Vegán krumplipüré 6+

2014. június 3. BioBrigi 

tovább a teljes receptért  » Mikor Ábel még egészen pici volt, a krumpli nem volt a kedvence, ellenben az avokádót nagyon szerette. Kenyérrel számára a mennyei mannák közé tartozott. Amióta ilyen "nagyfiú", (15 hónapos) külön eszi a kenyeret, és néha elvisz egy-egy nagy darab avokádót. Egyébként mindennel így van. A pizza tészta sem kell neki, ha az "anyagos", inkább visszaadja, vagy körberágja. Próbáltam már neki vajas kiflit adni úgy, hogy "begombócoltam" a vajat, de a második falatnál már kiköpte, mert rájött. :) Azért nem fog éhen halni, nem is erőltetem tovább ilyenkor, csak jobb szeretném, ha máshogyan lenne. Amikor még nem született meg, akkor járt az agyamban, hogy majd az én gyerekem mindent (növényit) megeszik, mert hozzászoktatom, és nem lesz hisztis, mert nem hagyom, és következetesen fogom nevelni, étkezések között iszik, de nem eszik, stb. Aztán elmentünk a boltba egyszer, kétszer, hússzor, és Anya már gondolkodás nélkül tömi a gyerek szájába a perecet, hogy a pénztárnál ne üvöltsön a hátán, mert az előírás az ilyen kis kölyköknél. A kenyér után mindig szomjan akar halni, hát adok neki, mert szinte máskor nem is hajlandó inni (szerencsére még szopizik). Meg ilyenek...  Ekkor elgondolkodom, hogy is jutottunk idáig, és bizony rájövök, hogy bár elég jól tudtam, hogy mire vállalkozom, még így is voltak nagy meglepetések, és idegőrlés felsőfokon. (Mert valóban a gyereked türelemre tanít a legjobban.) Mégsem fogtam fel igazán, hogy bizony minden gyerek egy önálló kis lény, aki bizony már akarattal születik (de még milyennel), és sosem azt csinálja, ami a szülő szerint logikus. Mert számára minden új, mindent tanul, nincsenek előismeretei, és eleinte nagyon nyitott az idegenre, azután ahogy fejlődik, lesz egyre óvatosabb. Így van ez a kajakóstolgatással is. Aztán ahogy haladnak a napok, csak felderül, mert olykor kevesebb a hiszti, többet megért, és hajlandó is máshogyan csinálni, de ez egy igen lassú folyamat. Anya is tanul közben, jó sokat, öntelt magáról, türelmetlen feléről ettől a nagyon pici, de szívemnek legkedvesebb kis lényétől a világnak. Hogy hol van itt a krumplipüré? Nos, máskor készült. :) Egyszerű, mint a faék, és annak ellenére, hogy nem tejes, vajas, nagyon finom. Ez is inkább ötletadó, mint recept. Hozzávalók: 1-2 szem burgonya 1/­2 érett avokádó :) 1 halovány csipet só A burgonyát megfőzzük a kevés sóval bő vízben (héjában lenne a legjobb), jó melegen villával összetörjük. Majd az avokádót is hozzátörjük, alaposan elkeverjük a kettőt. Ha a pici szereti, később uborkát is reszelhetünk hozzá. Vagy utána egy darab édesköményt kaphat rágcsálni.