Harmatpont: A falat ledönteni
tovább a teljes receptért »
Távol a várostól, süket fülek csendjében,
Sikolt a lélek a hideg csempék tükrében,
Iszonyattól tág szemében a kibővült értelem,
A vád, s megadás elegyével szavak nélkül üzen,
Rablánchoz szőtt életére, éles bárd tett pontot,
De nem a fém mi ölt, s nem a kar, mely sújtott,
A csend parancsol tettet, a közöny néma csendje,
Mely vesztőhelyük köré, hang nélkül emelte,
Tégláról-téglára a szemet fedő falat,
Benne egó, s tagadás minden egyes darab,
A habarcs tudatlanság, a korszellem sara,
Felkorbácsolt ösztönélet zsigeri vihara,
A vád, mint vér folyik, sodródik ereidben,
S mit ember ésszel fel nem ér, ítéli majd az Isten.
Amint vérnek cseppjei, erekké válva folynak,
Láthatatlan folyamként magukkal sodornak,
Megfürdesz árjában, ha szádban érzed ízét,
Bár a falon kívül állsz, de némaságod ítélt,
Emberöltők múlnak, évszázadok telnek,
Az ember nem szab gátat a vérrel telt medernek,
Bár sejtheted iszonyát, de borzalmát nem látod,
Én szeretném hinni, ha látnád nem állnál ott,
Hol most is állsz, a vádlottak padján,
A díszlet húspult, s a vád is magad vagy tán,
Skizofrén állapot, ha értenéd, nem tennéd,
De teszed, mert nem érted, s halmozod fel terhét...
A vád, mint vér folyik, sodródik ereidben,
S mit ember ésszel fel nem ér, ítéli majd az Isten.
Fotó forrása: W. Jackson Thilenius – Next
The post Harmatpont: A falat ledönteni appeared first on VegaNinja.
« Csillagtök fasírt | Vegán hortobágyi palacsinta » |