Z generációs vegánok – interjúsorozat, 5. rész: Szarka Bettina

2017. november 21. Zizi kalandjai 

tovább a teljes receptért  » A social medianak hála egyre több olyan tizen-huszonéves fiatallal találkozom, akik tudatosak, figyelnek a környezetvédelemre és vegánok lettek. Ők nem egy trendre ülnek fel, hanem tényleg komolyan gondolják ezt az egészet. Ilyen fiatalon megváltoztatják az életüket, a social median keresztül megosztják tapasztalataikat, bátorítják a hasonló korú fiatalokat, akik érzik, hogy változtatni szeretnének, de nem tudják, hogy induljanak el. Mi a titkuk? Hogyan lesznek olyan lenyűgözően természetesek? Ezt szeretném nektek bemutatni ezzel a sorzattal. Fogadjátok szeretettel negyedik interjú alanyomat, Szarka Bettinát! Bettinát a szeptemberi Vegan Food Fest-en ismertem meg. Éppen Lizával beszélgetett egy asztalnál, amikor I.-vel leültünk az asztalukhoz megenni a nagyon finom Las Vegans hamburgereinket. Egy idő után beszédbe elegyedtünk, rájöttünk, hogy ismerjük már egymást Instagramról. Persze megtaláltuk a közös pontokat is: kiderült, hogy Bettina abba a gimnáziumba jár, ahova I. is járt X évvel ezelőtt, szóval sztorizgattunk, elmeséltük ki, hogyan lett vegán és már el is múlt az idő, mennünk kellett haza a gyerekek miatt. Bemutatnád magad röviden? Szarka Bettina vagyok, 18 éves. Nagyjából másfél éve választottam a vegán életmódot, ebből körülbelül fél éven át nyers vegán voltam. Hogyan fogadta a környezeted (szülők, nagyszülők, barátok, osztálytársak), amikor bejelentetted, hogy vegán leszel/­­lettél? Mikor bejelentettem, hogy vegán szeretnék lenni, szinte mindenki ellenem fordult. Senki sem értett velem egyet és a szokásos de a tej az fontos, a húsban van csak fehérje mondatokkal vagdalóztak. A szüleim nem vettek komolyan, úgy gondolták, ez csak egy átmeneti állapot, majd megjön az eszem. Néhány barátommal pedig megromlott a viszonyom, mivel sok közös program maga az evés volt, ez pedig egyedüli vegánként a társaságban egy kicsit nehezebb dolog. Idővel, mikor tájékozottabb lettem, már megértett mindenki és teljes mértékben támogatott. A szüleim főleg a nyers vegánság alatt segítettek sokat, de tudom, hogy bármikor, bármiben számíthatok rájuk ezzel kapcsolatban is. Mi volt a motivációd a váltásra? Fő motivációm az állatvédelem volt, mivel kiskorom óta háziállatok vettek körül. Ezenkívül az egészségem is közrejátszott a döntésben, végül pedig a vegánság környezetvédelmi részével is megismerkedtem, így azt mondanám, hogy lényegében az összes fentebb felsorolt indok miatt esett a választásom erre az életmódra. A váltás egyik napról a másikra történt vagy szakaszokban (pl. először vegetáriánus lettél és utána vegán)? A váltásnak esetemben három fázisa volt. Először egy héten át vegetáriánus voltam, utána pedig a teljesen növényi alapú étrendet kezdtem el követni. Harmadik lépésként az állatokon tesztelt szépségápolási termékek és a bőrcipők elhagyását említeném meg. A vegán étrend egyfajta tudatosságot is hoz az embernek. Te mire figyelsz oda az egészségedet illetően a vegán étrend miatt (pl. szedsz-e vitamint, több vizet iszol, sportolsz, stb.)? Nekem személy szerint a tudatosság kialakulása nagyjából egy évbe telt. Először junk food vegán voltam, majd high carb low fat, és így szépen fokozatosan haladtam az egyre egészségesebb étkezés felé. Napi 2-3 liter vizet kezdtem el inni, illetve már B12 vitamint is használok. Úgy gondolom, a tudatosság csúcspontja nálam a nyers vegánság volt nyáron, ekkor étkeztem a legegészségesebben, ekkor éreztem magamat a legjobban. Hogyan érzed magad vegánként (egészségügyi, lelki szempontból)? Mind egészségügyi, mind lelki szempontból hatalmas fejlődésen mentem át. A legutóbbi vérvételem eredményében egy darab mínusz volt összesen, sosem volt ilyen, szinte tökéletes a vérképem! Ezenkívül úgy érzem, az állóképességem is nőtt. Ebből a testi egészségből kifolyólag lelkileg is teljesen ép lettem, nem gyötör lelkiismeret furdalás amiatt, hogy valakit megeszek, hogy életeket kell kioltani miattam. Illetve saját magammal is szuper lett a kapcsolatom, a vegánság segített kigyógyulni az evészavarból, amelyet én inkább lelki problémának mondanék fizikai helyett. Okozott-e problémát valaha a vegán étrend, életmód (pl. nem lehet vegán ételt kapni a suliban, egyetemen, az állandóan kíváncsiskodók kérdéseinek a megválaszolása, stb.)? Nem okozott problémát az étkezés soha. Minden étteremben van sült krumpli, rizs, párolt zöldség és saláta, ezek pedig a vegánok legjobb barátai, megmentői. A legeldugottabb helyeken is sikerült megoldanom mindent. A suliba magamnak csomagolok ételt, esetleg puffasztott rizst veszek, de vannak a büfében vegán müzlik is. A kérdésekre általában türelemmel tudok válaszolni, de van, hogy átcsapok vérvegánba. Ezen kell még javítanom, nem szeretném elrettenteni az érdeklődőket. Melyik az az étel, ami olyan “guilty pleasure” féle, vagyis nem túl egészséges (még vegán formában sem), de mégsem tudsz neki alkalmanként ellenállni? Talán a pizzát mondanám. Egy jó kis pizza vegán sajttal teljes mértékben visszahozza a régi, barátokkal evős emlékeket! Ezenkívül a vegán hamburger is nagyon üt, néha meg fogok enni egyet! Melyik a kedvenc vegán ételed? Az almáspite a Say Cheez Raw-ban. Egyébként sokszor változik, hogy mi a kedvencem, most viszont abszolút ez a kis “süti” a nyerő nálam. A sós ételek közül talán a pizzát mondanám! Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik szeretnének áttérni a vegán étrendre, de még nem tették meg ezt a lépést? Valamint azoknak a szülőknek, akik aggódnak a vegán étrendre áttért gyermekükért? Én azt üzenem az érdeklődőnek, hogy legyenek bátrak! Tájékozódjanak természetesen, informálódjanak könyvekből, filmekből, hogy minden kérdésre azonnal tudjanak válaszolni. Nagyon fontos egy alapvetően mindenevő világban a kitartás és a magabiztosság is, bíznunk kell magunkban, hogy helyesen cselekszünk, így nem tudnak megtörni minket. Ezenkívül ne ostorozza magát senki amiatt, hogy miért nem váltott korábban, az a lényeg, hogy már a jó útra lépett. Illetve sok-sok türelmet és elfogadást is kívánok Nekik, szükségük lesz erre, ha fenn szeretnék tartani az eddigi kapcsolataikat! Bettinát megtaláljátok: Blog: settinablog.wordpress.com Instagramon: settina E-mail-en: settina.sb@icloud.com