Az ember, mint a tápláléklánc csúcsa

2016. november 3. Vegán lettem 

tovább a teljes receptért  » Nem azért küzdöttük fel magunkat a tápláléklánc csúcsára, hogy vegetáriánusok legyünk. - szól a közhely. Ezer és egy beszélgetésen vagyok túl, mely a növényi étrendet és főleg a veganizmust méltatta, a fenti érvet pedig többször több kontextusban is volt szerencsém hallani, olvasni. Ebben a formában ezt a kijelentést több szempontból is félrevezető érvelésnek tartom, mert úgy téríti el vagy próbálja meg lezárni a beszélgetést, hogy egyrészről túlságosan beszűkülten közelíti meg az emberi lényt, másrészről az állítás hamis. Ez utóbbi két állításomat fejtem ki ebben a bejegyzésben.   Miért hamis az állítás, miszerint az ember a tápláléklánc csúcsa? Arról, hogy az állítás hamis nem szeretek hosszan beszélgetni, mivel elvonja a figyelmet az érvben fellelhető sokkal fontosabb beszűkült látásmódról. Na de ott tartottunk, hogy az ember a tápláléklánc csúcsa. Ez az etológusok szerint nem igaz. Tudományos szempontok alapján valahol a disznókkal és a szardellákkal állunk egy szinten. Vicces nem? Az amerikai tudományos akadémia hasábjain (PNAS) jelent meg 2013-ban egy tanulmány, melyben 176 ország 48 évet felölelő táplálkozásai adatait felhasználva állapították meg az ember trofikus szintjét, amely alapján meghatározták, hol állunk a táplálékláncban. A trofikus szint jelentéséről, magáról a kutatásról és a teljes tanulmányról a PNAS oldalán olvashatsz, amelynek linkjét a cikk alján találhatod.   Miért beszűkült az állítás, miszerint az ember a tápláléklánc csúcsa? Beszűkült, mert az emberből csak annyit vesz figyelembe, hogy ott és annyit kaszabol ahol és amennyit enged magának, azokat a tulajdonságokat figyelembe nem véve, ami ezt lehetővé tette és teszi. Azok az élőlények helyezkednek el a tápláléklánc csúcsán, amelyeknek már nincsen természetes ellenségük. Ilyen az oroszlán és a fehér cápa is, de mindegyik csúcsragadozó csak a saját környezetében képes uralni a táplálékláncot. A cápa tehetetlen lenne a szavannán, míg az oroszlán tehetetlen lenne a tengerben. De mi van az emberrel? Nem igaz, hogy mi vagyunk a tápláléklánc csúcsa mert természetes környezetében mindegyik csúcsragadozó könnyedén elbánna velünk és mégsincs természetes ellenségünk semmilyen életterületen. Miből adódik ez a paradoxon?   Egy másik kérdéssel közelítem meg az előző kérdéseket: Mi a különbség az ember és a többi állat között? Nagyon sok különbség van ugyan, de ami most az én szempontomból és a cikk szempontjából fontos, azt más elvonatkoztató gondolkodásnak nevezi, én tudatos gondolkodásnak. Ezen a ponton könnyen elferdülhet a dolog, ha valaki azt gondolja, hogy az állatok nem gondolkodnak. Mert ez nem igaz. Az viszont igaz, hogy az ösztön, a hajlam és az érzeti szintek pillanatnyi megélésén túlmutató önálló gondolkodásra képes az ember. Az állatok is képesek a gondolkodásra de az kevés esetben a pillanatnyi megélésen túlmutató gondolkodás, nem a humán értelemben vett énségből vagy egóból fakad, és legtöbbször a faj természetéhez igazodik.   Az, hogy az ember az elvonatkoztató vagy tudatos gondolkodásra képes, vezette többek között oda, hogy eszközöket gyártson, hogy használni kezdje a tüzet, hogy a mai értelembe vett szociális környezetet kialakítsa, hogy írni és olvasni tudjon, hogy autóba üljön, hogy számítógépeket alkosson, hogy annyi csodálatos tudományos felfedezést tegyen, hogy leigázzon és megsemmisítsen kultúrákat, hogy saját fajtársait valamint egyéb állatfajtákat rabszolgaságba (semmilyen más állatfaj nem tesz ilyet) és gázkamrába vagy mészárszékre hajtson. Képesek vagyunk előrelátóan gondolkodni, a jelenlegi abszolút helyzetünkből kilépve értékelni és döntést hozni. Ezzel a gondolattal értem el cikkem lényegéhez.   Az én olvasatomban az az alapvetően hibás és beszűkült kijelentés, miszerint az ember a tápláléklánc csúcsa azt kellene jelentse azon a fejlettségi szinten, ahol az emberi faj a 21. században áll, hogy képességünk van tudatos döntést hozni élet és halál felett (jelen esetben húst enni és tejet inni vagy a növényi étrendet választani, bőrcipőt hordani vagy egyéb anyagból készül lábbelit választani, stb.), és képességünk van tudatos gondolkodással megóvni, valamint adott esetben védelmezni azon egyéb állatfajokat, amelyek lényegében kiszolgáltatottan élnek az emberek mellett. Legyen szó tengerről, szárazföldről vagy levegőről az ember nagyon sok esetben pusztításra használja tudását és képességeit. Lehetne ez másképpen is, lehetnénk mi a tápláléklánc csúcsa intelligenciánkhoz méltóan, a lehető legkevesebb szenvedést okozva. Hisz hatalmában vagyunk olyan döntést hozni, mely adott esetben egy másik állatfaj tagjának az életet jelenti.   Ez nem azt jelenti, hogy holnaptól legyen mindenki vegán. Ez csak annyit jelentsen a többségnek, hogy legyetek nyitottak, legyetek érdeklődőek, merjetek kételkedni a napi rutinotokban és a 30-40 év alatt belénk égett igazságokban, olvassatok sokat, informálódjatok és ne csak a számotokra kedves forrásokból, valamint ne gondoljátok azt, hogy úgysem számít mit csináltok, hisz mindannyian egyéni szinten hozzuk meg a döntéseinket életről vagy halálról. Arról nem is beszélve, hogy a mai döntésed annak az állatnak nagyon nem mindegy, akit fél év múlva küldenek majd a vágóhídra, a kísérleti laborba, vagy nyúzzák meg puha szőréért.   Források: http:/­­/­­www.pnas.org/­­content/­­110/­­51/­­20617.full (a cikkben említett tanulmány teljes anyaga) http:/­­/­­www.smithsonianmag.com/­­science-nature Rudolf Steiner: A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei http:/­­/­­mek.oszk.hu/­­08900/­­08974/­­08974.pdf