Fő az őszinteség + vegán mandulás csokis banánkenyér

2012. augusztus 21. Zizi kalandjai 

tovább a teljes receptért  » Zabtej kis üvegekben A Goldenblog 2012-es versenye kapcsán eszembe jutott néhány gondolat. Ezeket szeretném megosztani veletek... őszintén. Én azokat a blogokat preferálom, amelyek értéket közvetítenek, adnak, új információval szolgálnak számomra, szépek a képek, tanulhatok a leírtakból, inspirálnak, alkotásra ösztönöznek, elgondolkodtatnak, esetleg közösséget építenek.  Ha gasztroblogról van szó, természetesen fontos számomra a styling is és a kiváló fotó. Én mindig úgy tesztelem a képeimet, hogy megmutatom I.-nek és megkérdezem tőle: Csorog a nyálad, ha meglátod ezt a képet?. :) Ha igen a válasz, elégedett vagyok. Persze előfordul, hogy az én képeim sem sikerülnek jól. Néha tombolok, mert nem tudom a képet úgy megkomponálni, ahogyan azt elképzeltem. Igen, a food styling egy külön szakma, tanulni kell. Nem csak odarakok az asztalra egy tányért, rá az ételt, lefotózom és már kész is. Előkészületet igényel, tervezést, beállítást. Aztán figyelni kell a fényviszonyokra, a fényképezőgép beállítására és az összhatásra is (és ott van az utómunka a képekkel, a sztori és a recept megírása). Készítettem már olyan képeket, amelyekkel nem voltam elégedett és nem is kerültek fel a blogra. Történt olyan is, hogy néhány nappal később újra megfőztem-megsütöttem az adott ételt, nekiálltam a fotózásnak és másodszorra már sikerült. A fotózás és a food styling terén is kezdőnek tartom magam, de gyakorlat teszi a mestert (ez tényleg igaz) és napról napra többet tanulok (plusz vannak kiváló könyvek és blogok is, amelyek ebben segítenek)... egy új szakmát... és ez nagyon jó. A Zizi kalandjai hobbi, szeretek főzni, sütni, újdonságokat megosztani veletek, bemutatni, hogy a vegetáriánus konyha igenis sokszínű és csak egy kicsit kell hozzátenni, hogy varázslatosat alkossunk. Annak ellenére, hogy hobbi, néha több időt töltök vele, mint a hétköznapi munkámmal... mert nagyon szeretem. A blog a gyermekem, amellyel sokat foglalkozom és törődök. Remélem ezt látjátok is! :) A teljesség igénye nélkül néhány blog, amelyeket nagyon szeretek (nemcsak gasztroblog kategóriában): Vegasztrománia, Á la carte kulinária, Praliné Paradicsom, Mandula Sarok, Édes és keserű, Az élet napos oldala, Eszter befőz, Asztika blogja, Tisztatészta, Étel ital kicsivú, Kísérleti konyha, Babette főz, Sütimizéria, Rakottkert, Imbisz, Flatcat, Jépatojta van, Green Tearoom, Mindennapi ételeink, Csak a Puffin ad neked erőt, Juci útja,  Ahol a malac nem túr, Irány London blog, 360 fok bringa, Józsi bácsi gondolatai a világról, Renifoto, Csajbringa, Kicsi Ház, Trip in AUS és még sorolhatnám... Szóval nem lesz könnyű az idei Goldenblog szavazás. Egy-egy kategóriában nem is tudom, hogy kire adjam le a voksomat, amikor olyan sokan megérdemelnék a 15 perc hírnevet! Ti már szavaztatok? És a sok szöveg után jöjjön már végre a banánkenyér, ugye? Egy korábbi banánkenyér receptet itt találtok. Vegán mandulás csokis banánkenyér Hozzávalók: - 1 bögre teljeskiörlésű tönkölyliszt - 1/­­2 bögre tönköly fehérliszt - 2 teáskanál sütőpor - 1 teáskanál só - 2 evőkanál őrölt lenmag + 1/­­4 bögre (60 ml) víz - 1/­­2 bögre zabtej (rizstej, szójatej is használható) - 1/­­3 bögre nádcukor - 3 db érett banán - 1 vaníliarúd kikapart magjai - 1/­­2 bögre mandula - 1/­­2 bögre 70%-os csokoládé, felaprítva Egy tányérban törjük pépesre a banánokat. Egy száraz serpenyőben pirítsuk meg a mandulaszemeket 4-5 perc alatt és vágjuk durvára. Egy tálkában keverjük össze a lenmagot a vízzel és hagyjuk állni 6-8 percig (ez helyettesíti a tojást). Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Egy tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat: lisztek, sütőpor, só. Egy másik tálban keverjük össze a zabtejet a nádcukorral és a banánnal. Adjuk hozzá a vaníliát és a vizes lenmagot, majd ezt a keverék öntsük a száraz hozzávalókhoz. Keverjük bele a pirított mandulát és csokoládét. Az összekevert tésztát öntsük egy 25 cm hosszú püspökkenyér formába és 180 fokon süssük 40-45 percig (végezzünk fogpiszkáló próbát, hogy jól átsült-e már a kenyér, akkor jó, ha a fogpiszkálóra már nem ragad semmi). Délutáni kávéhoz, teához, de másnap reggelire is kiváló!