Nagy lépés nekünk, kis munka a napnak – AZ ASZALÁS

2014. július 21. Szelíd életmódváltók 

tovább a teljes receptért  » Nem titok, napimádó vagyok, főleg, hogy félig délinek egy olyan országban sikerült megszületni, ahol rendkívüli alacsony a napsütötte órák száma. Ha már a teremtéstörténettel kezdek, és esetleg nehezen érthető, hogy miért írok akcentussal: Lettországban születtem és nőttem fel, de amolyan helyi furcsaságként, hiszen a neven, temperamentumom és kinézetem cseppet sem éjszaki. Idejön a déli rész: apám grúz volt.   Hogy jön ez az aszaláshoz?Egyenesen és gyalog, hisz Grúzia az a hely, ahol mindent, ami megterem a legizgalmasabb formában nappal kerül tartósításra. Na jó, kis költői túlzás, hogy minden, de ennyit azért elbír a pixelköltészet, ugye?   Idén elhatároztam magam, hogy aszalni fogom. Első körben körbe néztem a blogvilágban, hogy csinálják a profik. Meglepődtem, de nagyon – esetek nagy részében aszalógépet vagy sütőt használják. 8-10 órát futtatni az áramot? A tudatos életmód nálam feltételezi, hogy teljes egészben tekintem a folyamatokat és ahhoz, hogy aszalt meggyet csináljam házilag, nem pazarlom az áramot. Mert nyár van és SÜT A NAP! Fenntartható rendszer alapja pedig az, hogy helyén kezelünk a dolgokat, szezonálisan és maximálisan kihasználva megújuló energiát. Napnak, pedig, nem fáj, ha rásüt +3 kg meggyre, ugye? Szóval úgy döntöttem, hogy élek a nap melegével és aszalok. Az aszaláshoz melegre és levegőre van szükség, nedvesség és pára, viszont nem kedvez.   Tapasztalatom szerint napos időben az átlagos aszalási idő meggy, szeletelt barack vagy szilva esetén 2 nap.   Nincs erre készített aszalótálcám, így leterített sütőpapírra teregetem ki a gyümölcsöket. Első próbálkozásoknál csak úgy a teraszra tettem kövekkel megtámasztva a széleket, nehogy a szél felborítson. Aztán rájöttem, hogy ezt nehéz mobilizálni éjszakára, amikor legalább a tető alá érdemes rakni, de jobb, ha beviszünk, akkor az állatok, a rovarok, stb, se piszkálnak. Erre jött a kemping asztal és nagy gyúródeszka. Mindkettő kifér az ajtón és gyorsan átvihetőek egyik helyről a másikra. Persze ahogy a nap más-más helyen süt a nap folyamán, mobil aszalóval könnyebb követni.   Eltelt 2 nap, készen vannak az aszalványok. Most akkor hogyan tovább. 2 mód van rá: zárható üveg – több helyet foglal, ha bepárásodik, bepenészedhetnek az aszalványok, de mutatós, és ha lezárva száraz helyen áll, jó megoldás. Én a régi jó papír módszer híve vagyok. Annak idején a lett nagymamám régi cukor csomagolásokat rakta félre és azokban az aszalt almát tárolt télre. Lettországban max. almát lehet aszalni és azt is a tűzhely mellett. Szóval papír mellett döntöttem. Sütőpapír tölcsérekbe teszek és csipesszel lezárom. Azthiszem egyelőre ennyi, folytatom a kísérletezést és mesélek, mire jutottam. Jön a paradicsom szezon, ugye? Szeretettel és akcentussal, Rita Bakradze (function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = /­­/­­connect.facebook.net/­­hu_­HU/­­all.js#xfbml=1; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs); }(document, script, facebook-jssdk));