Harmonika kenyér

2013. november 4. VegaLife 

tovább a teljes receptért  » Sokféle módon készítik a "harmonikás" péksütiket. Én egy egyszerűbb, kevésbé időigényes, de mégis kissé különleges formába próbáltam hozni. Férjemnél sikert aratott, s rögtön követelte, hogy ezután csak így szeretné, hogy a kenyeret süssem. Azóta aztán már újra megcsináltam. A jó benne az, hogy nem kell hozzá kés, pláne nem kenyérvágó (oké, nem nagy szám, csak érdekesség), mert ha jól állítjuk össze, akkor a "kenyérszeleteket" csak úgy, egymásról le lehet húzni. Jöhet rá a pástétom, és már fogyasztható is. Igaz, én pástétom helyett házi olíva olajjal ettem, amit még Horvátországból hoztunk. Egyszerűen annyira tömör íze van, hogy nem versenyezhet vele egyetlen bolti termék sem. Ez tényleg házi sajtolású. Egy idős nénitől vettem kinn, de ha legközelebb eljutok oda, biztos, hogy "bespájzolok". Annyira finom íze van, hogy vétek ételbe főzni. Legszívesebben "mártogatok" belőle. Erre kifejezetten alkalmas ez a harmonika kenyér. A recept: Hozzávalók: - 2,8 dkg friss élesztő - 3,5 dl meleg víz - 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt - 35 dkg fehér liszt (BL-55) - 5 dkg őröl lenmag (elhagyható, helyette liszt vagy sörélesztőpehely is alkalmas) - 2 evőkanál olaj - 1 dkg só - magvak (a kenyér tetejére - opcionális) - margarin vagy kókuszzsír   Elkészítés: A kenyérsütő üstjébe belemorzsoljuk az élesztőt, majd ráöntjük a meleg (de nem forró!) vizet. Sokak szerint kell hozzá valami édes dolog is. Mint például egy kiskanál méz, vagy cukor. Régen én is raktam az élesztőre mézet, vagy biocsicsókát, azonban láttam egy rövidebb filmet (Ízes hagyományok), ahol falusi asszonyok sütöttek kenyeret, és legfeljebb sót adtak az élesztőhöz és a vízhez, de cukrot semmiféleképpen nem. Azóta édesítő nélkül készítem a kenyeret. Várunk egy rövid ideig, míg az élesztő feloldódik. Ha cukrot, vagy mézet is raktunk hozzá, akkor az élesztő a víz felszínére kel. Nálam ennek hiányában csak feloldódik. Közben elővesszük a többi hozzávalót. Mikor feloldódott az élesztő, a fenti sorrendben hozzáadjuk a többi anyagot is. Beletesszük a kenyérsütő gépbe és kiválasztjuk azt a programot, amivel a tésztát összekeveri, megdagasztja, megkeleszti. Nekem "dough" a program neve, és másfél óra alatt a nyers tészta szép nagyra fel is dagad. Amennyiben nincs kenyérsütő gépünk (valaha nekem sem volt), akkor addig gyúrjuk a kezünkkel a tésztát, míg hólyagocskák nem jelennek meg a tésztában, majd letakarva meleg helyen kelesztjük kb. 30-45 percet. Előveszünk egy kerek edényt. (Én kerámiatálat választottam legutóbb, de első körben jénai tállal dolgoztam.) Margarinnal vagy kókuszzsírral kikenjük az oldalát és az alját is. Kevés liszttel meghintjük a kikent formát. Így biztosítjuk, hogy sikerüljön egybe kiszedni a kenyeret. (Sütőpapírral is dolgozhatunk.) A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtjuk és mint a pogácsák tésztáját, mindig félbe, majd megint félbe hajtjuk. Kinyújtjuk. A végső műveletként egy hosszú (már félbehajtott) téglalap alakú tésztát kell kapjunk, amit a téglalap közepén elvágunk. Így két egyenlő téglalapunk lesz. Ezeket szintén egyenlő szélességű (max. fél-1 cm) csíkokra felvágjuk. Ezeket a csíkokat szintén megkenjük kókuszzsírral vagy olvasztott margarinnal. Így tesszük egymás tetejére. Amikor néhány már egymáson helyezkedik el, az előre elkészített sütőtálba fektetjük. Mindezt a műveletet addig folytatjuk, míg az összes tészta el nem fogy. A tetejét megszórhatjuk magokkal. Letakarva meleg helyen kb. fél órát kelesztjük. Sütés előtt egy kevés vízzel megspricceljük, majd sütőbe tesszük - közepes lángon, vagy 180 fokon megsütjük. Kb. 35 perc sütés után finom, ropogós szélű, puha belsejű kenyeret kapunk. Ha kihűlt, már fogyaszthatjuk is. Akár magában, vagy valamilyen pástétommal megkenve.