Cseresznyés eperlekvár

2019. június 10. VegaLife 

tovább a teljes receptért  » Őrizzük meg a nyár zamatát és illatát, mentsük el bíbor és karmazsin színeit üvegjeinkbe lekvárt főzve a finom, édes, piros bogyókból! Nincs is jobb reggeli hideg időkben annál, mint kinyitni egy üveg lekvárt és élvezni az üvegben elrejtett nyár ízeit egy szelet pirítós kenyéren vagy zab- esetleg kukoricakásán. Ráadásul ma már egyre inkább divat a hozzáadott cukor nélkül elkészített lekvár, hiszen édes lekvárt készíthetünk egy másik, édesebb gyümölcs hozzáadásával. Datolya, mazsola, füge és banán mindegyike természetesen édessé teszi lekvárunkat, így nélkülözhetjük az ipari feldolgozás útján nyert fehér cukrot. Ha egy másik - édesebb - gyümölcsöt használunk fel lekvárunkhoz édesítésre, többszörösen jól járunk, hiszen nem csupán édesítjük, de ismét rostot is adunk általa a lekvárhoz. "A fehér c ukor káros hatásai közé tarozik ugyanis, hogy alig tartalmaznak rostanyagot, így többet tudunk enni belőlük és az általuk készült ételekből is, mint a rostban gazdag táplálékokból. Ezáltal megterheljük gyomrunkat és emésztőszerveinket. A  cukor sem vitaminokat, sem ásványi anyagokat nem tartalmaz, így feleslegesen égeti a szervezetet, csak üres kalóriát ad.   Fontos tudni, hogy a cukor akkor sem válik egészséges táplálékká, ha azt vitaminokkal és ásványi sókkal egészítik ki - lásd a barna cukrot. A szervezetbe kerülve  kiüríti a B1-vitamin raktárát   is. A gyümölcsökben lévő cukrok, illetve ezek rendszeres fogyasztása nem okoz a finomított cukorhoz hasonló tüneteket. Ennek oka egyrészt az, hogy a gyümölcsökben nem a károsabb glükóz, hanem a hasznos fruktóz azaz gyümöcscukor dominál. (A fruktóz a vérkeringésben hosszantartó egyenletes vércukorszintet biztosít és nem terheli meg a hasnyálmirigyet. A gyümölcscukor másik előnye, hogy nem okoz erjedést - ellentétben a glükózzal.) Másrészt pedig még nagyobb mennyiségű gyümölcs fogyasztása esetén - a gyümölcs magas víztartalma miatt - sem fenyegeti szervezetünket az a veszély, hogy egyszerre sok cukorral kell megbirkóznia." (Tóth Gábor, élelmiszeripari mérnök)   A recept    Hozzávalók: - kb. 3 kg eper - kb. 2 kg cseresznye - 30 -40 dkg datolya/­mazsola/­füge/­banán (vagy több, ha édesszájúbbaknak készül) - útifű-maghéj/­agar-agar (opcionális) - üvegek - befőzési fólia   Elkészítés: Mint minden befőzés, úgy ez is két nélkülözhetetlen alappal indul. - A gyümölcsök alapos átmosása (többszöri vízben, az én epreim és cseresznyéim háromszor is megfürödtek jó hideg vízben), és természetesen az esetleges rossz szemek kiválogatása - Az üvegecskék előkészítése. A következő hadművelettel érdemes ezt végezni: Keressünk néhány elfekvőben lévő lehetőleg csinosabb üveget. Győződjünk meg arról, hogy a kupakok épek és rozsda- illetve, karcmentesek. Mossuk el őket. Ha szükséges, forró mosogatószeres vízben áztassuk le a címkéket. Miután kívül belül a kupakokat és üvegeket eltisztítottuk, fogjunk egy nagyobb tepsit. Helyezzük az üvegeket és a fedőket a tepsibe. Engedjünk vizet mindegyik üvegbe kb. félig, valamint a tepsibe is öntsünk valamennyi vizet. Sütőbe rakva addig melegítsük, míg az üvegekben a víz forrni kezd. Amikor már felforrt a víz mindegyik üvegben, kivehetjük a sütőből. Fontos, hogy ezt vízforralós tevékenységet már akkor csináljuk, amikor szinte kész a lekvárunk. Ugyanis a felforrósított, átsterilizált üvegekbe szinte azonnal tölthetjük a lekvárokat. A lekvár elkészítése: Miután alaposan átmostuk a kiválogatott eper és cseresznye szemeket, odatesszük főzni és közben krumplinyomóval kicsit áttörjük a gyümölcsöt, vagy botturmixot is használhatunk erre a célra. Míg az eper és cseresznye melegedik, a datolyákat vagy mazsolákat vagy fügéket előkészítjük. Az aszalt gyümölcsszemeket (datolyákat mag nélkül) kevés meleg vízben kicsit megáztatjuk, majd a datolyát vagy fügét felaprítjuk. Ízlésünknek megfelelően édesíthetjük vele a lekvárt. Nekem a több kg eperhez mindössze 30 dkg datolya elég volt. A felaprított aszalt gyümölcsöt hozzákeverjük a lekvárhoz és együtt összefőzzük. Ha banánnal dolgozunk, egyszerűen csak felaprítjuk a meghámozott banánokat és hozzáadjuk az eper-cseresznye együtteshez. Mivel én zselésítő anyag nélkül szerettem volna készíteni, így arra az elhatározásra jutottam, hogy az eper levét leszűrtem. Ezáltal egy tömörebb anyagú lekvárt kaptam. Ha nem szűrjük le, vagy még mindig nagyon folyékony és nem akarunk órákat a főzéssel tölteni, miután felforrt a lekvár, 3-4 púpos evőkanál útifű-maghéjat keverünk hozzá. Ha agar-agar-ral szeretnénk zselésíteni, ez eseteben a z agar-agar port vízben folyamatos kavargatás mellett feloldjuk és a forró lekvárhoz keverjük. Egy literhez 2 teáskanálnyit számoljunk. Igazán ahogy hűl, úgy zselésedik a lekvár vele.  Végül a leszűrés után a felforralt üvegekből még szinte forró állapotukban kiöntjük a vizet és a helyére az elkészült eperlekvárt öntjük. (Használjunk konyhai kesztyüt és/­vagy konyharuhát, hogy a kezünket le ne forrázzuk.) A megtöltött üvegek tetejére fóliát teszünk. A fedőt alaposan rácsavarjuk majd előkészített meleg helyre fejjel lefelé állítjuk. A meleg hely jelen esetben nyári takaró és törölköző párost jelentette egy tiszta lavorban. De máskor már rekeszbe is tettem, doboz sem megvetendő. A lényeg, hogy ezt a "melegdunszt" helyet előbb kell elkészíteni. Az idő alatt, míg a lekvár a tűzön rotyog. Miután fejjel lefelé az összes üveget a száraz, meleg helyre állítottuk, lefedjük őket, hogy melegen tartsuk és így várjuk meg, míg kihűlnek az üvegek. Legalább 24-36 óra kell nekik. Szóval ellenőrizni ráér másnap. Ha már hidegek az üvegek, akkor érdemes felcímkézni őket, majd pedig hideg, sötét helyen (Pl. pince vagy kamra) tárolni. Természetesen maradt ki még egy kevés, ami nem került üvegbe. Gyorsan el is fogyott. Lekvárfőzésnél megeshet, hogy nem tudjuk az egészet üvegbe tölteni. Tiszta edénybe rakva (akár üveg) a hűtőben egy darabig megőrzi minőségét. Bár szerintem előbb elfogy, mint megromlana.