Natúr baracklekvár

2012. augusztus 27. VegaLife 

tovább a teljes receptért  » Megkésve bár, de törve nem... Eljutottam végre oda, hogy leírom a baracklekvár készítésemet. Natúr baracklekvárt készítettem, vagyis nem került hozzáadásra se cukor, se semmilyen más édesítő, se lekvárok befőzéséhez gyakran használt zselésítő (dzsemfix vagy agar - agar), se tartósítószer. Miért? Azon egyszerű oknál fogva, mert szerintem régen is készítették így nagyanyáink, vagy az ő felmenőik, vagy még régebben, amikor a cukor nem volt úgy elterjedve világszerte. (Máskülönben a Cukorblues című könyvből olvastam, hogy Kolombusz idején a cukor és rabszolga kereskedelem a portugál királyság két alapeleme volt, vagyis meglehetősen régen, néhány évszázaddal ezelőtt már folyt a harc a cukorért, igaz, akkoriban még nem ilyen formában és nem ennyire elterjedten használták.) Úgy gondolom, és más emberekkel történt tapasztalatcsere által is megerősödött bennem az, hogy a lekvár egészségesebb cukor  nélkül, a szükséges édesítést pedig utólag is el lehet végezni. Például a befőzött üvegből tálkába egy kis adagot kivenni és azt mézzel, gyümölcs vagy nyírfacukorral, stíviával, aszalt gyümölccsel, vagy ki mit használ - utólag kis mennyiségben lehetséges édesíteni. Candida betegséggel küzdőknek külön szeretettel ajánlom ezt a módszert. A recept: Hozzávalók: - néhány kg sárgabarack - befőttes üvegek - celofán - víz - tepsi - meleg "ágy" Elkészítés: A sárgabarackokat alaposan átmossuk. Én legalább háromszor egymás után átmostam őket. Még a nagybani piacon vettünk kétfajta sárgabarackot. Kisebb és nagyobb szeműt. Ezeket dolgoztam be a lekvárba (is). Jól jártam velük, mert szinte hibátlanok voltak. Amennyiben barackjaink nem tökéletes szeműek, a hibás részt vágjuk ki, vagy ha a barackszem nagy részét érinti, az egész barackszemet bele se tegyük a lekvárba. A puha barackokat kezünkkel kicsit megnyomva két részre tudjuk bontani. Ha ez működik, akkor tényleg jó érett a barack, dolgozhatunk vele bátran. Miután megfeleztük, a magokat kiszedjük. (Érdemes őket félretenni.) Ha van otthon botturmixunk, akkor elég a gyümölcsöket megfelezve a legmagasabb fazekunkba rakni. Ha nincs botturmix a birtokunkban, akkor érdemes a gyümölcsszemet legalább 4 részbe vágni, így könnyebben fog pépesedni. Most már csak annyi a dolgunk, hogy közepes lángon elkezdjük főzni, illetve a főzés elején botturmix vagy krumplinyomó segítségével (esetleg nagyobb villával) összenyomkodjuk a gyümölcshúst. Amíg felforr előkészítjük az üvegeket. (Inkább néhány üveggel többet készítsünk elő, mint kevesebbet!) A már kívül- belül megtisztított üvegeket egy tepsibe tesszük. A tepsibe és az üvegekbe is vizet öntünk. A tepsibe inkább többet, az üvegekben az üvegek aljára kb. 1-1,5 dl víz elég. Az egészet sütőbe tesszük és amíg a víz az üvegekben el nem kezd forrni, a sütőben melegítjük őket. Amikor felforrtak és a baracklekvárunk is rövid ideje rotyog, kivesszük az üvegekkel teli tepsit a sütőből és az alábbiak szerint járunk el: E gyesével első lépésként kiöntjük a forró vizet az üvegből és tiszta merőkanállal vagy kisebb kancsóval a forró lekvárt töltjük az üvegbe. Fóliát, majd kupakot helyezünk rá. Jól leszorítjuk a kupakkal és az elkészített meleg "ágyba" (száraz dunszt) helyezzük fejjel lefelé az üvegeket. A száraz dunszt nálam egy törölközőkkel kibélelt kosár volt most. Néhány napig a kész lekvárokat ebben a száraz dunsztban hagyjuk pihenni, hűlni. 2-3-4 nap után leellenőrizzük és ha az üvegek normál hőmérsékletre álltak vissza, felcímkézzük őket és mehetnek a kamra polcára. Ami a lekvár állagát illeti: Ha nem főzzük túl, és a barackokat sem préseljük agyon a krumplinyomóval vagy a botturmixszal, akkor nem lesz nagyon folyós a lekvárunk. A lekvár elkészülte után néhány héttel palacsintát sütöttem, amihez meg is nyitottuk az első üveget. Mivel a férjem édesebben szereti, így neki egy kicsit édesítettem mézzel (dióval keverve), de azok, akik cukorbetegek, vagy figyelniük kell, hogy ne legyenek cukorbetegek, vagy csak szeretik a fanyarabb, természetes ízeket (én nagyon!), azoknak ajánlom ezt a módszert. Ha jó alaposan lezárjuk az üvegeket a száraz dunsztba tétel előtt, akkor nem mennek tönkre. Hiszen az én kis üveg lekvárom a palacsintához remekül szolgált. A baracklekvárról még annyit, hogy esetleg bebarnulhat. Ennek a titka is az, hogy nem kell sokáig rotyogtatni és gyorsan üvegbe kell tölteni. Ha üvegbe töltjük, esetleg az üvegben az alsó része (felfordításkor még felső) picit megbarnulhat, de nem jelentős. Nálam 2-3 üvegnél megbarnult. A palacsintához ilyet vettem elő, de semmi baja nem volt.