Mostanában így eszem:

2016. február 12. Sose mondd, hogy soha 

tovább a teljes receptért  »    Nem tudom pontosan, mióta, de egy ideje már "tisztán" vagyok. Nem nyersen, de tisztán. Ezt úgy kell érteni, hogy nyersek mellett főtt, sótlan édes burgonyát eszem, ami számomra tiszta kajának érződik és az eddigi legjobb kompromisszumom. Ami az árát illeti: amikor az ember bemegy a sarki kis zöldségesbe és meglátja, hogy 1200/­­kg, akkor drágának tűnik. De mikor a sparban vagy tescoban megveszek 400 g-ot 350 Ft-ért és ez egy vacsorára bőven elég nekem, akkor tulajdonképpen nem érzem drágának. Semmi olyan tünetem nincs tőle, amit a szokásos főtt ételek szoktak okozni, így hát fejemben tiszteletbeli gyümölcsé lépett elő az édes burgonya. Nagy előnye továbbá, hogy esti salátámhoz már ezt eszem a magokból készült zsíros öntet helyett. (Korábban kesu, később naprafogó tejföl.) Összehasonlíthatatlanul könnyebb érzés, nem beszélve arról, hogy só nélkül is finom! Néha csinálok egy kis adag magtejfölt így is, de csak néha és nem minden nap. A függőségnek vége - pedig hogy örültem neki 1,5 éve és mekkora előrelépés volt akkor, hogy megvan a főttet helyettesítő vacsim és tudok vele paradicsomot enni! Reggelenként a körtés turmix a mindenem, melynek receptjét ez alatt a poszt alatt írtam le. Úgy kívánom ébredéskor, ahogy valaha a kávét kívántam. Sőt, akárcsak a kávéval volt egykor, lefekvéskor már alig várom, hogy reggel legyen és ihassam. Nap közben vagy drága, de isteni szőlővel kényeztetem magam, vagy datolyát eszem uborkával, vagy pedig turmixot ezekből az alapanyagokból: - beáztatott datolya (lehet piacon 650/­­kg) - banán - mirelitt eper Este pedig 3-4 paradicsom egy fél jégsalátával, és egy fél zacskó rukkolával és főtt sótlan édes burgonya, majd 1-2 óra múlva alvás. Ennyi. Egyszerű, tiszta. Ára attól függ, hol vásárol az ember. Nagybanin majdnem fele az ár, csak fontos, hogy mikor odamész, már tudd pontosan, hogy mit akarsz és mennyi fogy el és milyen gyorsan mennek tönkre az ételek. Most nagyon élvezem ezt az életet és hálás vagyok a sok ups and downs -ért, ami tanított, felkészített, fejlesztett. Minden visszaesés után picit könnyebb volt újra "felülni a lóra", minden alkalommal jobb egy picit. Már nem bánom, hogy nehéz volt és hogy minden kudarcomat "világgá kürtöltem" ezen a blogon, mert egyszer majd segíteni fog másoknak, akik elkezdik.