Vancsics Roland /Harmatpont/: A falat ledönteni

2016. szeptember 5. VegaNinja 

tovább a teljes receptért  » Távol a várostól, süket fülek csendjében, Sikolt a lélek a hideg csempék tükrében, Iszonyattól tág szemében a kibővült értelem, A vád, s megadás elegyével szavak nélkül üzen, Rablánchoz szőtt életére, éles bárd tett pontot, De nem a fém mi ölt, s nem a kar, mely sújtott, A csend parancsol tettet, a közöny néma csendje, Mely vesztőhelyük köré, hang nélkül emelte, Tégláról-téglára a szemet fedő falat, Benne egó, s tagadás minden egyes darab, A habarcs tudatlanság, a korszellem sara, Felkorbácsolt ösztönélet zsigeri vihara, A vád, mint vér folyik, sodródik ereidben, S mit ember ésszel fel nem ér, ítéli majd az Isten. Amint vérnek cseppjei, erekké válva folynak, Láthatatlan folyamként magukkal sodornak, Megfürdesz árjában, ha szádban érzed ízét, Bár a falon kívül állsz, de némaságod ítélt, Emberöltők múlnak, évszázadok telnek, Az ember nem szab gátat a vérrel telt medernek, Bár sejtheted iszonyát, de borzalmát nem látod, Én szeretném hinni, ha látnád nem állnál ott, Hol most is állsz, a vádlottak padján, A díszlet húspult, s a vád is magad vagy tán, Skizofrén állapot, ha értenéd, nem tennéd, De teszed, mert nem érted, s halmozod fel terhét... A vád, mint vér folyik, sodródik ereidben, S mit ember ésszel fel nem ér, ítéli majd az Isten.    Fotó forrása: W. Jackson Thilenius – Next The post Vancsics Roland /­­Harmatpont/­­: A falat ledönteni appeared first on VegaNinja.