Folyt.....

2014. szeptember 27. Sose mondd, hogy soha 

tovább a teljes receptért  » Ma Budapesten voltam fenntarthatósági napon. Megint egész nap együtt vegán aktivistákkal és megint nem ettem semmit, amit ők, csak kentem a szendvicseket, amik igazából már nem vonzottak, s ott volt velem a kedvenc datolyaturmixom. De amikor Dani megjelent azzal, hogy megint evett főtt kaját, pont azt a vegan gyrost, amire úgy ráizgultam múlt vasárnap, akkor egyszerűen elbőgtem magam ott mindenki előtt.... Ha nem lennék hónapok óta nagyjából stabilan gyümölcsevő, akkor ez egy hisztis-megsértődős konfliktus lett volna. Így csupán egy pár perces őszinte és tiszta könnyzuhatag volt, amiben benne volt minden elkeseredésem, magányom, meg nem értettségem. Aztán megnyugodtam és folytattam a munkát. Ezért szeretem ezt az étrendet. Ezért a lelki nyugalomért, elmebeli tisztaságért. De ami a vegán aktivizmust illeti, egyszerűen azt érzem, hogy nem bírom tovább. Vagy-vagy. Vagy aktivizmus ezerrel, vagy nyersevés. Pont emiatt nem tudok mit kezdeni azzal, hogy az emberek szeretettel buzdítanak, hogy hagyjam a fenébe a nyerset és egyek amit akarok, mert szeressem magam. De hát pont fordítva van! Ha szeretem magam, akkor választom a nyersevést. Ha viszont önzetlen vagyok, akkor hagyom a fenébe és élek úgy, hogy többet tudjak adni. Mert így már nem tudok. Megőrülök az illatoktól és a kirekesztettség érzésétől. Nem tudok filmklubot szervezni, mert nem akarok ott lenni a sok kaja között, ahol megint nemet mondok dolgokra, mintha húsevők között lennék. Nem akarok ott lenni és a saját eseményemen kívülállónak érezni magam. Nem önkínzásból választom a gyümölcsevést, hanem mert jót akarok a testemnek. Nem azért mondok nemet, mert bántani akarom magam. Azért mondok nemet, mert nemet akarok mondani. Szeretnék elvonulni az emberektől, és inkább csak írni. Sokat jelent számomra, hogy az emberek szeretik olvasni a posztjaimat, mert pici korom óta szerettem volna író lenni. Szeretnék most sokat kijárni a Noé menhelyre ismerkedni állatokkal és írni róluk és közben sokat lenni egyedül, újra minden nap futni és tisztán étkezni és megszilárdítani az új szokásaimat, aztán ha már elég fixnek érzem, akkor menni újra emberek közé. S mivel ezt szeretném és ez az én életem, most ez lesz.