Babakonyha. 1.rész. A szülő felelőssége

2015. március 1. Éltető ételek 

tovább a teljes receptért  » Miért gondoljuk azt, hogy egy baba táplálásának másképp kell történnie, mint egy felnőtt ember egészséges táplálkozásának. Ezen azt értem, hogy vannak olyan alapelvek, amelyeket minden esetben be kell tartani, függetlenül attól, hogy az a baba étele, vagy éppen egy felnőtté.  Most nézzük meg, hogy mire figyeljünk oda, amikor ételt vagy italt adunk a gyerekünknek.  A szülő felelőssége, hogy mit eszik a gyerek  Az, hogy mit eszik egy gyerek, az a szülő felelőssége (döntése). Nem a szomszédé, nem az anyósé és nem is a védőnőé! Persze lehet tanácsot kérni, sőt kell is. Ma már nagyon sok információhoz hozzá tudunk jutni, nem úgy, mint mondjuk 12 éve, amikor csak a védőnőnek és a nagymamának hihettünk. Nekem a nagylányom 13 éves lesz, bizony születése után mit nem adtam volna, ha a kezembe foghatok egy egészséges babatáplálós könyvet.  Nem mertem főzni, egyszerűbb volt megvenni a bébiételeket, persze a védőnő is ezt tanácsolta. Meg azt gondoltam, hogy egy bébiételnek különlegesnek kell lennie, hiszen mégiscsak egy bébiétel, pedig ezek elkészítése a legegyszerűbb. A második és a harmadik lányomnál már más volt a helyzet. Rájöttem, hogy nem kell túlkomplikálni a dolgokat. Mindennap főztem nekik ebédet, és friss gyümölcsöket, zöldségeket kaptak.  Vannak kutatások, pro és kontra vélemények - mint pl. a glutén bevezetése -, de szerintem nagy hibát nem tudunk elkövetni, ha teljes értékű ételeket adunk a babánknak. Ők még elég okosak ahhoz, hogy ÖSZTÖNÖSEN tudják, mi a jó nekik.  Ne gondoljuk azt, hogy ha készítünk egy banános-zabos kekszet, az a babának nem fog ízleni, mert nekünk se ízlik. A babának még nincs kialakulva az ízérzéke, neki nem kell sózni, édesíteni, fűszerezni az ételeit. A mi ízlésünk már kialakult, a babáé még csak most fog, és rajtad múlik, hogy ez milyen lesz. Hidd el, szívesen fogja enni az ilyen egyszerű ételeket is.  De ha a szülő elrontja, na, akkor van a baj. Ordít a gyerek? Veszek neki a közeli látványpékségből valami "finomságot". Legközelebb, ha arra járunk, már az illatot érezve ordítani fog, hogy az bizony kell neki. Ez nem más, mint egy függőség kialakulása . Ezekben a félkész ételekben olyan adalékanyagok, illatanyagok vannak, amelyekre azon nyomban beindul a pavlovi reflex, és bizony a gyerek követelni fogja magának. És mit tesz egy anyuka, aki nem akar hisztit? Megveszi neki!  Az élelmiszeripar manipulálja a gyerekek, majd ezáltal a felnőttek ízlését . Garantálja a piacot még 50 év múlva is. Mit szeret a gyerek? Legyen édes, tetszetős csomagolású... ennyi. Miért van az, hogy a gyerek az eperjoghurtot szereti, maga az eper meg nem ízlik neki? Hát azért, mert elsőként az eperjoghurttal találkozott. Ehhez viszonyít. Az édes, mű ízhez! Nem ismerik a természetes ízeket! Mi, szülők vagyunk az oka annak, hogy a gyerek válogatós! Nem hagyjuk az ösztöneiket szabadon érvényesülni. Legyen megfelelő kínálat az asztalon, változatosan. Ismerjen meg minél több zöldséget, gyümölcsöt, gabonákat. Ekkor még nincs előítélet, hogy pfújjj brokkoli, ekkor még simán megkóstolja és eldönti, hogy kell-e neki. A későbbiekben ismertetett BLW módszernek is részben ez a lényege.  Persze lehetnek egyéb egészségügyi okok, ami miatt válogatós. Ilyen pl. az ételintolerancia, amikor a gyerek ösztönösen tudná, hogy az nem jó neki, de a szülő meg nem tud vagy nem akar mást adni! Pedig lehetne!!!  Egy gyereket, amíg nem kerül közösségbe, csak a szülő (nagyszülő) tudja elrontani! Sokszor látom, hogy az óvodába kinder tejszelettel érkezik a gyerek, és arra panaszkodik a szülő, hogy a gyereke nem hajlandó mást enni. Hát, hülye is lenne - már bocsánat a kifejezésért -, ha ezt megkapja, miért is enne mást?