"Meggyógyultam a cukorbetegségből és elhagytam minden gyógyszeremet!"

2012. július 22. VegaLife 

tovább a teljes receptért  » Az Eleki Egészségközponttal kapcsolatos bejegyzéseim során több tapasztalatot is megosztottam azokkal, akik olvasták írásaimat. Most pedig egy olyan hölgy élményét publikálom, aki a kezdet kezdetén, az első turnuson már ott volt, mint gyógyulásra váró beteg, és azóta már életében szokássá váltak azok a lépések, amelyek minden ember életében egy minőségi javulást eredményezhetnek, ha ezt az ember is akarja és dönt mellette, ezt választja . Az alábbi történetet hallottam tőle. "20 éven keresztül egy gyermekfaluban gyermekeket neveltem. Ebben a magyarországi faluban egyedül álló anyukákra bíztak gyerekeket. Egy időben akár 5-6-7 gyermek is tartozott egy nevelőanyához. Hosszú idő eltelte után azonban úgy éreztem, egyre kevésbé tudok megfelelni az elvárásoknak, amik felém irányultak, és amiket saját magamnak szintén felállítottam. (Egy gyermeknek egy szülő is kevés, itt ráadásul egyedülálló anyaként neveltünk egyszerre több gyermeket.) Magamra maradtam, befelé fordultam. A nagy terhek az egészségemet is megtámadták. Depressziós tüneteket kezdtem észrevenni magamon, majd az anyagcserém is felborult. Örökös fáradtság is társult mindehhez. Végül a munkahelyemről elküldtek, amit nagy tragédiának éltem meg. Teljesen összeroppantam, bántott a velem történt igazságtalanság, és fájt, hogy elvesztettem azokat a gyerekeket, akik számítottak rám. Így teltek a hónapok az életemben. Sokkos állapotban voltam a munkahely elvesztése miatt. Ez annyira mélyen érintett, hogy nem tudtam könnyen feldolgozni. Bántott. Éjjel-nappal a gondolataimban volt és pusztított belülről ez az igazságtalanság, méltánytalanság. Aludni is hajnalban tudtam csak. Ez is inkább elszenderedés volt, sem mint, mély alvás. Iszonyatos alvászavaraim voltak tehát, így napközben erőm sem volt az életre. Orvostól orvosig jártam, mivel laboreredményeimben minden egyes tétel rossz volt. Cukorbetegség tünetei is előjöttek, rettegtem attól, hogy inzulinra állítanak, mert egyre magasabbak voltak a cukorvizsgálatok értékei. (Orvos által mért éhomi 8,5 és saját magam által mért 20 körüli érték is volt.) Végül az állapotom és eredményeim miatt a háziorvos is szakorvosokhoz küldött. Koleszterin, zsíranyagcsere, magas húgysav, mindenféle anyagcsere probléma kijött. Ekkor belgyógyász szakorvos gyógyszerekre állított be. Az orvos által javasolt táplálkozást folytattam. De mindez nem vezetett eredményre. Míg legutolsó alkalommal azt mondta az orvos, ha a következő egy-két hónapon belül nem rendeződik a cukor, akkor már csak az inzulin van hátra. Ekkor nagyon megijedtem. Családomban mindenki inzulinos cukorbeteg. Édesanyám napi 3 inzulinadaggal élt, látását elvesztette, érrendszere is tönkre ment. A hajlam tehát megvan bennem is, a stressz pedig nagyon hangsúlyos rizikótényező. A munkahelyemen az utolsó egy-két év megterheltsége feltűnően erős volt. Tulajdonképpen ez is okozta az anyagcsere folyamatok felborulását. Először csak azt éreztem, hogy nincs erőm. Ma már úgy látom - visszatekintve a történtekre, hogy a jó Isten kiemelte engem abból a munkából. Szervezetem is belebetegedett az utolsó néhány évbe, és az elbocsátás körülményeibe. (Bírósági ítélet során anyagi kártérítést kaptam, de ezzel az igazság nem állt helyre.) Mindenről lemondva, halni készült állapotba végül elmentem Elekre 2010 szeptemberében, ahol hatalmas csoda történt az életemben. Az egészséges életmódot, elveket addig is alkalmazni próbáltam, de nem volt igazán eredményes. Ott viszont már az első napon meleg szeretettel teli közösségbe csöppentem. Ahogy teltek a napok, egyre jobban kezdtem érezni magamat. A 8 alapelv (new start) gyakorlatát valósíthattam meg az életemben. Éreztem, ahogy visszatér belém az erő. Kezelőmmel elsétáltunk egy alkalommal a román határ felé. Csöndesen beszélgettünk, sétáltunk, a határnál leheveredtünk a fűbe, néztük a kéklő eget, és éreztem, hogy erőre kapok, hogy a jó Isten ott van, velem van és célja van az életemmel. Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, minden megfordult. Hétvégére jobbak lettek a labor eredményeim. Hazatéréskor pedig elláttak jó tanácsokkal. 10.000 lépés program - vagyis napi 10.000 lépést kellett naponta gyalogolnom. Lakhelyemen minden délben meglátogattam és megetettem édesanyámat (98) az idősotthonban. Oda is gyalog mentem, és haza is. Ezzel a 10.000 lépést biztos teljesítettem minden nap. A mozgás nagyon sokat segített. Az alvásánál is éreztem, ez jótékonyan hat. Jólesően el is fáradtam, amikor hazaérkeztem. Éreztem, hogy a vérkeringésem is beindult. Elkezdett megerősödni a szívizomzat a rendszeres, de mégis könnyű mozgás által. Másfél évig mindennap, míg élt az édesanyám, megtettem ezt a távolságot. Függetlenül hidegtől vagy hőségtől. Édesanyám halálát követően már a rendszeresség csökkent, de huzamosabb ideig ezt követően is éreztem a belső órámat, ahogy jelez, itt az idő, indulj a sétára. Napjainkban ahova csak tudok, gyalog megyek. Érzem, a szokásos mozgás hiányzik. Amikor Eleken vagyok, ott szintén jelen van az életemben, hiszen a programba van építve. Lelkileg is feldobott a mindenkori testgyakorlat, sőt pár hónap múlva a rettenetes fáradtságom is megszűnt. Pedig nehéz volt erőt venni magamon, hogy gyalog elinduljak, mikor mehettem volna busszal is. Az első hónapokban tényleg nagyon nehéz volt, de idővel szokássá vált, és meghatározta életvitelemet, napjaimat. Boldogságot is adott. 10 féle gyógyszert szedtem, amikor Elekre megérkeztem 2010 szeptemberében. Turnus végén, Elekről eljövet, már csak két gyógyszer maradt meg az életemben.  Ez a két gyógyszer közül az egyik - vérsűrűség hígító - mivel agyi infarktusom volt, és az alvászavarra kapott gyógyszer a másik. Emellett a belgyógyász által felírt gyógyszereket, mint például a cukorbetegségére kapott metforált is teljesen sikerült elhagynom még az eleki tartózkodásom alatt. Pedig nem folytattam speciális - cukorbeteg diétát. Egyszerűen csak a new start életvezetést éltem, jobban mondva kezdtem el megélni. Mindenre kíváncsi voltam. Leírtam a cukorbetegek speciális diétáját és haza érkezve ezt folytattam 4 hétig. A diétát néhány napos böjttel indítottam. De egy-két nap is elég lett volna. Azonban belül is éreztem, szükségem van erre. Eleken az eltöltött egy hét alatt 2-3 kg-t fogytam. Mindez annak volt köszönhető, hogy a vacsorákat teljesen kiiktattam életemből. A sok séta is közre játszott és természetesen a nyers ételek, valamint az őrölt lenmag rendszeres székletet biztosított. Annak ellenére, hogy bőséges reggeliben és ebédben volt részem minden nap, mégis az életmód változtatás már egy hét alatt 2-3 kg-val kevesebb súlyt eredményezett. Azzal a jó tanáccsal indítottak még útnak az egy hetes turnus végén, hogy fogynom is kell még. A tanácsokat - elhatároztam - be fogom tartani. Éreztem a jó Istentől kapott erőt is, és így időközben megfordultak azok a dolgok, amik a lelki halál állapotához vezettek. Az alatt a 4 hét alatt, amíg a javasolt ,,cukorbetegek számára ajánlott diétát folytattam, 5 kg-val lettem kevesebb. Attól kezdve szépen lassan kéthavonta 1 kg-tól sikerül megszabadulnom. Legutóbb 76 kg voltam Eleken (legelső alkalommal 98kg!!). Az ideális testsúlyt szeretném elérni, azt megtartani, és tudom, a szokásommá vált új életmóddal sikerülni is fog. (Kitűzött cél a 68-70 kg.) Az utolsó gyógyszert idén februárban (2012) sikerült letennem. Pszichiátrián is megbeszéltük, hogy elhagyom a gyógyszert. Nem egyik napról a másikra történt ez, hanem az adag folyamatos csökkentésével. Természetesen mindkét utolsó gyógyszer, éppúgy, mint a többi 8 tabletta elhagyását orvosi konzultáció előzte meg. Isten segítsége mellett az életmód változtatásának köszönhettem, hogy eljutottam idáig. Jelenleg elmúltam 60 éves, felmenőim mind cukorbetegség következményei miatt hunytak el, súlyos betegségekben, és bár nálam is kialakult, mégis sikerült legyőznöm speciális diétával, mozgással, a 8 alapelv életszokássá alakításával. Laboreredményeim ezt követően teljesen jók lettek. Az ott (Eleken) megszületett hála azóta is élni tanít és segít mind a mai napig. A testi-lelki harmónia, amit ebben a közösségben egyszerű kis módszerekkel megélhettem, továbblendített napról napra az élet nehézségein. Kérdésemre, hogyan lett kezelő az Eleki Egészségközpontban, az alábbi választ adta: ,,Először is nagyon tetszett a légkör, amit megtapasztaltam már az első nap Elekre érkezve. Annyira más volt a közeg, mint az elmúlt 20 év túlpörgetett munkája. Amíg betegként először ellenszenvvel mentem oda, második, harmadik napra teljesen megváltozott a beállítódásom. Jól esett együttműködni és azt csinálni, amit ott előírtak az egészségem érdekében. Végére azt vettem észre, mintha nem történt volna velem semmi, de mégis megváltozott bennem minden. A harmónia, rend, belső és külső szervezettség a hatalmába kerített. Minden elkezdett bennem jól működni. Más táplálkozás, a mozgás, a lelki dolgok hatása által apránként oda jutottam, hogy jól vagyok, megbékéltem a világgal. Ezt csodás, nagy változásnak éreztem magamban. Ha ez velem megtörténhet, akkor szeretném, ha én is ebben más számára segítség lehetnék. Szeretném, ha más is átélhetne hasonló jót. Óvatosan, semmit nem remélve megkérdeztem, hogy kaphatnék-e esélyt a kezelői feladatok végzésére. A központ vezetője és orvosa is örömmel fogadta ajánlkozásomat. Ezt követően átestem egy oktatáson (2 hét) majd valaki mellé beosztottak tanulni, mint ,,másodkezelő. Ezután már gyakorlatban szereztem a tapasztalatokat. Végül önállóan kezdtem meg a következő turnuson a kezelést. Turnusról turnusra egyre jobb sikereket éltem át. Megszerettem azokat, akiket kezelhettem.  A megváltozott életmóddal hatalmasat lehet segíteni, nem csak a magam életében tapasztalom már meg. Azóta is kapcsolatban vagyunk a kezelt vendégekkel, a kialakult bizalom mai napig megvan. Jó érzés így segíteni. Most ugyanúgy tudok gondoskodni, mint 20 éven át, csak nem gyerekekről, hanem gyógyulni vágyó vendégekről. Öröm és kihívás számomra, hogy minden mozdulatra, rezdülésre oda kell figyelni, és meg kell találni, hol az a távolság, ami megfelelő köztem és a kezelt ember között. Volt, aki igényelte, hogy reggeltől estig vele legyek, más pedig függetlenebb életet próbál(t) ott élni. Egyre jobban gyönyörködöm a módszerekben. Ahogy a jó Isten adta a gyógymódokat, egymásra épülve, megteremtve azok gyógyító erejét. Szemünk láttára omlik össze az egészségügy napjainkban. Egy ilyen egészségközpont által azonban megnyílik egy olcsóbb, egyszerűbb lehetőség a gyógyulásra, az otthon is használható gyógymódok elsajátítására. Ámulok a bölcsességen, hogy ebben munkálkodni tudok. Egyre erősödik bennem a felismerés, hogy ez az, amit mindenki megpróbálhat, ártani nem fog. Ez az életmód változtatás sokkal egyszerűbbé teszi az életet. Apró csodák, amikben mindenkinek része lehet, csak rá kell szánnunk magunkat. Úgy mentem Elekre, hogy ártani nem fog, bár kicsit ellenszenves volt mindenki a személyzet közül. Nem tudtam elhinni, hogy létezik ilyen szeretetteljes közeg, de két-három nap múlva, már éreztem, hogy nálam is működik, ekkor megváltozott a véleményem. Szeretném, ha ezt mindenki megtapasztalhatná, hogy lehet jobban is élni. Nem drágábban, jobban, egészségesebben.