Házi kesudiókrém

2013. október 8. Zizi kalandjai 

tovább a teljes receptért  » Az egész úgy kezdődött, hogy pár hónapja kaptam a nagy Ámerikából egy üveg cashew butter-t, vagyis kesudióvajat, vagy nevezzük kesudiókrémnek. Ilyet… és akkor elvesztem… Ráadásul mindez Ádi születése után történt, amikor szükségem volt természetes tejserkentőkre… és hát többek között a kesudió az ilyen. Igyekszem tartani a délelőtt csak gyümölcsöt eszem dolgot, de amióta szoptatok ez elég ritkán elég. Szükségem van energiát adó táplálékra is. Noha a gyümölcs élénkít – ezért is érdemes délig bezárólag enni, nem pedig vacsorára -, nem ad annyi energiát, hogy délelőtt helytálljak egy perpetuum mobile mellett, aki ráadásul belőlem táplálkozik. Szóval barnára pirított – én így szeretem, ha már van egy kis színe – élesztőmentes teljeskiörlésű kenyérre kentem ezt a natúr, nyers kesudióvajat és arra jött anyukám cukor- és minden mentes szilvalekvárja = tökéletes energiát adó reggeli. Egyszerűen rákattantam. Minden reggel ezt ettem a gyümölcs után és szomorú szemekkel néztem az üvegre, mert tudtam, hogy egyszer el fog fogyni. Kétségbeesetten hívtam fel gourmet boltokat, hogy forgalmaznak-e kesudióvajat. Többnyire földimogyoróvaja van mindenkinek, egy helyen mondták, hogy tartanak, de éppen nincsen (közben találtam online egyet, még nem próbáltam ki). Na, akkor állítsuk elő mi saját magunk… gondoltam. Szükség van hozzá egy jó konyhai robotgépre (figyelem!!! készítés közben néha tartsunk szünetet és állítsuk le a robotgépünket, nehogy leégjen a nagy munkában!!!), egy kis türelemre, na és persze natúr kesudióra. Persze lehet készíteni sós, pirított magból is, úgy is finom. A natúr változatot ízesíthetjük mézzel, juharsziruppal, egy csipet sóval, esetleg egy kevés fahéjjal is, de én nem tettem bele semmit. Ha nem csak kenyérre szeretnénk kenni, hanem kekszekbe, süteményekbe is bele szeretnénk sütni, akkor szerintem jobb, ha a  natúr változatra hagyatkozunk. És akkor lássuk a készítését fázisfotókkal fűszerezve… Beleöntjük a robotgép tartályába a kesudiót és elindítjuk a gépet. Egy perc után már szemcsés állagú lesz, további három-négy perc után már szinte por állagú. Újabb három perc és már látható lesz a kesudió olajosságga, kezd összeállni a porrá darált kesu. Még járatjuk a gépet és most már nagyobb szemcsékben állnak össze az apró szemek. Eltelik újabb három-öt perc és az apró szemek eltűntek, helyette kezd masszává összeállni. Még néhány perc és a massza kezd golyóvá formálódni, mintha tésztát gyúrnánk és formáznánk. Kitartás! Mindjárt a végére érünk! A robotgép “tésztává” dagasztotta a kesudiót. Igazi, formás labdát “gyúrt” belőle, ha belenyomjuk az ujjunkat, érezzük, hogy puha – már szerintem így is kenyérre kenhető lenne. Amikor a gépünk ezt a labdát dobálja, nem igazán hisszük majd el, hogy újabb három-négy perc után szétesik a labda és az állaga még krémesebb lesz. Még dolgoztassuk a robotgépet pár percig és a darabos kesudiókból kesudióvaj vagy krém lesz. Voila! Most kapcsoljuk ki a robotgépünket és hagyjuk pihenni, valamint kihűlni! Megérdemli! Házi kesudiókrém Hozzávalók: - 400 g kesudió Robotgépben daráljuk, pépesítsük, krémesítsük a kesudiót a fenti fázisfotóknak megfelelően. A kisebb szüneteket beiktatva kb. 25 perc alatt készül el. Ebből a mennyiségből kb. 250-300 ml kesudiókrém lesz.