Tavasz, zsömle, Godzilla

2015. március 19. BioBrigi 

tovább a teljes receptért  » A kertben mindenütt bújnak a hagymások, január vége óta figyelem őket, ahogy először kibújtak a jácintok hajtásai. Azóta a krókuszok közül már el is virágoztak, némelyik jácint kinyílt, rengeteg ibolya illatozik, a japánbirs virágai csaknem kipattannak.     Csendélet, kicsi kéz épp nem töri a rügyeket, simogat, csodál, mosolyog. Másnap mire kimegyek a liliom megtaposva, jácint letörve, és virágonként szétszórva a járdán. A fás bazsarózsát megritkította még hetekkel ezelőtt, azóta nagyjából tiszteletben tartja, de tegnapelőtt csak a tenyerében landolt egy bimbó. [Ki ismeri a Lilo & Stitch Godzilláját? És persze valójában az ezt követő rész lenne lényeges igazán...] Ilyenkor elszomorodik, elcsügged az ember, vagy felmegy az agyvize... Pedig valójában egy kis manó szívének megkeserítése ez ügyben nem áll összhangban semmiféle virág szépségével. Merthogy nem gonoszságból tette, csak az "elméjéhez köttetett a bolondság", nincsenek meg a fejében az ok okozati összefüggések, ő még tapasztal. (És én is, hogy mi minden lakozik bennem.) Persze a tépkedés nem folytatódhat, meg kell tanítani, hogy ez így nem állapot. Az ember, mikor még nincs gyereke, fogalma nincs róla, valójában mit is vállal (akkor sem, ha kisgyermekes közegben sokat mozog) és hogy mekkora a felelőssége ezzel kapcsolatban. Csodálatos elméletei vannak, mégis a gyakorlatban mennyire más. Azután azt veszi észre, hogy hullanak ki az elméletek, olykor marad a kétségbeesés, hogy lesz ebből "rendes ember", ha az én kezeimre van bízva.  Hát csak úgy, ha van egy segítőm, aki pontosan tudja  a jó irányt, és ráhagyatkozom. Ellenben hullámvölgy az egész, egyszer fenn, egyszer lenn. Mikor épp hallgatok rá, fenn, aztán azt gondolom megy ez nekem egyedül is, óhatatlan következmény a lent. Ennek ellenére pártfogol és megerősít, ha kérem. És egy ilyen kis nyüzsgő, érdeklődő lény örökös tevékenykedéséből adódó helyzetek mindig eszembe juttatják, még ha meg is feledkeznék egyébként a függőségi viszonyról, és letörik a szarvamat, már ha nőni kezdene. :) Ugyanígy kell alakítani a csöppek akaratos jellemét "korlátok felállításával és tetteik következményeinek kiszabásával", ellenben károsíthatjuk a teljes szabadjára engedéssel. Hiszen később az életben, mikor mindenben érvényesíteni akarja majd az akaratát, és nem működik - mert nem is működhet közösségekben - kudarcként él meg mindent, és keseredik el olyan dolgokon, amelyekre csak legyintenie kellene, és elengedni. Persze ez nem erőszakos neveléssel megy, hanem jó példával, sok sok szeretettel, szelídséggel, öleléssel, türelemmel és bölcsességgel. Ami nem tőlünk van, hanem ajándékként kapjuk, és addig betonba ágyazott, míg folyamatos a kapcsolat Vele. (Különben ki adhatna jót önmagából?) De térjünk egy kicsit gastro témára is, mert sültek ám zsömlék is a konyhában, nem csak kertészkedtünk. Magdi adott egy jó ötletet hozzájuk. A hagyományos tésztámat használtam, 60 dkg liszt, 360 ml növényi tej és víz keveréke, 6 ek olivaolaj, 1,5 tk só, 1 kk méz, 1/­­4 kocka élesztő, magok. A tetejére kentem egy kis szójajoghurtot, amitől tényleg fényes lesz, ahogy Magdi írta és megszórtam szezámmaggal. Máskor csak vízzel megkenem, hogy ráragadjanak a tésztára. Ha már felbontottuk a szójajoghurtot, és el akarjuk használni, a tésztába is lehet tenni, akkor 1 kis dobozos szójajoghurt és kb 250 ml víz váltja ki a növényi tej és víz keverékét. Jó állagú tésztát kapunk, puhábbat a szokásosnál.