Interjú az Elixires Soós Ádámmal, a vegán ispánnal

2016. június 6. Vegán lettem 

tovább a teljes receptért  » Soós Ádám a vegán Elixir bisztró séfje, hardcore punk szkrímer és Bianchista meséli el melyik vegán étel lenne legszívesebben.   Mesélj röviden magadról annak aki nem ismerne. Ádám vagyok, egy vidéki hardcore/­­punk srác. Amikor hat éve felköltöztem Pestre, már vegán voltam és nagy álmom volt, hogy vegán szakács, valamint bicajos futár legyek, noha enyhe túlzással élve nem tudtam főzni és ennek tetejébe a várost sem ismertem. Mindezek ellenére több helyen dolgoztam szakácsként majd konyhafőnökként és futárként is, és már saját kis vegán bisztróm van, az Elixir.   Miért pont ispán és honnan jött a név? A vegan ispán vagy helytartó “gúnynév” először egy poénnak indult, mert hajlamos vagyok ,,túlságosan komolyan venni a veganságot és ehhez hasonló viccelődéssel próbáltuk feloldani azt, ahogy arra reagáltam, hogy elég sokan még egy vegánnak nevezett csoportban sem értik meg valamiért sajnos, hogy a vegánság az állatokról szól, nem pedig rólunk. Nem fér bele egy kicsi ez vagy az. Azt már szinte csak zárójelesen jegyzem meg, hogy az ispánság fogalmába nálam beletartozik az is, hogy maximálisan segítőkész vagyok és segítek, ahol tudok.   Mi a véleményed a magyar vegán viszonyokról és tévhitekről a téma kapcsán? A honi viszonyokról nagyon vegyes érzelmeim vannak. Egyrészt az elmúlt években összesen egy vegan kollégám, felettesem volt az összes vegetáriánus, vegán helyet figyelembe véve. Ez is közrejátszott abban hogy megalapítottam az Elixírt, ahol valóban csak vegánok dolgoznak. De nagyon örülök, hogy egyre többeket érdekel a vegánság itthon, elindult valami hatalmas robbanás, ami köszönhető többek között Kristóf barátom személyének és könyvének is, viszont az kifejezetten zavar mind a mai napig, amikor anyagi megfontolásból ugranak fel a vonatra olyanok, akiknek húsos helyük is van például. Számomra a vegánság nem egy financiális luxusexpressz, amire fel lehet pattanni. Hanem a törődés, a szeretet egyik legszebb módja, a jogi, környezettudatos mozgalmak egyik legfontosabbika és a hitelességnek ebben alapvető értéknek kellene lennie. Ugyanis ez egy rémesen egyszerű dolog és teljesen érthetően van definiálva: nem használunk állatokat! Ha pedig nem használsz állatokat, nem élsz például a halálukból. Ezen logika alapján sem tudom elfogadni azt sem, amikor valaki vegán szakácsnak hívja magát bőrcipőben, mézzel és a többi. A forradalom a tányérodon kezdődik, de nem ott kell véget érnie. Legyünk mindannyian következetesek, próbáljuk meg minimalizálni az ártást és tegyünk meg mindannyian, akár közösen a lehető legtöbbet azért, hogy majd a következő nemzedékek is egy valamennyire használható sárgolyóbist vegyenek át. Valószínűleg bennem túlságosan intenzív egy vegán társadalom iránti vágy – ezért is tűnhetek szigotúnak – és valahol nagyon remélem, hogy pár évtized múlva már a múlté lesz az állathasználat. Ettől függetlenül én minden apró dolognak örülök, a vegetáriánusokat is simán támogatom, hátha egyszer vegánok lesznek ők is, hisz addig is kevesebb állat szenved.     Kicsit mesélj az Elixirről. Mostanában költöztetted, de mik a távoli terveid a bisztróval? Nos, ez egy etikai – sajnos tartunk ott, hogy ezt a jelzőt hozzá kell tenni – vegán testvériség bisztrója, ami már full-time étterem lett. Próbálok rendkívül demokratikus módszerekkel irányítani, a barátság nagyon fontos alapja a cégnek és a kevés szabadidőnket is együtt töltjük Petivel és Lacival. Gasztronómiai szempontból a legsarkalatosabb pont, hogy az ételeink gluténmentes vegán ételek, amelyek nélkülöznek mindenféle mesterséges kóficot és frissen készülnek korán reggel. De például a hamburger zsömléjét leszámítva minden cukormentes is, olajat is csak a hamburger pogácsája lát és még az az olaj is kókuszból van. Próbáljuk minimalizálni a szemetet, minél környezettudatosabbak lenni, hóviharban is bicajon visszük ki az ebédet lebomló dobozban. Azért télen a bringán néha rezgett a léc rendesen, most pedig jön a következő nehézség, a betonforró 40-45 fok. De egy vegán előtt nem létezik lehetetlen. Az Elixir másik talppontja a közösségi konyha modellje. Sok étteremnél láttam azt kiírva, elmondva, hogy mennyire fontosak a vevők, csak ebből éppen érezni nem lehetett sokat. Mivel már untatott az ipari mennyiségű étkek gyártása napi 500+ adagos konyhafőnökként, arra vágytam, hogy több embert megismerhessek, és akár beszélgethessek velük egy ebéd mellett. Így fogtam magam, felmondtam és megalapítottam a saját helyem, ahol valóban fontos mindenki, ezért is vannak közösségi események, például önköltséges bográcsos parti – ahol legutóbb 150 ember számára készítettem vacsorát a Városligetben. Emellett főztem rászorulóknak, szokott lenni közös bicajozás és ott van az “Elixir menni random valakihez” program. Nagyon fontos számomra, hogy figyelem és törődés is társuljon ehhez az egészhez. Engem rendkívül motivál az Elixires közönség, akikékert ezt az egészet teszem. Ha nem így lenne, akkor már rég bezártam volna és elköltöztem volna az országból. Megszámlálhatatlanul sok kedves embert ismertem meg, több megrendelőnk azóta haverom, némelyik mondhatni barátom lett és sosem éreztem jobban a munkám, mint most az Auróra közösségi házban, ahova nemrégiben költözött a bisztró. De nem mulasztok el egyetlen alkalmat sem az állati jogokról, valamint az egészséges táplálkozás előnyeiről beszélni és valahogy a legtöbben fogékonyak ezekre. Szóval számomra az az abszolút cél, hogy egy nagyobb közösség alakuljon ki a vegánság alapelvein támaszkodva és minél több jó élményünk legyen együtt. Ez az Elixir.   “Elixir menni random valakihez” – mesélj erről a projectről kicsit. Nem olyan régen jelentettem be az elsőt. A lényege az, hogy a projectnek dedikált facebookos eseménynál kell jelölni, hogy “jössz”. A csavar az egészben az, hogy nem jössz te sehova, hanem én megyek hozzád. Egy random generator program segítségével kisorsolok az attendelők közül egy nyertest, akihez elbicajozok, majd együtt sütünk-főzünk valamit abból, amit találunk a lakásban. Pár barátom azzal viccelődött, hogy már az első alkalommal egy szép lányhoz mentem és meg van bundázva az egész, de ez aljas rágalom. Az érdeklődők jelölnek, a program sorsol. “HALLOD, VIKTOR? ALJAS RÁGALOM.”   Ha valaki bemenne az Elixirbe és azt kérdezné melyik általad kreált étel mutatja be legjobban szavak nélkül azt aki vagy, melyik ételt tennéd elé? Most feladtad a leckét. Talán egy intenzív, színes, valószínűleg thai zöldségragu lenne bőven megszórva zöldekkel, mogyoróval, csírával, barna rizzsel. Mivel naponta változik a menü és tizenfajta finomságot csinálok sokszor ad hoc jelleggel, így nehéz választani, de most, ebben a pillanatban ez jutott eszembe.   Mióta növeszted a hajad és milyen hosszúság a cél? Erre a kérdésre nem számítottam, Gyuri. Itt nevetek a gép mögött. Igazából nem is növesztem, egyszerűen csak nem jutottam el egy ideje fodrászhoz. A nagy meleg miatt gondolkodom rajta, hogy sokkal rövidebb legyen, mert egyrészről utálok a konyhában sapkában dolgozni meg azt se szeretem, ha fel kell kötnöm a hajam. Szóval fogalmam sincs, mit fogok csinálni a fejemmel, viszont amikor legutóbb változtattam az arcberendezésemen – elhagytam a bajszom -, az némi túlzással közfelháborodást váltott ki, szóval meg kell gondolni minden lépésemet, nehogy elsodorjon a népharag.     Vegán séf és zenész is vagy. Mesélj a zenekarodról. Hogy van időd még zenélni is? Most jött ki az új albumutok. Definiáld a stílusát. Néha magam sem tudom, hogy tudok ennyi mindenre időt szakítani, de úgy vagyok vele, ha valamit meg akarsz csinálni, azt nagy eséllyel meg is fogod. A zenekarom neve Libido Wins és atmoszférikus post-hardcore/­­screamo stílus lenne az a fura katyvasz, ha mindenképpen definiálnom kell. Nagyon depresszív, költői, néhol nagyon zajos, de hipermelodikus, tele van fura váltásokkal és sok helyen nyúlunk zongorához is. Van benne rengeteg punk, indie, emo, post-rock hatás is, de volt, ahol freejazz-t kevertünk bele. A már készülő, talán még idén megjelenő EP-n pedig lesz némi country és latin íz is itt-ott spoken word-del fűszerezve. Egyébként tizenéves barátság az alapja a bandának, voltunk turnézni többször más országokban is, kiadták a dolgainkat, játszottunk hajón, próbateremben, foglalt házban, nappaliban, gördeszkapályán, pincében, nagy klubban és kicsiben is. Volt pár év szünet most, majd hirtelen visszatértünk egy nagylemezzel, amely hatalmasat tarolt eddig. Stílusában globális szinten a Bandcamp oldalon top 3-ban volt, itthon is rengeteg pozitív visszajelzés érkezett. Nekem ez a fura kis banda életem szerelme a bicajozáson kívül. Alig várom, hogy ismét mehessünk turnézni, már nyárra és őszre le van kötve pár dátum, plusz 2017-re is szervezünk ezt-azt. Nehéz megoldani a próbákat, mert Laci, a gitárosunk - aki egyébként egy klasszikus vájtfülű, kissé elvesztegetett tehetség, bármilyen hangszerhez nyúl, ahhoz ért - három műszakban dolgozik vidéken, de örömünket leljük abban, hogy együtt lehetünk, akkor pedig pláne, ha mondjuk máshol szétzajonghatjuk az emberek lelkét.   Bianchi. Mit jelent ez a szó neked? Precizitást, minőséget, sebességet, esztétikát, szabadságot.   Kérlek, foglald össze 1 mondatban a veganizmus alapeszméjét. Az a jogi, filozófiai alapvetés és erkölcsi minimum, miszerint nem használunk (ki) állatokat önös érdekből, sem étkezés, sem szórakozás, sem öltözködés, sem kísérletek, sem bármilyen más célból.   Köszönöm az interjút!