Mindennapi kenyerünk, avagy amit az élelmiszerekről eddig nem egészen tudtál...

2013. március 14. VegaLife 

tovább a teljes receptért  » A film nem csak a húsipar feldolgozásával kapcsolatosan készült, noha az első perc "malacságról" szól. Készítője Nikolaus Geyrhalter negyvenes éveiben járó osztrák filmkészítő, aki 2005-ben készítette az "Unser täglich Brot" című  nagyjából másfél órás néma dokumentumfilmjét. Az első képkockák ugyan a disznóhúsokkal indulnak, de ezt követően egy vegetáriánus számára is érdekes témákkal találkozhatunk, úgy, mint "fóliakilométerekben" termesztett paradicsom szüretelése, gépiesített burgonyakitermelés, hirtelen történő paprikaérletetés, kukoricaöntözés (vagy permetezés?), fóliás! almatermesztés, napraforgó és gabona aratás. Ami leginkább rendkívüli volt számomra, az a salátaszüret és csomagolás egy helyben, (most már többet tudok a külföldi jégsalátákról...) és a szintén fóliás uborkaszüret. A legmeglepőbb viszont az olivabogyó-szüret. Erre még nem is gondoltam, amikor olivabogyót vagy olivaolajat fogyasztottam. A film ritka képeihez tartozik a só bányás kifejtése. Nagyon mélyen, a föld sötét zugából érkezik a sókészlet bizonyos része. Számomra az is érdekfeszítő, ahogy a gyönyörű kaliforniai paprikák "készülnek" a fóliával fedett "paprikalugasban", ahol a növények a táplálékot nem igazi földből, hanem valamilyen más úton-módon kapják. Természetesen a képkockák a megdöbbenés mellett egy halomnyi kérdést is felsorakoztatnak a gondolkodó emberben. S még végig sem néztem, de megfogalmazódott bennem a gondolat, milyen szerencsések vagyunk, hogy férjem kedves édesanyja eddig tényleg vegyszermentes, műtrágya-mentes, tiszta, tulajdonképpen bio kertészkedést folytatott a saját kis "konyhakertjében", ahol bőven csurrant-cseppent eddig számunkra finom, ízletes és tényleg egészséges zöldség és gyümölcs. Bizony keveseknek adatik meg ez. Hálásak vagyunk neki keze munkájáért, fáradozásáért. Végül pedig utószóként az sem mellékes, hogy a film elkészítésében magyarok is részt vettek.