paleolit receptek

“Paleolit” étrend volt-e a paleolitikumban? – Új kutatások az emberi agy növekedéséről

2017. június 20. VegaNinja

A keményítőben gazdag növényi táplálékok is kellettek az emberi agy növekedéséhez a régészetileg paleolitikumnak (őskőkornak), őslénytanilag pleisztocénnak nevezett, több mint 2 millió évet felölelő földtörténeti korban. A Chicagóban negyedévenként kiadott Quarterly Review of Biology Barcelonában, Sydneyben és Londonban dolgozó kutatók tanulmányát közölte 2015-ben. A szerzők amellett érvelnek, hogy a keményítőben gazdag gumók, karógyökerek és egyéb, tápanyag-raktározásra módosult növényi részek főzése és fogyasztása volt az egyik fő tényező, ami előrelendítette az emberi agy evolúcióját, növekedését az elmúlt 1-2 millió évben. Ez a tétel ellentmond annak a sokak által hangoztatott - és a paleo étrend hívei között különösen népszerű - nézetnek, mely szerint az emberi agy méretének mintegy 800 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett jelentős növekedése döntően a rendszeres húsfogyasztás elterjedésének lenne köszönhető. A szénhidrátban gazdag gabona- és zöldségféléket kerülő paleolit étrend az elhízás és más, táplálkozással összefüggő anyagcsere-betegségek népbetegséggé válása miatt kerülhetett az érdeklődés homlokterébe a világ sok országában - nyilatkozta a tanulmány egyik szerzője, Jennie Brand-Miller, a sydney-i Charles Perkins Központ professzora. ,,Egészen mostanáig az állati eredetű fehérjéken volt a hangsúly az emberi agy növekedésével kapcsolatban. A szénhidrátokkal, ezen belül a keményítőben gazdag növényi részekkel szinte senki sem törődött. Feltevésünk szerint azonban a táplálékkal felvett szénhidrátok is nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy az emberi agy elérje mostani méretét. Ha a paleolitikum embere paleo étrenden élt volna, nehezen fejlődhetett volna a mai emberré. A szénhidrátok és az agy A probléma abból ered, hogy a szénhidrátban szegény, paleo jellegű étrend nem szolgáltatott volna elegendő glükózt (szőlőcukrot) a mai emberre jellemző nagyméretű agy kifejlődéséhez és működéséhez. Az agy számára ugyanis szinte az egyetlen hasznosítható energiaforrás a glükóz, és az emberi szervezet teljes energiaszükségletének akár a negyedét, a vérben keringő glükóznak akár a 60%-át az agy használja fel. Emellett az izmok is sok glükózt égetnek el, különösen futás közben. Ahogy a mai embernek (Homo sapiens) folyamatos glükózutánpótlásra van szüksége ahhoz, hogy a vércukorszintje mérsékelt ingadozásokkal állandó legyen, úgy a pleisztocénban élt őseink (pl. a Homo habilis, Homo erectus, Homo neanderthalensis) számára is létkérdés volt, hogy vagy közvetlenül a táplálékaikból, vagy közvetve, táplálékaik átalakításával nap mint nap elegendő glükózhoz jussanak. Glükóz legegyszerűbben a táplálék szénhidrátjaiból nyerhető: kisebb mennyiségben a cukrokból (pl. a gyümölcsökben lévő glükózból és fruktózból), nagyobb mennyiségben a keményítőből, ami nem más, mint polimerizált glükóz. (A növényi sejtfalakat alkotó cellulóz is glükózmolekulák polimerje, de az emberi szervezet számára nem lebontható.) Szükség esetén az izmok és a máj glikogénraktárai is mozgósíthatók, ezeket a raktárakat azonban, ha kimerültek, újra fel kell tölteni. Ha a táplálék nem tartalmaz szénhidrátokat, a máj a glükoneogenezis néven ismert biokémiai útvonalon képes glükózt termelni a táplálékkal fölvett fehérjék és zsírok építőelemeiből. Éhezés idején a glükoneogenezis kiindulási anyagai a szervezet zsírtartalékai, végső esetben a szöveti fehérjék. A glükoneogenezis ilyenkor önmagában nem képes ellátni elegendő glükózzal az idegsejteket, azok a nagymértékű zsírbontás melléktermékeit, a ketonokat kezdik használni. A ketonok az agy energiaszükségletének kb. 80%-át is fedezhetik, de minimálisan napi 30-50 gramm szénhidrát bevitelére az agynak még így is szüksége van. A ketonok felszaporodásának megelőzéséhez felnőtteknek legalább napi 50-100 gramm hasznosítható szénhidrátot kell magukhoz venniük, a dietetikai ajánlások pedig ennél valamivel feljebb húzzák meg a határt: 3-4 évesnél idősebb gyermekek és felnőttek számára napi 150 grammnál, a kicsik számára pedig a felvett táplálék energiatartalmának egyharmadánál. Párhuzamos biológiai és kulturális evolúció Az ember testfelépítését érintő fontos evolúciós változások közül több is a Homo erectus faj megjelenéséhez köthető. Ilyen a testsúly és a testmagasság növekedése, a fogak méretének és a belek hosszának csökkenése, a koponyatérfogat kétszeres növekedése a korai pleisztocén (2 millió évvel ezelőtt) és a középső pleisztocén (500 ezer évvel ezelőtt) közötti időszakban. Mindez együtt járt az ősember étrendjének megváltozásával: a nagy térfogatú, kis energiatartalmú táplálékokat kisebb térfogatúak és nagyobb energiatartalmúak váltották fel. Az 1,8 millió évvel ezelőtt élt őseink tápcsatornája nem sokban térhetett el a mienktől, koponyatérfogatuk 600 cm3 körül lehetett. A koponya térfogatának növekedése mintegy 800 ezer évvel ezelőtt gyorsulhatott fel, talán azért, mert akkoriban szokott rá az ősember a főzésre. A nagyobb testméret növelte a táplálékszükségletet, ámbár a táplálékszerző képességet is javította. Az enkefalizációt - az agy méretének az egész test méretéhez viszonyított növekedését - étrendi, illetve más testfelépítésbeli változásokra vezetik vissza. Az ember az egyetlen faj, amelyik megtanulta szabályozottan használni a tüzet, és módjában áll főzve, sütve fogyasztani a táplálékait. A főzés elsajátítása fordulópont lehetett az emberi evolúcióban. Tűzrakásra utaló régészeti leletek már 1,6 millió évvel ezelőttről is előkerültek, de egyértelmű bizonyítékaink arra, hogy az ember főzésre használta a tüzet, csak sokkal későbbről, 300-400 ezer évvel ezelőttről vannak. Az időbeli bizonytalanság ellenére úgy tűnik, elég régóta birtokoljuk a főzés tudományát ahhoz, hogy számolhassunk e kulturális újítás biológiai adaptációs következményeivel: a fogak méretének csökkenésével, a nyers, rostos táplálékok nehezebb emésztésével, a csecsemők korábbi elválasztásával, akár a szülések közötti időszak rövidülésével is. Legfőbb étrendi glükózforrásunk, a keményítő az őskőkori ember számára különféle gumók, gyökerek, magvak, egyes gyümölcsök és diófélék formájában bőségesen, az év nagy részében rendelkezésre állt, de csak a főzés elterjedésével váltak ezek a szénhidrátok jó hatásfokkal emészthetőkké, hasznosíthatókká. Mit mutatnak a keményítőbontó enzimek génjei? Az emberi szervezet kétféle alfa-amiláz enzimet termel a keményítő lebontására. az egyik a nyálban található, a másik pedig a hasnyálmirigy emésztőnedvében, a hasnyálban, amely a vékonybélben fejti ki a hatását. A nyálban lévő amiláz hatására már a szájüregben megkezdődik a keményítő emésztése, végül a vékonybélben a hasnyál amilázának és más enzimeknek a hatására bomlanak le a keményítő óriásmolekulái a vérbe felszívódó glükózzá. A felnőttek döntően a hasnyálban lévő amilázzal emésztik meg a keményítőt, a csecsemők és a kisgyermekek hasnyálának alfa-amiláz-aktivitása azonban kicsi, ezért e korcsoportban a keményítőemésztés jelentős részben, mintegy 50%-ban a nyál amilázától függ. A mai ember génkészletében általában hat példányban van jelen a nyál amiláz enzimjét kódoló gén, miközben a többi főemlős genomjában ebből a génből átlagosan két példány található. Nem tudjuk pontosan, hogy őseink mikor tettek szert az új génkópiákra, de a génkópiák összehasonlítása arra utal, hogy valószínűleg az utolsó egymillió évben - tehát elképzelhető, hogy a főzés elterjedésével egy időben. A több génkópia nagyobb enzimaktivitással járhatott együtt, és a nyál nagyobb keményítőbontó aktivitása evolúciós előnyt jelenthetett a keményítőben gazdag növényi részekkel táplálkozó embereknek, különösen kisgyermekkorban, amikor a hasnyálmirigy alig termel amilázt, és amikor a gyors ütemben növekvő agy igényli a sok glükózt. Erre az eredményre utalt a tanulmány első szerzője, a barcelonai Karen Hardy: ,,Nem vonjuk kétségbe, hogy az enkefalizációban a húsevésnek is lehetett szerepe, de úgy véljük, az agyunk ilyen mérvű növekedésére a szénhidrátokból nyert energia nélkül kisebb lett volna az esély. A főzés is az agy korai fejlődését elősegítő tényezők közé sorolható, ám arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szénhidrátban gazdag táplálékok főzése azért lehetett biológiailag kifizetődő, mert őseink szervezetében megvoltak a szénhidrátok feldolgozásához szükséges enzimek. Ahogy megvannak ezek az enzimek a mai ember szervezetében is, mert anatómiai, élettani, biokémiai adottságainkban evolúciós közelmúltunk többnyire szénhidrátban gazdag étrendi kínálatára hangolódtunk rá. Korszerű volt-e a paleolitikumban a paleolit étrend? Garai Attila The post “Paleolit” étrend volt-e a paleolitikumban? – Új kutatások az emberi agy növekedéséről appeared first on VegaNinja.

Nyers csokikrémes brownie + Nyereményjáték

2015. június 10. Zizi kalandjai

Nyers csokikrémes brownie + Nyereményjáték Nyers brownie-t már egyszer csináltam és nagy sikert aratott. Ez abban különbözik, hogy a tetejére került egy krém (eredeti recept innen). Most, hogy itt van végre a meleg időjárás (egy kis jégesővel megspékelve), előnybe kerülnek a hűtött desszertek a sütött desszertek helyett. Jó minőségű alapanyagokra, egy jó robotgépre van szükség, néhány órára a hűtőben és már élvezhetjük is bűntudat nélkül a brownie-t! A jó minőségű alapanyagon értem például a krémhez használt bio extra szűz kókuszzsírt (természetesen nem extra szűz kókuszzsírt is használhattok). Amióta megismerkedtem az extra szűz kókuszzsírral, azóta imádom. Tudom, tudom, ez egy költségesebb alapanyag, de egyszer mindenképpen érdemes beruházni rá… utána szerintem mindig akartok belőle egy üveggel. Már az illata felemelő, na és az íze… természetes kókusz íz és aroma, de mégsem töményen, csak finoman. Annyira jó, hogy mostanában esténként munka közben nem csokikockákat majszolok, hanem kókuszsírt (vagy inkább olajat ebben a meleg időben) kanalazok a számba. Kiváló E- és K-vitamin, valamint vas forrás; jó hatással van a hajra, a bőrre. Koleszterinmentes, a szervezetbe kerülve nem zsírpárnává alakul, hanem az izmokban épül be, ezáltal energiát ad és növeli testünk teljesítőképességét. (Hogyan válasszunk jó minőségű kókuszzsírt? Ehhez itt találtok segítséget!) Nyers csokikrémes brownie Hozzávalók: Brownie-hoz: – 1 bögre dió – 1 és 1/2 bögre datolya, kimagozva (lehetőleg friss, ha nem jutunk hozzá, akkor aszalt, de jó minőségű legyen, ne legyen fényezőanyaggal kezelve!) – 1/2 bögre (nyers) kakaópor – 1/2 bögre hántolt kendermag (elhagyható) – 1/4 teáskanál tengeri vagy Himalája só – 1 vaníliarúd kikapart magjai – 1/4 bögre dió, durvára aprítva Krémhez: – 1/2 bögre extra szűz kókuszzsír, olvasztva – 1/2 bögre (nyers) kakaópor – 1/4 bögre juharszirup (agavé/datolya szirup is használható) – 1/4 teáskanál tengeri vagy Himalája só – 1/2 vaníliarúd kikapart magjai Egy konyhai robotgépben először daráljuk apró szeműre az egy bögre diót. Ekkor adjuk hozzá a datolyát, a kendermagot, a kakaóport, a sót és a vaníliát. Dolgoztassuk a robotgépet addig, amíg mindent összedarál és egy ragacsos masszát kapunk. Ekkor keverjük hozzá a negyed bögre aprított diót. Nyomkodjuk ezt a keveréket egy 22*22 cm-es formába (amit béleljünk ki sütőpapírral, hogy utána könnyebben ki tudjuk venni a brownie-t belőle szeleteléshez) és tegyük a fagyasztóba kb. 20-30 percre. Közben készítsük el a csokikrémet: egy kis lábasban nagyon alacsony láng felett olvasszuk meg a kókuszzsírt, vegyük le a tűzhelyről és adjuk hozzá a kakaóport, a juharszirupot, a sót és a vaníliát. Keverjük az egészet simára. Vegyük ki a fagyasztóból a brownie-t, öntsük rá a krémet, egyenletesen kenjük el a tetején és tegyük vissza a fagyasztóba újabb 20-30 percre, amíg a krém is megszilárdul. Hűtés után vágjuk kockákra és élvezzük bűntudat nélkül! ***** NYEREMÉNYJÁTÉK!!! Nyeremény : a jó hírem, hogy a kiváló minőségű Banaban termékek forgalmazója a Bio Kókusz felajánlott 1 üveg bio extra szűz kókuszolajat és 1 csomag bio kókuszlisztet egy szerencsés nyertesnek. A friss kókuszdióból hidegen sajtolt extra szűz bio kókuszolaj a legegészségesebb olaj a Földön, mert az általa kínált csodálatos, egészségre gyakorolt jótékony hatás sehol nem található meg olyan nagy mennyiségben a természetben, mint az extra szűz bio kókuszolajban. A kókuszliszt gluténmentes, hipoallergén valamint rendkívül magas arányban tartalmaz fehérjét és élelmi rostokat, szénhidrát tartalma pedig alacsony. Fogyasztása kedvezően hat az emésztésre, ezért ideális választás az alacsony szénhidráttartalmú étkezési tervek és testsúlycsökkentő diétás programok részeként, valamint nagyszerű kiegészítője a paleolit étrendnek. A BANABAN kókusztermékek szervezetünk számára fontos ásványi anyagok, vitaminok, nyomelemek természetes forrása, a vitalitás, egészség és jó közérzet alapja. Menjetek fel a Bio Kókusz oldalára és írjátok meg ide a bejegyzés alá kommentben, hogy ti melyik kókuszos terméket próbálnátok ki leginkább és mit készítenétek belőle! Kérem, hogy az alábbi formula minden pontját értelemszerűen hajtsátok végre (írjatok kommentet és lájkoljátok a Bio Kókusz Facebook oldalát, de ezt itt a formulában is jelöljétek be, különben nem kerültök bele a kalapba)! a Rafflecopter giveaway Szabályok : 2015. június 10-14-ig tart a játék. Eredményhirdetés 2015. június 15-én. A nyertest emailben fogom értesíteni, majd a neve kikerül a blogra (ez a bejegyzés fog frissülni). A nyertes a nyereményt személyesen veheti át (Budapesten vagy 20 km-es vonzáskörzetében).

Mézédes élet? - Haszonállatok a kaptárban

2015. április 20. La Veganista

Mézédes élet? - Haszonállatok a kaptárban A háziméhek haszonállatok, akárcsak a sertések vagy a szarvasmarhák. Az utóbbiak kihasználása mind átláthatóbbá válik, míg a méhekéről kevesebbet tudunk, noha termékeiket fogyasztjuk, profitszerzés céljából tenyésztjük, adjuk-vesszük, bizonyos esetekben megöljük őket. Miért vagyunk közönyösek a méhek szenvedése iránt? Csak mert rendszertanilag távol állnak tőlünk, nem indokolt, hogy kevesebb együttérzést mutassunk irántuk, mint egy orangután iránt. A háziméhek magasan fejlett,komplex társadalomba szerveződnek.A kaptárak kisvárosnyi népessége szuperorganizmusként viselkedik, kollektív intelligenciával bír, és az embertől függetlenül képes fenntartani magát. Hatékonyan kommunikálnak feromonokkal, társas viselkedési formáik közül legismertebb a méhtánc. A kaptár helyzete, a nap járása, tereptárgyak, ízek, színek segítségével megalkotják környezetük kognitív térképét, ami alapján tudatos döntéseket hoznak. A méhfélék több mint 20.000 fajtája ismeretes. A paleolitikum barlangrajzain már ábrázolták a mézrabló embert, de a háziasítás 6000 éve kezdődött. Ha a rovarok többségéhez hasonlóan a mézelő méhek nem termelnek mézet és más hasznosítható anyagokat, nem kerül sor a domesztikálásukra. Ahogy a haszonállattartás más területein (pl. tojás, tejipar), itt is főként nőivarú egyedeket (a család 99%-a) zsákmányolnak ki, mivel ők állítják elő az ember által fogyasztott valamennyi méhterméket, melyeket nem tekintünk vegánnak. A méhek természetes táplálékául szolgáló méz elvételekor a feromon kommunikációt hideg füsttel blokkolják, így a méhésznek nem kell támadástól tartania. A rablás járulékos veszteségét a fölözéskor felszínre úszó méhtestrészek bizonyítják. Egyes méhészetek a méhpempőt is gyűjtik, ami az anyabölcsők kiürítését, a bennük lévő lárvák elpusztítását jelenti. A méhpempő begyűjtése, az anyalárvák halálát jelenti A potrohmirigyben termelődő méhviaszt, a kaptár tömítésére, fertőtlenítésére használt propoliszt, az immunrendszert erősítő, szaporodást segítő virágport is elveszik, akárcsak a méhmérget. A méreg kinyerése során az állatot gyenge áramütéssel szúrásra késztetik. Ha gumi hártyába szúr, elpusztul, ha műanyag vagy üveglap fogja fel a mérget, a rovar életben marad, és a procedúra 3-6 naponta ismételhető. A gyógyítás bizarr módja, a méhméreg terápia. A csipesszel megfogott, szúrásra kényszerített méh fullánkja és méregmirigye a potrohból kiszakadva a páciens bőrében marad, így az állat elpusztul. A méhméreg terápia a méhekre nézve halálos A dolgozó egész életében 0,6 g mézet gyűjt, 1 kg méz előállításához a kaptárlakók együttesen kb. 4.000.000 virágot látogatnak, 120.000 km-t tesznek meg, ezzel háromszor repülhetnék körbe a Földet A méhtársadalom életébe a profitszerzés érdekében számos ponton beavatkoznak. A családok stressz szintjét növeli a fiasítások háromhetenkénti felülvizsgálata. A beteg kolóniákat elpusztítják, de a fertőzésgyanús kaptárakban termelt méz és viasz ipari felhasználásra még jó. Az álanyás családokat kiszórják a kaptárból. A gyenge családok anyáit megölik, és más kolóniákkal egyesítik. Létezik anya nélküli mézeltetés is, bár a családot legyengíti, sok és könnyen elvehető mézet jelent. Az anya elvesztése extrém stresszhelyzettel járó beavatkozás a méhcsalád életébe, amit a méhek ,,sírással, hangos szárnyrezegtetéssel jeleznek. A királynőt megölni nem kell félnetek, jó lesz A méhészek nem bízzák a véletlenre a tenyésztést, ami állománynövelést, tartalékcsalád képzést és eladást tesz lehetővé. Használhatnak saját nevelésű anyákat,vagy dajkacsaládokkal foglalkozó méhészetből érkező, anyazárkában raboskodó anyákat helyeznek a kaptárba. Vannak, akik a régi anya testét a zárka falára kenik,hogy a család elfogadja a ,,betolakodót. Az új anya speciális tulajdonságokat szelektáló laboratóriumból is származhat, ahol szén-dioxiddal kábított méhanyák mesterséges megtermékenyítésével foglalkoznak a heréktől begyűjtött spermával. Inszemináció - mesterséges megtermékenyítés A mesterséges szaporítás széleskörű elterjedése csökkenti a génvariabilitást, beltenyészet kialakulásához vezet. A nagy távolságról érkező állatokat postán adják fel a megrendelőnek. Szállítás közben az idegen zajok, szagok, rezgés, változó hő és páratartalom stresszforrás a rovar számára. Az anyásítás nem kis tortúra a méheknek, és az ,,öreg anya halálát jelenti. Anyazárkában raboskodó anya Bizonyos viselkedési formáik nem kívánatosak, ezért például megakadályozzák a család rajzását, mert az elrepülő raj dolgozói mézgyomrukban akár 60 dkg mézet is magukkal vihetnek, illetve termelés kiesést jelent a távozásuk. A rajzásgátlás módszerei: fészekhűtés, mézelvétel, az anya szárnyának csonkolása, anyátlanítás, vagy anyazárka használata, rajbölcsők 5-6 naponkénti elpusztítása. Emellett terjedőben van az anyahelyettesítő feromon kapszula, ami a családot a kaptárban tartja, de halálra is ítéli, mivel többé nem anyásítható, így szaporodásra képtelen. Az anya szárnyának csonkolása mindennapos gyakorlat Súlyos problémát okoz, hogy a nektár és pollen fogyasztásra adaptálódott méheket számukra értéktelen takarmányokkal táplálják. Cukoretetéssel, állatkísérletes, esetenként GMO-s méhtakarmánnyal,szójaliszttel, fölözött tejporral, húsliszttel, tojásporral pótolják az elrabolt mézet és a virágport. A pótszerek azonban hasmenést okoznak és utat nyitnak a fertőzéseknek. A cukor ráadásul üres kalóriákat tartalmaz, nincs benne semmi tápláló, a méhek számára olyan, mintha gyorsétellel etetnék őket. 2012. évi adatok szerint a méhészetek száma hazánkban: 20.410 db. Méhcsaládok száma: 1.088.590 db, ezt érdemes megszorozni átlagosan 40-50.000 egyeddel családonként, hogy hozzávetőleges becslésünk legyen a kaptárakban élő méhek számáról. Az EUban méhcsalád-sűrűség tekintetében 2. helyen állunk - 11 méhcsalád/Km2. A magyar méztermelés (20-25.000 tonna méz) 65-70%-át a vándorméhészetek termelik. A monokultúrákra és a méz iránti kereslet növekedésére a kereskedelmi méhészet a hozamnövelő vándorméhészettel válaszol. Ez a kaptárak utaztatását jelenti a méhlegelők között. A szállítás stresszeli a méheket, a kaptár és a keretek, folyamatos rázkódása nyugtalanítja őket. A szakszerűtlen utaztatás: a szellőztetés és vízutánpótlás hiánya, túlmelegedés vagy baleset miatt a családok elpusztulhatnak, esetleg kiszabadulhatnak. A vándorlás ráadásul elősegíti a méhbetegségek terjedését. A szintén kereskedelmi céllal működő bioméhészetek hasonló módon anyásítanak, vándoroltatnak. A kihasználás azzal a különbséggel történik, hogy kevesebb mézet vesznek el a méhektől, akiket részben saját mézzel és biocukorral etetnek. Antibiotikumok helyett természetes anyagok pl. hangyasav, oxálsav, tejsav, illóolajok használatával próbálják leküzdeni a méhbetegségeket. A kolóniák nem csak kényszerűen vándorolnak, de ott vannak a kutató laboratóriumokban is. Számítógépek segítségével modellezik a viselkedésüket.Növényvédő szerek, méhtakarmányok hatását, idegrendszerüket,érzékelésüket, genetikai tulajdonságaikat vizsgálják, élveboncolást végeznek rajtuk. Nem könnyíti meg a családok életét az sem, hogy a modern mezőgazdaság monokultúrákra és az I. világháborúban bevetett kémiai fegyverekből kifejlesztett növényvédő, rovarirtó szerekre épül. A vegyszerek megölik vagy legyengítik a méheket. Az abnormálisan magas méhsűrűség, a mesterségesen felduzzasztott, helyenként belterjes populációk fogékonyabbak a parazita fertőzésekre, amiket szintén vegyszerekkel kezelnek. A méhek sajátos genomjuk miatt korlátozottan képesek a toxinsemlegesítésre. Mivel minden szennyezőanyagot a kaptárba hordanak, ami a talajban, a vízben, növényekben található, vagy amivel kezelik őket, ezek termékeikben is megjelenhetnek. A méhpempőt és a mézet antibiotikumok, a viaszt atkaölők, a propoliszt atkaölők és ólom, a virágport peszticidek szennyezhetik. A növényvédő szerek a méhek központi idegrendszerét támadják. Méhekre ragasztott rádióantennákkal követik a rovarok rendellenes mozgását Világszerte tapasztalt tömeges pusztulásukért (kaptárelhagyási szindróma vagy CCD) elsősorban a növényvédő szereket, különösen a neonikotinoidokat tartják felelősnek. Azonban más faktorok is súlyosbítják a helyzetet, melyek mind az emberi beavatkozás következményei: virágzó növény nélküli területek, alultápláltság, parazita fertőzések, antibiotikum-használat, a vándorlás okozta stressz, és a monokultúrás növénytermesztés, mely 1-2 héten keresztül szolgál táplálékkal, az év többi részében élelmiszer sivatag a méhek és más beporzók számára. Mit tehetünk a méhekért? Legkézenfekvőbb az, ha nem vesszük el tőlük természetes táplálékukat és a többi méhterméket, ami egészségüket, túlélésüket biztosítja. Pozitív változást hozhat, ha nem tekintjük nagyszámú, költöztethető, irányítható, profittermelő rabszolgának őket. Tudomásul kell vennünk, hogy a túlnépesedés miatt évről-évre több élelemre lesz szükségünk. Élelmiszereink harmada beporzás nélkül nem terem meg. Bolygónk nagy részén a mézelő méhek átvették más beporzó rovarok szerepét. Mezőgazdaságunkat függővé tettük tőlük, miközben egyre több olyan módszert alkalmazunk, ami ellenük dolgozik. Nem kérdés, hogy túlélésük érdekében csökkenteni kell a monokultúrás, vegyszerekkel mérgezett mezőgazdasági területeket. Virágokban gazdag, biodiverzitást megőrző területeket kell kialakítanunk a városokban és a városokon kívül. Magad is ültethetsz nekik vadvirágokat, gyógynövényeket, rozmaringot, zsályát, citromfüvet. Hagyd a pázsit közt virágzani a martilaput, pitypangot, százszorszépet, lóherét, vörös herét. Biztosíts sekély, tiszta vizet a kertedben, erkélyeden a vízgyűjtéshez. Kerüld a növényvédő, rovarirtó szerek használatát a kertedben, ami a háziméheken kívül a vadon élő beporzókat is veszélyezteti. Készíts rovarhoteleket, beporzóknak (vadméhek - különösen poszméhek, kőművesméh, molyok, bogarak, lepkék) és természetes kártevőirtóknak (katicák, fülbemászók,fátyolkák, poloskák, darazsak). Rovarhotel Szavazz a villáddal, támogass olyan élelmiszer termelő rendszert, ami segít táplálni, életben tartani a méheket, mint a vegyszermentes, organikus, diverzifikált farmok. Végül fontold meg, hogy a méhek váladékának fogyasztása megéri-e a kaptárban élő haszonállatok szenvedését, pusztulását. Mi ugyanis képesek vagyunk életben maradni méz nélkül, de ők nem. A cikket a Veganinja Magazin áprilisi számában publikáltam.

Kókuszliszt és kókuszliszt

2015. január 1. Fitt Nők

Kókuszliszt és kókuszliszt Jókora különbség lehet kétféle márkájú kókuszliszt között. Nem egyformák… Erről írok most röviden. Nem régen ismerkedtem meg a kókuszliszttel, egy korábbi bejegyzésemben nagyon finom kókuszos köleskekszet olvashattok. Ehhez a DM-ben vásárolt kókuszlisztet használtam. Finom, illatos, nem is volt kifogásom ellene….. de már akkor feltűnt, hogy ugyan az van a dobozára írva, hogy a kókuszliszt nem azonos a ledarált kókuszreszelékkel, annak mégis nagyon hasonló volt az állaga. De liszt formája, kis szemcsemérete nem volt. Inkább hasonlított a kókuszreszelékhez. El is könyveltem magamban, hogy a kókuszliszt az ilyen. Egy másik boltban vásároltam egy Nature Cookta márkájú kókuszlisztet is, mert az előző már fogyóban volt. Átlátszó zacskóján keresztül azonnal szembe ötlött a lisztszerűség, az apró szemcseméret. Igazi lisztszerű állag….. Na, akkor kukkantsunk csak a zacskóra/dobozra…. The new evolution diet kókuszliszt (kókuszreszelékszerű) Energiatartalom: 2965,9 kj / 717,7 kcal Fehérje: 6,9 g Szénhidrát: 23,7 g Zsír: 64,5 g Nature Cookta kókuszliszt (lisztszerű) Energiatartalom: 1092 kj / 259 kcal Szénhidrát: 26.2 g Fehérje: 19.3 g Zsír: 8,6 g Igencsak szembetűnő tehát a kalória és a zsírtartalom különbsége a kettőnél. Ennek függvényében azt mondhatom: hogy kókuszlisztként az első nem igazán állja meg a helyét, akkor már inkább vásárolom a hasonló paraméterekkel rendelkező, ám olcsóbb kókuszreszeléket. Lisztként viszont nagyon meg vagyok elégedve a Nature Cookta kókuszliszttel… és amik hasonló paraméterekkel rendelkeznek, szintén igen jók lehetnek. Utánanéztem egyébként a kókuszreszelék kalóriatartalmának, több helyen a 660 kcal / 100 grammos értéket találtam…. úgyhogy nem is értem, hogy a dobozos változatban hogyan került ennél több kcal érték. Ennyi volt a tapasztalás… és akkor most egy kis infómorzsa róla: A zacskó hátoldalán lévő érdekesség: A kókuszliszt friss kókuszhúsból készül, melyet előtte szárítottak és zsírtalanítottak, majd finomra őröltek. Állaga nagyon hasonló a búzaliszthez. Használja 15-25 %-ban más lisztek helyettesítésére a hagyományos receptekhez, illetve számos étel 100 %-os felhasználással is elkészíthető. A kókuszliszt alacsony szénhidráttartalmú, ideális kenyerek és péksütemények sütéséhez. Kevesebb emészthető (nettó) szénhidrátot tartalmaz, mint bármely más liszt, beleértve a szóját is! A kókuszliszt rostban gazdag, 38,5 % rostot tartalmaz, ami a legnagyobb arányú más lisztekhez képest. A kókuszliszt hipoallergén. Ideális azok számára, akik követik az alacsony szénhidrát diétát. A dobozos változaton is olvasni egy kis infót róla: A kókuszliszt számos jó tulajdonságának köszönhetően beilleszthető paleolit étrendbe, vagy akármelyik testsúlycsökkentő programba. A kókuszliszt nem azonos a ledarált kókuszreszelékkel! Teljes mértékben helyettesítheti a búzalisztet, de legtöbb esetben érdemes más lisztekkel (például szőlőmagliszttel, gesztenyeliszttel) keverve használni. Ha 100 %-ban szeretnénk kókuszlisztet használni, adjunk egy tojással többet a receptben szereplő mennyiséghez képest, így a sütemény kevésbé morzsálódik. Ha teljes mértékben kókuszlisztet használunk, a búzaliszttel összehasonlítva a sütés rövidebb ideig tart. Hipoallergén termék, fogyasztása allergiák esetén sem okoz problémát. Magas fehérjetartalma a búzalisztével vetekszik. Tanács: Internetes fórumokban nem ajánlják a kókuszlisztet egy az egyben a búzaliszt helyettesítéséhez, mert állagában ugyan liszt, de nem gabonából van, ezért másként viselkedik, tehát ha valaki kizárólag kókuszlisztből szeretne kenyeret készíteni, kudarcba fulladhat a próbálkozása. Kenyerek sütésére egy az egyben nem használható, sütemény is morzsalékosabb lesz, ezt kalkuláljuk bele. Számítsunk rá, hogy nagyon sok folyadékot felvesz. Ha Neked van egy klassz kókuszlisztes receptet, kérlek, oszd meg velünk is!

Padlizsán vagy pulykacomb? - A paleolit mítosz

2013. október 16. La Veganista

Padlizsán vagy pulykacomb? - A paleolit mítosz Kövezzenek meg, de én egyáltalán nem látom az emberben azt a hiperhúsevőt, aminek a paleo-diéta igyekszik beállítani. Tudjuk, hogy a tigris, meg az oroszlán az. Láttam már jó néhány természetfilmet, ahol ezek a hatalmas macskák a prédájuk után iramodnak, majd utolérve, tekintélyes karmokban végződő mancsuk egyetlen ütésével leterítik. Azután irgalmatlanul erős állkapcsukkal könnyedén elroppantják a gazella, meg a kafferbivaly nyakát. Végül ott helyben jól fejlett tépőfogaikkal felhasítják áldozatuk vastag bőrét, és belakmároznak a nyers, véres húsból. Desszertként pedig elfogyasztják az emésztett növényi táplálékot tartalmazó beleket, mert máshogy képtelenek lennének a növényi cellulózt (rostot) bejuttatni a szervezetükbe. Most hunyd be a szemed egy percre és képzeld el, hogy ugyanezt az ember csinálja. Az mondod, hogy ez lehetetlen? Képtelen úgy vadászni, mint a tigris meg az oroszlán? Jaj, kérlek, ne viccelj már! Az ember született vadász! Beül a dzsipjébe, mert a gazellát másképp nem érné utol. Az az igazi, ha a lövés előtt az állatokat karámba terelik neki, akkor biztosan hazavihet legalább egy trófeát - nem viccelek, így vadásznak például Afrikában a ,,hipervadászok. Ott van mellette a távcsöves puskája (a látása, meg a szaglása sem egy ragadozóé), mert jobb, ha egészen távolról teríti le az áldozatát, hiszen sem karmai, sem erős mancsa nincs, amivel leüthetné több száz kilós állatot. Az állkapocsról ne is beszéljünk. Hétszentség, hogy nem tudja átharapni még egy nyeszlett borz torkát sem. Viszont kése van, hogy erős tépőfogak hiányában képes legyen felhasítani a préda bőrét. Kibelezi az áldozatot (a beleket gondosan ott hagyja a szavannán dögevőknek), de nem ott helyben eszi meg a véres nyers húst, hanem hazaviszi és odaadja anyunak, hogy alaposan megfűszerezve főzze vagy süsse meg. Na ja, különben ki a fene tudná megenni ezt az oszladozó, büdös, véres, rosszízű, itt-ott férgekkel tűzdelt valamit? A fenti módszert, az emberiség viszonylag kevés tagja alkalmazza. De mit csinál a többi, hiszen muszáj naponta húshoz jutniuk, mert ők vadászok, szükségük van rá. Hát bemennek a boltba és levadásszák a polcokról a kis pampalinik. Nem tartom teljesen reálisnak, hogy az ember a pattintott kőkorszakban, kezdetleges eszközei segítségével (a híresztelésekkel ellentétben, akkor még nem volt dzsip, meg távcsöves puska) mamut csordákat levadászva, napi szinten képes volt biztosítani a húsellátást. Autentikus választ valószínűleg maga az ősember tudna adni, és ha a tudomány jól kérdez, sikerül szóra bírnia. Ez volt a magánvéleményem, és most következzen a cikk, ami nemrégiben jelent meg a care2.com-on. Forrás: care2.com A paleo diéta divattá vált, de vajon az evés ezen módja tényeken, vagy fikción alapszik? Az elmúlt években önsegítő könyvek hatalmas áradata jelent meg, melyek azt ajánlották, hogy térjünk vissza őseink étkezési szokásaihoz. De pontosan mit is ettek az őseink? Az antropológusok már évek óta vizsgálják a régmúlt táplálkozási szokásait, és ahogy várható volt megoszlik a véleményük róla. Vannak, akik amellett érvelnek, hogy az étrend alapját a gyűjtögetésből származó gyümölcsök és diófélék adták, míg az állati fehérje inkább az élvezet, mintsem a mindennapi valóság része volt. Mások azt akarják elhitetni velünk, hogy nagy vadászok voltunk, akik húsból álló étrendjüket némi bogyóval küldték le. Szerencsére egy új kutatás megadja a választ arra, hogy valójában milyen lehetett a paleolitikus táplálkozás - bár az eredmény lehet, hogy meglepő lesz. Egy biztos, teljesebb képet kapunk arról, amit elődeink ettek, ha a kérdést szélesebb kontextusba helyezzük. Minden a bélrendszerből vezethető le, különösen a vastagbélből. A ragadozóknak hatalmas, sima gyomra van, ami a zsákmányt proteinné alakítja. A növényevők gyomra szőrszerű bolyhokkal és baktériumokkal segíti a növények feldolgozását. A kérődzők, mint például a szarvasmarhák, egyfajta óriási erjesztőgyomorral rendelkeznek, amely speciális zsírsavakat állít elő, ezt képesek tárolni és felhasználni. Másoknak alig van gyomra, így az erjedés egy hatalmas vastagbélben történik. Az emberi bélrendszer meglepően unalmas, de érdekes módon hasonlít az orangutánokéhoz és a csimpánzokéhoz (néhány kivételtől eltekintve). Szóval, mit esznek a ma élő főemlősök, akiknek a bélrendszere hasonlít a mienkre? Az étrend minden majomnál és emberszabásúnál egyszerű. Gyümölcsök, diófélék, levelek, esetenként uzsonnára egy gyík vagy madár. Vagyis a főemlősök képesek megenni a cukros gyümölcsöket, leveleket és a húst, de ez utóbbit nagyon ritkán fogyasztják. Az emberszabásúak által elfogyasztott étel nagy része növényi eredetű, nem pedig állati, és a kutatás azt sugallja, hogy így volt ez, az elmúlt harminc millió évben is. Egyszerűbben fogalmazva, a mi főemlős bélrendszerünk növényevésre van tervezve, ez volt valójában a paleolit étrend. Lehet, hogy egyedülálló immunrendszerünk, agyunk, kezünk van, de a bélrendszerünkben nincs semmi különleges. Több tíz millió éven keresztül gyümölcsök, levelek és alkalmanként egy darabka nyers hús került bele. Lehet, hogy barlanglakó őseink nem voltak 100%-ban vegetáriánusok, de biztosan nem voltak ragadozók sem, ahogy el akarják hitetni velünk. Amikor az evés tökéletes modelljét próbáljuk megalkotni, sok tényezőt kell figyelembe vennünk, és az új tanulmány ezeket is felfrissíti. A rendelkezésre álló kutatások alapján leszögezhetjük, hogy vannak különbségek az emésztő rendszerünkben, hiszen testünk fejlődött annak érdekében, hogy alkalmazkodjon a nehezebb állati fehérjét tartalmazó étrendhez, és természetesen az ételek feldolgozásához is. Egyértelműen látható, hogy a növényi alapú étrend egészséges, és minél több gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk, annál több előnyre teszünk szert. A cikk végére kívánkozik a MDOSZ ez év februárjában kiadott hírlevele, mely a paleo-diéta kérdéseivel foglalkozva a következő megállapítást tette: ,,számítások szerint, ha az emberiség egésze visszatérne a paleolitikus étrendhez, a földön ma élő állatok összessége és az élelmiszeripar együttesen sem lenne képes ellátni a lakosságot ilyen mennyiségű hússal. Úgy gondolom, ha semmilyen más érv nem szólna a paleo-diéta ellen, ez akkor is éppen elég meggyőző lenne.

Sodródunk a divattal?

2012. szeptember 14. VegaLife

Sodródunk a divattal? Előadás-ajánló szeptember 18. keddre. Nyári szünet után az első előadás az újabb táplálkozási irányzatokkal, azok árnyoldalaival foglalkozik a "harcosok étrendjétől kezdve a paleolit táplálkozásig. Az előadáson szó lesz arról is, hogy miért szaporodnak hazánkban a tengeren túli étrendi irányzatok és bízhatunk-e valamelyik étrendi divatban? Vetítéssel egybekötött táplálkozástudományi és életmód-előadás szeptember 18-án 18 órai kezdettel Helyszín ez alkalommal is: SOTE Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) díszterme (1123 Budapest, Alkotás u. 44.) Előadó: Tóth Gábor okl. élelmiszer-ipari mérnök, szakíró Az előadások után beszélgetést tartanak További információk: 06/30-221-9355 (Pásztor Katalin) A sorozatot szervezi és támogatja: Oltalom Alapítvány, Életpont Nonprofit Kft., Új Életmód egészségmagazin Belépődíj: 250,- Ft MINDENKIT SZERETETTEL VÁRNAK!

Kifőztük 2013/12.

2013. december 6. Lét-tudatos konyha

Kifőztük 2013/12. Megjelent a Kifőztük magazin decemberi száma! A tartalomból: adventi ötletek, karácsonyi ételek Mindenki talál kedvére való ötletet a kínálatban, hiszen szerepelnek hagyományos, reform és paleolit receptek is. Töltsétek le ingyen a www.kifoztuk.hu weboldalon!

Babtrió leves

2013. június 2. VegaLife

Bizonyára kevesen tudják, hogy a bab tényleg ősi eledelnek számít. Ugyan a kukorica történetéről írva korábban már említést tettem a babról is, miszerint már Kolumbusz felfedezése előtt is mexikói földeken a kukoricaszárra futtatták fel a babot. A kukoricánál azt írom, hogy kb. 4,5 ezer éve ismert az emberiség számára. Ami a babot illeti, írásos nyomait a Bibliában is felfedezhetjük. Első helyen Dávid király történetei között bújik meg a "bab" szócska. "Ágyneműt, medenczéket és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pergelt búzát, babot, lencsét, pergelt árpát, mézet, vajat, juhot, ünősajtokat hozának Dávidnak és az ő vele való népnek eleségül. Mert azt gondolják vala magokban: A nép éhes, fáradt és eltikkadt a pusztában." - Olvasható Sámuel II. könyve 17. fejezetének végén, amikor Dávid Absolon elől menekült. Ezt követően pedig Ezékiel próféta említi a babot a 4. fejezetében: "És végy magadnak búzát és árpát és babot és lencsét és kölest és tönkölyt, és tedd ezeket egy edénybe, és ezekből csinálj magadnak kenyeret; a napok száma szerint, a míg oldaladon fekszel, háromszázkilenczven napon egyed azt." Dávid király ie. 1010-970 között uralkodott, Ezékiel próféta pedig ie. 623-571-ig élt. Tehát kimondhatjuk, hogy a babról is van több ezer éves írásos emlékünk. Ebből is kitűnik, hogy a hüvelyeseket is emberi fogyasztásra szánta az Isten. (Ellenben lsd: paleolit táplálkozás.) A recept: Hozzávalók: - 25 dkg vesebab - 10 dkg cseresznyebab - 25 dkg színes virágbab - 10 szál sárgarépa - 4 szál fehérrépa - 5 szem krumpli - 1 karalábé - petrezselyem - 6-8 gerezd fokhagyma - ételízesítő - babérlevél (6-8 levél) - só Elkészítés: Miután a babokat fajtájuk szerint külön edényekben órákon át áztattuk (én kb. 24 órát, háromszor vizet cserélve, de 8 óra is elég), sós, babérleveles vízben feltesszük őket főzni (együtt). Amikor a babszemek már roppanósra puhultak, a vizet, amiben főtt - szűrő segítségével - leöntjük. A babérleveleket kiszedjük a bab közül. Azért szoktam vizet cserélni, hogy ne okozzon puffadást a leves. A leszűrt léből kb. 1 liternyit megtartunk. A babokhoz hozzáadjuk a megtisztított, felkarikázott répákat, a felkockázott karalábét és krumplikat. Átkeverjük tűz felett. Adunk hozzá egy kis ételízesítőt (nekem házi van), és felöntjük vízzel úgy, hogy bőségesen ellepje. Akik a magyaros ízeket preferálják, fűszerpaprikát szórhatnak még bele, jelenleg ezt kihagytam. Közepes lángon tovább főzzük addig, amíg a zöldségek meg nem főnek. A főzés befejezése előtt kb. 10 perccel hozzáadjuk a fokhagymadarabokat és az apróra vágott petrezselyemzöldet. Tésztát is főzhetünk hozzá. De most tészta nélkül is elég sűrűre sikeredett. Az utolsó 10 percben akár gabonakolbász szeleteket is tehetünk hozzá. A leves olaj nélkül egészségesebb, ezért nem került bele semmi rántás. Így lágyabb az íze, de a fűszerek (fokhagyma, petrezselyem) miatt mégis ízletes.

Málnás - őszibarackos csokitorta nyersen

2012. július 27. Vegagyerek

Málnás - őszibarackos csokitorta nyersen Anyukám júniusi születésnapjára általában én vállalom a tortakészítést.:-) Az elmúlt években készült már többféle, pl.: áfonyás tofutorta málnás - mandulás karobtorta epres - málnás gyümölcstorta Tavaly aztán eljött a nyers torták kora:-) áfonyás málnatorta Időközben a sógorom áttért a paleolit-étkezésre, anyukám maradt közben főként nyersevő, így egyre több a nyers ételek rajongója a családban.:-) A málna szezonitásából adódóan ilyenkor általában az az alap, ez idén sem volt másként.:-) A torta alapötletét Gittától kaptam a Facebookon, egy narancsos csokitorta alap mellé került töltelékként a barackos-málna. Kicsit folyósra sikerült a közepe, mert kevés útifűmaghéjat tettem bele, illetve daráló helyett aprítógépben aprítottam fel az olajos magvakat, és azok kicsit zavaróan darabosak maradtak....:-) Az íze viszont finom volt, jó tömény, ahogy a nyers tortáktól megszoktam...:-) A gyerekek megkóstolták, de aztán nem vállalták...:-) A felnőttek szorgosan ették...:-) Az egyszerűség kedvéért a receptet Gitta blogjáról idézem, néhol kiegészítve.:-) Málnás - őszibarackos csokitorta nyersen Hozzávalók (egy 18-20 cm-es kapcsos tortaformához): Alap: 2 csésze dió (beáztatva) 2 csésze áztatott datolya 1/2 csésze kókuszreszelék (opcionális) 3 evőkanál kakaópor csipet só A hozzávalókat aprítógépben morzsásra aprítjuk. Akkor jó az állaga, ha a gépben még morzsás, de ha az ujjunkkal összenyomjuk, akkor összetapad. A kókuszreszelékkel a szilárdságot lehet beállítani, ha túl lágy lenne a tészta, akkor kell használni, egyébként elhagyható. A masszát belenyomkodjuk egy tortaforma aljába úgy, hogy körben 4-5 cm-es pereme legyen. Aszalógépben 3-4 órán keresztül, majd kivesszük a tortaformából, és még 1-2 órán át aszaljuk (vagy sütőben, nyitott ajtónál). A megaszalt torta alap sokáig eláll, és bármikor betölthető. Ha azonnal fogyasztjuk, akkor nem is szükséges aszalni, betöltjük a tortát, és már esszük is. / én nem aszaltam:-) Gyümölcsös töltelék (ezt a részt jórészt módosítottam az eredetihez képest, Gitta javaslatai alapján): 1-2 csésze mandula bármilyen szezongyümölcs vegyesen (nálam most őszibarack + málna villával összetörve, és jól kinyomkodva) 2-3 ek. útifűmaghéj kiskanál méz, csipet citromhéj, kiskanál citromlé A mandulát beáztatjuk, a héját lehúzogatjuk. Aprítógépben finom morzsásra aprítjuk és összekeverjük a villával összetört gyümölccsel. Ízesítheted mézzel, kevés citromlével, narancshéjjal. Csokis töltelék: 1 csésze kesudió 1-2 kanál kakaóvaj (vagy kókuszolaj) 3 evőkanál kakaó 1 evőkanál méz 1 csésze datolya beáztatva A kesudiót porrá őröljük, turmixgépben simára keverjük kevés vízzel, a kakaóvajjal és a datolyával. Ezután hozzákeverjük a kakaót és a mézet, ezt már gép nélkül, kézzel jól eldolgozzuk. Ha túl sűrű lenne, akkor kevés vizet, ha túl híg, akkor még őrölt kesudiót tegyél bele. Egy jó állagú, krémes, mégis szilárd csokikrémet kapunk. A kakaóvaj vagy a kókuszolaj szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú, ezért az ízén kívül még a csokikrém szilárdságához is hozzájárul, jobban vágható, gusztusosabb lesz a tortánk. Összeállítás: Az alapra először a gyümölcsös réteget kenjük úgy, hogy kb a perem feléig érjen. Ezután rásimítjuk a csokis réteget, majd egy hosszú késsel elsimítjuk a tetejét. Díszíthetjük reszelt narancshéjjal, csokidarabkákkal, gyümölccsel, mentalevéllel, stb. Jót tesz neki egy kis állás a hűtőszekrényben.

Az összes 'paleolit' találat megjelenítése »

Még kapható a második, bővített kiadás!

Próbálja ki, biztosan ízleni fog!

paleolit receptek

Szerintünk ez is ízleni fog ...

Még kapható a második,
bővített kiadás!