Összefüggések - a kortárs művészet reflexiói az ételről

2013. október 3. La Veganista 

tovább a teljes receptért  » November 24-ig látogatható, az 55. alkalommal megrendezett Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé. A seregszemle történetének legfiatalabb kurátora, Massimiliano Gioni megkísérelte létrehozni "Il Palazzo Enciclopedico" (Az Enciklopédikus Palota) néven az emberi léptékre kicsinyített tudásarchívumot. A blog témáját tekintve három érdekes alkotás is megjelent, mely az emberi élet és az étel kölcsönhatását vizsgálja, izgalmas vizuális és gondolati perspektívába helyezve. Az Arsenale-ban elhelyezett Latin-Amerika pavilonban Sonia Falcone, bolíviai származású művész  ,,Campo de Color (Színmező) kiállítása már messziről vonzza a látogatókat. Nem csak a földön elhelyezett agyagedényeket megtöltő színes, organikus anyagok, hanem a levegőben pulzáló illatörvény is felkelti a figyelmet. Csokoládé, bors, szegfűszeg, kömény, ánizs, kávé, curry, fahéj, paprika, mustár, kurkuma, kakukkfű, cayenne, szerecsendió és más fűszerek illata uralja a hatalmas teret. A történelem során többek közt az új ízek felkutatása motiválta a tengeri expedíciókat, a kereskedelmi útvonalak kialakulását, az egymástól térben távol lévő kultúrák ütközését, keveredését. Erre utalva, a minimalista kompozícióban elhelyezett fűszerek különös térképként funkcionálnak. Velence középkori kikötőjét Ázsiával összekötő fűszerutakat az édes illatok szimbolizálják. A csípős, erős illatok pedig az Új Világ ízpalettáját rajzolják rá. Falcone porrá őrölt domborműve kvázi vizuális lakoma, érzéki élvezet. S mint ilyen, a fűszertérkép egyfajta színes mandala is, mely az élet, és a test mulandóságának metaforája. A ,,Campo de Color mellett, az IlLA-ban (Latin-Amerika pavilon) látható a  ,,Vitalis - (Chloros phylon-Sanguis) (Élő - Klorofill - Vér) című installáció, melyet a costa ricai Lucía Madriz készített. Szintén organikus anyagokat, babot, rizst, szárított borsót használva, melyek a közép-amerikai és a karibi gasztronómia alapanyagai. Hatalmas, ovális installációja, egy tiszta, természetes ültetvényt szimbolizál. Kizárja az ellenálló, magas terméshozamú génmódosított magvakat, melyek világszerte, így Latin-Amerika termőföldjein is egyre jobban elszaporodnak. Felvázolja, egymásra helyezi a klorofill és a hemoglobin molekulát, felfedve azok szerkezeti hasonlóságát. Míg a hemoglobin oxigént szállít a vérben, addig a klorofill lehetővé teszi a növények számára, hogy a nap fényét elnyelve, azt energiává alakítsák. Madriz feltárja az élet titkát, a benne rejlő összefüggésekkel ember és természet között. Rámutat arra, hogy fogyasztás ideológiája valamint a manipulált étel látens veszélyt jelent az egészségünkre, és a környezetre. Az installáción keresztül a művész azt a felmérhetetlen tudást jeleníti meg, ami természetes módon köti össze bolygónk életformáit, a fajok legkisebb egységein keresztül. A harmadik installáció a ,,Lebensmittel (Élelmiszer) címet viseli. Alkotója, Michael Schmidt dokumentarista fotós 2006-tól 2010-ig bejárta Európát hogy végigfényképezze az étel termelését, feldolgozását, csomagolását, és prezentálását. 177 fotót készített a mezőgazdaság és az élelmiszeripar mindennapjairól, amelyek nem csak fontos gazdasági területek, hanem a lakosság politikai és társadalmi önértelmezésének tükröződései is. Schmidt a mai társadalom egyik legfontosabb problémájára koncentrál: arra, hogy az emberek, állatok és a természet mennyiben függnek a nagyipar diktatúrájától, mennyire zsákmányolja ki a munkájukat és a forrásaikat az intenzív mezőgazdaság. Ismerjük a tömegtermelés problémáit, de rezignáltak maradunk, és gyengének érezzük magunkat, hogy tegyünk ellene. Schmidt nem vádol, csak felfed, miközben megőrzi az egész termelési és marketing folyamat anonimitását, mivel a képeken nincs utalás az országra, helyre vagy cégre, ahol készültek. Ettől a következtetéseink még messzemenőbbek. A fotóművész nem foglalkozik a helyi vonatkozásokkal, s az eredmény a képekből áradó mindenütt jelenvalóság és közelség nyomasztó érzése. Mezőgazdasági munkások, az állatszaporítás, haltenyészetek, kenyérgyárak, csomagolt felvágottak és tájak, melyeket felfal az élelmiszeripar. Schmidt egy olyan köztes birodalomba vezet bennünket, amelyet fájdalmasan realisztikus tekintettel bírál. Sorozatából könyv is készült, melyet videó segítségével is ,,átlapozhattok. Az Arsenale komor csarnokából kilépve, az egykori hajógyárban Ragnar Kjartansson kinetikus szoborinstallációja tekinthető meg délutánonként. Ez talán a biennálé legmegragadóbb eseménye, érdemes a linkre kattintva megtekinteni a videót. Az Izlandon épített, görög és velencei dizájnelemekkel díszített bárkáról Kjartan Sveinsson (Sigur Rós) műve csendül fel. A kristálytiszta vízen lebegő, lenyűgöző alkotás a velencei birodalom aranykorát idézi. Az emberi történelem krónikásai több aranykorról is beszámoltak, amikor egy-egy társadalom erejének, hatalmának, műveltségének csúcsán állt.  Hogy lesz-e újabb aranykora az emberiségnek, nem tudhatjuk, de azt igen, hogy a vegán életmód sokkal közelebb vihet hozzá.