Fehérjebevitel - kiegészítés

2014. november 16. Vegan Spirit 

tovább a teljes receptért  » Mivel nagyon sok komment érkezett a fehérjebevitelről szóló cikkhez (a címlapra kerülésnek köszönhetően), és ezekre nincs időnk egyenként válaszolni, ezért GS írt egy rövid választ a legfontosabbakra. További jó kommentelést nektek! Ha lesz energiám és időm, még válaszolok majd pár hozzászólásra később. Íme GS válasza: "Látom, hogy az előző cikk, nagyon erős védekező mechanizmust váltott ki a legtöbb emberből, pedig nem a támadás volt a cél vele, csupán információmegosztás, egy olyan régi, tévesen berögzült témáról, mely esetlegesen megakadályozza, a veganizmus iránt már bizonyos szinten nyitott embereket abban, hogy kipróbálják a vegán életmódot , hiszen félnek a nem teljes értékű, ,,komplettálásra szoruló növényi fehérjéktől, így jóval bonyolultabbnak beállítva, egy egyébként egészségesebb, környezetvédőbb és legfontosabb érvként, kegyesebb életmódot a hozzánk hasonlóan érző lényekkel, az állatokkal szemben is. A növényi fehérje másodrangúsága még a 20 század elejéről eredeztethető, ahol kísérleti patkányok, jobban nőttek az állati eredetű fehérjén, mint a növényin; azonban, két fontos dolog kimaradt: 1) a patkányoknak 10 létfontosságú aminosavra van szükségük, az embereknek 8-ra vagy 9-re (hisztidint is beleszámolva vagy sem) 2) a patkányok rövid idő (4 és fél nap) leforgása alatt megkétszerezik a méretüket, melyhez 50%-os fehérjetartalmú anyatej társul, míg egy csecsemő lassan, 6 hónap leforgása alatt duplázza meg a súlyát, melyhez csupán 5-6%-os fehérjetartalmú anyatej társul Ezekből kifolyólag, természetes, hogy a patkányoknál nagy jelentősége volt a fehérjének, amit kaptak. Ennek ellenére, az itt találtakat az emberekre is rávetítették, és a növényi táplálékokat hiányosnak könyvelték el, mely gondos ,,komplettálásra szorul, amit igazán népszerűvé, Frances Moore Lappé: Diet for a Small Planet című, 1971-es könyve tett; annak ellenére, hogy ő maga növényi táplálkozást javasolt, a húsfogyasztás már akkor is ismert, környezetkárosító volta miatt; a felvetett ,,komplettálást azonban 1981-re, a könyve tíz éves jubileumi kiadására visszavonta, és beismerte, hogy könnyebb fehérjéhez jutni, mint gondolta, és sajnálatosan azt a tévképzetet adta az embereknek, hogy növényi táplálkozást folytatni nehéz, a ,,fehérjekomplettálás miatt, ezáltal legalább annyi embert eltaszítva attól (a mai napig is), mint amennyit bevonzva. Ezen próbálnak változtatni, hiteles, növényi (vegán) táplálkozás mellett a szavazatukat letevő orvosok és dietetikusok, akik már számtalanszor felemelték a hangjukat a témában. Így az, aki tud angolul, adjon egy esélyt az előző cikk végén említett három hivatkozásnak (1)(2)(3), hogy teljesen képbe kerülhessen a témáról, és ne egy rég berögzült téveszme legyen az, ami visszatartja az embereket, egy számukra és környezetünk számára is jobb életmódtól. A cikkben szereplő következő mondatot kifejteném bővebben: ,,ha elég táplálékot veszünk magunkhoz (magyarul elég kalóriát fogyasztunk és nem éheztetjük magunkat), akkor akár egyetlen táplálékból is - néhány ritka kivételtől eltekintve - fedezhetnénk a létfontosságú aminosav szükségletünket. Az ,,elegendő kalória természetesen nem több, mint ami az ember létfenntartásához szükséges, mely nagy átlagban 2000-3000 kcal közötti mennyiség (komolyabb testmozgás végzése nélkül); ennél többről nincs szó, így nem kell senkinek túlennie magát, csupán eleget ennie, miközben egyúttal a tápanyagszükségletét is ellátja így. A ,,néhány ritka kivétel nem lett kifejtve, tekintve, hogy kicsi az esélye annak, hogy emberek kizárólagosan kb. 3% vagy az alatti fehérjetartalmú növényi táplálékokon akarnának élni hosszú távon, legfőképpen, hogy átlagban még a gyümölcsök is 6% fehérjetartalmúak, azonban kivételek mindig akadnak. Ezek azok a táplálékok (alma, körte, bizonyos aszalt gyümölcsök, manióka stb.), amelyekben ugyan megtalálható az összes létfontosságú aminosav, azonban alacsony fehérjetartalmuk miatt túl sok kalóriát kellene elfogyasztani belőlük azok fedezéséhez; így ide, egy hozzászóló kifejezése nagyon találó, ezeknél ,,relatív hiány áll fenn, és nem is javasolható természetesen, hogy kizárólagosan ezekre építsen az ember egy étrendet, mert nem csupán fehérjében, de egyéb létfontosságú tápanyagokban is rendkívül szegények. Azonban ez a relatív aminosav hiány a növényi táplálékok legnagyobb részében (99%-ában) nincs jelen (így azok számítanak ritka kivételnek, amiknél jelen van), és az a feltételezett eset is felvázolható, hogy csupán egyetlen, nem a kivételek közé tartozó, relatív aminosav hiánnyal nem rendelkező egyszerű növényi táplálékkal is képesek lennénk fedezni a létfontosságú aminosav szükségletünket, az előzőekben említett 2000-3000 kcal bevitelével. Természetesen nem is ajánlott senkinek sem csak egyetlen táplálékra korlátoznia az étrendjét, csupán megnyugtatásul közlendő, hogy ha valaki egy nap egyedül például csak babot vagy burgonyát eszik, akkor nem kell a nap folyamán azt komplettálni valami más növényi fehérjével, mert az magában is teljes értékű növényi fehérje volt; és ennek megvizsgálására tökéletesen alkalmasak az étrendi naplók, melyek nem-vegán forrású adatbázisokra (pl. USDA, NCCDB) épülnek. A valós fehérjeminimumot pedig nem csupán a cikkben említett Dr. William Rose állapította meg rendkívül alacsony értékben (20 grammban), hanem számos kutató őt követően, akár saját magán is kísérletezve, napi 30 grammnál kevesebb fehérjével, mellyel képesek voltak pozitív nitrogénegyensúly fenntartására. Ennek ellenére, a hivatalos ajánlásokban szereplő 0,66g-0,83g fehérje testtömeg kilogrammonként, egy bárki számára könnyedén elérhető és javasolható mennyiség. A gyümölcstáplálkozásról pedig ezek után fehérjeszempontból csak annyit, hogyha az ember nem a relatív hiányos aminosavprofilú táplálékokra építi az étrendjét, akkor, ahogyan egy 1971-es, dél-afrikai kutatásból kiderül, még akár növekedhet is a szervezet összfehérje és albumin szintje, egy napi 32-55 gramm közötti fehérjetartalmú gyümölcstáplálkozáson (1)(2). Végezetül válaszként, arra a hozzászólásra, miszerint egy szénhidrátdús (és zsírszegény), teljes értékű, növényi táplálkozás nem szolgálná az emberek egészségét, hogy ilyen táplálkozással voltak képesek hiteles orvosok, 1) a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésére, javítására és visszafordítására, és az 1-es típusú rendkívül jó hatásfokkal történő kezelésére; egy előadás a témáról, Dr. Neal Barnardtól 2) a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésére, javítására és visszafordítására; egy előadás, a témában Dr. Dean Ornish-sal egyetemben szakértő, Dr. Caldwell Esselstyntől.  GS " J. K. Valentine