Utazás külföldre (vegán étrenden lévő) kisbabával

2014. július 17. Zizi kalandjai 

tovább a teljes receptért  » Összegyűjtöttem néhány dolgot, amiket az utazás során tanultunk, tapasztaltunk vagy bevált számunkra egy kisbabával történő utazás alatt. A londoni utat a 13 hónapos kisfiunkkal, Ádámmal csináltuk, aki vegán étrenden van és két-három alkalommal (reggel, este és éjszaka) még szopizik (a blog bejegyzést korábban kezdtem el írni, azóta már csak egyszer van szoptatás, reggelente!). Remélem hasznos lesz számtokra a leírt néhány információ. Ha van saját tapasztalatotok, amit feltétlen szeretnétek megosztani, azt írjátok meg a bejegyzés alá kommentben, így mindannyian tudunk tanulni belőle. 1. Legyünk rugalmasak! Ez az első és legfontosabb szabály: RUGALMASSÁG! Természetesen szerettem volna mindent kipipálni a listámról, amit felírtam magamnak, hogy hova menjünk el feltétlenül, de az élet közbeszólt, így inkább lazábbra vettük a gyeplőt, mint, hogy rohanjunk egyik helyről a másikra, plusz ugye figyelembe kellett vennünk egy 13 hónapos igényeit is, akiről érdemes tudni, hogy az egész út alatt (repülés, városnézés, shopping, stb.) mintagyerekként viselkedett. Jó pár tervezett helyre azért eljutottunk, meg olyanokra is, amelyekre az út során bukkantunk. A napi ritmusunkat megtartottuk, de nyilván ebéd után nem rohantunk haza, hogy Ádi aludni tudjon, hanem aludt inkább a babakocsiban, amíg mi nézelődtünk vagy leültünk egy bambira valahol. A napok eléggé elhúzódtak, az egy órás időeltolódás sokat számított, meg az is, hogy északabbra voltunk, este 9 órakor még sütött a nap, így mindennap későn fektettük le Ádit. Úgy voltunk vele, hogy nyaralás alatt ez megengedhető, ha hazaérünk, majd visszaállunk az eredeti fektetési időpontra. Néhány napra szükség volt rá, de utána helyreállt a rend és azóta a szokásos időben fekszik Ádi. 2. Válasszunk gyerekbarát szállást! Olyan helyet kerestünk, ami közel van a konferencia helyszínéhez, így napközben is láthattam Ádit, mert I. be tudta hozni. Először hotelre gondoltunk, de aztán az AirBnB-n böngészve találtunk egy családot, akik azon a környéken laknak, ahol a konferencia is volt, így írtunk nekik. Kiderült, hogy két kisgyerekük van, nagyon szimpatikusnak találtuk az egész családot, így elhatároztuk, hogy hozzájuk megyünk. Mindenképpen jó döntés volt, mert náluk a kisgyerekek miatt volt etetőszék, kiságy, mosógép, szárítógép, játékok, stb. – amelyek a mi rendelkezésünkre is álltak és nagyon megkönnyítették a mindennapjainkat. Nem beszélve a család hatalmas konyhájáról (sok-sok plusz pont részemről ), a jó környékről (sok park, játszótér a közelben) és hogy egy angol család személyében nagyon kedves barátokra találtunk. 3. Vigyük a babakocsit és a hordozót is! Igen, mindkettőre szükség van! Pont az utazás előtt két nappal egy “apróbb baleset” történt az esernyőre csukható babakocsinkkal, így gyors körbe telefonálás után kiderült, hogy az egyik család kölcsön tudja adni a babakocsiját. A becsekkoláskor rárakják a szalagot, de a babakocsit vihetjük egészen a repülőgépig, akkor kell leadni és berakják a csomagtérbe. Érkezéskor pedig a táskákkal, bőröndökkel együtt a forgó szalagra pakolják. A babakocsiban nagyon jókat aludt Ádi délutánonként, plusz sok csomag ráakasztható, így nem kell cipekednünk. A hordozót is használtuk néhányszor (nekünk Ergo Baby van), főleg, ha Ádi igényelte, hogy egy kicsit karban tartva vigyük, könnyebb volt a hordozóba beletenni és úgy vinni. Ugye magasabbról szemléli a világot a hordozóból, szóval változatosság szempontjából is jó néha a babakocsit hordozóra cserélni. 4. Használjuk ki, hogy babával utazunk! Volt néhány hely, ahol nem akartuk kivárni a hosszú sort (pl. Gatwick reptéren érkezés, útlevél ellenőrzés), így előre mentünk és megkérdeztük, hogy a babával soron kívül mehetnénk-e. Természetesen előre engedtek minket, így nagyon sok időt (és esetleg hisztit is ) megspóroltunk magunknak. Ezután igyekeztük kihasználni az ilyen szituációkat. Az esetek 98%-ban mindig előre kerültünk és volt olyan is, hogy szóltak nekünk, hogy máshol álljunk sorba, ami külön gyerekeseknek van fenntartva, így gyorsabban sorra kerülhetünk. 5. Étkezés Néhány dolgot vittünk magunkkal, mert noha Londonba utaztunk, ahol elég könnyen tud egy vegetáriánus/­­vegán étkezni, azért babával nem olyan könnyű mindent megoldani. Reggeli Mi felnőttek kibírtuk volna az első kávézóig, reggeliző helyig egy pohár vízzel is, de nyilván Ádival nehéz lett volna megértenem, hogy az első legközelebbi helyen reggelizünk. Abban sem voltam azért biztos, hogy minden ilyen helyen van növényi tej, stb., így jobbnak láttam, hogy a reggelit otthon intézzük el. Kis tasakokba csomagoltam a napi tönkölydara vagy zabpehely adagokat (fahéjjal fűszerezve), így nem vittünk felesleges mennyiséget és azonnal tudtuk lábasba tenni. Rizstejből kis dobozosokat vittünk, mert az egy literes nem biztos, hogy elállt volna a hűtőben egy hétig, így egyszerűbb volt a kis dobozosokat használni. Ha éppen nem használtuk fel a teljes adagot, akkor a másnapi kásába még jó volt. Vittünk bio almát is a reggeli kásákhoz minden napra egyet, ehhez persze kellett a baba reszelő. Vittünk cumisüveget, előkét, kistányért és evőeszközöket, valamint a Philips Avent poharaiból néhány darabot, amibe jól lehet pakolni kölesgolyót, áfonyát, stb. Szóval minden reggel teli pocival indultunk útnak. Ebéd, vacsora, snack Az első néhány napra vittünk magunkkal bio babaételt is, arra az esetre, ha éppen ebédidőben nem vagyunk olyan helyen, ahol ebédelni tudunk, akkor Ádinak legyen azonnal ennivalója. Ezeket meg is ette szépen lassan, így csökkent a bőrönd súlya, lehetett vásárolni a helyére! A Whole Foods Market gyakran látogatott hellyé vált, a frissen facsart zöldség- és gyümölcsleveit mindennap itta Ádi, ezenkívül minden gyerek kap egy ingyen gyümölcsöt (banán, alma, narancs) ajándékba, ha a szülők vásárolnak valamit. A Borough Market-on volt elég sok lehetőség vegetáriánus és vegán ételt enni, így az egyik ebédet ott oldottuk meg, a földre leülve dobozkákból fa evőeszközzel toltuk a finom falatokat. Ádi is élvezte nagyon. Egyik nap pedig piknikeztünk a Kensington Gardenben. Nem csináltunk belőle problémát (és itt jön be az első pont: rugalmasság), ha Ádi nem evett főtt (vagy lehet, hogy főtt volt, csak nem meleg) ételt egy nap, a lényeg az volt, hogy jól lakjon finom tápláló ételekkel. Az avokádó elég olcsó és jó minőségű, így sokszor evett vacsorára avokádót teljeskiörlésű kenyérrel. Rengeteg gyümölcsöt evett napközben, volt, hogy betolt 200 gramm áfonyát vagy málnát és persze elmaradhatatlan volt – a szülők számára is életmentő – kölesgolyó, amit bármikor be tudtunk vetni, ha kezdett nyűgös vagy éhes lenni. Szintén itthonról vittem kölest, amit egyik nap meg is főztünk vacsorára neki. A konferencián kaptam egy bio konzerv levest – tudom, konzerv levest adok a gyereknek? De ez bio és az összetevőit illetően csak zöldség, rizs, víz, só és fűszerek voltak benne. Jó sűrű volt, szóval inkább főzelékszerű és jól passzolt a köleshez. Nemcsak Ádinak ízlett, hanem nekünk is. 6. Gyerekbarát helyek Londonban A legtöbb helyen van etetőszék, néhány helyen pedig még extrát is adnak, ha babával, gyerekkel érkezünk. Megemlítem Jamie Oliver Recipease nevű főzőiskoláját-éttermét. Ádi kapott színezőt zsírkrétákkal, színes ceruzákkal. Noha ő még kicsi az ilyenhez, az én segítségemmel nagyon élvezte a színezést (és a zsírkréták földre dobálását ). Sajnos itt pelenkázó nem volt. A Pret A Manger nevű kávézó láncolat viszont teljesen meglepett, különbözik a többi hasonló kávézó láncolattól. Az egyik üzletükben találkoztunk egy magyar fiúval, Gáborral, aki már menedzser és őt faggattam a kávézóról. Kiderült, hogy szinte minden üzletükhöz tartozik saját konyha és helyben készítik el az ételeket, így frissen kerülnek ki a polcra. A kávé és a tea tényleg bio minősítésű. A sütemények is háziak, egy néni készíti – most már nem a konyhájában, hanem az üzemében – csak és kizárólag a Pret A Manger részére. Van pelenkázójuk és ezenkívül a gyerekek ingyen kapnak babyccino-t, ez olyan baba cappuccino féle, természetesen kizárólag habosított tej (növényi tejből is lehet kérni!!!) egy vékony csík kakaóporral meghintve. Ádinak nagyon ízlett. 7. Repülés Olyan járatot kerestünk, ami nem túl korán és nem is túl későn este indul, érkezik, így kényelmesen a napi rutinba iktattuk a repülést. Kicsit izgultunk, hogy Ádi hogyan fogja magát érezni fel- és leszálláskor, de igazából meg se kottyant neki. Nem tudjuk, hogy mit érzékelt belőle, noha mondtuk neki, hogy fent vagyunk a levegőben, egy repülőn, amit ő imád nézni lentről a homokozóból. Több hasonló korú babával utaztunk oda- és visszafele is, így láttuk, hogy mindegyikőjüknél az első 20-30 perc nyugis, utána kezdődik a mocoroghatnék. Vittünk enni- és innivalót, amivel le lehetett kötni újra néhány percre, majd jött a sétálás, szemügyre vettük az összes nyomógombot és, ha már nagyon unalmas volt minden, akkor anya elővarázsolt egy új apró játékot. Az utazás előtt vettem néhány apróságot (könyv, baba puzzle, stb.), amik nem helyfoglalóak és az újdonság varázsával hatnak és segítségükkel újabb 10-15 perc nyugalom nyerhető. Egyébként, ahogy a bejegyzés elején is írtam, Ádi nagyon jó fiú volt, szóval az első nagy utazásunk mindenképpen pozitív élmény… bátran nézünk elébe a következőknek! Várom a ti tapasztalataitokat, ötleteiteket! Írjátok meg kommentben, ha tudjátok a tutit! ***** Majmos előke és kistányér: Monkie.