Farkasokkal futó

2012. április 2. Vajaspánkó 

tovább a teljes receptért  » Azt hiszem, el kellene vetnem azt a számomra nehezen feldolgozható elképzelést, hogy egy hét az különböző, egymást követő, egységes időtartamból álló napok sorozata. Nekem úgy tetszik, hogy a hét, az egy időfelhő, és csak itt-ott véletlenszerűen lebegnek rajta különböző címkék: péntek, szerda, vasárnap. A felettem legutóbb elhaladt időfelhő leginkább csütörtökszerű volt, de kétségtelenül belekeveredett egy kis budapesti keddszerda, ez így egyben, és egy jó kis hétvége. És nemcsak csütörtökszerű volt ez a felhő, hanem kutyaforma is. Az egész hetemet, vagy talán kisebb pamacsokban már a korábbi heteimet is, körbelebegte ez a kutya dolog. fotó: (C) Zsellér Fanni Azért lehet, hogy számomra ennyire megdöbbentően meglepő élmény egy kutyával való együtt élés, mert sose volt kutyám vagy bármilyen olyan állatom, aki így tud nézni. De ha már így néz, akkor az ember úgy képzeli, hogy ki is tudja találni, hogy miért néz így vagy úgy. Hogy a kutya azt gondolja, hogy... - és itt jön egy csomó rendkívűl emberi elképzelés. Csak eddig nem volt olyan helyzet, amiben magamat kívűlről, nem emberként kellett volna megfigyelnem - és ez az igazán érdekes. Sose gondolkodtam azon, hogy például a köszönés az mennyire emberi dolog. Olyan természetesnek tűnik, hogy találkozik két hal, vagy egymás mellé kerül két fenyőtoboz, vagy két kis baktérium és a saját kommunikációs csatornáikon keresztül üdvözlik egymást. Most pedig azt kell tudomásul vennem, és ráadásul megtapasztalnom, hogy a kutyának sokkal jobb, ha nem örülök már messziről a találkozásunkkor és nem borítom nyakon a hatalmas nagy szeretetemmel, mert minden fejetetejére fordul ettől. Na és ez nem az egyetlen ilyen érdekesség. Sajnálom a kutyákat. Eddig nem soroltam magam az állatbarát típusú emberek közé. Talán szégyelni való is, de tulajdonképpen egy alap kíváncsiságon kívűl viszonylag hidegen hagytak az állatok. Nem is zavartak, vagy idegesítettek - kivéve a macskákat, akik egy légtéren belül negyed óra alatt tökéletesen ellehetetlenítik a légzést, a látást, és néhány egyéb funkciómat az allergia miatt, amit okoznak. Most hogy lett kutyánk, látom, hogy mennyire kiszolgáltatottak az embereknek. Mindegy, hogy milyen egy kutya vagy milyen lenne, jófej, vagy nem, az a kérdés, hogy milyen a gazdája. Meg akarja-e érteni, és ha meg is akarja, sikerül-e neki. Vadul olvasva a megszerezhető okosságokat a témában, és a számomra befogadható elképzelések szerint kommunikálva a kutyával, megdöbbentő változásokat tudok előidézni a viselkedésében. Ijesztő! Akkor is ijesztő, ha ez mindkettőnknek a hasznára van. Jó neki is, nekem is, hogy én vagyok a falkavezére, de ahhoz, hogy ezt elérjem, néha meg kell, hogy szakadjon a szívem. Ha nem tudna így nézni ez a kutya, sokkal könnyebb lenne. Nem leírható az a tekintet, ahogy végignézte, amint az etetőtáljából a vacsorája tetejéről leemeltem egy (ügyesen rácsempészett) zabkekszet és a szeme láttára jóízűen elfogyaszottam. A jóízű elfogyasztás persze csak a látszat. Igazából próbáltam minél gyorsabban túl lenni a három falat kekszen, és le sem nyeltem még, de muszáj volt letenni elé a tálat, mert kibírhatatlannak éreztem ezeket a végtelenül szomorú szemeket. - Ezt, ezt nem teheted meg velem! - ez volt benne, de nem haraggal, hanem iszonyatos elkeseredettséggel és alázattal. Éjszaka farkasokkal álmodtam. Még sose álmodtam farkassal, és úgy sejtem, hogy ez valami csodás archetípusos minta lehet, még akkor is, ha minden okom megvolt, hogy farkassal álmodjak. Az egyik legnagyobb könyvélményem Clarissa Pinkola Estés - Farkasokkal futó asszonyok című könyve. Mostanság is forgatom, mert azt hiszem, rengeteget segít a költözés, az új életforma és a természettel való közelebbi együttélés feldolgozásához, vagy jobb megéléséhez. A könyv nekem íródott és mindenkinek, aki szeretné valakitől azt hallani, hogy a megérzések a legjobb tanácsadók és minél többször hallgatsz rájuk, annál többször bukkannak fel. Álmok és mesék elemzésén és érdekes módon, a farkas falkák viselkedésén keresztül írja le mindezt a szerző. Eddig az álmok és a mesék megvoltak, és rettentő érdekes, hogy most bezárul a kör. Kutattam álmokat, rajzolom a meséket, és most van egy farkaskölyök, akit megfigyelhetek. fotó: (C) Zsellér Fanni