Egy éve kezdődött

2015. március 11. Sose mondd, hogy soha 

tovább a teljes receptért  »     Emlékszem, úgy kezdődött, hogy Dani elmesélt egy vicces részletet Viktoria Boutenko egyik könyvéből, amin nagyot nevettem és azt mondtam, ez érdekelne. Dani hamarosan elhozta a könyvet és egy átlagos hétfő reggelen elkezdte felolvasni. Két fejezet elég volt, hogy döntsek. Kiöntöttem a maradék kakaómat a lefolyóba és közöltem, hogy mától nyers vegán leszek. Aki olvasgatta korábbi blogbejegyzéseimet, tudja, hogy ez nem volt ilyen egyszerű, távolról sem. Sokszor gyengültem el és estem kétségbe és estem vissza és kezdtem újra. Hosszú volt ez az egy év. Nehéz volt, de izgalmas is. Szeretem a kihívásokat és ez az volt, a javából. S talán még nincs is igazán lejátszva a meccs. Bár tény, hogy mostanában egyáltalán nem vágyom nem nyers ételekre. Hétfőn például egy vegán társunk, Bálint szülinapját ünnepeltük. Volt istenien kinéző vegán torta és még pár extra szelet süti, köztük a régi kedvencem, a Sacher totra az Édes Élet cukiból. Ránéztem és nem éreztem semmit. Mintha egy nagyon régi pasimmal találkoztam volna, hiába látom, hogy ugyanaz az ember, nem érzek már semmit. Ez a szerelem már elmúlt. Őszintén megmondom, nem gondoltam az elmúlt egy évben, hogy valaha így fogok érezni. Volt az asztalon nagyon finom aszalt szilva és datolya és azokkal teljesen elégedett voltam, jól éreztem magam a buliban és senki nem izélgetett. Mert a vegán barátok már csak ilyen jófejek:)     Nagyon-nagyon sok segítséget kaptam, természetesen elsősorban Danitól, de másoktól is. Sokaknak lehetek hálás, akik segítettek ezen az úton és legszívesebben mindenkinek megköszönném egy öleléssel és egy nagy tál salival. Bár a sztori utolsó szereplője, a macska, aki meglépett február elsején, valószínűleg nem díjazná a salátát:) Nem vagyok egy éve nyers, épp hogy elmúlt egy hónap még csak,  de valahol ez a mai mégis egy szülinap. Happy Birthday, Elhatározásom!