3 hónapja nyers

2015. május 1. Sose mondd, hogy soha 

tovább a teljes receptért  » Hol is kezdjem... ? Tavaly ilyenkor, amikor tájékozatlan és gyakorlatlan kezdőként botladoztam, zavart, hogy túl sok időt és energiát igényel ez a fajta étkezés. Nem akartam, hogy a napjaim fele a kajálásról szóljon, annyi más dologra kell idő és energia. Most így 3 hónap stabil nyerskoszt után pont az ellenkezőjét érzem (végre!): teljesen háttérbe szorult az életemben az étkezés. Rutinból megy, nem figyelek már rá, és így jóval több energiám marad más dolgokra. Mert annyira egyszerű, letisztult étkezés ez! Nagyon szeretem! Napi rutin: Reggel megcsinálok kb 3 liter gyümölcsturmixot magamnak és ugyanannyit Daninak is, ennek hozzávalói változóak, de alapvetően: banán, datolya, spenótlevél, alma, körte, mangó, piros gyümölcsök változatosan. Bepakolok egy dobozkába rágcsálnivalót napközbenre: datolya, aszalt szilva, dió, néha áfonya is. Este pedig nagy adag paradicsomos saláta napraforgótejföllel, néha uborkával, paprikával, sok-sok zöld levéllel. Korábban sosem volt sikerélményem a konyhában. Tehetségtelennek bizonyultam a főzésben, sütésben. Valahogy sose éreztem az arányokat és ahhoz meg nem volt elég önfegyelmem, hogy precízen lekövessek egy receptet. Most viszont folyton sikerélményem van: szuperek a turmixok és a saláták, amiket összedobok. Pedig nem nagyon figyelek oda, csak úgy simán tök jók és kész. Sokkal egyszerűbb, természetesebb így és élvezem is! Biztos, hogy drágább ez így, mint egy átlag otthon főzős vegán étrend. De az is biztos, hogy nem költök gyógyszerre, fájdalomcsillapítóra, arckrémre, dezodorra és még egy sor másra. Ha megkérdezed az embereket, mi a legfontosabb, 90%-ban azt mondják, az egészség. De mégis csodálkoznak, ha valaki erre költ a legtöbbet. Én nem szoktam az egészséget a legfontosabbnak tartani. Szerintem a legfontosabb az őszinteség, a bátorság, az együttérzés. De ezek nem kerülnek pénzbe. Az egészség igen. Ez van. Továbbra is minden egyes nap újra és újra nemet mondok a csábító főtt ételekre. Nap mint nap újra és újra meg kell hozni a döntést. Szinte látom magam előtt a mérleget ilyenkor, aminek egyik oldalán az élvezet ücsörög (falafel,növényi sajt, növényi tejszín, pizza, hambi, lasagne, spenótos penne, sütik hada... - avagy Kozmosz, Hummusz bár, sarki falafeles, Édes Élet cuki, Napfényes étterem...) , a másik oldalon pedig mindaz, amit tanultam és főleg amit megtapasztaltam a gyümölcsevésről. Nem jó szó az, hogy ,,nemet mondok. Nem mondok semmit. Nem próbálom elnyomni magamban a vágyat. Hagyom, hogy legyen és magától elmúlik idővel. Nem fordítom el a fejemet az ételektől, amik mellettem illatoznak, sőt, belélegzem az illatukat és élvezem. Hagyom, hogy a vágyakozás megszülessen és elhamvadjon bennem. Már három hónapja beválik. Tavaly ilyenkor ugyanígy meg volt a mérleg, csak nem volt még annyi tapasztalat a jobb oldali serpenyőben. Így most már lazán lenyomja. Vágyom az élvezetre, de nem vágyom arra, amit utána érzek a testemben. Aki nem próbálta még tartósan a gyümölcsevést, el sem tudja képzelni, mennyire könnyedén, tisztán is érezheti magát az ember. Elindulok futni és alig tudom abbahagyni, reggel magamtól ébredek óra nélkül, nem kell se kávé, se tea. Sőt, igazából vizet inni sem szoktam, mert a gyümölcsök bőven eléggé hidratálnak. Szeretném elmondani mindenkinek, hogy ez milyen jó így. De közben tudom, hogy milyen nehéz volt az átállás és sok embert ismerek, aki elkezdte és útközben visszafordult. Szeretném megtalálni a módját, hogy segíthessek másoknak. Holnap, ha minden jól megy, elkezdem a videóblogot receptekkel!