Mexikói babos kukorica tortillachipsszel

2013. március 5. VegaLife 

tovább a teljes receptért  » Egy legenda szerint, élt egy bátor indián, aki aggódott az embereinek a nehéz sorsa miatt, mivel kevés volt az élelem és nagy éhezéseknek néztek elébe. Ezért úgy döntött, elhagyja faluját és böjtölésbe kezdett (ha már úgyis böjt ideje van...:) ) Négynapi böjtölést követően megjelent neki Mondamin isten, aki birkózásra hívta ki. Azt ígérte, ha az erőpróbát elveszti, akkor megmenti az indián népet. Hosszú küzdelem volt az isten és az indián között. Három éjjel, három nap küzdöttek egymással. Ugyan az indián a böjtölés és éhezés miatt le volt gyengülve, de sikerült győzedelmeskednie Mondamin istenen. A végtisztességet is megadva az istennek, eltemette, s a sírján hamarosan kukorica növények termettek. Bizony, a kukorica már legalább 4,5 évezred óta ismert növény. A perui partvidékek őslakosaitól eredeztetik. A 13. században vándorló aztékok kerültek a mexikói völgybe, ahol fel is építették Mexikó City-t. Az akkori farmerek könnyen öntözhető kerteket hoztak létre a kukoricatermesztéshez. Az aztékok békésen együtt éltek a környező népekkel, földműveseik pedig a helyi termelési hagyományokat is megtartották. 20 napos hónapokból állt az év, így nem 12, hanem 18 hónap volt egy évben. A fennmaradó 5 napot pedig az ünnep, a babona és az áldozat idejének tartották. Eközben őslakos dél-amerikai mesteremberek és farmerek telepedtek le a perui hegyek által körbevett Cuzco-völgyben. Ők voltak az inkák. Északi és dél irányú terjeszkedéseikkel együtt a kukoricatermesztést is tért hódított. Hagyományos rituálék során az indiánok haldarabot tettek a földbe a kukoricaszem mellé, ami lassan, de sokáig ható trágyaként munkálkodott. Később ugyanezeken a területeken fekete babot és tököt is vetettek. A babok támaszaként a kukoricát használták. Amikor az első termések beértek, "Zöldkukorica ünnepet" tartottak, és parázson sütötték meg a kukoricacsöveket. S azt már sokan tudjuk, hogy a "tengeri" Európába kerülése bizony Kolumbusz nevéhez kötődik, aki az Újvilág felfedezésével néhány más növényt is meghonosított az "olasz csizmájú büszke nő" területein. Hála az élelmiszeriparnak gyorsan és egyszerűen készíthetünk mexikói ételt. Természetesen, ha valaki el szeretné kerülni a konzerves paradicsomos babot, megteheti. De már nem garantálható a 30 perc alatt elkészíthető ebéd vagy vacsora. Hasonló receptről már írtam korábban. Most ezt egy kicsit módosítottam, felturbóztam. A recept: Hozzávalók: - 1 paradicsomos babkonzerv (vagy 1 bögre áztatott, majd puhára főzött bab) - 1 kidney babkonzerv (ezek általában sós lében készülnek, szintén helyettesíthető főzött babbal) -  2 kukoricakonzerv (vagy 2 bögre megfőzött kukorica pl. mirelit) - 3 dl sűrű paradicsomlé - majoránna - bazsalikom - fokhagym - 30 dkg (barna)rizs - chilipaprika (elhagyható, csak "erős gyomrúaknak") - tortilla chips - salátalevelek   Elkészítés: A rizsszemeket alaposan átmossuk, teflon edényben olaj nélkül kicsit megpirítjuk, majd bő vízben megfőzzük. Amíg a rizs fő, elkészítjük a mexikói szószt: A paradicsomos babokat és kukoricákat összeöntjük. A sós lében eltett babkonzervet átmossuk, hozzátesszük a többi babhoz és kukoricához. Hozzáadjuk a paradicsomot, majd felfőzzük. Egy kevés majoránnával és bazsalikommal, esetleg pár gerezd összezúzott fokhagymával ízesítjük. Ízlés szerint főzés után rakhatunk hozzá chilipaprikát. Tálalásnál salátát a tányér szélére kört formálva elhelyezzük, majd tortilla chipseket teszünk a levelekre. A tányér közepére rizst halmozunk és annak a tetejére kerül a paradicsomos-babos-kukoricás szósz. Alapvetően úgy jó enni, hogy a chipsre halmozunk egy kevés rizst, mexikói szószt na és az egészhez egy kis salátalevél dukál. Dekoratív, ízletes, laktató, kiadós, gyors. Eddig mindenki szerette, aki főztömként kóstolta. Legutóbb egy piros kaliforniai paprikát is beleszeleteltem. De feldobható egy kevés szeletelt gombával is.