Mákos guba, avagy egy régi recept nyomában

2012. december 13. Zizi kalandjai 

tovább a teljes receptért  » Babett felhívása a decemberi VKF-re elindított bennem valamit: Sokszor elfeledkezünk az egyszerű dolgokról. Szedjünk elő régi, szeretett emlékeket. Kicsit időzzünk el, gondoljunk a nagyira, anyukánkra, milyen egyszerű, mégis finom étellel várt minket, amikor gyerekek voltunk. Minden étel, amit felnőtté válásunkig ettünk, valahol a lelkünk mélyén emlékeket idéz. A karácsony a szeretet ünnepe. Emlékezzünk szeretettel kedvenc receptjeinkre. Egyből beugrott, hogy mit fogok készíteni a felhívásra. Két hónapja hagyta itt ezt a csodálatos bolygót drága nagymamám és nagyon sokat gondolok rá azóta is. Pláne most az ünnepek közeledtével. Eszembe jut, hogy tavaly még együtt memória játékoztunk karácsonykor. Igaz minden kört én nyertem meg - nagyképűség ide vagy oda, verhetetlen vagyok memóriában :) -, de második helyen a 88 éves nagyi végzett, sokkal fiatalabbakat maga mögé utasítva! A mákos guba mindig is az ő receptje volt. Minden évben ő sütötte meg az egész családnak december 24-e estéjére. Emlékszem, hogy gyerekkoromban nem igazán rajongtam a mák-méz párosért és ezért mindig csak néhány szem gubát (mi gubónak hívjuk :)) kaptam be, hogy megkóstoljam. Mára ez megváltozott. Néhány éve döbbentem rá, hogy mennyire finom és imádom bekapni ezeket a falatnyi golyókat, főleg, ha jó sok rajtuk a mák, amit a méz a gubákra tapaszt. A mákos guba eredetileg karácsonyi ünnepi étel volt és abban a hiszemben sütötték, hogy a sokszemű mák sok szerencsét, sok pénzt hoz az új esztendőben. Leginkább szikkadt vizes kiflit használnak az elkészítése során, de hagyományos módon elkészítve kelt tésztából készül. A századforduló idején még a kemence földjén a kenyerek mellett sütötték, később már sütőben, tepsiben. (Forrás: Wikipédia) A nagyim mindig kelt tésztából sütötte, ezt a receptet hoztam el nektek. Az idén karácsonykor anyával átvesszük a mákos guba készítésének stafétáját, így együtt fogjuk megsütni ezt a karácsonyi desszertet, amely mindannyiunkat a nagyira emlékeztet. Mákos guba Hozzávalók 2 főre: - 20 ml langyos tej - 1 + 5 teáskanál nádcukor - 12 g friss élesztő - 280 g sima liszt, szitálva - 40 g vaj, olvasztva - 1 db bio tojás, szétválasztva - csipet só - 5 evőkanál méz - 10 evőkanál darált mák - forró víz A hozzávalókat egy órával a kezdés előtt tegyük szobahőmérsékletű helyre. Az élesztőt 10 ml langyos tejben 1 teáskanál cukorral felfuttatjuk (kb. 5 perc). Egy nagy tálban a tojássárgáját 5 teáskanál cukorral és egy csipet sóval elkeverjük. Adjuk hozzá a megolvasztott vajat, majd az élesztős keveréket és a maradék langyos tejet. Adagokban adjuk hozzá az átszitált lisztet és fakanállal dolgozzuk össze a tésztát.  Borítsuk lisztezett felületre és dagasszuk addig, amíg szép sima, fényes felületű, rugalmas tésztát kapunk (kb. 10 perc). Vajazzuk ki a tálat (amiben összekevertük a tésztát), tegyük vissza az átdagasztott tésztát, takarjuk le egy konyharuhával és hagyjuk meleg helyen kelni legalább egy órát, amíg a duplájára növekszik.  Tépjünk le a tésztából egy darabot és lisztezett felületen és formázzunk 10 cm hosszú (kb. 2-3 cm átmérőjű) kígyót belőle. Ezt vágjuk kb. 2 cm hosszú darabkákra és formázzunk kis golyókat belőlük. A maradék tésztát ugyanígy dolgozzuk fel. A kis golyókat tegyük sütőpapírral bélelt tepsire, takarjuk le megint konyharuhával és kelesszük újabb 30-45 percig.  Közben melegítsük elő a sütőt 180C fokra. Kenjük meg a golyókat (gubákat) a tojásfehérjével és süssük kb. 30-35 percig, amíg aranybarnák lesznek. Tegyük a gubákat egy tál forró vízbe és hagyjuk ázni 3-4 percig, majd szűrjük le. A beáztatott - enyhén megpuhult - gubákat tegyük egy tálba, csurgassuk rá a mézet és szórjuk meg a darált mákkal. Jól keverjük össze egy kanállal és tálaljuk melegen.