Kukoricatorta

2010. május 9. Legyen néktek eledelül... 

tovább a teljes receptért  » Reggel hétkor birtokba vettem Gergő édesanyjának a konyháját. Az első problémát az okozta, hogy a villany tűzhelyt nem tudtam működésre bírni. Az mentette meg a reggelinket, hogy van egy spéci főző masinája, és gyorsan elhittem magamról, hogy tudom majd használni(Mindenki aludt még aki segíthetett volna, bár Olivér mindent megtett hogy bekapcsolja, de neki sem sikerült:)). Beletettem a kukoricát, háromszoros mennyiségű vízben, és had szóljon: hőfok választás, keverési ütem, és idő... elindult. Némiképp megkönnyebbültem, de a teljes megnyugvást az okozta, amikor láttam hogy a hőfok szépen kúszik felfele. Egy pipa. Találni kellett egy alkalmas formát. A mosogatóban megakadt a szemem a tegnap esti gyümölcs saláta üveg tálján. Mentem még egy kört a konyhában, nem találtam alkalmasabb tálat, így azt mostam el, kentem ki olajjal, és raktam ki gyümölcsökkel. Olivér persze közben felfalta a narancs és banán felét, de így is egészen pofás formát sikerült produkálni a maradékból. Letelt a 20 perc, tortát összeállítottam, kiraktam a teraszra, és reménykedtem, hogy mire Gergő farkas éhesen felkel kihűl annyira, hogy ki tudom önteni, és nem folyik szét. A jelek szerint ügyesen drukkoltam, mert innentől már minden gördülékenyen ment az elfogyasztást is belevéve. Ma először voltak laikus kóstolóink is, akik elég bizalmatlanul, de vállaltak egy-egy szeletet. Szerintem nem bánták meg. Nyakon öntötték ugyan extra adag datolyavajjal , de ezt semmi sem tiltja. Személyes véleményem az,  hogy az olajos magok nagyon hiányoznak belőle, szerintem hamar éhesek leszünk, és az ízének is adott volna egy teltebbséget . Ettől függetlenül egyetlen szelet maradt csak, de délutánra már ez is eltűnik majd valaki pocakjában.