Főtt kukorica pikáns olajjal

2012. augusztus 3. VegaLife 

tovább a teljes receptért  » Főtt kukorica. Gyermekkorom emlékeit idézi. Na meg a táborokét. Túrázni mentünk és a tábor konyhásai utánunk hozták a főtt kukoricát, meg a többi ételt. Vagy éppen én voltam a konyhás, aki a munkálatokban részt vett. Valahogy mindig is szerettem a kukoricát. Télen, nyáron. Emlékszem, egyik nyáron a volt főnökömtől kaptam egy csomó csövet. Finom volt nagyon. Zsenge és ízletes. (Köszönöm, így utólag is, ha olvasod. :) ) Most is egész jó áron jutottunk hozzá egy nagyobb adaghoz, így egyértelmű volt, hogy a nyár nem telik el anélkül, hogy kukoricát főzzek. Valami speciális ízvilágra vágytam. Míg fejemben összeállt a kép: készítettem hozzá pikáns fűszerolajat és azzal kentük meg a csövet - mielőtt elfogyasztottuk.   A recept: Hozzávalók: 1 mély fazék :) 6-8 kukoricacső zsenge kukoricahéj (ami közelebb van a csőhöz) víz Pikáns olajhoz: 1 dl hidegen sajtolt olíva vagy napraforgó olaj (esetleg kukoricaolaj) 1 negyed citrom reszelt héja 2 gerezd fokhagyma 1 kisebb csilipaprika 1 teáskanálnyi himalaya só   Elkészítés: A héjuktól és hajuktól megfosztjuk a kukoricacsöveket. Ha nagyon hosszúak esetleg félbe törhetjük őket, vagy ha nagyobb létszámú társaságnak készítjük. Vagy ha nincs elég nagy lábos/­­fazék otthon, amiben megfőzhetjük. A kukoricacsöveket egymás mellé és egymásra a fazékba helyezzük. Minden szintet befedünk zsenge kukoricahéjakkal. Tehát a végén kukoricahéjjal zárjuk a sort. Forró, vagy meleg vizet engedünk rá, közben a kezünket a csöveken tartjuk. Amikor már ellepte a víz a kukoricákat, egy kisebb fedővel, vagy lapos tányérral, tálcával lefedjük őket, így a víz alatt tudjuk tartani őket. Plusz az egészet lefedjük a fazék tetejével. Így főzzük. Kb. 20-30 perc alatt, ha jó minőségű kukoricánk van, igazán finom, puha lesz a mienk is. Amíg fő a kukorica, az olajat elkészítjük. A himalaya sót egy kisebb bögrébe, vagy tálkába szórjuk. A negyed citrom héját lereszeljük, a fokhagymákat összenyomjuk, vagy nagyon apróra vágjuk. A csilipaprikával szintén így járunk el. Amikor mindent a kis bögrénkbe tettünk, összekeverjük, majd tetszés szerinti olajmennyiséget öntünk rá. Minél korábban készül el az olaj a kukorica fogyasztásához képest, annál finomabb, markánsabb ízt kölcsönözhetünk neki. Akár úgy is tovább spirálozhatjuk a konyhaművészetünket, hogy az olajjal megkent csöveket alufóliába csomagoljuk (talán sütőpapír is jó) és sütőben pirosra sütjük. (Vagy kerti grillen). Én ez utóbbi technikákat két okból kifolyólag nem tettem meg. Az egyik, amióta megjöttem Elekről, igyekszem hevített olajat nem fogyasztani semmilyen formában. (Sajnos ezt nem mindig tudom maradéktalanul megtartani.) A másik indok pedig a tikkasztó meleg, ami napjainkban ismét megtalálja hazánkat. (Nem bánom, inkább ezt választom, mint a telet!:) ) Férjem, aki amúgy is szereti a picit csípősebb ízt, odáig volt az olajos kukoricáért. Mellesleg, ha az olajat így frissen készítjük el, nem lesz csípős. Én kevésbé szeretem a csípős ízt, és pont jó volt az én ízérzékemnek is. UI: Főzés, kihűlés után levével együtt tegyük hűtőbe, ha másnapra is maradna, mert így nem szárad ki.