A légkondicionálókról
tovább a teljes receptért »
Azért írok róla, mert alapvetően nem szeretem a használatát. Pedig nem rossz találmány, csak épp senki nem veszi figyelembe, hogy ezen eszköz használatának is meg van a maga kultúrája. Amikor jó régen még beszélgettem olyannal, aki ezzel foglalkozott, azt mondta, hogy 4-5 foknál nem szabadna a külső hőmérséklethez képest alacsonyabbra állítani. Mindezt azért, mert az emberi szervezet ilyen ingadozásokat képes elviselni különösebb problémák nélkül. Nos, talán akkor nem a 42 fokra gondolt, azonban azt hiszem, ilyen magas hőmérséklet esetén sem szabadna 10-12 foknál alacsonyabbra állítani. Először is azért, mert szépen hozzászokunk a tartós meleghez, másrészt ha az ember jön-megy, túl nagy a kontraszt. Nagyon rosszul tud érinteni, amikor végre pulóver nélkül vágtathatok (Mátraháza hátrányai) neki az útnak, és a buszon a 22 fokra állított berendezés csinál hűtőszekrényérzetet, miközben odakinn 36 fok van. Pestre mostanában sokszor úgy megyek, hogy vacogva szállok ki a jégszekrényből, és kótyagos fejjel élvezem az őrült hőséget 5 percig. :) A Desiro hétvégén dettó ugyanez. Közben elkezdtem gondolkozni, hogy valószínűleg ezeken a járműveken beállítják 1x, hogy 22 fok legyen, és annyit csinál télen nyáron, hol fűt, hol hűt. De talán nem lenne akkora munka néha finomítani a rendszeren... Persze lehet, hogy csak én vagyok ilyen nyafogós, és senki mást nem zavar rajtam kívül?
« csicseriborsós cukkini paradicsomsalátával | Eleki Egészségközpont 7. rész » |
|
|