A szívbetegségről - II. rész

2013. június 8. VegaLife 

tovább a teljes receptért  » A szív- és vér edény -megbetegedések kialakulása: Sok olyan ember van, aki nincs tudatában szívbetegségének. Ez azért van így, mert a szívbetegség általában csendesen alakul ki. Mielőtt érzékelhető károsodás történik a szívben, évek alatt bizonyos érelmeszesedési folyamat (vagyis az artériák megkeményedése) megy végbe. Az ateroszklerózis korai fázisát ,,zsíros csíkosodásnak, rétegződésnek" nevezik. Folyamata nem korlátozódik a szív koszorúereire. A szívkoszorúér-megbetegedés kifejezés, az ateroszklerózis fokozatos beszűkülésére utal, ahogy a szív artériáira hat. A testet keresztül-kasul behálózó nagy és közepes méretű artériák e zsíros anyag lerakódásától beszűkülhetnek, ahogy plakk alakul ki. (A képet köszönöm a népszava.com oldalnak!) Az ateroszklerózis folyamata több, mint zsírlerakódás. Amikor a zsír összegyűlik a szívkoszorúerek (vagy bármely más artéria) belsejében, a test reagál, hogy megelőzze a véralvadást. A zsírüledékeket, -rétegeket szívós, rostos fedéllel borítja. Ez fontos válasz, mert ha a zsíros anyag közvetlen kapcsolatba kerülhetne a vérrel, siettetné a véralvadást. A rostos fedél megvéd a halálos alvadástól. Valójában ez a kettős folyamat adja az atero-szklerózis nevét. Az ,,atero" a pép- vagy zabkásaszerű, zsíros anyagra utal, ami az artériákon belül felépül, a ,,szklerózis" azt a kemény, rostos anyagot jelöli, amit a szervezet válaszul előállít. Sajnos egy ateroszklerotikus plakk kifekélyesedhet, és törést okozhat a védőrétegben. Amikor ez történik, rostos és zsíros anyag kombinációja szabadul ki a vérkeringésbe. Egy kisebb, szétmart, zsíros, kifekélyesedett plakk (néha léziónak nevezett réteg, üledék) marad az artéria falához tapadva. Mind a felszabadult zsíros anyag, mind pedig a kifekélyesedett plakk aktiválhatja a vérlemezkéket, a test alvadást előidéző sejtjeit. Ez gyakran mozgásba hoz egy láncreakciót, események egész láncolatát, aminek következtében teljesen elzáródhat bármelyik artéria, ami már jelentősen beszűkült az érelmeszesedéstől. Ha ez vagy egy másik folyamat egy koszorúér teljes elzáródását eredményezi, a szívizom, amit az artériában folyó véráram éltet, elhal. A szívszövetnek ezt az elhalását nevezik miokardiális infarktusnak (MI) vagy szívrohamnak. Az ateroszklerózis különböző embereknél különböző mértékben halad előre. Korai formája húszéves korban is jelen van. Ez az általános a nyugati nemzeteknél. Valójában akár már 10-15 éves korban is létezhet, és mire az illető eléri a huszadik életévét, a zsíros rétegződések olyannyira eluralkodhatnak, hogy a koszorúér felnyitásakor világosan láthatóak. Ha az egészségtelen életmód folytatódik, harmincéves korra a plakkosodási folyamat még kifejezettebbé válik, és negyvenéves korra nem szokatlan, hogy jelentős koszorúérgátak alakulnak ki, melyek több mint a felére csökkentik az artéria átmérőjét. A harminc éve tartó folyamat hatásai valószínűleg még ,,csendesek". A legtöbb embernek egyáltalán nincsenek fiatalabb korban tünetei. A már megjelenő tünet lehet bizonytalan vagy ,,atípusos", esetleg klasszikus angina pectoris - szívtáji, szorító fájdalom heveny koszorúér-elégtelenségben -, amely a szívroham felé haladás folyamatában az első tünet. Eleinte megerőltetéskor, erőkifejtéskor vagy komoly érzelmi stressz esetén jelentkezik, s általában úgy jellemzik, mint a mellkas közepén vagy bal oldalán összpontosuló nyomást vagy szorítást. A fájdalom kisugározhat, felhatolhat a nyakig, állkapocsig, vagy le a másik karon. Alkalmanként a hát és gyomortájék is fáj. Egy kiadós ebéd vagy a hideg időjárás is felgyorsíthatja e fájdalom megjelenését. A fájdalmas tünetet a szívizom elégtelen vérellátása okozza. Újabban hozzávetőlegesen 6 750 000 ember szenved az Egyesült Államokban angina pectoristól. Sajnos sokaknak semmi tünetük nincs, amíg el nem szenvedik az első szívrohamot. Még komoly erőkifejtéssel járó helyzetekben is a szív artériájának átmérője legalább 60-70%-ban el kell legyen tömődve, mielőtt a szívizom vérellátási hiányt szenved, ami a fájdalom okozója. Sokaknak még 70%-os vagy még ennél is nagyobb tartomány beszűkülése mellett sincs felismerhető tünetük. A korai fázisokban a tünetek hiánya miatt a szívbetegség gyakran nem deríthető fel. Valaki igen jól érezheti magát, teljes munkaidőben dolgozhat, és mégis egy döntő szívroham, sőt talán a hirtelen halál határán van, ami a betegek 60%-át kórházon kívül éri, mielőtt kezelést kaphatna. Az összes váratlanul bekövetkező halálesetnek több mint a fele (nőknél a hirtelen halálesetek majdnem kétharmada) fordul elő olyan személyeknél, akiknél előzőleg nem diagnosztizáltak szívkoszorúér-betegséget. Döbbenetes, hogy sokak számára első szívrohamuk az egyetlen is egyben. A hirtelen halál nem ad második esélyt. Azoknak, akik túlélnek egy szívrohamot, több mint kétharmada nem épül fel teljesen. A munkaképtelenség valamilyen formája és egyre romló életminőség marad vissza. A szívrohamot követően a szív gyengébb lesz az elvesztett izomszövet miatt. Ez a gyengeség elég jelentős is lehet, főleg ha a szívroham nagy kiterjedésű volt. Ilyen esetben a szív képtelen lesz megfelelő módon teljesíteni a rutinszerű pumpafunkciókat. Ez arra példa, amit isémiás kardiomiopátiának, azaz "vér nélküli" szívizombetegségnek neveznek. A kifejezés a szívizomra (kardiomio) és betegségre (pátia) utal, amit a vérellátás hiánya (isémia) okozott. Amikor egy ilyen megbetegedett szív nem képes a test funkcióit működésben tartani, az orvosok a pangásos szívelégtelenség kifejezést használják. Az ilyen betegségben szenvedő ember általában kimerült, könnyen elakadhat a lélegzete, a lábai és a bokái megdagadnak. Nem bölcs dolog a szívvizsgálatokat a tünetek kifejlődéséig halasztani. Jó néhány teszt van a szívbetegség diagnosztizálására, amivel egy végzetes esemény megelőzhető. Ilyen az elektrokardiográfia (EKG) stresszteszt járószalagon vagy anélkül (terheléses EKG). A nyugalmi EKG a korábbi szívrohamok bizonyítékait is nyilvánvalóvá tudja tenni, de alkalmatlan arra, hogy azokat az elzáródásokat felderítse, amelyek még nem eredményeztek szívizomveszteséget. Ennek a megállapítására abban a helyzetben van lehetőség, amikor a mellkasi fájdalom már megjelent. Ebben a helyzetben a szívprobléma már kényelmetlenséget okoz. A fájdalom közben elvégzett EKG gyakran azonosít már meglévő koszorúér-elzáródást. Tünetmentes egyénnél az egyszerű EKG-nál egy terheléses EKG-vizsgálat sokkal jobb a szívkoszorúér beszűkülésének felderítésére, mint az egyszerű EKG. Néha még egy 50%-ban elzáródott artéria esetén is jó eredményeket mutat. Sajnos még a terheléses vizsgálat is melléfoghat sok beteg embernél. A jelentős szívkoszorúér-elzáródásokkal élők 35%-ánál normális a terheléses EKG-vizsgálat eredménye.A tévesen megnyugtatott egyének száma jelentős mértékben csökkenthető talliumos radioaktív keresővel, vagy ha a vizsgálatot echokardiográfiával együtt végzik (közvetlenül a terheléses vizsgálat előtt és után végzett ultrahangos szívvizsgálat). Ha talliuminjekciót adnak a terheléses vizsgálatkor, az erőkifejtés maximális szintjén, ez majdnem nyolc százalékát azonosítja azoknak, akiknél szívartéria-elzáródás van, és majdnem négy százalékát, ha echokardiogramot is alkalmaznak. Mivel a szívkoszorúér megbetegedése és a mellkasi fájdalom olyan gyakori, praktizáló orvosként e vizsgálatok közül egyet vagy többet is elvégzek naponta. A legmeggyőzőbb a szív és a véredények érfestéses vizsgálata. Az érfestéses vizsgálatokra néha mint "szívkatéterezésre" vagy "koszorúér angiogramra" hivatkoznak. Nem hasonlít a korábban említett vizsgálatokra. Ez a szív katéteres behatolásos vizsgálata. Amikor az eltömődés a véredény átmérőjét 40-50%-kal vagy még többel beszűkíti, egy ilyen érfestéses vizsgálat általában azonosítja a bajt.  Különböző szív- és érrendszeri megbetegedések Ahogy a kardiovaszkuláris betegség kifejezés utal rá, a szívbetegség nem csak szívroham formájában jelentkezhet. Gyakran agyvérzéseket is okoz. Az agy artériájának teljes elzáródása valamely agyszövet halálát eredményezi. Az agyszövet halálát nevezzük agyvérzésnek (gutaütésnek). A legtöbb ember tudja, hogy az agyvérzés általában a test felét megbénítja, vagy más komoly problémákat is okozhat: például vakságot, beszéd- és hallásképtelenséget, valamint komoly személyiség- és memóriaproblémákat. A tényleges problémák attól függenek, hogy az agy melyik része károsodott. Az ateroszklerózis az összes nagy és közepes méretű véredényre hatással lehet a test minden részében. E károsodások, szerencsétlenségek többsége halált is okozhat, az efféléket kardiovaszkuláris halálozásként regisztrálják. A test legnagyobb artériáját, az aortát sújtja leggyakrabban az ateroszklerózis. Ez a nagy véredény, ami közvetlenül a szívből szállítja a vért, különösen hajlamos az ér körülírt tágulatának nevezett (aneurizma) problémára. Az aorta aneurizmája jellegzetesen akkor alakul ki, amikor az aorta belső borítását az ateroszklerózis legyengítette. Ebben a nagy artériában uralkodó magas nyomás miatt a meggyengült fal, mint a gumiabroncson egy rossz ragasztás, kitüremkedhet. Ha ez a kitüremkedett terület túl nagy, a szövetek túl vékonyak lesznek ahhoz, hogy fenntartsák a magas nyomást, s az artéria kireped. Egy kirepedt aortatágulat általában halálos kimenetelű, ugyanis erős belső vérzés következik be perceken vagy másodperceken belül. Az aortából a hasüregben elágazó két artéria is hajlamos az ateroszklerotikus beszűkülésre. Ezek a veseartériák, azok a véredények, melyek a vesét látják el vérrel. Ha ezek egyike jelentős mértékben beszűkül, az illetőnek magas vérnyomása alakulhat ki, vagy ami még rosszabb, a vesék működése teljesen megszűnhet. Más ateroszklerózissal összefüggő betegségek közül sok nem okoz halált, de megfoszt az élet jó minőségétől, és azt eredményezi, hogy a szerencsétlenül járt ember a nyomorúság különböző szintjein éljen. Ilyen például a férfi impotenciája, a járáskor jelentkező lábfájdalom (amit "intermittent claudication"-nak - bicegésnek neveznek) és üszkösödés, ami a combartériákban ateroszklerózistól alakulhat ki. Amikor ateroszklerózis hat a szívre és az agyi artériákra, a lábakat és karokat ellátó perifériás artériák is gyakran beszűkülnek. A gangréna (üszkösödés) vérmérgezést és halált is okozhat, ha nem végzik el azonnal az amputációt. (A bejegyzés segítségére a Döntő bizonyíték c. könyv szolgált.)