Megkóstoltam Indiát - fényképes úti- és ételbeszámoló

2017. április 7. Vegetáriánus receptek 

Évek óta tervezgettük, mindig fel-felmerült, hogy elutazunk Indiába: Móninak jóga miatt, én pedig végig kóstolok mindent, amit csak tudok. Ha sikerül, akkor egy főzőiskolába is beiratkozom. Aztán egyszer csak összeállt. Repülőjegy, szállások, oltás, izgalom: december elején indulunk Indiába. Szerveztem főzőiskolai részvételt, de nem tudtunk megegyezni az árban. Elolvastam a „Nemzetközi étlapkalauz” vonatkozó passzusát, elhatároztam, hogy megtanulom az alapanyagok és fűszerek neveit angolul, esetleg hindiül – aztán persze nem lett belőle semmi. Így viszont izgalmasabb volt.

Érkezésünkkor bementünk Mumbai belvárosába, ahol nyakunkba ömlött India és igazi kultúrsokként hatott ránk. Minden-minden új és szokatlan volt. Másnap indultunk tovább az igazi célhelyünkre. Útközben egy nemzetközi gyorsétteremben tudtunk – megbízható – ételhez jutni, ahol jólesően meglepetés volt, hogy a burgerek nagy része vegetáriánus.

Az mindennapi ingeráradat a másik városban várt ránk, mivel utunk jelentős idejét itt töltöttük. Meleg, por, füst, szagok, forgalom, tömeg, zsivaj, állandó dudálás és mindennek tetejében baloldali közlekedés. Néhány nap alatt sikerült hozzászokni.

A csapvíz nem iható. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy palackozott vizet volt szabad csak inni úgy, hogy esetenként a Bükkben a patakból is iszunk.

A mi fogalmaink szerinti bolt kevés, viszont utcai árusok, bárhol, bármit árulnak. Mintha az egész város egy nyüzsgő vásártér és street food fesztivál lenne. Ennek ellenére utcán nem ettünk, nem is tanácsolta semmi. Persze volt, hogy meginogtam, de győzedelmeskedett a józanész.

Az éttermek alapértelmezetten vegetáriánusok, ez jelentős könnyebbség volt bármely eddigi nyaralásunkhoz képest. Az Indiát már megjárt ismerőseink javaslatai, valamint az ú.n. „Pune Guide” szolgáltak alapul az éttermek felfedezésében. Igyekeztünk minél többe eljutni, és ha lehetett, akkor mindig olyat ételt választani, amit addig még nem.

Amikor csak lehetett fotóztam, jegyzeteltem. A fogások első ránézésre akár egyhangúnak is tűnhetnek (szósz és lepény). A szószok (gravy, shambar, sabji) igazából csak kinézetre és állagra voltak hasonlóak. Az ízük mind-mind különböző és mindegyik máshogyan volt finom, de elmondható ugyanez a lepényekről (chapati, naan, puri, stb.) is. Nyilván jobb lett volna több időt ott tölteni és más tájegységeket is megismerni legalább ennyire.

A képeket bő leírással láttam el, a beszámló ott folytatódik. Ahol csak tudtam feltüntettem az étel nevét, ahol sikerült ott az étteremet is.

Bliszkó Viktor