Az időskori folyadékfogyasztás hiányának veszélyei és az aratás összefüggései

2012. július 9. BioBrigi 

tovább a teljes receptért  » Sokszor tapasztalható, hogy nagy melegben az idősek gondolkodása összezavarodik. E dolognak sokszor nagyon egyszerű háttere van, nem ittak elég folyadékot. Banálisnak tűnik, de nem az. Mindenre gondolunk ilyenkor, és eszünkbe sem jut a legegyszerűbb, egy pohár csapvíz. Anya, mint öregotthon vezető gyakorlatból tudja ezt, Mamán is tapasztaltuk már, mikor egyszer kórházban volt, a múlt héten viszont Tata produkált bosszantó dolgokat.  Mivel az ivást minél idősebbek az emberek, annál inkább, valami hóbortnak tartják, nehéz rávenni őket a folyamatos pótlásra. Tatánál ezt úgy próbáljuk megoldani, hogy mindig legyen jó szóda otthon, mert azt szereti. Tisztában vagyunk vele, hogy a szénsav kiviszi a szervezetből a kalciumot, azonban sokkal nagyobb a hátránya annak, ha nem iszik. Egyik este felkelt pár óra alvás után, és azt hitte, reggel van. Követelte Mamán a csibefasírtot, meg a reggeli teát... Nem hitte el senkinek, hogy este fél 6 múlt. Anya úgy gondolta, kihívja, hogy nézzük meg az aratást, hátha közben helyrerázódik. Azért Ő fogta a kis Békésről jött madárlátta kalácskáját - ha már ezek nem akarnak enni - és úgy jött ki a kapuhoz. Mivel épp ráértem, kiültem vele a kapuba egy sámlira, és moziztunk. Azt hiszem, sokkal jobban jártunk, mint odabenn a többiek, akik a Híradót kapták helyette. Néztük, ahogyan a kombájn körbe körbe haladva fogyasztja a búzaföldet, bámultuk, ahogy oda-vissza araszolva harapja le a csücsköket. Nem tudom milyen ősi érzés motoszkál ilyenkor az emberben, de az aratás kicsi gyermek korunk óta valami különösen érdekes, és fontos esemény volt. Már akkor, mikor még fel sem fogtam, hogy mit jelent az, hogy a következő évi kenyerünk alapanyagát gyűjtik be.  Ma már tudom, hogy mi múlik azon, hogy a gép időben megy körbe, hogy mennyi munkával jár egy ilyen esemény, még akkor is, ha csak kis géppel aratunk, és nem kézzel. Most csak az étkezési gabonát vágták le a fiúk a kis Apple Buxbaum kombájnnal. A többit egy New Holland monstrum darálta le cirka 1-2 óra alatt. Azt bámultuk Tatussal oly lelkesen. :) Nem is csodálom, hogy Ő olyan örömmel nézte, hiszen még aratott kézzel jó sokat, amikor ugyanennyi munka napokig tartott számukra. Igen csak elgondolkozhatott ezen is. Igaz a kézi aratásnak is megvan a maga előnye, hiszen a mag beltartalmi értékei ez utóbbi munka esetén a legmagasabbak, de valljuk be őszintén, ki vállalná...  Aratás idején mindig iszonyúan tűz a nap, nagyon meleg van. Száll a por, a pelyva, mindenütt szúr az ember ruhája, a bőrén pedig smirgli rétegként ül az izzadságra mindezek keveréke. Megiszik 3 liter limonádét három slukkra, mégsem kell mennie pisilni. Bezzeg lehet zsákot emelgetni helyette, és tüsszögni, ha megfordul a szél. Mégis, amikor begurul az udvarra az utolsó zsák, a munkás csak mosolyogni tud, talán közben is, mert tudja az eredményt. Ebből cipó lesz, meg kalács, nudli, és derelye. Vagy pizza és lasagne? :) Nem számít, csak az, hogy megcsináltuk, hogy nem esett az eső, hogy szépek lettek a szemek. No, és ha eszünkbe jut, hálásan nézünk fölfelé is, és nem felejtjük el megköszönni.