkora volt, hogy egyedül napokig ehettem volna, és a családban senki nem tartott rá igényt - pedig ha tudnák..! nem akartam, hogy tönkremenjen, hát csináltam belőle krékert. és ha már itt tartok, jöjjön két korábban készült kréker is. nem vagyok nagy krékerpusztító, ezért készíteni sem nagyon szoktam, de most valahogy így alakult. cukkinikréker: a gigantikus cukkini leturmixolva (kivételesen hámozva) kb egy fél citrom levével, pici sóval, 1-2 marék kesudióval és/­­vagy mandulaliszttel. 2 tálcányi vákony kréker lett belőle. fűszeres cukkinis-mandulás kréker: kb fele-fele arányban volt benne mandula és cukkini, kevés sóval és zöldfűszerekkel (kakukkfű és rozmaring). sűrű krém lett belőle, amit vékonyan kentem el az aszaló lapján. paradicsomos-mandulás kréker: itt nagyjából 3:1 arányban használtam paradicsomot és mandulát az alaphoz, pici sóval. csak a tetejét szórtam meg bazsalikommal.

gianduiás-kakaóbabos trüffel, rózsavizes hógolyó

2010. augusztus 24. ve.ga 

 nyers, egész kakaóbab, az új szerelem. a gianduia pedig a régi, és nem kell választanom a kettő között :) belső réteg: törökmogyoró (áztatva, szárítva, krémesre darálva) méz külső réteg: törökmogyoró kesudió méz nyers kakaó kívül: kakaóbabtöret és egy leheletnyi keleti hangulat kedvéért: rózsavíz. hát jó, ez a poszt egy kicsit szentimentálisra sikerült.. hógolyók: kókuszreszelék kesudió (kb 1:2 arányban, krémmé őrölve) méz citromlé rózsavíz kókuszolaj és utifű maghéj kókuszreszelék a forgatáshoz sok citromot és rózsavizet használtam, hogy ezek az ízek domináljanak, de ettől elég híg lett a massza. egy kevés utifű maghéjtól és kókuszolajtól viszont szépen összeállt.

szedres-krémes tortácska

2010. július 29. ve.ga 

a gondolataim egyfoltában a nyers desszertcsodák világában kalandoznak, de a megvalósításuk korántsem tudja tartani az iramot az újabb és újabb ötletek dömpingjével. akkor sem menne, ha a nap 24 órájában ezzel foglalkoznék :) türelem, türelem, türelem.. csak szépen sorjában.. kosárka: datolya mandulaliszt krém: kesudió víz méz valilia kurkuma (opcionális) utifűmaghéj és frissen szedett fekete szeder a kosárkákhoz a datolyát a lehető legjobban összepépesítettem, víz nélkül. annyi mandulalisztetel gyúrtam össze, amíg egészen kemény, már majdnem morzsálódó tésztát kaptam. ezt nyomkodtam a kis szilikon formába. méregetni nem érdemes, mert a datolyák nedvességtartalma nagyon különböző lehet, mindig máshogy veszik fel a lisztet. a mandulaliszt a mandulatej után visszamaradt zacc kiszárítva és - mivel elég csomósra szárad - kávédarálón finom porrá őrölve. ez a krémes, zsíros, egészben őrölt mandulához képest száraz, lisztszerű és nem ragad. a krémhez a kesudióból és a vízből híg, tejszínszerű turmixot készítettem, mézzel, vaníliával ízesítettem és utifűmaghéjjal sürítettem puding állagúra. így legalább felére lehet csökkenteni az olajos mag arányt. a kurkumát a színe miatt használtam, de nyogodtan elhagyható. eredetileg máshoz készült a krém, amit nem akartam olyan fakóra, és csak elcsentem belőle egy keveset a tortácskákhoz. pontosabb arányok majd jönnek később, de én általában csak csinálok egy tetszőlegesen zsíros/­­híg krémet, és addig adagolom hozzá az utifűmaghéjat, amíg a kívánt sűrűséget el nem érem (a hűtőben pár óra alatt még szilárdul kicsit a krém). az arányokkal a sűrű, vajas krém és a könnyű puding között lehet játszani. összeállítás: a kosárkák aljára pár szem fekete szedret nyomkodtam, erre jött a krém és a dísz-szedrecske. fél napnál tovább nem érdemes így tárolni, mert elkezd száradni a krém, és az nem olyan szép. ezért is nem készült félbevágott kép.. tegnap félbehagytam a fotózást, és estére terveztem a folytatást, nameg a kóstolást.. nem könnyen álltam meg, hogy kibírjam a fény megérkezéséig, erre ma ahogy elővettem, már nem volt fotogén állapotban.. de nagyon finom volt :)

saláta, édeskömény és banán

2010. július 11. ve.ga 

most, hogy egyre több a hazai gyümölcs, nem nagyon eszem már banánt, tulajdonképpen csak ha fagyit csinálok. de most ahogy álltam az édeskömény felett, milyen gyümölcsöt is tennék hozzá szívesen.. ez akadt a kezembe, és nem volt rossz választás. egy kisebb édesköményhez hozzátépkedtem pár levél salátát, rászórtam a kömény zöldjét (jó sok volt) és csepegtettem rá egy kevés citromot. rákarikáztam 2 banánt - ennyihez mehetett volna nyugodtan több édeskömény és saláta is, de kevésbé zöldpártiaknak pont jó arány. közben eszembe jutott, hogy keleti tanok szerint egy étkezés alatt minden alap íznek (édes, savanyú, sós, keserű) szerepelnie kell. véletlen egybeesés lenne, hogy ha az ember gyümölcsöt salátával eszik, ez is megvalósul (gyümölcsök: édes-savanyú, levelek: sós*-keserű)? * a leveleket, zöldségeket egy idő után az ember önmagában sósnak érzi - a sóval is az ásványi agyagokat próbáljuk pótolni, ami a zöldfélékben tökéletes összetételben adott.

afterlé

2012. április 27. ve.ga 

első pár napban sikerült tartani a fokozatosságot: először csak a gyömölcsöket ettem egészben, a zöldeket még facsartam (bennük több és durvább a rost) aztán második-harmadik nap jöttek a levelek és a spárga. ezután kicsit összefolytak a dolgok, mert ahogy elkezdtem avokádót enni, a magokkal nem voltam már olyan óvatos. nem bírtam tovább, annyi ötletet halmoztam fel időközben, hogy fejest kellett ugrani a konyhai alkotásba.. ezzel rendesen átléptem a mértékletesség határát, de nem akarok semmit véresen kolyan venni. nem vagyok aszkéta. a böjti felhőtlen boldogság, szabadságérzés megmaradt, ami kimondhatatlanul jó. a kajadömping megállt a nyers határon. nem érzek különösebb kísértést hogy nekiessek a régi kísértőknek, nem hoz zavarba a kenyér, pogácsa, sütemények. az eddigi böjtök után ennek az ellenkezője volt jellemző, és bár kicsit túlzásba vittem ezt-azt, úgy érzem, jó eséllyel pályázom most az egyensúlyra. egyelőre sós és édes téren is megcsinálok minden nyers őrületet, és mivel ezek részben alternatívái a sült kísérteteknek és mert annyira belemerültem az ötletek megvalósításába, eszembe sem jutnak a nem nyers/­­nem vegán régiségek. érdekes a só kérdés: egyszer azt olvastam valahol, hogy a sóról nagyon könnyen le lehet kattanni, egy hétig nem eszik az ember, és már nem hiányzik. hát én ezzel szemben az egész böjt alatt kívántam valami sósat, hiába ittam meg a rengeteg zöld lét tele ásványi anyagokkal. és ahogy elkezdtem enni, rögtön hiányzott a só is. a salátákat nem sózom, de a sós rágcsák nagyon jól esnek. ebben a kis összevisszaságban az alap és kedvenc kaja változatlanul a saláta. végre vettem egy szép üveg salátástálat a - legnagyobbat, ugyanekkora a családi salátástálunk hehe - és ezt tele is rakom egy átlag ebédre/­­vacsorára. általában lecsúszik napi két nagy fej saláta, amit vagy elrágcsálok magában/­­gyümikkel, vagy lesz belőle valami salátakreáció: spárgával, csírákkal, almával, mazsolával, vagy édesköménnyel, esetleg grapefruittal.. mmmmmm a lédús gyömülcsök miatt egyáltalán nem hiányzik rá semmiféle öntet, úgy jó az egész, ahogy van. nyamm. a lóhere és mungóbab mellett hajdinát is csíráztattam, amiből ma sokcsillagos müzli készült hirtelen felinduásból.. került bele banán, pici méz, mazsola, mandulatej és kakaótöret, wow.. leírhatatlanul jól esett, pedig eddig nem nagyon csináltam ilyesmiket. de azt hiszem, rendszeresítem a mandulatejet is, mert ez így teljesen kielégítő volt, és a mandulaliszt is jól fog jönni a kekszekbe. (a hajdinából granolát készültem csinálni, és eltenni egyebekhez aszalva, de frissen sokkal jobb!! najó.. azért aszalódik egy második adag müzliszelet belőle, nem bírtam megállni :P) remélem hamarosan sort kerítek a fotózkodásra is, megérdemlik a saláták és a többiek is. addg is egy kis izelítő, mi volt eddig: ? bbq és zöldfűszeres grissini, spenót chips (sós és édes (!) is) ? chocolate chips (kísérlet, későbbi receptekbe) ? sokmagos almás-vaniliás müzliszelet, és gojis-fahéjas párja ? szüleim vendégeinek egy spárgás almás saláta és desszert: vaniliás mandulatorta rózsavizes eperfagylalttal (ezt reprodukálnom kell, mert nem volt időm lefotózni.. 5 perc alatt eltűnt) ? és most pihen a hűtőben a következő desszert.. többet nem árulok el :D

ebédidőben

2012. április 15. ve.ga 

így fest egy áltagos böjti ebéd/­­vacsora. a színe nem mindig vonzó, valahol a zöld és a barna között.. de az íze, mmm. ma reggel a natúr spenót lét teszteltem (eddig került bele mindig kevés sali, petrezselyem, csalán, pitypang..). már meg se lepődtem, hogy sem az illata, sem az íze nem zavart, sőt.  a zöld levek lehet, hogy bekerülnek néha a böjt utáni étrendbe is :)

reggeli

2012. április 13. ve.ga 

egy átlagos böjti reggeli: narancslé fahéjjal és zöldekkel, ma saláta, spenót, petrezselyem és csalán. korábban összekevertem az egészet, de hétfő óta szerelembe estem a zöld levekkel. és azt a furcsa felfedezést tettem szerdán, hogy a lé bársonyos sós-édessége a tejre emlékeztet (amit csak életem egy nagyon rövid periódusában szerettem), és a szaga ugyan változatlanul zöld, az ízén már egyáltalán nem érzem, ami korábban úgy zavart, ellenben.. lehet hogy magtej helyett zöld tejet fogok készíteni eztán, csak sűrűbben.. hmm.. banánturmix? :D

még mindig zöld levek

2012. április 6. ve.ga 

elhagytam a harmadik hét közepét. ez többnyire már egyáltalán nem megdöbbentő. korábban hatalmas dolognak tűnt az egy hétnél tovább tartó böjt, de most már a gondolat is egészen természetes.. a böjtölés maga már a második héttől teljesen hétköznapivá vált: felgyorsult a lékészítési procedúra, és bele is épült a mindennapokba, más pedig ezen kívül nem igazán zavart. persze vannak azért nehezebb pillanatok: néha, mivel nincs se pénzem, se időm elegendő levet gyártani, azért elfogy az energiám. ez részben pozitív, mert szándékom is a tartalékok mozgósítása, ugyanakkor szeretném elkerülni, hogy a szervezetem takarékra állítsa magát. az a sejtésem, hogy ez a tisztulási folyamatokat is lassítaná, amellett, hogy az anyagcsere lassulása és a takarék üzemmód más szempontokból sem optimális. (de végülis úgysincs pénzem többre, tehát ez nem igazán kédés :) az evés élvezete. a leveket is nagyon élvezem néha, bármilyen egyszerűek is (ja, később írjam le miket is) mégis az ételek megosztása, elfogadása egy trásaságban, az élmény, az ízek megosztása néha hiányzik. vajon ez hiányzik? vagy csak a puszta élvezet? vagy a megszokott menekülési útvonal? ez folyton felmerülő kérdés vegaságom óta, mert általában ritka az olyan étel, amit elfogadnék/­­meg tudok osztani mint élményt, mint a közösség többi tagja. persze különbözni sem probléma.. igen, talán egyszerűen meg kellene tanulnom ezt másképpen látni, kezelni. ez a böjt remek alkalom, és elég hosszú periódus arra, hogy végig mintegy külső szemlélőként figyelhessem ezeket a helyzeteket. ma például táncon érzékeléssel: érzetekkel, hangokkal, szagokkal, majd ízekkel foglalkoztunk, ami egy kis lakomába torkollott, mindenki hozott valami különlegeset. ez számomra elég nagy kihívásnak tűnhetett, közben hihetetlenü érdekes volt csak szagolgatni, szemlélődni, és kicsit másképpen, mégis teljességében befogadni az élményt. ugyanakkor hihetetlen türelemre tanított, és tanít az egész böjt. sokkal jobban látom az életem hétköznapi párhuzamait: szokásokat, reakciókat, játszmákat, vágyakat, projekciókat.. és minden, ahogy ez a böjt is, olyan hihetetlenül viszonylagos. nem nehezebb vagy könnyebb lemondani valamiről, ami után vágyódom, vagy ami megszokott volt, csak egy másik minta, egyszerűen amiatt tűnik nehéznek, hogy új. a böjt sem képez űrt vagy hiányt, hiszen az üresség helyét mindig elfoglalja valami más. bizonyos dolgok lemondással járnak, ellenállásba ütköznek, miközben sok más könnyebbé válik. míg egy hétköznap, amikor nem húzok határokat, azt könnyebbségnek élem meg, de ez magában hordozza ömnaga korlátait, következmányeit. mindig egyensúly van..

szóval akkor mégicsak blogot írok?

2011. október 20. ve.ga 

óóceán, portugália. na ez nem is szerepel a mesében.. kép-zavar! fél évvel ezelőtt nyakamba vettem a világot és elindultam spanyolhonba, bizonytalan uticéllal és meghatározatlan időre. a terveim között olyasmik szerepeltek mint világlátás, önmagam megismerése, sziklamászás, szerencsepróbálás (munka), és egy nyers rainbow dél spanyolországban. ezek közül itt az utolsó fog főleg szerepelni, kiegészülve más zőccségekkel lévén hogy ez egy gasztroblog vagy mi. az úgy volt, hogy nekem fogalmam sem volt a rainbowról, csak arról hogy itt valami nyersevők fognak összegyűlni, és egy hónapig nomádkodni az erdőben. csillagos ég alatt alvás, vadnövények gyűjtögetése, jóga, szabadság és a természet lágy öle.. hát ez mind remekül hangzott. és nemcsak úgy hangzott, az is volt.. pláne, hogy a dolog nem ért véget egy hónap után, de valahogy 3 hónap lett belőle. volt közben narancsliget látogatás, tengerparton barlangban élés, ahol egy egész kis nyers közösség alakult ki, avokádó gyűjtögetés, helyi gyümölcsökkel ismerkedés és még sok más kaland. és bár az egész rainbow sztori a nyersevésből indult ki - és itt is erről dumálok - végül egyáltalán nem ez lett a fontos. hanem az élet élése. terülj-terülj asztalkám nyers rainbow módra na itt azért most mégis a gasztro rész következik.. a rainbown majdnem monóra alakult az étrendem, amit nem erőszakolásból vagy valami furcsa kényszerből tettem, egyszerűen így esett jól. volt szerencsénk helyi bio termelőktől beszerezni mindent, így nem is csoda. ez hasonlóan folytatódott a narancsligetben, ahol egyik este az egész csapatot (úgy 20-30fő) megörvendeztethettem egy nyers vacsorával. ezért mindenki nagyon hálás volt, mert a többség itt próbálta először a nyersevést, és a hetek óta tartó rögtönzött-saláta-diéta után sokan nem hittek benne, hogy ezt élvezni is lehet. és köszönet persze a szorgos segítő kezeknek is, öröm volt sürögni forogni a konyhában egy hónap nomádkodás után. a tengerparton hasonlóan folytatódtak a dolgok, gyűjtögettem avokádót, chirimoyát, nisperot, néha még banánt is, és egy közeli biotermelőhöz salátáért is elsétáltam párnaponta, kiegészítve még ezzel-azzal a készletet. éééden.. és a szülinapi tortákat még nem is említettem :) 100%nomád körülmények között elkészítve (tányérunk sem volt!) kövönsütött banántorta egyedül utazgatni a világban eléggé élménydús - és néha strapás - tud lenni, meg még spirituális és tanulós és fejlődős is, szóval a kaja téma háttérbe szorult. annál is inkább, mert a tengerparti édenből tovább kellett menni, és nem volt mindenhol olyan egyszerű kaját szerezni - főleg nem ingyen, főleg nem biot. így esett, hogy az utazás többi része mindenevéssel telt. hülyeségnek tűnik, mert nyilván jobban érzem magam nyers üzemanyagon.. de nem hiszem már, hogy csak a testünkről szólna ez az egész, vagy hogy az egészet ki lehet okoskodni, és valaki meg tudja mondani hogy nekem vagy neked mit is kéne enni. vannak itt mindenféle más ügyek, amikre lehet hogy mégcsak nem is gondolunk.. és úgy alakítják a világot ahogy, és az egész úgy tökéletes, ahogy van. szóval ennyi. persze ez a kis kitérő jár most némi kellemetlenséggel - plusszkilókkal például, na - amitől persze nem éreztem magam mindig kicsattanóan a bőrömben mostanában, de annyi baj legyen. változás. türelem, türelem, türelem. szeretet... femili nem gondoltam volna hogy újra ide fogok firkálni, főleg miután herótom lett a kaja körül vert felhajtástól meg a gasztrobuzulástól.. de ma csináltam egy salátát, és nem bírtam nem megosztani legalább virtuálisan. hát az élet ilyen. mert azt is megtanultam kinn, hogy megosztani - ételt, italt, ölelést, tudást, bármit - a legjobb dolog, és talán ez okozza nekem a legtöbb örömet.. és hátha még nektek is jó! európai (nem csak nyers) rainbow, portugália - szintén a zavarkeltés végett szóval a recept ami már nem is igazán lényeges: alma saláta szárzeller majdnem el is felejtettem hogy az alma meg a zeller milyen jó barátok! kevés tahina és spirulina ez amúgy nem olyan lényeges, ha van elég zöld levél akkor én is ritkán élek vele. és lehet pici citromot és sót is tenni hozzá.. meg amúgy még bármit. szeretettel

édeskömény télen-nyáron

2011. február 11. ve.ga 

azt a rész most ugorjuk át, miért is szünetelek. hosszú.. (például pont azért, mert már túl hosszú lenne az összes dolgot leírni, amit szeretnék :) inkább jöjjön végre egy recept: tél van, és alig találok valamit, amit meg tudnék enni. a gyökérzöldségek valahogy nem esnek jól, de a paradicsom, az uborka és tárasaik is régóta hiányoznak a hűtőmből. a biotermelők egén sem süt többet a nap ilyenkor, és talán nemcsak az íztelen termények, de a természeteshez egyre közelítő életmódom is azt diktálják, hogy ne vegyek primőr zöldséget. az édeskömény viszont maradt, ezt bármikor meg tudnám enni. a másik jockernövényem a cukkini, igaz ezzel vannak azért fenntartásaim ilyenkor, de a banánnal, naranccsal is vannak.. és hát valamit mégiscsak kell enni: azt, ami jól esik. nyár óta tervezem az édesköményes receptem megosztását, fotók készültek is, de a posztig nem jutottam el. pedig igazán egyszerű: az édesköményt félbe majd hajszálvékony szeletekre vágom (a torzsáját kivéve). így elvágom a rostokat - amiket különben macerás lenne rágni - mégis dekoraív szeleteket kapok. a zöldjét lazán aprítva keverem hozzá. erre jön az öntet, szezonális gyümölcs. nyáron barackot tettem hozzá, turmixolva vagy kockázva, ősszel és amíg még volt finom, körtét. most már az sem az igazi, de az aszalt gyümölcsöket áztatva, turmixolva nagyon szeretem ilyenkor. sűrűn lekvárnak, hígabban pudingnak akár fűszerekkel, vagy a friss gyümölcsturmix téli változataiként.. és öntetként például édesköményre! :) a nagy kedvenc pedig a füge, szinte bármikor bármennyi jöhet, az édesköményt is azzal készítem mostanában.

készülődés

2010. november 7. ve.ga 

változatlanul sok-sok tennivalónk van a sületlenségekkel, és a karácsony is egyre közeledik. nagyon élvezem a készülődést, és az ünnepi ötletek is csak jönnek-jönnek.. elkészültek az első bejglik, alakulóban a mézes és a szaloncukor. közben új bonbonvariációk is születtek, csináltam egy főszeres-répás, és egy csipkebogyós bonbont, és igen, azt hiszem nagyonis meg vagyok velük elégedve :D a csipkésből pici levélformákat készítettem, ezt vittem kóstolóba, a tálka közepén pedig a répás bonbon látszik. hogy végre valami sósat is készítsek, kétféle sósmandulás finomságot is kipróbáltam. az egyiket szójaszósszal, a másikat olasz fűszerekkel aszaltam meg, megérte a próbát! recepteket egyelőre nem teszek közzé, de az összetevőket megtaláljátok a blogunkon, az árakkal együtt, ha kedvet kaptok a vásárlásra. hamarosan a bioboltok pultjaiba is kikerülnek a sületlenségek! aztán igyekszem valami recepttel is előrukkolni végre.

életjel

2010. október 5. ve.ga 

ha egyszer valmai beindul..! rengeteg teendőm van mostanában, részben kajaügyek is, nemsokára jönnek a képek és a többi. Gitta, köszönöm a díjat! nem fogom továbbítani, megmondom miért. kicsit olyanok ezek a díjak, mint a továbbküldős levelek, az ember sarokbaszorítva érzi magát tűlük. nem szeretem az ilyen helyzeteket, az olyasmiket amik kényszerítik az embert valamire, vagy félelmet, rossz érzéseket keltenek. panninak, norkának, edinának, gittának, klárinak, annak, szaffinának, nahirának és neked, aki most olvasol, egy egyszerű dolgot szeretnék adni:   IGEN mindannyian vándorok vagyunk. áldás legyen veletek az úton!

szedres kosárka no2

2010. szeptember 9. ve.ga 

hétvégén edináéknál jártam balatonon. egy maroknyi kedves ember, zöldebbnél zöldebb levek, rengeteg friss, helyi gyümölcs, zöldségek a kertből, jó beszélgetések, és persze az elmaradhatatlan: nyers édességek. málnás kosárkák is készültek, az eredeti tervtől persze megint eltérve, de ezt senki sem bánta. gondoltam, elkészítem újból a fotózás kedvéért, de a végeredmény megint más lett.. a málnás krémen könnyíteni szerettem volna egy kicsit, így a kesu-málna-kakaóvaj helyett először egy gyümölcsréteget csináltam, erre jött a szerdes kesukrém. a körtés gyömbéres kosárkák készítésekor megmaradt pár alapom, ezt használtam fel most. összességében talán kicsit dominált a savanyú íz, ezért a bogyós desszertekhez inkább datolyás alapot fogok használni, a határozottabb mazsolás-kakaósat meghagyom a simább, lágyabb krémekhez.   alsó réteg: az átpasszírozott szedret utifű maghéjjal kevertem el - 4 kosárkához kb 1-1.5 dl szederpép, 3 tk utifű maggal. (igen, ez nem egy hatalmas adag, de nem kell belőle sokat enni, másrészt az ilyesmi nem szeret sokáig a hűtőben állni, 1-2 nap után elszíneződik, bőrösödik a krém, frissen jó igazán. 4 kis kosárka pedig pontosan 4 főre elég, tehát nem is olyan kevés!) felső réteg: egy kis marék kesut néhány tk szederpéppel és egy tk kókuszvajjal kevertem sűrű krémmé, ezt simítottam a 4 kosárka tetejére. pici mézet is tettem hozzá, de ha elég édes a szeder, erre nincs szükség.

kerti parti nyers desszertekkel

2010. augusztus 29. ve.ga 

jó ideje erre készülődetem: nagy kerti parti volt tegnap, ahová nyers desszerteket vittem. sokan voltunk, a hagyományos menüt és a kiszolgálást egy rendezvény szervíz biztosította, a nyers édességek csak érdekességképpen kerültek az asztalra. vártam, hogy a hagyományos ízekhez szokott vendégek hogy fogadják majd ezeket a desszerteket, és nagy öröm volt, hogy sikert arattak :) körtés gyömbéres kosárkák, ebből vittem Norkához pénteken, ahol vele, Gittával, Annával és Craig Sommerssel töltöttünk egy csodálatos délutánt. Craig egy előadást tartott nálunk, ezért utazott ide - Gitta blogján bővebben olvashattok róla. örülök hogy megismerhettem, és hogy volt alkalmam egy jót beszélgetni vele és a lányokkal. a képen még e80 kockák és mogyorós trüffel barackpudingos kosárkák narancsvirágos hógolyók készültek még kakaóba forgatott kókuszgolyók is, de ezeket a nagy sürgés-forgásban nem sikerült lefotózni nem tűnik hatalmas adagnak, de 3 napot dolgoztam és épphogy elkészültem az utolsó pillanatra. és hiába kísérleteztem, terveztem hetek óta, végül mégis rögtönöztem a recepteket, ráadásul meglehetős felfordulásban és összevisszaságban, tehát méregetésről szó sem lehetett. pedig terveztem, hogy ezt most szépen kimérem, és fotózok is közben, de ez megint nem jött össze. meglepő, hogy ezek után a végeredménnyel szinte tökéletesen elégedett voltam (ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól ugyanígy csinálok midnent :) jobb, ha a körülbelüli recepteket leírom, aztán vagy lesz időm pontosítani, vagy nem.. barckos kosárka: alap : kesudió és datolya kb 2:1 arányban barack puding : barackok és utifű maghéj körtés gyömbéres kosárka: alap : törökmogyoró, mazsola, kakaópor krém : kesudió és körte kb 2:3 arányban, gyömbér, méz és kevés utifű maghéj (a kókuszolaj kivételesen jobb lett volna, de ha számítani kell rá, hogy órákat áll majd a süti szobahőmérsélkleten, azt el lehet felejteni) körtedarabok E80RV kockák: alap : hajdinacsíraliszt, mogyoró és datolya kb 1:1:1 arányban csokikrém : datolyapaszta, kókuszolaj, mogyoró, kakaó marcipán : mandula, mandulaliszt, méz kávékrém : kesudió, eszpresszó, méz, víz és agar-agar (itt egy kicsit csaltam: sem a kávé, sem az agar-agar nem nyers, de mivel a mennyiségük nem számottevő, és egyémbént sem olyasmiről van szó, amit az ember naponta fogyaszt, ennyi azért beleférhet) a tetejére kakaópor mogyorós trüffel: datolyakrém, kakaó és törökmogyoró, belül egy szem mogyoróval, aprított mogyoróba fogatva narancsvirágos hógolyó: ugyanaz, mint a rózsavizes, csak narancsvirágvízzel. kókuszgolyó: kókuszkrém és méz, kívül kakaópor

porcsin

2010. augusztus 18. ve.ga 

 mostanában nem sokat voltam itthon, vagy éjjel-nappal dolgoztam (most is), így blog egy kicsit háttérbe szorult. egy gyors bejegyzést mégis megér ez a kis növény: a porcsin lédús, semleges ízű, és a turmix-zöld listám jelenlegi vezetője. őszibarackkal például isteni, próbáljátok ki! szeretném meghonosítani a kertben, drukkolok neki, hogy gyökeret eresszen hajtásról is.

zöld turmixok

2010. július 26. ve.ga 

egy ideje nem tettem fel turmixokat, de ez nem jelenti azt, hogy ne ezzel indulna minden reggel. addig halogattam ezt a bejegyzést, amíg lement a bogyós gyümik szezonja, pedig az egyik ok, amiért nem tettem közzé a a turmixokat, éppen a bogyósok gyümölcsök. vagyis inkább a színük. kezdődött az eperrel, aztán jött a ribizli, a fekete ribizni.. színtani ismeretek hiányában is sejthető, hogy zöld levelekkel összeturmixolva az eredmény nem lesz nagyon guszta. a szép zöld helyett a barna különböző árnyalatai jönnek létre, és hát.. na nem fotózgattam. a tapasztalatok viszont gyűltek: ami a zöld levelek mennyiségét illeti, minél több lenne a jó, de ha túl sok kerül a turmixba, valami gyomorforgató lesz a szaga, és pár korty után az íze is szörnyű, boá. (más is tapasztalta már ezt, vagy csak én?) tapasztalat1: ezen sokat segít, ha nem turmixolva, hanem lé formájában használjuk a leveleket. léprésem még mindig nincs, nem is lesz, ezért turmixolás, szitán/­­molinón átszűrés a menet. így csont szárazra ki lehet nyokodni a zaccot, nem megy kárba semmi :) tapasztalat2: ez a bogyós gyümiknél kapóra jön, mert bár az ízüket imádom, a sok mag miatt nem nagyon eszem őket és a turmixban is zavarnak. szóval a bogyós gyümit és a leveleket együtt turmixolom, passzírozom, és egészen nagymennyiségű levéllel is jó íze van (ld fotó) . ha kicsit édesebbre vágyik az ember, a végén hozzá lehet csapni még egy kis gyümölcsöt, pl őszibarackot, almát. ezeket már nem szoktam passzírozni. tapasztalat3: a bogyós+zöld lét lehet együtt turmixolni az édes gyümivel, de külön összeöntve szép koktélokat lehet belőle kreálni, ami kompenzálja a barna színeket. így akár a zöld színt is el lehet különíteni a pirostól, szépen rétegezve, de ezzel nem maceráztam.. nekem jó a barna trutyi is :)

mai vacsorám..

2010. július 7. ve.ga 

leülni a földre egy nagy fej salátával és egy fél dinnyével.. mennyország! levélbe csomagolt kis falatkák, csöpögő dinnyelé: ott vagyok, ahol lennem kell. nem tudom leírni, teljesen banális. élőnek érzem magam. ettetek gyerekkorotokban meztelenül, kézzel-lábbal-harapdálva görögdinnyét a kertben? úgy hogy a lábujjatokig csorgott le a dinnyelé? na ez az. tudjátok, milyen érzés évekig reménytelenül harcolni a manipulált, vegyszerezett, tisztított, finomított, ízesített, tartósított, sütött-főzőtt-szárított, csomagolt, szállított, tárolt (...) élelmiszerek ellen? és egy gondolattal eltörölni a háborút ? na ez az. elválaszthatatlan egységet érezni a természettel? hát ez az. minden flanc és csicsa nélkül.. de annál nagyobb hálával.