Névnapi ricottatorta á la Dolce Vita

2009. augusztus 2. La Cuisine d'Adéle 

tovább a teljes receptért  » Mióta csak felkerült a blogjára, tudtam, hogy egyszer mindenképpen ki kell próbálnom Dolce Vita ricottatortáját. A megfelelő pillanat most érkezett el: Anyut leptem meg névnapja alkalmából vele. Az eredmény? Teljes siker! :-) Az ötlet és a recept is fantasztikus... Szeretem az egyszerű recepteket, az olyanokat, amelyek kevés hozzávalóval dolgoznak, nincsenek túlbonyolítva, a végeredmény mégis egészen különleges, mutatós és finom. További kritérium természetesen - talán említenem sem kell - hogy semmilyen ,,oda nem illő, mesterséges alapanyag használatát ne kívánja meg az étel leírása (a zselatintól pl. kiráz a hideg). Nos, ez egy ilyen recept. Ami még vonzóbbá tette számomra, hogy sütés nélkül - s amúgy is nagyon gyorsan - készül. Ugyanis a sütőnk már egy ideje gyakorlatilag használhatatlan, de ha még az is lenne, nem szívesen üzemeltem volna be ebben a harmincegynéhány fokban. A végeredmény miatt mégis kicsit izgultam. Mi van, ha nem áll össze a kekszes alap? Nem tartja meg a formáját a ricottakrém? Pontosan követtem Dolce Vita utasításait és minden remekül működött. Egészen apróra törtem a kekszet, s így az alap egyben maradt és szépen szeletelhető lett, a krém pedig tökéletesre sikerült. Könnyű, a narancsos felhangtól kissé fanyar és pikáns, a legkevésbé sem émelyítően édes desszert lett az ünnepelt, na és persze a mi jutalmunk, akik kóstoltuk... Azóta, azaz múlt vasárnap óta Anyu többször kérdezte: mikor csinálok újra? Kell ennél nagyobb elismerés? :-) A receptet - bár az eredeti e szempontból is tök oké - kissé reformosítottam, s nálam így készült. R icottatorta Hozzávalók: 15 dkg keksz (bio tönköly háztartási kekszet használtam - Naturgold) 8 dkg biomargarin 50 dkg ricotta 1 dl narancslekvár (St. Dalfourt használtam, ami hozzáadott cukor helyett természetes szőlőlével van édesítve, ezeken kívül pedig csak természetes gyümölcspektint tartalmaz) 2 (bő) evőkanál bio nádporcukor Elkészítés: Konyhai késes robotgépben zsemlemorzsa állagúra zúztam a kekszet, eközben megolvasztottam a margarint. A kekszmorzsát alaposan összeforgattam a margarinnal és a 18 cm-es kapcsos tortaformám aljára nyomkodtam. Nagyobbacska tálba borítottam a - 2 doboz - ricottát, hozzáadtam a lekvárt és a porcukrot (a nádporcukor nem annyira édes, mint a ,,hagyományos finomított kristály-, illetve porcukor!), fakanállal homogén masszává kevertem. A ricottakrémet rásimítottam a kekszes alapra. Az eredeti recept azt írja, minimum öt órára hűtőbe kell tenni. Én előző este készítettem el a tortát, s a másnapi ebéd után tálaltam. Megjegyzés: A St. Dalfour narancslekvárjáról jó tudni, hogy narancshéjdarabokat is tartalmaz. Ennek következtében van egy kis kesernyés ,,beütése, ami a ricottakrémen is érezhető. Aki tudja magáról, hogy az enyhe kesernyésség biztosan zavarná, természetesen használjon másfajta, jó minőségű - ideális esetben házi - narancslekvárt vagy - ahogyan Dolce Vita is írja - egy narancs reszelt héját és turmixolt gyümölcshúsát.