Rakott (savanyú)káposzta cserépedényben sütve (vegán)

2013. április 28. VegaLife 

tovább a teljes receptért  » Labrador fagyos földjén, Kanadában, az 1900-as évek elején egy prémvadász törte a jeget a sós vízzel megtöltött hordókban, hogy hozzájusson egy fagyasztott káposztafejhez. Clarence Birdseye, egyszerűbb nevén Bob, ahogyan ő szerette, kidolgozott egy különleges élelmiszer-fagyasztási módszert, hogy felesége kedvébe járjon, aki elszigetelve a hosszú fagyos hónapok alatt nagyon hiányolta a friss zöldséget. Bob Birdseye ezzel megcsinálta szerencséjét. Az 1900-as évek elején Bob és Eleanor Birdseye egy kis faházban éltek fiukkal északon, 400 km-re mindenféle bolttól és orvostól. Akkor költöztek oda, amikor a családfő abbahagyta a tanulmányait Massachusetts Amherst College-ben, mert a családja nem tudta tovább támogatni. Talált munkát, de mint örökös kockázatvállaló, meggyőzte Eleanort, hogy szőrmekereskedésből jobban élhetnének. Birdseye megtanulta, amit az észak-kanadai őslakosok már régen tudtak: a húsnak jobb íze van, ha gyorsan lefagyasztják. A halat, nyulat és kacsát a szabadban, -50 C fok körüli hőmérsékleten tárolták, így kiválóan megtartották az ízüket. Bob elhatározta, hogy megpróbálkozik a káposzta tartósításával is, erre sós vízzel töltött hordókat használt. Később szerényen így nyilatkozott: Az eszkimók évszázadok óta így tartósítanak. Amit én csináltam, az csupán a csomagolt, fagyasztott élelmiszer elterjesztése. 1917-ben a család visszatért az Államokba, ahol Bob megkísérelt a labradori tél reprodukálásával üzemeltetni egy fagylaltgyárat New Jersey-ben, jégtömbökkel, tengervízzel és elektromos ventilátorral. Válallakozása csődbe ment. Ezután a család Gloucesterbe költözött (Massachusetts), ahol Birdseye tovább kísérletezett a hús, hal és zöldségek gyorsfagyasztásával. Épített egy hordozható fagyasztót is, ezt felrakta egy kamionra, és járta a vidéket, hogy a helyszínen fagyaszthassa a frissen begyűjtött zöldségféléket. Véletlenül Majorie Merriweather Post, egy élelmiszer-feldolgozó tulajdonosának lánya, megkóstolta Birdseye fagyasztott libáját. Három évvel később már nemcsak libát vásárolt Bobtól, hanem megvette a családi vállalkozást, és 1930-ban a vég nevét Birds Eye-ra változtatta. Érdekes, hogy végül nem a káposzta volt az első nagy tömegben piacra dobott fagyasztott zöldségáru, hanem a borsó.  (Forrás: Bill Laws:Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet ) Következő receptemben ugyan nem fagyasztott, de más módon - savanyítással - tartósított káposzta az egyik főszereplő.   A recept: Hozzávalók: 30 dkg savanyú káposzta (nekem házi volt, ismerősöm készítette) 20 dkg szójagranulátum 1 nagyobb hagyma fokhagyma ételízesítő/­­só őrölt köménymag 20 dkg barna rizs piros fűszerpaprika és/­­vagy piros paprika krém növényi tejföl Elkészítés: A cserépedényünket legalább fél órára, de akár többre is, vízbe áztatjuk. A savanyú káposztát vízzel jól átmossuk. A (ételízesítővel vagy sóval megszórt) szójagranulátumot meleg/­­forró vízben  áztatjuk legalább fél órát. A barna rizst pedig megfőzzük roppanósan puhára. A hagymákat felaprítjuk, teflon bevonatú lábosban kevés vízzel kicsit megdinszteljük, rátesszük a kinyomkodott szójagranulátumot, fűszerpaprikával és/­­vagy piros paprikakrémmel és az őrölt köménnyel fűszerezzük, szükség esetén sózzuk. Adunk hozzá egy kevés vizet, pörkölt állagúra főzzük. A megfőtt rizst hozzákeverjük. A szójás pörkölt-szósz "levét", ha nem túlfőzött rizzsel dolgozunk, akkor a rizs magába szívja. Miután a rizst és a szóját összekevertük, az áztatott cserépedénybe rétegezve rakjuk. Legalsó réteg a kimosott savanyú káposzta, majd a szójás rizs. A rétegezést addig folytatjuk, míg van hely az edényben. A legutolsó sor a szójás rizs legyen, amit növényi tejföl megkenésével zárunk. Lefedjük a cserépedény tetejével és megsütjük kb. 30 perc alatt.