Napraforgós cukkinipástétom

2013. január 20. VegaLife 

tovább a teljes receptért  » A napraforgót az észak-amerikai indiánok kezdték el termeszteni, majd Oroszországba került, ahol előállították első hibridjeit. Megtalálta a visszavezető utat is a szovjet programok elől menekülő farmerek zsákjaiban. Amikor a napraforgó a világ egyik legfontosabb koleszterinmentes olaját adó növénye lett, egy akkor jelentéktelen művész egy francia elmegyógyintézetben megfestette a napraforgó virágait, és a növény ezzel örökre megváltoztatta a művészet világát is. (részlet Bill Laws: Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet c. könyvből) Köszönet a képért a Wikipediának! A II. világháborút átélt Franz Hasel történeteit feldolgozó "Ha ezrek esnek is el...." című könyvben az alábbi érdekességet olvastam a napraforgó-olajjal kapcsolatban: "....Ahogy haladtak dél felé, olyan területre érkeztek, amelyen végestelen végig napraforgók virítottak, aranysárga fejeikkel a nap felé nézve. A következő város elérésekor egy hatalmas napraforgó-sajtoló üzemet fedeztek fel. Az utakon hegyekben álltak a magok, várván, hogy feldolgozzák őket hidegen sajtolt, finom olajjá, a legjobbá a világon. Belül hatalmas kádakat találtak, amelyek színültig voltak tiszta olajjal. Később kiderült, hogy mintegy kétszázezer liter olajat raktároztak az üzemben. Megkapták a parancsot, hogy robbantsák fel az egészet. Franz látni sem akarta a mérhetetlen pazarlást, ezért odament a századoshoz, hogy beszéljen vele. -Uram, lenne egy javaslatom. -Mondja, Hasel! -Szerintem nem érdemes felrobbantani az összes olajat. Ha engedélyt ad rá, én egyenlően elosztanám a katonák között. Megtöltenénk a kannákat, edényeket, és hazaküldenénk, amit csak tudunk. Maga is tudja, milyen nehéz Németországban bármiféle zsiradékhoz jutni mostanában. Segíthetnénk a családjainkon. Aztán az üres üzemet már levegőbe lehet röpíteni. A százados hitetlenkedve csóválta a fejét: -El sem tudom képzelni, hogy tudná végrehajtani ezt a feladatot. Mindamellett igaza van, otthon az olaj annyit ér, mint az arany. Ha meg tudja csinálni, rajtam ne múljon." (Részlet "Ha ezrek esnek is el..." c. könyv tizenkettedik fejezetéből, melynek címe: A Kaukázusban.) Természetesen nem árulok el nagy titkot, hogy Haselnek sikerült a tervet végrehajtania. Tudomásom szerint a Kaukázus ma is gazdag hidegen sajtolt növényi olaj készítésben. Ugyan a pástétomhoz nem növényi olaj szükséges, csupán napraforgó és cukkini, mégis megosztottam ezeket a tudásanyagokat mindenkivel. Amikor napraforgó maggal dolgozom, gyakran eszembe jut a kaukázusi történet, valamint Van Gogh festménye is. A recept: Hozzávalók: 1 cukkini (felkarikázva fagyasztottam le) 1 dl napraforgó 2 dl víz ételízesítő vagy só 1-2 gerezd fokhagyma turmixgép vagy botturmix sörélesztő-pehely (elhagyható)   Elkészítés: A napraforgó szemeket néhány órára, vagy ha tehetjük egy éjszakára, vagy egy fél napra beáztatjuk, maximum kétszeres mennyiségű vízbe. Kevés vízen megpároljuk a cukkinikarikákat, vagy cukkinikockákat, de ha reszelt cukkinink van itthon, az is jó. Nyers (nem fagyasztott) cukkinivel is dolgozhatunk. Ez esetben meg kell hámozni és lereszelni, vagy feldarabolni. A cukkinit megsózzuk, vagy egy kevés ételízesítővel megszórjuk. Adunk hozzá és 1-2 gerezd felaprított, vagy kinyomott fokhagymát. Fedő alatt megpároljuk. Először a megáztatott napraforgót egy kevés vízzel, amiben ázott, összeturmixoljuk. Ha hiszitek, ha nem, tejfölszerű állagot kapunk, de nem is véletlen, hogy a növényi tejföl alapja épp a napraforgó hasonló felhasználása. Amikor a napraforgót így készre készítettük, hozzáadjuk a megpárolt fokhagymás cukkinit és turmix, vagy botturmix segítségével addig turmixoljuk, míg egészen krémes állagú pástétomot nem kapunk.  Ezzel kész is a pástétom. Ha úgy tartja ízlésünk, egy kevés sörélesztő-pehellyel összekeverve még finomabb, krémesebb pástétomot kapunk. Egyszerűbb elkészíteni, mint leírni. :) Lehet, kicsit nehéznek tűnik, de tényleg semmi bonyolult művelet nincs benne.